• Nem Talált Eredményt

A LŐTT VAD KEZELÉSE

In document Vadászat eszközei és módjai (Pldal 127-130)

12. A LŐTT VAD KEZELÉSE 12.1. A lőtt nagyvad kezelése 12.1.1. Zsigerelés

Az elejtett nagyvad sokat veszíthet értékéből, sőt gyakran teljesen hasznavehetetlenné válik a helytelen, hiányos kezelés következtében. Ezt főként a helyes zsigereléssel kerülhetjük el. A hímivarú nagyvad ivarszerveit, elsősorban a heréket, az elejtés után azonnal távolítsuk el. Ezután a vadat az állcsont közepétől a szügyig vágjuk fel, majd a nyelőcsövet, a gégét és a nyelvet a nyelőcsővel együtt bontsuk ki. A nyelőcsövet a gégefő alatt levágva, fejtsük le a gégéről, és a körülvevő izmoktól tisztítsuk meg. A nyelőcső végét a levágott résztől 3-4 cm –re késsel szúrjuk át, és az így kapott nyíláson húzzuk keresztül. A nyelőcső elzárásával meggátoljuk, hogy a gyomortartalom kifolyjon a húsrészekre. Ezután vágjuk fel a rekeszizmokat, és a mellkasba benyúlva a nyelvet, gégét a légcsővel és a tüdővel, valamint a béllel együtt távolítsuk el. A hasüreget úgy bontsuk fel, hogy a köldöknél a bőrbe bevágunk, és innen egyenes metszéssel a mellporcig, majd a végbélnyílásig behasítjuk a hasfalat. Vigyázzunk azonban arra, hogy a beleket ne sértsük meg, mert ellenkező esetben a szétfolyó béltartalom nemcsak bemocskolja a húst, de a romlását is elősegíti. Ezután a

_____________________________________________________________________

______________

Vadászat eszközei és módjai 128

medencecsontot erős késsel, esetleg fűrésszel vagy baltával átvágjuk. Felbontás után a belső részeket (gyomrot, májat, lépet, beleket, veséket és hólyagot) gondosan távolítsuk el a hasüregből. A végbélnyílást vágjuk jól körül, és a kivágott részt távolítsuk el. A belső részek kivétele során ügyeljünk arra, hogy a vér, a bélsár, a vizelet ne szennyezze be a húst. A belső szervek eltávolítása után a mellkasból és a hasüregből az alvadt vért tiszta vászonruhával töröljük ki. Célszerű, ha felülről lefelé tisztítva a vad belsejét, a tisztítóruhát az átvágott vagy átfűrészelt medencecsont alatti részen, a kivágott végbél helyén áthúzzuk. Előfordulhat, hogy a gyomor- vagy béltartalom szétömölve többé-kevésbé beszennyezi a húst. Ilyen esetben a szennyeződést gondosan tisztítsuk le a húsról, és a kitisztított részt töröljük szárazra.

Vízzel a vad belsejét soha ne mossuk át, mert ezzel befülledését segítenénk elő. A vaddisznó kizsigerelése csak annyiban tér el a szarvas, a dám, és az őz zsigerelésétől, hogy a vaddisznó mellkasát végig fel kell vágni. Ezzel meggyorsítjuk a hús kihűlését, és így elejét vesszük az értékes vadhús különben elég gyakori befülledésének. Az elejtett nagyvad szőrét zsigerelés után tisztítsuk le az esetleges szennyeződéstől. A teljesen kitisztított nagyvad hasüregét fapálcikával feszítsük ki, hogy a levegő jobban átjárhassa. A lövés helyét tisztítsuk meg a vértől és dörzsöljük be sóval. Ha az expandáló lövedék a gyomor- vagy béltartalomból egyes részeket bevitt volna a húsba, akkor azokat feltétlenül távolítsuk el, és a húst tisztítsuk meg. Ellenkező esetben még az egyébként jól kitisztított lőtt vadban is keletkezhet befülledés, romlás ezeken a szennyezett részeken. A vadat a szállításig a test további kihűlése céljából szellős, hűvös, csapadékmentes, az állati kártevőktől és a „légyköpéstől” védett helyen tároljuk. A feltört vad belsejét némi friss lombbal tölthetjük ki. Helyes kezeléssel lőtt vadunkat megóvjuk az értékcsökkenéstől, ami nemcsak a vadgazdaságnak, hanem a nemzetgazdaságnak is jelentős érdeke.

12.1.2. Lékelés

Megeshet, hogy az elejtett nagyvadat a helyi körülmények folytán nem zsigerelhetjük ki azonnal, hanem csak órák múlva. Ilyen esetekben lékeljük. Ezzel gátoljuk meg, hogy a meleg testben a bél- és gyomortartalom gyors bomlásától keletkező gáz felfújja a vadat, és bomlási termékek kerüljenek húsába. Lékelés helyes módja a következő: a

_____________________________________________________________________

______________

Vadászat eszközei és módjai

129 hasfalat arasznyi hosszúságban felvágjuk, hogy a felpuffadó bendő és belek kidagadhassanak a hasüregből. Ezután kis lyukat fúrunk a bendőbe, és a heréket eltávolítjuk. A lékeléssel azonban csak pár órára biztosítottuk a hús romlatlanságát, ezért a lőtt vadat mielőbb zsigereljük ki. A légyköpés minden esetben súlyos kárt okozhat, óvjuk tehát tőle fokozott gondossággal az értékes zsákmányt. Ha netalán egyes helyeken mégis beköpte volna a légy, akkor azt tiszta, száraz ruhával gondosan töröljük ki. Ha a nagyvadat elejtő vadászt hivatásos vadász kísérte, akkor a lőtt vadat ő zsigerelje ki, hacsak a vadász nem kívánja ezt maga elvégezni.

12.1.2. A lőtt apróvad kezelése és szállítása

Apróvadterítékeink kezelése ugyancsak figyelmet, munkát és időt igényel, ezt azonban nem szabad sajnálnunk, mert – főleg melegebb időben – csak így menthetjük meg zsákmányunkat a korai romlástól. A nyúlvadászatok alkalmával a hajtásokhoz, a körvadászatokhoz állítsunk be a várható teríték mennyiségének megfelelő számú hajtót és fogatot, mert egyrészt csak így kerülhető el, hogy egy-egy hajtó több nyulat cipeljen vagy húzzon maga után a sárban, másrészt csak a kellő számú fogattal biztosíthatjuk a nyulak „romlásveszélytől mentes” szállítását a vadászat helyétől az átvevőtelepig. A vadgazdaságnak jelentős kárt okoz, ha rosszul alkalmazott takarékosságból annyi elejtett vadat zsúfolunk egy nyulaskocsira, amennyit a befülledés veszélye nélkül legalább két fogatnak kellene szállítania. A nyulaskocsi – vagy kocsik – mellé állítsunk be mindig külön egy-két embert, akik a kocsin a vadat szakszerűen rudazzák, megfelelően elhelyezik, mert ezek a műveletek szükségesek ahhoz, hogy a teríték minden egyes darabját megóvjuk a befülledéstől. A szállító járműveken tevékenykedő embereket oktassuk ki kellőképpen a vad kiválogatására és kezelésére. (Tilos a nyúllábak szokásos behasítása a rudazás előtt: ehelyett zsinegdarabbal kössük össze a nyúl két hátsó lábát.) A sarat, vért nagyjából le kell törölni a vadról. Válasszuk külön az erősen vérző, túlságosan roncsolt vadat, nehogy az a többiek mellé rakva azokat is beszennyezze. A vadászat előtt oktassuk ki hajtóinkat, hogyan vizeltessék ki a nyulat (bal kézzel mellső lábainál felemeli, jobb kézzel pedig hasát átfogva hüvelyujjával lefelé nyomdossa), és amikor felveszik a végvonaglásban vergődő vadat, hogyan végezhetik ki gyorsan, roncsolásmentesen (a

_____________________________________________________________________

______________

Vadászat eszközei és módjai 130

nyulat tarkóütéssel, a szárnyas vadat tollazással). A hiányosan kioltatott vagy még gyakorlatlan hajtó olykor percekig bunkózza, tapossa, rugdossa a már végsőket rúgó nyulat. Ugyancsak a kezdő, vagy még kellőképpen ki nem oktatott hajtó szokása, hogy gyakran száz métereken keresztül húzza maga után a sárban a nyulat. Az ilyen vad értéke természetesen jelentős mértékben csökken, kivitelre már többnyire nem alkalmas. A kellőképpen kioktatott és begyakorlott hajtó minden esetben megóvja a vadat az értékcsökkenéstől és mindenkor helyesen jár el, hacsak – elég helytelenül – nem terheljük túl. Öt-hat nyúllal a kezében még a leggondosabb hajtó is majd mindig a földön húz néhányat. Ilyen esetekben azonban nem a hajtót, hanem a rendezést kell hibáztatnunk. Az utóbbi időben a „nyúltermés” betakarításával szemben inkább a nagyterítékű fácánvadászatok helyes terítékkezelése került előtérbe. Manapság inkább ezzel van dolga a vadásznak. Itt ugyancsak az előbb már említett szempontokat kell figyelembe venni, tehát minden esetben elegendő hajtót, fogatot és a teríték gondos kezelését kell biztosítani. A lőtt fácánokat ugyancsak párosával – és nem egymáshoz préselve – helyezzük el a fogaton lévő rúdon. A lőtt vadat, különösen a hosszabb időt igénybe vevő szállítás előtt, hűtsük ki alaposan. Ezért – hacsak lehet – ne a vadászat napján adjunk fel vasútra vagy tegyük teherautóra a terítéket, hanem megfelelően kivéreztetve, letisztítva csak 12-24 órai hűlés után. A lőtt nyulakat a vasúti szállításhoz tízesével rúdra fűzve készítsük el oly módon, hogy a rúd első és utolsó nyulát megfelelőképpen rögzítjük, nehogy lecsússzanak. A lőtt fácánnal is ehhez hasonlóan járjunk el. Kötegelt, tehát rúd nélküli nyúl- vagy fácánszállítmányt – a fennálló rendelkezések értelmében – a vasút nem vesz fel, de fogaton vagy gépjárművön se szállítsunk így apróvadat, mert ezzel az értékes vadhús is befülledhet.

13. A VAD BEFOGÁSA

In document Vadászat eszközei és módjai (Pldal 127-130)