Bevezetés
Kurusa István, akinek életútját szeretném most felvázolni, mára emlékké lett maga is. Átléptünk már az új évezredbe, amikor arra kértem, hogy meséljen életéről.
Hamar igent mondott. Túllépett már akkor a kilencvenedik esztendején, szikár termete kissé meghajlott, léptei, mozdulatai lelassultak, de szelleme friss maradt.
Felesége halála óta családja gondoskodott róla. Egyedül élt, de nem magányo-san. „Elbogarászott” a kertben, a ház körül, gyakran fölült a biciklire, elment a templomba, boltba, temetőbe, a férfitársaság kedvéért néha átballagott a házával szemközti kocsmába egy kis beszélgetésre. Jártában, keltében mindenkihez volt egy jó szava, mindenkinek volt egy jó szava hozzá.
Apai nagyapámmal kortársak és szívbéli jó barátok voltak egykor, ezért is fogadott bizalommal. Jól esett neki, hogy beszélhetett emlékeiről. Talán azért is, mert tudtuk, ideje rövidesen lejár. Volt véleménye a jelenről, voltak emlékei a múltról. Ültünk Maroslelén, a Vásárhelyi utca 1. számú házban, ahol annak idején megszületett, ahol élete nagy részét töltötte, amely előtt elhaladtak egykor román megszállók, zsidó munkaszolgálatosok, magyar, majd orosz katonák. Néztünk kifelé az ablakon az aranyló őszi napsütésbe, és lassan megelevenedett a múlt.
A személyes élettörténeten keresztül a magyar történelem egy darabja. Az em-lékek újabbakat idéztek meg, rég szunnyadó érzések, események bukkantak fel.
Első beszélgetésünk után néhány nappal utánam szólt a lelei temetőben: Kislány!
Lönne még mondanivaló. E mondanivaló aztán még korábbra, a gyermekkorba, sőt az azt megelőző időkbe vezetett vissza bennünket.
Ezeket a rendezetlenül felvillanó, időnként történelmi eseményekhez kapcso-lódó, máskor csupán egy-egy hangulatot felidéző emlékképeket próbálom most időrendbe állítva újra életre kelteni. Az epizódokból reményeim szerint kirajzoló-dik egy élet, amely kicsiben maga a 20. századi magyar történelem.
A „békeévek”
Az én apám249 először nem itt lakott, hanem lënt, egész a falu szélinél. Nem vót még sëmmi út, sëmmi. Ha kigyütt a víz, igencsak elvitte a házukat. Ritka év vót hogy në vitte vóna el. Csömpölyegbül vót az épület, mög gaztető, nádtető. Szóval ëgy sëmmi valami. Mikor Kislelérül be köllött a népnek vonulni ide, Nagylelére, akkor kényszerítötték be apámékat is, mög többeket.250 Vót, aki gyütt mindön szó nélkül befele, de a Mónár család, a Kis Mónár család az nem gyütt, oszt úgy gyújtották rájuk a házat. Én onnan tudom, hogy apám mesélte el, mög az öccse, Kurusa Tóni bácsi.251
Az én apámék valamikor úgy kezdték az életöt az öccsével ëgyütt, hogy kettejüknek volt ëgy lova. Kubikolták ide a nagytőtést, a Maros-tőtést. A püspökuradalomnak köllött belese-gíteni a tőtésépítésbe. Nem merök mondani évszámot. Ugye én is gyerök vótam, amikor ezt hallottam, nem figyeltem úgy az évet. Az 1870-es évek táján lehetött ez. Apámék mindön este hazajártak a lovakkal, de azt mesélték, hogy vótak olyanok, akik ott tartották kinn a lovaikat az épülő tőtés alatt. Azoknak vót ëgy barakk építve. No, ëgyször éccaka azok, akik ott vótak mögszállva, berúgtak a Fekete csárdánál – az ott Makó fele vót –, hazamöntek, dohányoztak, oszt tüzet fogott a barakk. Lovak is, embörök is bennégtek. Az öreg Hegedűs Kálmán bácsi olyasmi idős vót, mint apám, az mesélte, hogy vót olyan embör, amelyiknek égött a lába, oszt beszaladt oda a gátőrházba, és ott esött össze, ott halt mög. Ilyen szörnyű tragédiák is vótak!
Apáméknak aztán, ahogy ott dógoztak gyütt össze pénzük, vöttek még ëgy lovat, még ëgy kordét.252 Mikor már lött két-két lovuk, mög két-két kordé, akkor állítottak melléjük még ëgy-ëgy embört. Mer’ ëgy kordéval ëgy embör járt. Oszt akkor utoljára möghallották, hogy a püspökuradalom adja ki a fődet haszonbérbe. Akkor mind a ketten vöttek ki. Mind a ket-tőnek itt vót, ahol a Dániel zsidónak vót a fődje.253 Akkor ott erősödtek mögén’. Möghallották, hogy a batidai grófnő is adja ki a fődet.254 Onnan is bérelt apám fődeket. A lelei határt ahogy elhagytuk, balrul vót a bérlete. Később mán 70 valahány hold fődje vót ottan. Közbe möglött ez a ház, ahun most is vagyok. Ugyanez, de közbe át lött alakítva. Itt, ezön a portán is nagy gazdasága vót neki.
249 Kurusa József 1848. november 11. – 1927. október 15. MLPL. Esk. Ak. I. 10. lap. 1.; MLPL. Hal.
Ak. I. 102. lap. 32.
250 Rozsnyai J. (szerk.) 2000. 51−55.; Urbancsok Zs. 2002. 224−225. 238−239. Vö. Juhász A. 2004.
37−38.
251 Kurusa Antal 1851 – 1922. szeptember 16. MLPL. Hal. Ak. I. 85. lap. 30.
252 A kordéról és a kordésokról bővebben: Katona I. 1960.
253 Rácz S. 2001. 53.
254 Gróf Pappenheim Siegfriedné gróf Károlyi Erzsébet (Budapest, 1872. május 17.–München, 1954.
március 21.). Károlyi Mihály miniszterelnök, köztársasági elnök nővére. Említi: Rácz S. 1985. 116.;
Herczeg M. 1993. 496. 500. Batida Maroslelével határos, Hódmezővásárhelyhez tartozó tanyaközpont.
A batidai földek kiosztását említi: Magyar Compass 48/1. (1920) 185. Károlyi Mihály és Károlyi Erzsé-bet birtokcseréjéről, Károlyi ErzséErzsé-bet batidai és répásháti birtokairól bővebben: Herczeg Mihály: A gróf Károlyi család hódmezővásárhelyi uradalma a 19−20. században. Szeged: Móra Ferenc Múzeum. 1994.
183−190.
Aztán beteg lött a felesége, Borbély Krisztina255, és anyám elgyütt ide szógálni.
Kibekházárul256 került által. Kurai Pista bácsi vót neki előtte a férje, de az fölakasztot-ta magát. Két gyerök maradt: Flóri bátyám, mög Ferus bátyám. Mikor anyám idegyütt szógálni, hozta magával a két gyerököt is. Apámnak is vót három gyeröke, ëgy fiú, mög két lány. Tóni bácsi borbély lött, itt a sarkon vót neki a bóttya. Az ëgyik lánynak, Piroskának később Szegedön vött házat, a másiknak, Ëtának mög Vásárhelyön. Anyám tehát ide gyütt szógálni, mikor Krisztina néni beteg lött. Amikor möghalt, aszonták apámnak: Vödd el Rozát! El is vötte.257 Anyám akkor 30 éves vót, apám pedig 60. 62 éves vót mikor Jóska bá-tyám születött, 64, amikor én. Anyám mög 34.258 Ekkora korkülönbség vót köztük! Apám nem is adott vóna minket sëmmiér’, hogy űneki még két fia lött!
Apámnak sok fődje vót, de ű tanyán nem lakott soha. Azokat csak később, a mi fiatalsá-gunkban kezdték építeni. Innen a falubul jártak ki mindig munkálkodni, szántani, vetni, aratni, mindön. Apám termelt dohányt is. Be köllött a finánciára jelenteni, hogy mondjuk én száz tű dohányt akarok termelni. Ёgy évbe háromszor mögnézték, mögolvasták, hogy annyi van-ë. Ha több lött vóna, akkor mán mögbüntették vóna. Nem adta el, ű dolgozta föl magának. Pipái, tajtékpipái vótak űneki.
Emlékszök arra, hogy ëgyször Tisza Pistát, a miniszterelnököt vitte a kocsiján. Apám akkor mán bíró vót a faluban. Ide gyüttek be érte, hogy fogatoljunk be, mer’ a Tiszára lë köll vinnünk. Én is möntem velük. Sosë felejtöm el! Az ószegedi út akkor fődút vót. Akkora sár vót a sok eső miatt, hogy nem bírtunk haladni, be köllött mönnünk a Dezső-majorba259 az ökörfogatér’. A hatalmas sár miatt Tisza Pista nem szállt lë a kocsinkrul, úgy lépött át az ökörfogatba. Négy ökörrel vitték aztán lë a Tiszára. A komp vitte át, onnan mán kapott valami másik fogatot, ami továbbszállította Szegedre.
Apám a gabona mellett nagyobb részt repcét termelt, mög heréje vót rengeteg, here-magot termelt sokat. Akkor aranyérték vót a repce mög a heremag. A gabona-keresködők idegyüttek ki hozzá Lelére, hogy „Neköm adja, Kurusa bácsi, adom a foglalót!” De aszonta apám mindég: „Neköm foglaló nem köll. Majd akkor fizettök, oszt az viszi, amelyiktök többet ad érte.” A Lejpig zsidó vót neki a legjobb emböre.260 Nagyon jó kapcsolatba’ vó-tak. Mög Szegedrül, a víztoronytul is vót egy, akinek a nevire emlékszök. Azt Kovácsnak hívták. De Lejpigot sose hagyta el. Azután mög főleg nem, hogy az az életit mentötte mög apámnak.
255 Helyesen: Pomlényi Krisztina. Meghalt 1908. decemberében. – Vö. MLPL. Hal. Ak. I. 26. lap.
35.; MLPL. Esk. Ak. I. 13. lap. 1.
256 Kübekháza (Csongrád m.).
257 Kurusa József 1909. január 9-én vette feleségül Farkas Rozált, Kurai István özvegyét. Esküvői tanúik Kurusa Antal és Borbély József voltak. Kurusa József 1848-ban született, Farkas Rozál 1876-ban.
Huszonnyolc évnyi korkülönbség volt tehát közöttük. – MLPL. Esk. Ak. I. 13. lap. 1.
258 Farkas Rozál 1876. augusztus 20-án született Kübekházán. Második házasságkötésekor, 1909.
január 9-én tehát nem 30, hanem 32 esztendős volt. A házasságból származó első fia, Kurusa József Antal 1909. november 23-án, második fia, Kurusa István Ferenc pedig 1911. október 1-jén született, így gyermekei születésekor 33 és 35 éves volt. – Vö. MLPL. Ker. Ak. I. 68. lap. 103. és MLPL. Ker. Ak.
I. 86. lap. 77.
259 Dezső-majorról pl. Süli A. 2000d.; Rácz S. 2001. 61.
260 Feltételezésem szerint Leipnik Ignácz makói zsidó nagykereskedőről lehet szó. Vö. Halmágyi P. 1986. 225.