(1 O2. abra.)
Négy medaillon van elöttünk, melyet elyptikai alakban képez egy-egy faszárból görbített száraz ág, e száraz ág mesterségesen van tekerve és megkötözve` s mindennek daczára, hogy az ag száraz, ugyan ezen ággal kettös szálból kinö vagy virág, vagy levél : az egész elrendezés tehát nem természetes, itt a valósághoz ragaszkodó utánzást nem látunk. meg pedig 21111161 kevésbé, niinélkevésbé mondhatjuk a medaillonok vira gait vagy leveleit a természetböl egyenesen másoltaknak; de a 51у1126165, a képzelötehetsëgbeni átdolgozás mégis ugy jelenik meg elöttünk, hogy természetes virágra vagy levélre emlékeztethessen, midön két, a valóságban meglevö forrásra mutat, azaz, midön a baloldal két medaillonnak növényében harasztra és a jobboldal két medaillonáéban stylizált három vagy több levelíí, vagyis teljesnek képzelt liliom virágra könnyen és rögtön ráismerhetiínk.
A liliom, iris, a Íranczia bourboni családból eredö kil'ályok jelvényc; látjuk a liliomot ugyan mar byzanti, s késöbb nagy Károly idejéböl származó, ugynevezett earolingi müveken is, hanem más alakban, mint itt. A bourbon-liliom kehely nélküli viráglevele csak hármas, holott a természetes liliomnak hat levele vagyon, s ezen, csak háromlevelíí liliomot fogadta el jelvényül a franczia királyi 1162, 65 16116 61 Magyar országra is е háznak egyik aga, az anjoui 0521166.
Viollet-le-Duc az építészeti növénydíszröl szóló „Flore“ czikkében (1. Dict. de 1’Archit. V. köt.
485. s k. 1.) igen elmésen szól a virágok 65 levelek díszftményi használatáról:
„Gyakran van alkalmunk a középkori faragott „Nous avons souvent l’oecasion de parler de Horáról beszélni; és e kor építészete valóban sa
játságos florával bir, melyet módosít a müvészet emelkedése vagy sülyedése. A (kora) roman korban a Hora nem egyéb a római és byzanti utánzásanál;
mindazáltal bizonyos 1 a ХП. 5262216 eleiétöl származó - román épületen látjuk, hogyanövény dísz számára a vidék erdei 65 1116261 növények közt mintákat kerestek. Hogyan kezdödik eze'n ,keresgé
les? Miféle elemekhez ragaszkodik 62 6101616? Mi
szolgáltatott erre alkalmat? Hogyan válik ez rend szerré s uj iskolának alapiává? Ki e kérdést meg tudná fejteni, megirná a franczia müvészet történe 161 keletkezése pillanatában, midön ez valóban
la Ноге sculptée de .1’arehitecture du moyenâge;
0’651 qu’en effet cette architecture possède sa flore, qui se modifie à mesure que Part progresse et déc line. Pendant la période romane, la fiore n’est guère qu’une imitation de la sculpture romaine et byzan tine; cependant on aperçoit, vers le commencement du ХП. siècle, dans certains édifices romans, une tendance manifeste a chercher les modéles de l’or
nementation sculptée parmis les plantes des bois et des champs. Mais comment cette recherche com mence-t-elle? A quels éléments s’attachetelle d’abord‘? Qui la provoque? Comment s’érige-telle en système et parvient-elle a former une école?
31*
244 DonßonMÜ-MELLÉKLET.
eredetileg lép fel, és mit sem kölcsönbz többé а multtól.“
„Ugy tetszik, mintha a clunyiak voltak volna az elsök, kik a természet szüleményeinek diszre való hasznalatat hoztak be míívészeti iskolajokba.
A Vézelay-i apatsagi templomnak kapitaeljei többé nem az antik szobraszatnak elkorcsosodott utanza sai: ezen iskola faragott növényzete sajatsagos physiognomiaval bir, mely inkabb egy uj rendszer nek zordonsagat, mint valamely régi hagyomany barbar visszatükrözését mutatja. Ep ugy latjuk, hogy a szobraszat más, mint az antik világról rea szarmazott elemek utan törekszik a XII-dik szazad kezdetén a Loire és Garonne partjain, és Poitou és Saintongeban is. E kisérletek azonban csak elszi geteltek, egyes míívészeké, kik meguntak utanozni oly typusokat, melyeket nem értettek, mert kelet kezésöket nem ismerék. De ez barhogy legyen is, e kisérletek fontossaggal birnak, mert _igen hihe töleg_ uj utat törtek a most keletkezö laikusiskola szamara.
„Mutassuk fel mindenekelött egyikét azon példanyoknak, mer a mondandókat vilagosabban magyarazhatja. Masolunk egy oszlopföt a Château roux (Déols) melletti Bourg-Dieu nevií apatsagi templomból, mely körülbelül 1130-ból szarmazik.
„S ime, haraszt-növény van elöttünk, levelei nek kifeilödése perczében, midön azok gyapotos szövetükböl bontakoznak ki. Nincs szükség, hogy a miivész vilagos czélzatat fejtegessük; б bizonyosan a harasztnak eröteljes bimbajat akarta hasznalni, a Francziaorszagban oly közönségesen a nagy fak alatt talalt harasztét; б nem kereste mintajat sem a rómaì, sem abyzanti díszek közt, hanem letört egy haraszt szalat, figyelmesen megvizsgalta, meglepe téssel és elöszeretettel nézte atermészet ezen kecses szìílöttjét, s ennek segítségével szerkesztette azutan kapitaeljét. Ismételnünk kell, hogy ezen eset ekor ban még kivételes, de a laikus iskola nem sokkal késöbb tamadvan,l igénybe veszen minden építke zést, kivalt a kiralysag fóldjén.“
Résoudre ces questions, dest faire l’histoire de notre art français au moment ou il se développe, ou il est réellement original et n’emprunte plus rien au passé.
„Il semble, en examinent les monuments, que les clunisiens ont été les premiers a former des écoles de sculpteurs allant chercher, dans les productions naturelles, les elements, de la décoration. Les cha piteaux de la nef de l’église abbatiale de Vézelay ne sont plus déja des imitations abatardies de la sculpture antique: leur végétation sculptée possède une physionomie qui lui est propre, qui a lapreté d’un art neuf plutôt que l’empreinte barbare (Тип art, dernier reflet de traditions viéllies. Sur les bords de la Loire, de la Garonne, en Poitou et en Saintonge, au commencement du ХП" siècle, on voit aussi la sculpture chercher d'autres éléments que ceux laissés par Tantiquité. Ces essais, toutefois, sont partiels: ils semblent appartenir à des artistes isolés, fatigués de toujours reproduire des types dont ils ne compre naient plus le sens, parcequ’ ils n’en conaissaient plus Porigine. Quoi qu’il en soit, сев essais ont une certaine importance: ils ont ouvert la voie ala nouvelle école des architectes laïques; c’est du moins probable.
„Présentons toute d’abord un de сев exemples, qui fera ressortir d’une façon plus claire ce que nous allons dire. Nous donnons ici un chapiteau de l’église abbatiale de Bourg-Dieu près Châteauroux (Déols) dont la sculpture date de 1130 environ.
‚ „Or voici des feuilles de fougère au mo ment où elles commencent ä se développer, à. sortir de leur tissu cotonneux. Il n’est pas besoin, penson nous, de faire remarquer, dans ce chapiteau, l’in
tention évidente de l’artiste; il a certainement voulu se servir de ces formes puissantes données par ces bourgeons de fougère, de la fougère qu’on trouve partout, en France, sous les grands bois. Le sculp teur ne s’est inspiré ni des traditions romaines, ni des ornements byzantins: il a cueilli un brin de fougère. Га examiné curieusement, s’est épris de passion pour ces charmantes productions naturelles, puis il a composé son chapiteau. C’est la, pour cette époque, disons-le encore, un fait isolé. Mais bientôt l’école des architectes laïque s’élève, s’empare de toutes les constructions, particulièrement dans le domaine royal.“
Viollet-le-Duc idézi (l. 489. l.) a sens-i székes-egyhaz fökapuzata bélletét, hol ugyancsak a fel szökö növénydísz mintajara a harasztot hasznaltak elömintaul 1170 körül.
„Adja tovabba (520. l.) masnemií harasztnak rajzat is, kérdezvén: lehet-e a vonalok hajlamaban nagyobb eröt kifejezni, mint kifejezve van e két
„Y a-t-il rien de plus énergique comme dispo sition de lignes et comme modelé que cette petite plante? Que l’on observe les belles courbes des
Donuoiziiü-MELLÉKLET. 245 növényben ? Tekintsük a szarak szép görbe vona
lait, a tagozat erös és mégis gyöngéd voltat, és at fogjuk latni, hogy ügyes szobrasz ennek nagy hasznat veheti; és valóban, nem is utasítottak vissza e mintat a XIII-dik szazadban, söt a XIV-dikben sem. A lcvélhegy finom fogrovatkai néha nagyobb díszek szervezésében is szolgaltak utmutatasul, ha ilyeneknek gazdag és gyöngéd tekintetet akartak szcrezni.“
és 521. l.: „A XIV-dik szazad müvészei (talan aXV-dik szazadé) elöképeiket a tekercses, sok hai lasu növények nemében keresìk; _ letörik ama nagy harasztot, mely nedves falakon nö’ ; figyelembe veszik a levelek aljan levö mag tokjat, mely azok felületén púpot szül; 6k ezt még nagyítvan, vala mint a levelek ranczozatat még élénkebbe’ tevén, vastagos díszt nyernek, melynek tekintete közelröl tetszös iigyan, hanem messziröl latva, az arnyék és vilagossag zavartsaga miatt, nehezen felfogható raj zot képez.“
pétioles, la délicatesse et la fermeté des jonctions, on comprendra qu’un sculpteur peut tirerun grand parti de ce modèle; aussi, ne s’eston pas fait faute de s’en inspirer dans les ornements du XIII’ siècle et même du °. Ces fines dentelures des extrémi tés des feuilles ont souvent servi également comme moyen décoratif de grands ornements auxquels on tenait a donnerun aspect délicat et précieux.
„Les artistes du XIV" siècle ne vont cher cher des exemples que parmi les plantes d’un mo dèle tourmenté. _ Ils cueillent cette grande fougère qui vient sur les parois des mins humides; ils ob servent ces capsules ou coques placées sur la surface intérieure des feuilles et qui torment des bosses sur leur face externe, et en exagérant encore les plis des appendices foliacés, ils obtiennent des ornements d’un contoure chiů'onné, d’un modelé gras, dont l’aspect est saisissant de près, mais qui, a distance, ne présentent plus qu’une suite de ressauts de lu mières et d’ombres très-difficiles a comprendre.“
Viollet-le-Ducnek ezen példai a harasztnak építészeti diszkénti hasznalatat Francziaorszagra szo rftja; és valóban alig fogunk talalni hasonló gyakorlatot, akar Angliaban, akar Németorszagban; mert az ehhez némileg hasonló, csakis a XV-dik szazadban felkapott fodrozott és összezsugorodott iiövéiiyek több nemíí kaposztalevelek utanzasaból eredtek, miért is Francziaorszagban azokat choux-nak, vagyis kaposz tanak nevezik.
E szerint félhenger-alaku keretiínk növénydíszének mindkét nemét egyenesen Francziaorszagból, még pedig a Cluny-ak iskolajaból kell szarmaztatnunk; inert Viollet-le-Duc példait ezen iskolaból vette.
A medaillonok közt fenmaradt helyet mindenféle stylizalt lombozat tölti be: van itt liliom-idomu és olyan is, melylyel a roman ornamentikaban minden lépten és mindenütt talalkozunk, föleg azzal, mely két egyenesen felszökö, egymas felé fordított, s két mas, a kereszt oldal-agahoz hasonló, mintegy fóldön fekvò', levélböl all.
A medaillonok közt fenmaradt tér ugyanazon alaku felül és alul, és minden két-két medaillon közt, s még sincs seliol sem ismételve az azt kitöltö lombozat, e valtozékonysag, melyet a medaillonok kitöltésében isészreveszünk, oly nagy, hogy itt is minden virag ujnak tünik fel, szobraszunk igen élénk képzelötehetségéröl teszen tanusagot.
Végre meegyzendö még, hogy a roman ornamentikanak egyik jellemzö vonasa az adott terek teljes betöltésében mutatkozik; itt ‘iìres helyröl alig lehet szó, söt a tömöttség igen gyakran nehezíti a fel fogast, a megértést. Ezen altalanos szabalynak vilagos tanusagaul szolgal elsö, masodik és negyedik medaillonunk is, mig a liarmadiknak lilioma valamivel csekélyebb helyet foglalvan el, itt az alapot, melyen emelkedik, inkabb megpillanthatjuk.
Oszlop.
Ötven'ót'ódik sz. fametszetünkön két oszlopot latunk; az egyiket Samson csak atkarolja, a inasikat lerantja, összetöri; az elò'bbi roman stylíí díszes oszlopnak mintegy megrövidített jele; inert tövének ma gassaga nincsen aranyosítva labanak és fejének nagysagahoz, s ily oszlopot Samson könnyen leraiithatott;
az utóbbi szintén csak jele, csak syniboluma olyr oszlopnak, mely mas oszlopokkal együtt nagy tarsasagot befogadó épiìletet hordott. Ambar az elöbbi oszlopot az utóbbival ugyanegy nemi'ínek kell képzelniínk, _ ha csak az elöbbit inkabb Gaza varos kapujanak jelvényeül nem tekintjiìk, _ az utóbbi magasabbnak
346 помповый-нашит.
van előtüntetve, és maga fölött hordja a feltett épületnek jelképét; lába és feje díszei annyira lezsurolvák, hogy azoknak eredeti voltára többé rá nem ismerhetni.
А kisebb oszlop kizárólag román, még pedig késő, és hozzáadhatni, késő franczia román stylíí.
Fejének egész alakja, körrajza vagy silhouett-je az elkorcsosodott doriai echinus előmintája után készült; közvetítő idomként itt a byzanti tökéletlen, félgömb kapitael jelenik meg, melynek négyfelé tett leszeléséből a hamisan ugynevezett „chapiteau cubique, Würfelkapitael“ eredt. Oszlopfejünk nélkülözi a leszelést s így még közelebb áll a doriai echinushoz, mint a gömbszelvényes oszlopfő, ámbár másrészt nyomát sem találjuk azon kecsteljes hajlékony vonalnak, mely a doriai echinust oly tetszővé teszi. ‘
Ime, ezen oszlopfő nagyobb mérvíí rajza 103-dik szám alatt:
első pillanatra feltünik, hogy itt nem találkozunk azon elvvel, mely szerint az oszlopfő dísze előkészíti a fölötte kiszökő boltgerinczeket, nem szolgál saját elosztá sával e gerinczek külön elosztásának, részekre elkülönítésének alapjául.
(105. ábra.)
Szolgáljon e tételnek bővebb magyarázatául és összehasonlításul a pécsivel a karintai sz.-páli apátságnak e jelen három kapitaelje, melyet a bécsi régészeti évkönyvek IV. köt. 71. és 72-ik lapjáról választottam azért, mert a gurki (lom után és mellett a karintai, s ezek közt a sz.-'páli, építkezés a XII-dik század végén és a XIII-dik század elején legnagyobb befolyást gyakorlott az akkori magyarországi
építkezésre. »
A lemásolt példányok mindegyikén észreveszszük a felosztási elv szigoru követését; ugyanis mindegyik - elülről nézve — három főosztályt mutat, melyekhez hozzá kell adni (képzeletben, mivel itt csak féloszloppal van dolgunk) az ellenkező oldal ugyanannyi osztályát és a jobb és baloldal egy-egy osztályát; leend tehát egészben nyolcz osztályunk, mely a boltozat rendes, gerinczczel ellátott nyolcz osztályának megfelel, mint ezt első részünk 85. és 86-dik lapján fejtegettem.
Tizedik számu fametszetünk (I. Rész. 16.1.), mely a pécsi felső templomnak egyik oszlopfejét adja, nem mutat ugyan ily rendszeres osztályozás“! azonban itt a növénydísz mégis az oszlopfő négy oldalára van némi tekintettel, mig ellenben a dombormíí oszlopának fejét a növénydísz minden rendszer nélkül fogja körül, rendeltetése egyedül az levén, hogy az adott lapot minél dúsabban betöltse s minél sürübben befödje; mit másrészt rosszalni azért nem lehet, mert ezen oszlop maga fölött boltozatot nem hord, s így nincsen szüksége az erre való tekintetnek ; e szempontból tehát az oszlopfejet is, mint az egész oszlopot, csupa jelképesnek kell mondanunk; még pedig annál inkább, mivel a kapitaelen csak abacus-táblát, de rendes vállkövet nem látunk. A növény maga nem specifice franczia stylű ugyan, hanem a Francziaországban előforduló példányokhoz egészben mégis közelebb áll, mint a német iskolákéihoz.
Kapitaelünk alatt egyetlen egy hengertag mutatkozik, ez nem egyszerü, hanem kötél-alaku.
A tő egészen sima, annál gazdagabb és díszesebb az oszlop lába. Az oszlopláb koronkénti fejlő dését, különféle példányokban mutatják 5. sz. (10.1. az altemplomból), 13. sz. (16.1. a felső templom
noußonn ü-MELLÉKLET. 247
hosszhajójaból), 17. sz. (19. 1.> a talapzaté) és 9. sz. (15. l. a szentély-pillérekhez a XIV-dik szazadban hozzatoldott féloszlopoké) fametszeteink. Az utolsó, bar késöbb készült, mégis durvasagaval építésze iigyetlenségéröl tesz tanusagot, az altemplom oszlop-laba (5. sz.) atöbbi közt legrégibb alkotasu. Igaz ugyan, hogy a fejlò'dés maga nem történt Pécsett, hogy itt nem haladtak 'ónallólag a tökéletlenebbröl a tökéletesebbhez ; mertatalapzat attikai laba fejlettebbahosszhajóénal és még sem tehetjük fel, hogy az utóbbirégibb volna az elöbbinél; de az adott példanyok mégis mutatjak, mint fejlödött masutt az oszlop-lab alakja, melyet koronként az épülò'ben levö pécsi székesegyhazra atvittek. Anégy érintett példanyban még nem veszszük észreak'óralaku labtól a négyszög talaphoz atmenetet képezö sarklevelet. Ez elég durva alakban a felsò' templomban csak az utolsó, nyugati pillérparon és a kapuzat oszloplaban fordul elö.
E sarklevélhez igen hasonlót, söt ugyanazonost talalunk Viollet-le-Duc épi tészeti szótara VI. kötetének 48-dik lapjan; a franczia régész erröl azt mondja, hogy ezen primitiv sarklevél vagy dísz igen egyszeríi, hogy ez nem egyéb gomb- vagy csomónal, mely a lab alsó henger-tagjaról leszall a négyszögíí talap üresen maradt haromszögére.
Ezen, igen egyszerü sark-csomótól roppant ugrassal haladtak Pécsett a dom bormíi oszlop-labanak igen díszes és mesterséges sarkleveléhez, melyben a csigavonal nagy> szerepet jatszik. A miénkhez hasonló sarklevelet (franczia nyelven Griffe-nek, néineten Eckblattnak nevezik) latunk az említett szótar II. köt. 134., és tavolabb ról hasonlót 1V. köt. 48.1apjan; az elöbbit Viollet-le-Duc a poissy-i, az utóbbit a (108. abra.) strasburgi templomnak régibb (még roman stylü) részébò'l vette; mind а harmon az alapidom a csigatekercs, melynek ala van rendelve a növény-lombozat. ‘
Csigatekercses sarkdíszünket az összes oszlop-lab nagyobb mérvíí masolatanoldalról latjuk képezve.
Igen jelentékeny itt az egésznek körrajza, silhouettje, mely a legtejlettebb roman korszakra mutat. Ugyanis, . . ha azt elsö' részünk oszloplabaival hasonlítjuk össze, latni fogjuk, hogy alsó része, s kivalt alsó hengertagja igen nevezetesen kiszökik, mig ellenben a régibb példa nyokban a lab profilje ellentétesen meredek szokott lenni; nagy haladasra mutat tovabba az, hogy az alsó hengertag sokkal nagyobb, mint а felsö, mely utóbbi itt kötéldíszszel van czifrazva; végre a léczecskék nagyon keskenyek, söt a felsö mar nem is tulajdonképen léczecske, hanem kajacs; egyedül még a horony nin (109. abra.) csen teljesen kifejlödve, midön az atmeneti korszak horonya sokkal mélyebb szo kott lenni és inkabb leereszkedik, belevag az alsó hengertagba, ugy, hogy e miatt geometricai rajzon
nagyobb része nem is latható. ~
Mindezek tanusítjak, miként itt igen fejlo'dött roman oszlop-labbal van dolgunk, és miként részle teinek alakzasa sokkal inkabb a francziaorszagi burgundi, mint Magyarorszaghoz közelebb fekvö valamely
német iskolanak tulajdonítható. ‚
А2 összetörö oszlop szintén inkabb jelképes; ez is a Samson történetében elöforduló jelenetet inkabb jelzi, mint azt realistice elöadni törekszik.
Probus kökoporsójan, melyen az V-dik szazad bealltakor készült (l. Aginc. Sculpt. VI. T. 12 -17 . abra, és Arringhi „Rom subterr.“ I. 280.) oszlop-arcadok lathatók, melyek fólött az egyes oszlopokat összekötö ívek terjednek el, két-két ív kezdete közt minden oszlop vallk'óvén kas all, melynek gyümölcsé 1161 két madar nyalakodik. A kas helyébe késöbb kis tornyos épület lépett, mely, mint az üres mezò'nek tölteléke, mar a XII-dik szazadban igen gyakran van alkalmazva a franczia templomokon; azonban ezen dombormííféle elöadast mar régibb kéziratokban is, rajzban latjuk hasznalva; miböl vilagos, hogy az oszlopok megterheltetése tornyos épületkékkel a pécsi dombormiiben nem fordul elö legelöször, hanem, hogy annak elve mar székes-egyhazunk építése elött lön eltogadva. ’
Magaban az építészetben ezen elv sokféle alkalmazast nyert a halotti mécstartókon, emlék oszlopokon, a szabadég alatt felallított szentek szobrai épületkéin, fesziìleteknél, а templomok szentségtar tóinal, tabernaculomokon; ezen elven alapulnak az oszlopokon nyugvó szónoki székek, az ereklyetartók stb.
majd építészeti, majd tektonikai targyak. Az elv a minden oldal felé kiszökés elve, melyet a természet követ az élöfa koronaja alkotasaban, s melyet az épitészetben agyamkodas (Vorkragung) elvének neveznek.
„1.
248 ' DoiiBoRMÜ-MELLÉKLET.
Erröl igen tanulmanyosan irt Essenwein épi'tész a bécsi „Mittheilungen“ 1861-diki évfolyamban, c czim alatt: „Das Prinzip der Vorkragung und die verschiedenen Anwendungen und Formen in der mittelalter lichen Baukunst.“ (5. czikk.)
Л ,i
_ i ’ |.l
l I' am! ‚
(112. abra.)
Ime négy ily, részint halotti mécstartó, részint emlékoszlop a XIH., XIV. és XV-dik szazadból Sopronból és az e varoshoz közel fekvö Mattersdorf helységböl. Mindezen építményeknél az alapelv ugyanaz, t. i. egy szoborka vagy mécs magaba fogadasra szant hazacskanak felallítasa pillérre vagy oszlopra.
A löcsei, bartfai és kassai szentségtartó, tabernaculum, ugyanezen elven alapul, csak hogy itt mécs helyett a monstranczia fogadasara készült a felsö ép'iíletke.
A pécsi dombormíív'ón ennél sokkal tovabb mentek; itt, a bibliai történet értelmében, anézöben a nagy felsò' emeletnek eszméjét akartak kelteni, oly tagas teremnek, melyben a philisteusok lakomaznak, mig alattiik Samson zenél, mielött haragjaban a termet hordozó oszlopokat megragadja, és azokat össze törvén, magat és ellenségeit a led'óntött épìílet romjai ala temeti.
Természetes, hogy ily jelenet realisticus elöadasara nein volt elegendö sem a dombormi'inek tere és elrendezése, sem a szobrasznak tehetsége; itt tehat elò'allott a „Signum pro re signata“ szólas- vagy e15 adasmód szükségessége; s e szerint az oszlopon két osztalyu, gúla-tetövel fedett hazikót latunk, melynek egyik osztalyaból egy, masikaból két fö kandikal ki, és melyröl tal, korsó és még egy, rongaltsaga miatt többé fel nem ismerhetö harmadik targy leesik a fóldre; az utóbbi targyak jelentik a philisteusok lakoma jat, a fejek magokat a philisteusokat, még pedig csak a fejek; mert többi test'ók szamara nem maradt tel semmi hely.
A rövidítésnek _ abreviatura-mak _ ezen niódjaval szamtalanszor talalkozunk, kivalt a régibb
A rövidítésnek _ abreviatura-mak _ ezen niódjaval szamtalanszor talalkozunk, kivalt a régibb