I. SZÖVEG I. 1. Német szöveg
Szövegforrások: Nürnberg ~1540 (első megjelenés), VD 16 G 3360; W 111/968.; EG 1994, 289
Szerző: Johann Gramann
Szótagszám: 7-8-7-8-7-6-7-6-7-6-7-6 Rímképlet: a b a b c d c d e f e f
I. 2. Magyar szöveg
Szövegforrások: [Debrecen 1616, 166v (RMNy 1107, első megjelenés, Dicsérjed, áldjad, én lelkem); továbbiakat lásd: RPHA 0266: 22 prot., 6 evang., 8 ref., 9 unit., 0 kat. forrásban 1700-ig.]
Egyéb fontosabb 18-20. századi források: [ÚZMK 1770, 502]; Rdt 1805, 314; Dt+
1955, 701
Eredeti szerző/fordító: ismeretlen EÉ fordító: Túrmezei Erzsébet57 Műfaj: zsoltár58
Szótagszám: 7-8-7-8-7-6-7-6-7-6-7-6 Rímképlet: a b a b c d c d e f e f
II. DALLAM II. 1. Német dallam
Eredeti dallamforrás: Mi KugJ 1540, 17 (első megjelenés), RISM 154013; ZAHN V/8244., 8245.; Báumker II. 18/V. és 290.; DKL III/1.2 Ef16; EG 1994, 289
Dallamszerző: Hans Kugelmann
Dallamszerkezet: A B A B :II C D E F G H I J Kadenciarend: 3 1 3 1 VI V 1 2 1 V 2
56 DOBSZAY László 1995/386.
57 TRAJTLER Gábor 2007, 29.
58 RPHA 0266
10.18132/LFZE.2016.7
1
II. 2. M agyar dallam
Eredeti dallam: EpG 1635 -52, 336v (első megjelenés); RMDT II/271.
EÉ forrásmegjelölés: J. Kugelmann gyűjteménye 1540 EÉ dallamszerző: Hans Kugelmann
Dallamszerkezet: A B A B :II C D E F G D ’ H I Kadenciarend: 3 1 3 1 VI V 1 2 1 V 2
III. ELEMZÉS
III. 1. Német szöveg és dallam
Johann Gramann (1487-1541) teológus 1519-ben került kapcsolatba a reformáció tanaival. Martin Luther és Johann Eck vitáján még a katolikus teológus titkáraként vett részt, ám a reformátor olyan mély benyomást tett rá, hogy elpártolt korábbi munkatársától, és a wittenbergi egyetemre indult, hogy a lutheri tanítást megismerje.59 Würzburgban végzett rövid lelkészi szolgálata után 1525-től Albrecht porosz herceg hívására Königsbergbe, végső szolgálati helyére került, ahol az 1523-ban megkezdődött evangelizáció folytatása volt a feladata. A tiszta tanítást elkötelezetten terjesztő, a hitbeli elhajlás ellen erélyesen fellépő, közösség- és iskolaépítő Gramannt Paul Speratus mellett Kelet-Poroszország legjelentősebb reformátoraként tartjuk számon. Speratus és Johannes BrieBmann mellett ő a harmadik, aki elnyerte a megtisztelő Prussorum Evangelistae címet Luthertől.60
A porosz herceg ösztönzésére 1530 körül költött61 Nun lob, mein Seel, den Herren kezdetű, eredetileg négy versszakos énekét a legkorábbi lutheránus zsoltárparafrázisok közé sorolhatjuk.62 A költeményt elsőként a Georg W achter által 1540 körül, Nürnbergben nyomtatott Vierliederblatt jelentette meg kotta nélkül (Nürnberg ~1540), s ezzel csaknem egy időben Hans Kugelmann (~1495-1542) Concentus novi című, 39 éneket tartalmazó, augsburgi kóruskötete is közölte (Mi KugJ 1540).63
Kugelmann, az augsburgi születésű, elismert trombitás, szülővárosában Paul Hofheimertől és Ludwig Senfltől tanult zenét. 1524-től Albrecht porosz herceg udvari
59 HEG II. 1999, 118.
60 KULP, Johannes 1959, 292.
61 DKL III., 227.
62 HEG II. 1999, 119.
63 DKL III., 227.
10.18132/LFZE.2016.7
17
komponistájaként és trombitásaként működött Königsbergben, ahol Speratus és Gramann mellett később Nicolaus Decius-szal is munkatársi kapcsolatba került.64 Nevéhez fűződik az Albrecht herceg idejében kiadott, két königsbergi énekeskönyv összeállítása is (RISM 152 705, RISM 152706).65 A Mi KugJ 1540-ben négy, különböző szólamszámú kórusműben dolgozta fel Gramann zsoltárparafrázisát. A Kugelmann által a korálszövegre alkalmazott cantus firmus alapjául a szakirodalom általában a Weiß mir ein Blümlein blaue kezdetű tételt jelöli meg.66 Ezt a feltételezést kérdőjelezi meg a DKL, amikor megállapítja, hogy a világi dallamnak a Ludwig Erk és Franz Magnus Böhme zenetudósok által közölt alakja nem hiteles.67 Ehelyett további, szerteágazó dallami rokonságokat sejt a tétel mögött, és a feltehetően 14. századi, visszatéréses bar-formájú, világi, plagális ión dallammodell összetett hatását véli felfedezni a korálban.68
Az énekszöveg a teljes 103. zsoltár parafrázisa, melyben az első versszak az 1
6., a második a 7-12., a harmadik a 13-16., a záró versszak pedig a 17-22.
zsoltárversekre épül, a legtöbb forrás fel is tünteti a Der 103. Psalm címet a szöveg fölött. Az ének később egy Szentháromságot dicsőítő ötödik strófával bővült ki.69 A szöveg gyengesége a versszakonként eltérő szótagszám, melyet bizonyára a dallamhangok szükség szerinti duplázásával lehetett áthidalni. Ezt a nehézséget már a korai források is megpróbálták hol szótagösszevonással, hol a szóvégi magánhangzó elnyelésével, hol pedig a szöveg csekély mértékű átköltésével kiigazítani. A nyolc szótag helyett tízet tartalmazó „es mangelt an seiner Erbarmung nicht” sor (2. vsz. 4.
sor) egyes forrásokban, például az Oedenb/Pilgram 1746-ban a helyes szótagszámú, ám nem túl gördülékeny „es mang’lt an sein’r erbarmung nicht” összevonásokkal található meg. Ugyanezen forrás harmadik versszakában szerepelnek a „zerbrechlich wie die Töpfe / vergänglich wie das Laub” sorok, melyekre sem a vizsgált énekeskönyvekben, sem a zsoltárban nem találtunk párhuzamot. Emellett ez a verzió törekszik leginkább a helyes szótagszám használatára, melyet az ismeretlen alkotó csak a negyedik vers nyolcadik sorában, illetve a doxológia utolsóelőtti sorában nem
64 HEG II. 1999, 188.
65 Uo.
66 DKL III., 227.
67 Uo.
68 DKL III., 228.
69 KULP, Johannes 1959, 292.
10.18132/LFZE.2016.7
1
tudott korrigálni. Ez utóbbinak nyolcas szótagszámára még az EG 1994 sem talált megoldást.
A források különféle fejezetekben jelentették meg a tételt. A Leutschau 1686 valamint a Frey-G 1708 a dicséretek és hálaadások, a Pressb 1716 a megigazulásról szóló énekek, az Oedenb/Pilgram 1746 a zsoltárénekek közé sorolta.
III. 2. M agyar szöveg
Gramann korálja magyar területen kezdetben sajátos, tartalmilag módosult alakban jelent meg. A Dicsérjed, áldjad, én lelkem kezdetű zsoltárparafrázis ugyanis csak látszólag követi a Nun lob, mein Seel, den Herren szövegét, valójában azonban a Gramann által alapul vett 103. helyett a 146. zsoltár gondolatmenetén halad.70 E szöveg első kéziratos, s egyben első kottás forrásaként számon tartott Eperjesi Graduál (EpG 1635-52) az ének fölötti címben - Psal: Benedic anima mea - utalást is tesz a 146. zsoltárra.71 A Dicsérjed, áldjad, én lelkem szövegalak nyomtatásban elsőként a Keresztyéni énekek című, 1616-os debreceni református énekeskönyvben (Debrecen 1616, RMNy 1107/1) jelent meg. Bár az ötstrófás zsoltárparafrázist és a hozzá tartozó koráldallamot számos további, 17. századi protestáns énekes- és liturgikus könyv közli,72 a korálszöveg és -dallam jelenléte egyedül az evangélikusság hagyományában folyamatos.73 Az első versszak a 146. zsoltár 1-3 verseit, a második a 4-6. verseket, a harmadik a 7-9. verseket, a negyedik pedig a 10. zsoltárverset veszi alapul. Az ének Szentháromságot dicsőítő strófával zárul. Szövegtáblázatunkban a 146. zsoltár parafrázisai közül az EpG 1635-52 szerinti szövegalakot adjuk meg összehasonlításul, mellyel az ÚZMK 1770 verziója is teljesen megegyezik.
Az 1805-ös, pozsonyi Új Énekeskönyv (Rdt 1805) szövegírója is ezt az általánosan használatban levő parafrázist követte, de Gramann korálját is ismerhette:
a gyermekén könyörülő apa példájával (3. vsz., 1-4. sor) a 103. zsoltár 13. versét emelte be az énekbe. A magyar szövegalakok - a Rdt 1805-ig bezárólag - a német eredetitől eltérő, 8-8-8-8-8-6-8-6-8-6-8-6-os szótagszámot hoznak, azaz minden hetes sor helyett nyolcast. De ez a képlet sem vonul végig egységesen a teljes szövegeken, s helyenként még így is kisebb eltérések láthatók az egyes versszakok szótagszámában.
70 RPHA 0266 71 RMDT II/271.
72 RPHA 0266 73 RMDT II/271.
10.18132/LFZE.2016.7
19
A két zsoltár összevonása helyett teljes egészében a német korálhoz nyúlt vissza a Keresztyén Enekeskönyv (Dunántúli) rövidített kiadása új résszel (Dt+ 1955), melyben Schulek Tibor Gramann énekének új, a helyes szótagszámot is szem előtt tartó, jól sikerült fordítását alkotta meg. Az EÉ 1982 számára Túrmezei Erzsébet készített újabb, rövidített, a prozódiára ügyelő fordítást, mely a Gramann-ének első, harmadik és negyedik verseit használja fel.
III. 3. M agyar dallam
Az EpG 1635-52-ben található ötszólamú kórusletét diszkantja, mely a dallam első magyarországi kottás megjelenése, csupán apróbb részleteiben tér el a némettől. A második korálsor kadenciája a magyar evangélikus forrásokban nem alulról - ahogyan a Mi KugJ 1540-ben látható - , hanem felülről közelíti meg a záróhangot. Hasonló tenor-klauzulát a drezdai 1593-as, Gesangbuch: Darinnen Christliche Psalmen und Kirchenlieder D. Martini Lutheri című énekeskönyvben találunk (RISM 159302).74 Az utolsó sor melizmájának sokféle variánsa fordul elő a német forrásokban,75 ugyanígy a hazai evangélikus gyűjteményekben sem egységes ez a kadencia. A melizma ez utóbbiakból hiányzik, ráadásul két különböző dallamvezetést láthatunk: az EpG 1635
52 az eredeti tenor-klauzula helyett h -c -h -a -g -fisz-g lépéseket jár be; a Sopron 1725, valamint a későbbi korálkönyvek - Adam Skultéti korálkönyve (Brno 1798), a Gykz, a kéziratos Kőszegi korálkönyv (Kőszeg 1814), a Sopron 1897 és Kapi 1912 - kivétel nélkül h-c-(h)-a-h-a-g zárósort hoznak.
Két kéziratos forrás, az EpG 1635-52 és a Sopron 1725 még páratlan lüktetésben őrzik a dallamot, a 18. század második felétől azonban általánosan megfigyelhető a ritmusértékek kiegyenlítődése és a páros ütemmutató használata.
Eredeti metrumát csak a 20. század közepén nyerte vissza a tétel, amikor a Dt+ 1955 az EKG 1950 dallamalakját vette át. Ezt vitte tovább változatlanul az EÉ 1982 is.
A református énekeskönyvekben egészen 1806-ig találjuk meg énekünket, ezek közül az 1778-as, úgynevezett „Öreg” Debreceni Énekeskönyvben található tételt közöljük dallami függelékünkben (D 1778).76 E variánsok sem a német, sem a magyarországi evangélikusok használatában levő alakokkal, sem egymással nem egyeznek. A legjelentősebb eltéréseket az ismétlőjelet követő korálsorok sajátos
74 ZAHN V/8244.
75 Uo.
76 RMDT II/271.
10.18132/LFZE.2016.7
20
dallamvezetésében és kadenciáiban fedezhetjük fel.77 Esetükben speciálisan a magyar reformátusok között hagyományozott és variálódott dallamalakokról beszélhetünk.
IV. JAVASLAT
A korálszöveg eleinte a 146. zsoltár parafrázisaként, később, a 20. század közepéig a 146. és 103. zsoltárt ötvöző tartalommal élt a magyarországi gyakorlatban. Ez a keveredés még Túrmezei első versszakában is tetten érhető a „szép énekszóval”
kifejezésben. A két zsoltár összemosása helyett - ahogyan az a Rdt 1805-ben látható - két lehetőség kínálkozik: egyrészt az EpG 1935-52-ben látható 146.
zsoltárparafrázis felújítása, másrészt Gramann énekének lehetőleg öt versszakkal való közreadása. Ez utóbbihoz a Dt+ 1955-t érdemes alapul venni.
A magyar forrásokban egységesen a dicsérő, hálaadó fejezetben jelenik meg a korál. Amennyiben a következő énekeskönyv külön fejezetet fog tartalmazni zsoltárparafrázisok számára, énekünket érdemes lenne inkább oda beilleszteni.
Az evangélikus hagyományban, bár folyamatos a jelenléte, különböző dallamalakokban, és sokhelyütt páros ütemmutatóval szerepel a Nun lob, mein Seel, den Herren. A jelenleg énekelt dallamot, amely 1955-ben nyerte ismét vissza helyes metrumát, s egyben - a különféle hazai alakok helyett - a legelterjedtebb német dallamvariánst emelte be a gyakorlatba, nem indokolt megváltoztatni.
77 Az eredeti VI-V-1-2-1-V-2 helyett az 1744-es kolozsvári énekeskönyvben VII-3-1-2-1-V-1-es, a D 1778-ban V-1-3-2-1-V-3-as kadenciarend látható. RMDT II/271.
10.18132/LFZE.2016.7
21