Ha majd harci munkánk fordulna rövidre I. 433. . . . aki adná hírül I. 497.,- Míg így tennék az igazságot-a béke fiai, — lön, hogy a király ülne az ö királyi székébe és ítélne mindenkit az ő igazsága szerint Ö. I. 30. Odahívták a többi galíieusokat is, hogy örülnének számuk szaporodásának Ő. I. 238. S mikor elég
tételt venni rohant volna Tipiómen, kőzáporral fogadták Ö. I. 246.
Mintha csak előre megéresíem volna, Hogy e bozótoknak vad-ember lakója
Hatalmas erejű zsivány fogna lenni, Ö. II. 462,, , . . mindazt az iszonyt elképzeltem, ami történni fogott, ha jelen nem va gyök Ö.1.401. Micsoda szabadkézrajz légyen az ön hátán Sz. 258. Ami pedig, hogy nem kis mesterség legyen tudhatjuk magunkról 0y, III. 281, Becsülettel kérdvén tőle, hogy ki légyen ? Ö. II. 220.
Kívánom, hogy ezen levelem jó egészségben találta légyen az urat és háznépét Gy. III. 19.
Amennyire a nyelvújítás hívének mutatkozik Bafcsay, annyira ellenzője volt a Szarvas Gábortól megindított ortolőgiá-nak, mely
nek túlzásaira nagyon szeretett csipkelődő megjegyzéseket tenni. PL., a tavaszi vizsgákat, vagy helyesebb magyarsággal vizsgálatokat , , , Sz. 257» . . . testesiiletileg fognak elmenni, ügy v a n !. Testesűletileg, Mertha az egybő! a,egyesül8t “-et formált a reactío, a testből is
„testesülei“-et várunk. Következetesek legyünk. Gy. I. 86.
Ezeknél sokkal élesebben és többször tám adja meg az évad szót, melyet különösen csúnya és magyartalan alkotásnak tartott.
E zt a szót, mely már a 16. században előfordul két írott nyelv
emlékben, 1875-ben a Blagyar Nyelvőr ajánlotta a szezon nevéül a hibás képzésű idény helyett. E szó miatt Baksay heves polémiát is folytatott a Nyelvőrben (1878.) a szó védelmezői, különösen Lehr Albert ellen. Elbeszéléseiben gúny tárgyává te sz i: Élted*
tett-dus évadja most évadlik Gy. I. 19. Mikor aztán ki-ivadolták m agukat — még most is nevetek, hogy ezen a szón két tisztes, férfiú évekig tudott bizonyozni! Az egyik azt mondta : van ivad;
a másik tagadta halálig. Pedig hogyne volna ? Hát az ivadék mit v é te tt? Ö. III. 831. Ugyanitt tréfás etimologizálással azt erősítgeti hogy a szó valószínűleg zsidó eredetű. Néhol szándékosan kerüli : . , , elkövetkezett. Dombayra nézve a holt izé. (Fővárosi ¡argon
ban saison morte). Gy. I. 167. Máshelyt ilyen csipős megjegyzést fűz hozzá zárójelben: Szeretnék csomót kötni a nyelvén, aki ezt a szót a mi emberséges m agyar nyelvünknek a nyakára kötötte koloncnak Gy. I. 6. Csak egyszer fordul elő a sző minden meg
jegyzés nélkül abban a régi használatban: éjnek évadján, Gy. I. 153.
m ert csak ebben a kapcsolatban helyeselte; L az ő cikkeit a Nyelvőr VIII. kötetében*
A purizmus hívének sem igen mondható Baksays m ert lép- ten-nyomon használ idegen szavakat, különösen latint ; annál
fel-tiinőbb, hogy egy pár idegen szó helyébe mégis magyar szót alkotott.
Pl. őrdáma Sz. 189. = garde de dame, korelölülő Sz. 226. = presbyter kézjártatás Ö. I. 197. = gesztus kapaszkodó Ö. II. 127. = stréber
súlyakozás Ö. I. 152., III. 346, = gravitáció.
---O---. ¥1!. A jelentés.
Vannak Baksaynak olyan metaforikus kifejezései, melyek néha bizonyos népiesen naív asszociáción alapuló jelentésátvitel
eredményei. Különösen a nép beszédét jellemzi nála ezen érzé- keltetőbb kifejezéseknek használata. Ilyenek :
tüzes szekér Sz. 185. — vonat, fekete barátok D. 130. = ágyuk,
a testes takartak Gy. I. 32. — töltött káposzta, póklábak Gy. I. 51. = héber írás,
árnyékt&rtó Sz. 248. = napernyő, v. Ö. III. 10, fejkendő, ebenlógó Gy. I. 105. — pléd,
kökényszemmel (értvén a kökénynek nem színét, hanem ízét) bandsalított a négy gyerekre Gy. III. 209»
. . . el nem tudták gondolni, micsoda tücske lehet a tekintetes urnák ilyen forróságban hegyet mászni, ö . II. 158. ügy látom, senki sem eszik itt rovásra, ö . II. 273. = adósságra,
virág idejében = fiatal korában : Virágidejében phocisi hő
sök közt daliásabb nem vala nála Ph. III. 727,
Ezenkívül —- ugyancsak, mikor a népet beszélteti szarét a mindennapi s a fogalmat csak mintegy nyersen jelképező szó helyett színesebb, kifejezőbb, erőteljesebb, bizonyos hangulati moz
zanattal biró elnevezést alkalmazni. Például : kikukoricázza — ki
gondolja : . . . hány hajszál őszül meg apátok fején, míg kikuko
ricázza, honnan teremtse elő ruhátokra a pénzt Gy. II 5 1 , azon vittok, hogy . . . Sz. 38. = veszekedtek; kezebeli D, 250., I 349 Sz. 49. = bicska, v. vmi. szerszám, eszköz; az egész világ áztatja S z . 60. = rágalmazza (Érdekes, hogy ugyanezen fogalom képes kifeje
zésére van még egy rokonértelmű szavunk : bemártani vkit) ; pók
nak nevezi a katona a csillagot Sz. 142,, Grescentius gyanúsnak találta ezt a nagy pálfordulást D. 113. Bajtársa halálát ingyen se remélte I, 889. = nem is se jte tte; egymást kíkomédiázták Gy. II.
115. = kicsufolták; cson*rakó D. 217., Ö. I. 41. = kuruzsló or
vos ; néző I. 3 , Ö. II. 272. = jós, látnok, ki az allatok beleiből nézi ki a jövendőt; igazlátó I. 513. = b iró ; j a j (főnévül h a sz nálva) I. 497. = bánat, nadrágszaggató Ö. II. 164. = tanuló
iskolás gyerek.
Bizonyos gúnyos, lenéző érzelmi mozzanat fűződik a szóhoz, mikor ne beszélj! ne prédikálj ! helyett azt m o n d ja: Ne orgonái]
most öreg D. 130. Ne sírj helyett: ne kornyikáljl D. 125., ki
dobta helyett : galléron fogta a botránkoztatóf és szépen kisajáti- totta. Sz. 260., a gesztus gúnynevei: kézjártatás, lógykapkodás, levegőbolygatás Ö. I. 197,, kerékagy Sz. 255. te kócevő Sz, 288.
szintén gúnynevek; a nyers, durva beszédet jellemzi, mikor fe
küdj helyeit mondja: dögölj Sz. 288. Egy megjegyzésé pedig igen jellemző a gúnynevek keletkezésére általában : És ha- neki ment volna, minden kuvaszt az ő nevén neveztünk volna sok ideig. D.
152. (Igaz, hogy rendesen állat nevét visszük át emberre, itt azon
ban éppen ellenkező az eljárás). Lenézést, lekicsinylést fejez ki : Engem nyomolrultat roskadt tetememmel. Hogy mérhetsz te össze valamely istennel ? Ö. II. 407.
Néha előfordul olyan eset is, hogy személyragos igét alkal
maz névszóul; a népnyelvben számos az ilyen módon keletkezett gúnynév. Ilyen p l: írhatnám és Szerepelhetném ember Gy. I. 118, lenne—urak Ö. I. 133., a híres nyílveti I. 96., 77., szélveti szerszám 9 5 , szent-heverd-el-nap Ö. III. 116., az üsd-vágd törvé
nye D. 14., vagy pedig egész m ondattá kiszélesítve : leste nagy kaján örömmel, mikor következik be boldogsága legédesebb órája, az .istráng szakad, kerék akad, se té, se tóvá“ ? D. 253., . . . egy ölnyi hosszú s két öl széles nemtudom micsoda 0 . I. 188.
Általában nem ritka dolog Baksaynál, hogy egy-egy beszéd
részt a mondattani funkciónak nem megfelelő alakban alkalmaz.
Ilyen kifejezések: a szerettem ember I, 359., 488., Ájfeltornya templom Sz. 147., oda-vissza ut I. 528., Többet is a mostnál hit
tel nem Ígérne I, 195.. . . . propter tessék-lássék fölhajtottam a csutorát Ö, I. 390., . . . kit a Félsz nem gyötör Ö. II. 400., Bu
dapesten ezt a megnyilatkozást csak az újságok
szánom-bánom-jából érthettük meg. ö , II. 116 Néha-néha megmozdul ugyan egy kis fenyegetődzés, egy kis „ megáldj a-isten “-forma ö I. 175.
A ráértés folytán keletkezett jelentésváltozásnak is van egy pár példája. Baksaynái. Pl, a jelző fölveszi sz egész jelzői kifeje
zés jele n té sé t: kerti Gy. I. 14. (bort jelent)); könnyenjött (jószág)
= lopott jószág, zsákm ány: Bakicsék megkívántak egy kis köny- nyen-jöttét D, 237., élte az elébe tett zsengét I. 557., — zsenge te rm é st; el sem bocsátja, míg a sok hogyvolt után vége nem szakad a frissnek Gy. III. 52., = a friss táncnak, friss csárdásnak, . . . a mikor fölszedte az ember a sok szép körmöeít Ö. I. 207.
= körm öd aranyat; Hiába rázod a borzast Ö. II. 26. = a bor
zas fejedet. Összedugjátok a borzost Ö II 94.
Érdekes adat a népnyelvből a jelenisszűkülésre az erkölcs szó értelme Baksaynái. E sző jelentését rendesen . jő értelemben szoktuk megszorítani erkölcsös alatt jóerkölcsűt értünk. Baksaynái éppen ellenkezőleg a ló vadságát, sailajságát, csökönyösségét jelenti : Elkiszáguldoztak messzi mezőkre és az erkölcs sohasem m utatko
zott bennök. Legfeljebb egy kis virtus . . . D. 257. Kehesnek ke
ttes, aztán meg karórágó is, pókos is rokkant is, erkölcsös is ! D.
262. Különösen a régi irodalomban gyakran fordul elő ez a szó ilyen értelemben.
Érdekes,, lucus a nem lucendo“- féle jelentésmagyarázatot ad a Törökdomb n év rő l: Törökdombnak nevezik, de én azt hiszem , csak olyan jogon, mini ahogy török templomnak m ondanak sok meglett idejű tem plom ot; és ahogy tatárfutásnak mondjuk azt az időt, amelyben nem a tatár futott. D. 141.
Ugyancsak tréfás értelmezés a következő népeíymológia : Bezirksbehőrde, tehát komiszárius hadnagy,—eíimoiogizálta Elek a szóhangzásból,—aki cirkál és a bűnösöket behördeti. azaz behor- datja.
Említést érdemel, hogy egyik-másik rokonságnévnek a nép nyelvében a köznyelvitől eltérő szava, vagy jelentése van. A ma
gyar paraszt a gyermekéi cselédnek nevezi; e néven őseink álta lában a családfő hatalma alatt álló családtagokat és a háznépet értették; — a gyermek szó pedig fiúgyermeket jelent. P l .; Felhoz
zák bizony az én cselédeim még a délre valót is. Gy. III. 9. Ken
tek cselédes emberek Gy. III. 1 8 8 , . . . olyant sem (akartam), akinek magának is van cselédje Sz 8. Ijesztgesse ezzel a maga cselédit, Maga fia, lánya, kéntelen kelletlen Szót fogad majd
; '
neki . . . I. 324., . . . én a leánnyal, az asszony a gyerekkel Sz.
20, (gyerek- = fiú); Barátim, akhívók, ti Áresz cselédi . . . I. 429.
■ , azzal odahagyva, a megdögönyözött leányt, a két gyereknek kezdette tálalni a szokásos levest. Sz. 289. Az udvaron három nagyfejű gyereke és egy kis pofitos leánykája teljes ornátusban.
ö . I, 391, Ha olyan jó anya vagy, igyál te egy pohárból a gyerekkel ft. i. a. fiúval), az urad pedig a te cselédeddel a másikból. Sz, 14.
rér = sógor (1. a régi szavak közt 37. 1.)
öcs — a nőnek kisebbik leánytestvére,—tehát nem csak fiú, mint ahogy az irodalomban használatos ; Márikának már van annyi esze, hogy Lidikét küldi elől áldozatnak, s ő maga a ház végén fülelve várja be, míg öccse felfogja a csapás súlyosabb élét.
Sz. 287. Jókai is ilyen értelemben használja, Beöthy Zsolt pedig ma is ragaszkodik hozzá (egyetemi esztétikai előadásaiban : Vaehottné öccse volt Csapó Etelka).
A szüle és banya elnevezés különbségét maga Baksay igen részletesen fejtegeti a Patakbanya c. elbeszélés bevezetésében. Gy.
III. 131.
46
VIII. Népies szólások.
fordulatok, kifejezések, káromkodások és közmondások.
A világ valamennyi juhászáért sem veszem a nyakamba Gy, 1. 27. Minden csak úgy „rólunk nélkülünk1,1 megy. Gy, I. 57, Ha az urnák olyan sok az esze, vegyen be belőle óránként egy evőkanállal. Gy. I. 64. Ha ilyen alapra sem tud valamit építeni, akkor menjen Ukrániába széksőt söpörni. Gy. I. 66. Akkor már luss se lehet, csak fizess. Gy. I. 68., ahol ennek is kötele szakad Gy. I, 87. = ahol ez sem s e g ít; — valami széllel bélelt, eben- lóggós incifincit (mert lehetetlen az, hogy az Angliában járt, szél
lel ne volna bélelve és piáidét, ne viselne), valami Bombay nevű káplánt ajánlott. Gy. I. 105., fölemelte sarkát ellenünk Gy. I. 187., m ajd kihúzatja velük a lutrit Gy. I, 189. Husolja ki rajta, amit
tud- Gy., L 199. Kiszúrjátok egymás szemét, hogy arról kódúitok.
Gy. I. 223. Eddig sem sokat aggattam nálatok Gy. I. 232., az egyik rászedett valakit, aki a másiknak se, inge, se galléra. Gy. I. 236.
Kisült, hogy lopta, m ert olyan szóbeli ember volt szegény Gy.
II. 40. (valószínűleg annyit jelent, hogy hazudós v o lt); Majd észre- hoxza az idő. Gy, II. 71., csak jóról emlegessék, Gy. II. 71. Azt akarja, hogy ami kis pénzem van, kiförödjem magamat belőle Gy.
II. 111. Majd lemegyek én, ha már annyiba költ Gy. II. 191. Az öregapám látta, hogy a csűrhet énekszóvá! hajtsák M, Gy. III. 132.
Ökör ment el keetektüL, Gy, HL 134, (Annak moadják, aki köszö
nés nélkül megy el). No te szegény asszony, hát mire végzed ? Gy. III. 234. (Ez a s,mire végzeá“ nem egyébb paraszt euphemis- musnál ehelyett: „mit csinálsz — Baksay.) A vénebbjében már ütögeti magát a hamis erkölcs D. 10., síróra áll a csizmám orra D. 32. Bátán esett meg rajta ez a sor. D, 69. Könnyű annak, aki püspök ! D, 129, Annak a 300 ágyúnak a füstje még most is aggat a szemünknek D. 137, Majd lesz még a békára dér, akkor megszámolunk. D, 286,, köd előttük, köd utánuk I, 309., úgy töl
tött küiön pohárba neki, mint a kalitkás rigónak- Sz, 9., űrügyet keresel, hogy tágulhass a háztól Sz. 14. Csak a lán y ró l. mondják, hogy megnő az, ha ágy alá dugják is. Nem is olyan bordába szőt
ték 1 Sz. .23., nagyon be volt — mint mondani szokták — bizto
sítva. Sz. 4 4 . ( = részeg volt). De anyámasszony nyelve! Tudom leszedi. rólam a keresztvizet! Sz. 45, Majd meglátom, melyikünknél lesz elébb a se tüccs-ki, se hajts-ki! Sz- 52., azzal az ágas bogas seprűnyél 'eszetekkel Sz. 53„ pennára is véteti Sz. 56. Kiíüröd keed a vagyonomból, kitud a házb ó l! Sz. 61» Ne féltse kigyelmed az én h a ja m a t! eióbb ■ elrágják a kigyelmed bajuszát az egerek
Sz. 65., várakozásra venni valamit Sz. 67. = adósságra, hiteibe v e n n i: De, aki várakozásra vesz, szeret is adós m aradni Sz. 67., kivető állapotban van, mint áss ablakfa Sz. 107-, tövén akarta fog
ni a dolgot, asárt egyenesen a paphoz ment Sz. 123., úgy össze
húzza magát, mint akit a görcs rántott össze Sz. 136,, régen neai látott már templomot belülről. Sz. 144., még jobhan kieresz
tette a sípját Sz. 146. Aztán öcsém, ha erre jár, van ám itt m in dig egy kis lágy só és tört paprika Sz, 148., ha az fülednek indul, akkor ő hozzádra tart Sz. 251. Rohant rá, m in táz áspiskígyó. Sz.
158. Eb kéidi — válaszolt a szomszéd Sz. 259., most gázolom a harmincadikat ö , I. 33. = harmincadik évemben vagyok. De ugyaa
48
mi a mentát óbégattok . . . ? Ö. I. 203. Hofaő bátya, zabban van
nak a lovak. Ö. I. 259. = baj van. Erre a szóra Péterrel felfor
dult a világnózlet Ö. I. 362. = szédülni kezdett. ;