Lefolyás-szabályozási funkció

A csapadék- és olvadékvizek felszínen történő gyors lefolyása jelentősen hátráltatja a talaj és ezáltal a növényzet vízfelvételét, ugyanakkor – ha a gyors lefolyás nagy területen érvényesül – árvizek okozója lehet. Mind mezőgazdasági, mind vízügyi szempontból egyaránt nagy je-lentőségű a magas lefolyási értékkel rendelkező területek feltérképezése, ahol a kiegyenlítet-tebb lefolyási viszonyokra, a direkt lefolyás csökkentésére kell törekedni.

A direkt lefolyás alatt a csapadék azon részét értjük, amely a lehullás vagy az elolvadás után rövid időbeli késleltetéssel a területről elvezetődik. Minél nagyobb a direkt lefolyás részese-dése, annál szélsőségesebbek a lefolyási viszonyok és annál nagyobb az árvíz veszélye (1).

A táji ökorendszerekben lezajló természeti folyamatok alapvetően a lefolyási viszonyok ki-egyenlítettebbé tétele és a direkt lefolyás mérséklése irányába hatnak. E képességet az ökorendszer lefolyás-szabályozási funkciójának (runoff control function, Abflussregulationsfunktion) nevezzük (1). A lefolyás-szabályozási funkció érvényesülése alapvetően a lefolyási viszonyok függvénye, amelyek a vízgyűjtő klímája és a geoökológiai viszonyai által meghatározottak. A lefolyási csúcsértékek nagysága döntő mértékben a terület-re hullott csapadék mennyiségétől és intenzitásától, valamint a vízgyűjtőnek a csapadékos területek lefolyási irányaihoz viszonyított fekvésétől függ (Mezősi, Rakonczai, 1997). A lefo-lyás-szabályozási funkció Zepp 1989-es meghatározása szerint a táj vízvisszatartó képességét jelenti. Az éghajlati viszonyok, a lejtőviszonyok, a talajfedettség, a talaj vízraktározási képes-sége, a geológiai viszonyok és a vízfolyáshálózat mind-mind befolyásolják a lefolyási viszo-nyokat, esetenként felgyorsíthatják azt. Minél nagyobb a táj lefolyás-szabályozási értéke, vagyis a vízvisszatartási képessége, annál kisebb az esélye a hirtelen lezúduló árvizeknek. A lefolyás-szabályozási funkció becslése elsősorban az ökológiai egységekre és nem a hidroló-giai egységekre történik, ha térben vizsgálódunk. Ezek alapján a lefolyás-szabályozási funk-ció H. Zepp-féle meghatározása: térben differenciált, mennyiségi becslés, ami a közvetlen lefolyást időben állandósítja és az ökológiai egységek területét stabilizálja (Steinert, 2005).

A lefolyásszabályzó funkció tehát néhány környezeti elem paramétereinek függvénye. Értékét befolyásolják a csapadék mennyisége és intenzitása, a lejtőviszonyok (kitettség és a lejtő

szö-76

ge), a talaj mechanikai összetétele, az alapkőzet jellege, továbbá a növényzettel való borított-ság, s a növényzet által felvehető vízkészlet mennyisége. Módosító tényezőként figyelembe vehető még a vízgyűjtő nagysága és alakja, a vízfolyásokat érintő szabályozások milyensége (tárolók, derítők, védművek) és a beépítettség mértéke.

A direktlefolyás ismeretének fontossága miatt a hidrológiai gyakorlatban a domborzati viszo-nyok alapján lehatárolt vízgyűjtőterületeken, mint hidrológiai egységeken végeznek kvantita-tív lefolyásszámításokat, amelyeknél mindig egy feltételezett csapadékmennyiségből indulnak ki. A geoökológiai vizsgálatok középpontjában ugyan mindig területi egységek állnak, ame-lyek határai azonban különbözhetnek a vízgyűjtőhatároktól. Ezért célszerűbb e funkció érté-kelését olyan módszerrel végezni, amely az ökológiai területi egységekre vonatkoztatható, azok direktlefolyást szabályzó, de időben állandóbb tényezőit területileg differenciálni képe.

Mivel az ökológiai térbeli egységek vízgyűjtőterületek részeit képezik, így ez az értékelés a vízgyűjtőben megvalósuló lefolyás részletes analízisének alapjait is kínálja (Mezősi, Rakoczai, 1997). A vizsgálatokat azokra a legkisebb egységekre végezzük, ahol a különböző paraméterek egységesek, ezt ökotípusnak is hívhatjuk.

A funkció kialakításához a forrást ZEPP és STEINERT M.U. munkássága jelentette, de a helyi viszonyokra adaptáltam. A pontrendszer kialakításához, a kategóriák kialakításához szakem-berekkel konzultáltam. Az értékeléshez a következő tényezőket vettem figyelembe (XIV. táb-lázat, 27. ábra):

• talajfedettség, növényborítás: CORINE (CLC50, CLC100), LANDSAT műholdfelvé-telek (1986, 2011) alapján;

• lejtésviszonyok: DTA-50 és 1:10 000-es topográfiai térkép alapján készített DEM sze-rint;

• infiltrációs kapacitás: talajok mechanikai tulajdonságai alapján;

• a növényzet által felvehető vízkészlet: talajok vízkészlete alapján;

• alapkőzet.

Minél nagyobb az összpontszám, annál nagyobb a vízvisszatartási képessége a területnek.

Például egy erdős terület az 1. kategóriába kerül, a beépített területek az 5. kategóriába.

XIV. táblázat: Lefolyás-szabályozási funkció részletezése Steinert, 2005 alapján.

Tényezők Pontérték

Forrás: Steinert, 2005 alapján saját szerkesztés.

77

Forrás: (1) alapján saját szerkesztés

27. ábra: Lefolyás-szabályozási funkció értékelése H. ZEPP szerint (1).

Az infiltrációs kapacitás minősítése a talaj mechanikai összetétele alapján történik. A magas vázanyag tartalom, a zárt avartakaró módosító tényezőként jelentkezik (1). Hazánk talajai esetében többek között a Várallyay Gy. által 1980-ban kidolgozott vízgazdálkodási kategória-rendszer ad lehetőséget a beszivárgás becslésére, mely a 1:100000 méretarányú Magyarország Agrotopográfiai térképsorozatában az egész ország területére rendelkezésre áll. A fizikai talaj-féleség (ami a talaj agyag-, iszap- és homokfrakciójának százalékos megoszlásából határozha-tó meg) segítségével következtethetünk a víznyelés sebességére és a vízzel telített talaj hid-raulikus vezetőképességére (Szabó, 2002).

A növényzet által felvehető vízkészlet a talaj felső 1 m-es részében általában rövid ideig tá-rolt, a növények számára rendelkezésre álló vízmennyiség mm-ben (1). Ezt idegen szóval diszponibilis víznek, más kifejezéssel hasznos vízkapacitásnak hívjuk. A hasznos vízkapacitás a talajnak az a víztartalma, melyet a vízkapacitás és a holtvíztartalom különbsége határoz meg (Stelczer, 2000).

A kapott pontértékeket minden ökológiai egységre külön kell összesíteni, osztályba sorolni (1).

A mintaterület, a Rovákja-patak vízgyűjtőjének kiválasztásánál figyelembe vettem az alábbi fontos szempontokat:

78

• A terület egyértelműen elhatárolható legyen. Ez a disszertációban egy patak jól defini-álható vízgyűjtője. Ebben az esetben ugyanis a vizsgálatokat úgy lehet elkészíteni, hogy a területen kívüli zavaró tényezők szerepe kevésbé jelentős legyen.

• A vizsgálatba vont terület mérete tegye lehetővé a részletes feldolgozást, térképezést.

• A vidék domborzata, talaj, természetes növényvilága legyen változatos, azaz érdemi összehasonlításokra, a térfolyamatok elemzésére legyen lehetőség.

• A területen folytatott társadalmi-gazdasági tevékenység sokrétű legyen. A vízgyűjtőn elhelyezkedő Lovasberény mintegy 2000, Pátka település mintegy 1000 lakosú. A domborzati különbségek miatt a vidéken erdőgazdaság, nagy- és kisüzemi mezőgazda-ság is előfordul, de található itt felhagyott bánya is.