N ém eth László irta emlékezetes „kelet-európai tájékozódása" idején: egykor a
„ré g i olasz-délszláv-magyar-lengyel, sőt cseh és román kapcsolatok” egy „K eleti G olf-áram ként" melegítették a kelet- és közép-európai régiókban é lő népek szel
lem i életét, s természetes volt lengyelek, csehek, szlovákok, ruszinok, románok, szerbek, horvátok, szlovének és m agyarok kulturális cseréje. A történelm i kons
telláció olykor ugyan apályos szakaszokat is hozott e kapcsolatrendszerben, de a folytonosság igazából sohasem szakadt meg, a szellem m unkásai között m indig voltak, akik nem azt keresték, ami elválaszt, hanem am i összeköt. S zerbek és magyarok, horvátok és magyarok viszonyának történelmi tényeit szem lézve is m egannyi je lé t találjuk a kézfogás gesztusának
A szerb-magyar kapcsolatok középkori emlékei ugyan nem olyan gazdagok, mint a horvát-magyar közös múlt példái, ám jelentőségük mégis nagy: a magyar államszervezet ui. már a XII. századi szerb írásbeliségben ideálként bukkan fel. Egy 1198-as keletkezésű, Nemanja főzsupán kibocsátotta oklevélben az áll, hogy „Isten a népeket uralkodókkal erősítette meg, így a görögöket császárokkal, a magyarokat királyokkal". Mindezt saját államfői rangjának igazolásaképpen mondja, s lényegében ez a felfogás jelenik meg egy néhány évtizeddel későbbi (1222), az ifjabbik Nemanja, István által kiadott oklevélben is.
A múlt század kiváló Balkán-kutatója, Konstantin Jirecek azt is megjegyzi, hogy egy XIV.
századi, Hatalmas Dusán által szerkesztetett szerb törvénykönyv (méltán tekintik a kö
zépkori szerb jogtudomány legszebb írásos emlékének) sok tekintetben a középkori ma
gyar jogszerkesztés ismeretére utal.
Irodalmi példák is sokasítják a középkori szerb-magyar kapcsolatok tényeit, m indenek
előtt a lovagregények két változatának, a Trója-regénynek és a Sándor-regénynek cirill betűs felbukkanása. Hadrovics László kutatásai nyomán tudjuk: midkettő magyar közve
títéssel jutott el a középkori szerb írástudókhoz, a bennük fellelhető hungarizmusok ezt beszédesen bizonyítják.
Az első rigómezei csatát követően (1389) a szerb állami önállóság lassú felm orzsoló
dása következett, s ez a virágzó középkori szerb kultúra hanyatlását is maga után vonta.
Igaz, a török által nem háborgatott ortodox kolostorokban mindvégig volt egy halvány fé nyű szövétnek, amely az egyházi szellemű kultúra létére-maradványaira utalt, de ebből a szétvert, megszállás alá vont szerb lakosság alig érzékelt valamit. Igazából megújulás csak a XVIII. században kezdődött, azt követően, hogy 1690-ben, a „nagy vándorlás", a seoba idején Arsenije Crno/ewc(Carnojevic) ipeki pátriárka vezetésével több tízezer csa
lád költözött Magyarországra, s ezek egyrésze a magyar társadalmi struktúrába illesz
kedve, de nemzeti tradícióikat megőrizve a XVIII-XIX. század fordulóján megkezdte a szerb szellemi és az irodalmi élet európai igényű újjászervezését. Héroszi munka volt a maga nemében, hisz a Crnojevic-tyel érkező szerbség java része állattenyésztéssel, pásztorkodással, illetve korábban, még az óhaza területén, a törökkel szembeni lázadó hadviseléssel foglalkozott. A török elleni balkáni hadakozások s a vándorlás egy sajátos, ősi elemeket őrző családszervezetet alakított ki náluk, amely nehezítette a beilleszkedést - még a korábban (Hunyadi János és Mátyás idején) magyar területeken letelepedett szerb szórványlakosság lakta térségekben is. Ez utóbbiak ui. már kulturális tekintetben némiképp asszimilálódtak, életvitelük a helyi szokásokhoz igazodott. Végül - néhány év
tized elmúltával - kialakult néhány, gazdaságilag és kulturális tekintetben fontos szerepet
betöltő szerb kolónia (Szentendre, Pest, Buda, Székesfehérvár, Győr, Komárom, Eger),
LŐKÖS ISTVÁN
am elyeknek tagjai - a gazdasági prosperálás eredm ényeként - a modern szerb kultúra és az irodalom m ecénásai és művelői lettek. Ez a mecenatúra sem egyik napról a m ásikra ért el eredm ényeket. Első sikereik egyike a szerb könyvnyom tatás m egterem tése volt.
Kezdetben O roszországból szárm azó liturgikus könyvek „szerbesített" újranyom tatásá- val foglalkoztak, ami azonban a bécsi udvar gyanakvásához vezetett, majd a könyvek behozatalának letiltását vonta maga után. Ennek reakciójaképpen indult el az önálló szerb könyvnyom tatás megteremtéséért folytatott küzdelem, am elynek első eredm énye ugyan csa k fé lsike r volt, de m égis siker. A császári udvar 1770-ben egy J o s e l Kurz- b e c k n e v ű b écsi nyom dásznak és könyvkereskedőnek adott e n g ed é lyt a sze rb nyelvű könyvek kinyom tatására. A szerbség azonban attól félt, hogy így ortodox h itü ke t v e szé lye zte tő , a nyugati keresztény vallás ta n ítá sa it te rje sztő könyvek is fo rg a lo m b a ke rülhetnek, ezért tovább fo lyta tják ön á lló su lási töre kvé se ike t. 1792-ben sike rü lt m eg sze re zn iü k K u rzb e ckcirillb e tű s anyagát s ettől kezdve Pesten ö n á lló sze rb n yo m da m űködött. N éhány év m últán viszo n t a vállalkozás csődbe ju to tt, s 17 9 6 -tó l a m a gyar királyi egyetem i nyom da lett - csaknem a XIX. szá za d közepéig - , a sze rb nyelvű kö nyvek tö b b sé g é n e k m egjelentetője.
Ez az időszakasz a szerb felvilágosodás irodalm ának legszebb, virágzó periódusa volt, Pest és Buda pedig a megújult szerb literatúra bölcsőhelye. És ezzel a szerb-m agyar iro
dalmi kapcsolatoknak egy új, máig példaadó fejezete kezdődött el. Bizonyításképp csak néhány fontosabb adat: Djordje M agarasevic 1825-ben Pesten m egindítja a Srpske Le- topisi cím ű folyóiratot, amely Európa egyik legrégibb periodikája lett az idő múlásával;
ma is m egjelenik Újvidéken, Letopis M atice srpske címmel. A példát a kor m agyar folyó
iratai és alm anachjai szolgáltatták, ezek biederm eieres hangulata tetten is érhető a szerb kiadványban. A vagyonos szerb kereskedők további áldozatokra is készek voltak: nemes patriotizm ustól indíttatva a Magyar Tudom ányos Akadém ia m egalapítását követő évben létrehozták a szerb Matica (Matica srpska) nevű tudóstársaságot, am elynek feladatául szabták a szerb nemzeti művelődés felvirágoztatását. A Pest-Budán virágzó magyar színjátszás példája is követésre talált: Joakim Vujic m űkedvelő társulatával egy akkoriban népszerű Kotzebue-darabot vitt színre szerb nyelven, majd ezt követően főleg német nyelvből fordított színm űvekkel gazdagította társulata repertoárját, ezekkel járva végig a szerbek lakta m agyarországi városokat. Tartottak előadást Baján, Szegeden, Temesvá- rott, valam int Aradon és Pancsován.
A felvilágosodás jegyében fogant egykorú m agyarországi szerb líra éppúgy az ún. is
kolás klasszicizm usból nőtt ki, miként a magyar (Baróti Szabó, Rájnis, Virág Benedek, Berzsenyi). Legjelentősebb képviselője az a Lukiján M usicki volt, aki M agyarországon született, Újvidéken és Szegeden volt diák, s jo g o t és flozófiát hallgatott Pesten, hogy aztán a szerzetesi ruhát magára öltve előbb a Sisatovac kolostor főnöke, m ajd a karlócai m etropolita adm inisztrátora legyen. És közben m egteremtette a szerb klasszicista lírát, írt klasszikus ódát, anakreoni verseket, számos episztolát s lefordította szerbre Horatius verseinek jelentős részét. Mondhatni: baráti viszonyt tartott fenn K azin czy Ferenccel is.
A széphalm i m esterrel Vitkovics M ihály révén került kapcsolatba, aki viszont a szerb-m a- gyar irodalm i kapcsolatok egy újabb fejezetének főszereplője volt.
Vitkovics 1778-ban Egerben született, apja és nagyapja az egri szerb közösség lelké
sze, ő m aga jogot tanult, neves ügyvéd volt, ám igazi élethivatása a poézis és az iroda
lom szervezés lett. M unkásságát mind a magyar, mind a szerb irodalom történet számon tartja. Legnagyobb érdem e a szerb népköltészet magyar nyelvű tolm ácsolása, de |elentős a m agyar irodalom szerb recepcióját előm ozdító tevékenysége is: a m agyar szentim en- talizm us szépprózai remekét, Kárm án Jó zse f Fannyját ő fordította le szerbre Spom en M ilice címmel.
Vitkovics két kultúrában gyökerező életm űve nem az egyedüli példa a szerb-m agyar kulturális szim biózis ekkori, XIX. századi szakaszában. Szám osán követik kultúrákat köz
vetítő m unkáját, a Petőfit és Arany Jánost fordító Jovan Jovanovic-Zm aj, D jura Ja ksic és Laza Kostic némiképp mindnyájan az ő örökségét is folytatják. A legérdekesebb alakja e korszaknak mégis a szentendrei születésű Jakov Ignjatovic volt, a XIX. századi szerb regény egyik legjelentősebb képviselője. Respektus Vásza ( Vasa Respekt) cím ű regé
nyét a m agyar szabadságharc em lékének szentelte, am elynek hőse a vilá g o si
fegyver-30
MAGYAROK, SZERBEK, HORVÁTOK letételig harcol a m agyar sereg katonájaként, az Örök vőlegény (Veciti m ladozenja) pedig Szentendre szerb polgárságának, kereskedő rétegének életéről ad tárgyszerű, gazdag humorral átszőtt rajzot.
A korszak szerb-m agyar irodalmi kapcsolatainak alighanem egyik legfontosabb szeg
mentum a a magyar irodalom szerb bem utatása - Arany, Petőfi, Jókai egyaránt kedvelt szerző a szerb olvasók körében amelyben Jovan Jovanovic-Zm ajnak vannak elévül
hetetlen érdem ei. Már a Toldi lefordítását osztatlan siker övezte, s e siker záloga a filo lógiai alaposságú ám mégis sok költői invención nyugvó fordítói műhely m unka volt. „C sak arra ügyeltem , hogy - ha más szavakkal is - lényegében ugyanazt mondjam, ami az eredetiben áll. Ahol pedig lehetett, az árnyalatokra is ügyeltem ” - írja Zmaj - , az ered
ményt pedig a kortárs kritika nyugtázta töm ör egyszerűséggel: „A Toldi fordítása olyan szép, hogy a szerb olvasó úgy érzi, m intha nem is volna fordítás.” Mindez további átköl- téseire is érvényes, a János wféz-fordításra éppúgy, mint a Falu végén kurta kocsm a vagy A w alesi bá rd o k invenciózus tolmácsolására.
Ez a m agyar irodalom iránti fogékonyság és érdeklődés egészen 1918-ig m egmarad, s különösen szép fejezetét írták meg azok a szerb költők és prózaírók, akik m egintcsak a szülőhely avagy a magyarországi tanulóéveik élm ényeitől indíttatva lettek a magyar irodalom szerb recepciójának munkásai. A XX. századi szerb literatúra olyan jeleseire kell gondolnunk, mint a zombori születésű Veljko Petrovic, a nagybecskereki Todor Ma- nojlovió, vagy pl. M ilos Crnjanski, aki Csongrád szülötte volt. M indhárm an Ady költésze
tének vonzáskörében indultak a pályán, költészetük egy-egy szakaszában jól kitapintha
tó az Ady-líra lenyomata. Veljko Petrovic pedig - prózaíróként - a századvég és a szá zadforduló m agyar elbeszélőinek ikertestvére. A bácskai szerb társadalom novellisztikus megjelenítését vállalta, de - fél tucatnyi elbeszéléskötetét lapozva - szám talan magyar vonatkozásra lelünk írásaiban. Sokkal többre, mint azt Tavaszi tem etés cím mel, még 1958-ban megjelent m agyar nyelvű kötete alapján gondolnánk. Az 1906-ban írott Crucis amore cím ű novella világában ui. már éppúgy m eghatározó elem a magyarságélmény, mint a hatvanas években közreadott, az ifjúkor emlékanyagát felelevenítő Petrovic-no- vellák egyikében, a Kem ény Józsi, a m i Kálvinunk (Jozi Kemenj, nas Kálvin) című írás
ban. A több mint hat évtizedes belletrista pálya gazdag novella- és elbeszélésanyagában tallózva pedig olyan, a m ívesség jegyeit hordozó, s magyar m otívum okban gazdag írások vonják m agukra figyelm ünket, mint a Putics Péter, A bunya, A rónavári bennfentes, a Nem szereti, az Ő szi emlékezés, vagy éppen az első világháborús élm ényekből építkező Ve- té lytá rsa ks a M ag ya r Pista című elbeszélés.
Veljko Petrovic magyar kapcsolatairól szólva azt is érdemes elm ondani, amit földijének, a szintén bácskai Kosztolányi Dezsőnek í r t : ....nem vagyok...irredentista, szerbszínű Weltbürger. Szeretem önöket, fiatal, szabadelvű m agyarokat”.
Ennek a m agyarországi kötődésű huszadik századi szerb írónem zedéknek kétségte
lenül legizgalm asabb alakja szempontunkból Milos C rnjanski volt. M onum entális tö rté nelmi pannójának első részét Örökös vándorlás cím mel Csuka Zoltán már 1941-ben le
fordította, s m éltatás is m egjelent róla nyomban, m égpedig a Nyugatban, Keresztury De- zso to llá b ól. A regény s annak számos magyar vonatkozása mellett a C rnjanski-jelenség azonban más okból is kitüntető figyelmet érdemel: 1919-ben ő írta az egyik legszebb Ady- nekrológot idegen nyelven. Kommentár nélkül érdemes idézni néhány passzusát - vala
mennyi m egállapítása arra vall: a hazai pályatársak sem írták volna meg m ásként e m in
den m ondatában hiteles méltatást: „Meghalt Ady Endre [...] Úgy kezdte az életet mint Rimbaud [...] M agyarország szívében, Debrecenben volt uiák, Nagyváradon újságíró.
Verskötettel 1889-ben jelentkezik, s a francia dekadenciát hozó költeményei [...] mérges és színpom pás virágként hullanak az akkori magyar líra érzelm es és banális tengerébe [...] Pestre megy: nappal kócosán, szerkesztőségekben dolgozik, éjszaka pedig néhány fiatal író társaságában vallja meg vágyait, hogy velük felrázza a tespedő m agyar kulturális életet és hogy a Nyugat diadalát hozza a szolgabírók irodalm ába [...] Az Új versek (1906) forradalmi bom baként robbant be a magyar irodalomba. A német H ofm annstahléhoz ha
sonló új és gazdag, ám kemény és férfias nyelvezetét [...] az elm agyarosodott városi kö
zönség nem értette, nem olvasta. Verseibe meggyötört népe minden fájdalmát, szégyen
ét, szem érm ességét és örömét beleírta [...] Rendre jelennek meg kötetei: a Vér és Arany
31
LŐKÖS ISTVÁN
(1908), az Illés szekerén (1909), a Szeretném ha szeretnének (1910), Néhány barátjával m egalapítja a N yugat c. folyóiratot [...] Életét szanatórium okban tölti. És m iközben dallal énekelte meg a Nőt, a Szerelmet, az Őszt és ama Csatákat, m elyeket W atteau m egfes
tett, csalódott saját sikereiben is [...] Nem hősökről dalol, a lázadásról énekel. Ám sza vaival, am elyek szerint többé nincs pompás és dekadens, csak fekete és lázadó, miként Kolwitz vázlatai, m inden elégedetlenkedő uralkodója lesz [...] Még a gim nazisták is érte lelkesednek. A M en e kü lő Élet (19-12), a M agunk Szerelm e (1913) olyan kötetek, amelyek teli vannak borús és keserű és kétségbeesett rángással. Ném ely versei M ichelangelo szonettjeinek erejével hatnak, m ások meg Béranger vidám ságával [...] Egyetlen, a há
borút dicsőítő szót le nem írt, minden versében az undor szólalt m eg és a halottak élén állott. H alottak élén, 1918. Ez a könyv pacifistább a Le Feu-nél. Versei kegyetlenek, mint Lear átkai [...] M agyarország legnagyobb lírikusa és a forradalom atyjaként siratja el, ne
künk pedig ism ernünk kell ezt a nevet, mert ez a név minden jónak, hum ánum nak, m ű
veltségnek és előkelőségnek forrása az új magyar irodalom ban...”
Az Adyról ily affinitással valló Crnjanski valójában már saját program ját fogalm azta:
nem sokkal később maga is új idők új dalaival lépett színre a belgrádi irodalm i életben, s sorsa - saját vallom ása szerint - némiképp rokona lett az Adyénak. „Belgrádban - írta később - néhány szerb és horvát költőt találtam, akik a jugoszláv irodalom ban egészen új korszakot nyitottak. Hozzájuk tartozom én is. A konzervatív irodalmi körök vádat em el
tek ellenem azért, mert irodalm unkba - Ady Endre költészetét vittem .”
A szerb Ady-recepció ügye m égsem végződött kudarccal: Crnjanski m ellé felsorakoz
tak m ások is, így a bácskai, illetve bánáti színeket is hozó Zarko Vasiljevicés Dusán Va- siljev. M int B ori Imre találóan m egjegyezte: Ady „dallam ával" az ő költészetükben is szá molni kell. A N yugat és a háborús Ady-versek olvasói voltak ők, s - m iként C rnjanski - a frontok szenvedéseinek részesei, ami együttes élm ényként lesz költészetük erezete, meghatározója.
Az Ady-líra délszláv recepciójának megvan egy a szerbekével párhuzam os horvát ága is. Az Ady-bibliográfiákban tallózva - ennek szakirodalm i vetületét keresve - bőséges adatsort találunk: M iroslav Krleza és Ady viszonyáról ui. Ném eth László A dy-esszéjének m egjelenésétől máig számos tanulm ány készült. A XX. századi horvát litteratus croaticus - m iként Crnjanski - nekrológot írt a magyar pályatárs halálakor, m ajd később két ta n ul
mányt - nem kevés szolgálatot téve az Ady-líra külhoni m egism ertetésének. Krleza 1930- as keletkezésű, már Németh László által oly fontosnak ítélt A d y Endre, a m agyar lírikus című esszéje mára nyugati nyelvekre fordítva öregbíti a Hortobágy poétájának hírnevét.
Az ő Ady-értelm ezésének lényegét az em lített nekrológ alábbi passzusában olvassuk:
„Ha m aholnap valaki a nagy szláv kulturális problém áról, Kelet és Nyugat, Európa és Ázsia összeütközéséről fog írni, feltétlenül a m agyar lélek, e furcsa m ozaik analízisébe kell bocsátkoznia, amelyben mint valami kaleidoszkópban a Duna-m edence m inden né
pének és fajának sajátosságai egym ásba játszanak." Ady pedig - m ondja m ajd egy m á
sik, im m ár tanulm ány igényű írásban - m indennek „pregnáns kifejezője és szintézisbe foglalója..., minden kétség és remény, véres kongesztió szintetizálója” volt. S hogy sza vainak nyomatékot adjon, horvát nyelvű hangszerelésben közli a M agyar ja ko b in u s dala annyiszor idézett s annyiszor feledett strófáit: „E zer zsibbadt vágyból mért nem lesz / Vé
gül egy erős akarat? / Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / M indigre egy bánat m arad. / Hiszen gyalázatunk, keservünk / Már ezer év óta rokon. / M iért nem találkozunk süvöltve / Az eszm e-barikádokon?”
Krleza életpályája és -műve is szintézis: m indannak összegezése, amit a nyolc évszá
zados horvát-m agyar társadalm i, politikai és kulturális szim biózis eredm ényeként a his
tória is számon tar). Croatiában is, nálunk is. Erre a közös múltra ma többszörösen szü k
séges emlékezni. Erre int a Krleza-centenárium közelsége (tavaly em lékeztünk m eg az író századik születési évfordulójáról), a jelen balkáni konstelláció s egy újabb évforduló is: ebben az esztendőben lesz kilencszáz éves a Szent László alapította zágrábi p ü s
pökség. Parancsolóan szükségessé teszi persze a középkortól a XX. századig ívelő kö
zös sors, az egym ásrautaltság szükségességét és tényeit kifejező em lékanyag is, am ely - valljuk meg - sok-sok erőfeszítés ellenére sem él kellőképpen a köztudatban. Pedig egy futó lajstrom ozás is elegendő érték felm utatását eredm ényezheti, amelyek külön-kü- lön is, együttesen is a mának szóló okulás, üzenet.
32
MAGYAROK, SZERBEK, HORVÁTOK Az elmúlt évszázadok folyamán - ha váltakozó intenzitással is - három nyelvjárásban irodalmi nyelvvé nemesülő Ungua croatica m indegyik ágának m űvelői nem kevés fogé
konyságot m utattak a m agyar irodalom és kultúra recepciója iránt, s nemigen volt jelentős - főként tragikus - eseménye a magyar történelemnek, amely ne váltott volna ki reflexiót a horvát irodalom legjobb képviselőinél. A ka j dialektust használó észak-horvát nyelvte
rület íróinak műveiben éppúgy ott van a magyar irodalom és kultúra lenyomata, miként a mai szlavóniai régió, valam int Dubrovnik sto nyelvjárásban írott szövegeiben, s a Split- ben és környékén valam int a dalmát szigeteken egykor irodalmi nyelvként prosperáló ca dialektus szövegem lékeiben. Az egyik első, a horvát világi poézis kezdetét jelentő epikus alkotásban, M arko M arulic Judit-eposzában a magyar jövevényszavak (rusag=ország, sereg, herceg stb.) jelzik a hajdani együttélés tényeit, de M arulic és Beriszló Pé/erveszp- rémi püspök szem élyes kapcsolata is ennek fontos dokumentuma. Nem is szólva az epi
kus költészetben M arulic-tanítványnak tekinthető K am arutic Barna S ziget várának elfog
lalása (Vazetje sigeta grada) című epikus énekéről, amely a magyar Zrínyiásznak lett mintája - m űfaja és tárgya okán egyaránt. Karnarutic is, a költő Zrínyi is Sziget 1566-os ostrom át és Z rín y i M iklós tragikus halálát írta meg.
Dubrovnik jeles bencés poétája, Mavro Vetranovic Buda 1541 -es elestét siratta el egy sajátos, XVI. századi műformában, ún panaszversben (querela). A Buda várának p a n a sza (Tuzba grada Budim a) szerzője Buda elestét az egész közép- és délkelet-európai térség tragédiájaként éli meg, amit alábbi sorai tanúsítanak:
Ma pedig se magyar, se cseh és se lengyel, hogy törőknek mezőben kopját szegezzen;
nincs többé Bosznia vitéze, sem horvát, sem bátor dalmata, erdélyi s ugrovlah, ki keresztény hitünk híven oltalmazza, jobbjával szablyáját török vérbe mártsa.
Vetranovic mind a m űforma, mind a tárgyválasztás dolgában tradíciót folytatott: előtte egy névtelen szerző szedte versbe a m ohácsi csata eseményeit és Lajos király halálának körülményeit. A három százharm inchat soros költemény ugyan nem M arulic- vagy Vetra
novic szintű munka, ám a megírás szándéka, célja és a mondanivaló már hasonló: M o
hács m agyarnak, horvátnak egyaránt mementó.
S ha m ár a törökellenes versek felsorolásába kezdtünk, nem térhetünk ki a Gundulic- jelenség m éltatása elől sem. Raguza költője, Iván G undulic ui. az egész közép-európai barokk költészet reprezentánsa s Osman című eposzában páratlanul gazdag magyar tö r
ténelmi toposz- és m otívum anyagot (Nagy Lajos, H unyadi János, M átyás király, Báthori István stb.) sorakoztat fel.
A Vetranovic-panaszének és a Gundulic-eposz megírása közötti évtizedek során a hor
vát etnikai diaszpóra egy újabb terepén sarjad a horvát-magyar kapcsolatok szem pont
jából különösképpen érdekes és fontos szépirodalom az addig defenzívában lévő k a j dia
lektusban. Voltak-e előzményei s milyenek? Erről inkább csak sejtéseink vannak, tény viszont, hogy a század végétől a Zágráb-Krapina-Varazsd határolta régióban színrelép egy egyházi és világi írókból szerveződött csoport, amelynek tagjai a m agyar kultúrán nevelkedtek s m űveikben ott is vannak ennek jegyei. Iván Pergosic varazsdi nótárius Wer
bőczy Tripartitumát fordította horvátra, Antun Vramec magyar és olasz források alapján állítja össze világkrónikáját (Cronica) s közreadja vallás- és irodalom történeti szem pont
ból egyaránt jelentős Posztilláit. Arról is szól az írás, hogy 1651-ben Petretics Péter zág
rábi püspök segítségével Nikola Krajacevic Sartorius horvátra fordítja a Bibliát; mintája Káldi G yörgy magyar bibliaszövege volt, helyesírási gyakorlatában pedig Pázm ány Pé
tert követte. A m agyar barokk költészet /ca/-horvát nyelvű recepciója is a kulturális szim biózis jegyében megy végbe: Nyéki Vörös M átyás Tintinnabulum cím ű m unkáját egy tú r
mezei (Turopolje) kisnemes ivadék, Matija M ag d a le n icfordította le.
E szem le során arról se feledkezzünk meg, hogy a fenti régióban a magyar nyelvű ba
rokk egyházi irodalom népszerűsége a XVII. század folyamán, de még a XVIII. század
ban is, töretlen: Káldi prédikációit, Pázmány fontosabb műveit (a Kalauzt éppúgy, mint a prédikációkat), továbbá Tarnóczi István és Veresmarty M ihály m unkáit m indvégig ott
ta-33
LŐKÖS ISTVÁN
láljuk a szerzetesi könyvtárak polcain. Ami pedig a kérdés nyelvi oldalát illeti, nem csak a Pázm ány-ortográfia követése jellemző, hanem jelentős a m agyar szókincsanyag re
cepciója is, am ely az élő nyelv változataiból került át az Irodalmi szövegekbe. Elég felütni egy-egy kaj-nyelvű antológia szómagyarázatait, seregével találjuk benne az efféle jöve- vényszavakat:alduvati<áldani; b antovatkbántani, zaklatni; beteg<beteg; egiptom s- kke g yip tom i; engedovatkm egengedni; ersek<érsek; hasanchaszon; Jezu scJé zus; Jo- zefcJózsef; kisur<kisúr, nemes; kucma<kucsm a; Lajus<Lajos; Laslov<László; Mik- loé<Miklós; mozar<mozsár; orsag<ország; pajdas<pajtás; patantijas<pattantyús; patali- jas<patália; pelda<példa; pispek<püspök; porkulab<porkoláb; tarnik<tárnok; tarnikm es- tar<tárnokm ester; taska<táska; tasulj<tarsoly stb.
Ez az intenzív nyelvi érintkezés nemcsak a jövevényszavak kölcsönös terjedését ered
ményezte, hozzájárult a bilingvitás az irodalmi kétnyelvűség gyakorlatához is. Klasszikus példánk lehet a szlavóniai szárm azású pesti egyetemi tanár, történettudós és numizm a- tikus M atija Petar Katanció (1750-1825), aki eszéki középfokú stúdium ai után a budai egyetem en tanult, ahol a jeles esztéta, Szerdahelyi György tanítványaként m egism erke
dett a magyar klasszicista törekvésekkel s e m intát követve - előbb latin, m ajd horvát nyelven - sikerrel tett próbát az időmértékes verselésben. Ma már nem kétséges: m intái B aróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai M iklós és Virág B enedek költem ényei voltak, amit egy magyar nyelvű alkalmi költeménye is igazolni látszik.
Katancic 1825-ben bekövetkezett halálával voltaképpen lezárul a horvát-m agyar kap
csolatoknak a felhőtlen korszaka, Croatia akkori irodalm ában ui. m ár más célok és tö rekvések érlelődnek. A narodni preporod, azaz a nemzeti megújulás m ozgalm a a nyelvi egység m egterem tésén fáradozott, s a rom antika jegyében terem tett új irodalm at. Á sto nyelvjárás lett - a szerb Karadzic reformjától is inspirálva - a lingua croatica egységes irodalmi változata, s a korábban irodalmi nyelvként virágzó ca és kaj dialektus defenzí
vába szorult. A horvát rom antika jeles poétái: Iván M azuranic, Petar Preradovic, Stanko Vraz és m ások már ezen a nyelven írták m aradandó értékű m űveiket. Ez a nem zedék a horvát-m agyar kapcsolatok históriájában is új fejezetet nyitott. Egy részük az elutasítás álláspontját képviseli (Gaj nem győzi kárhoztatni a bibliafordító Krajaecvicet Pázmány ortográfiájának követése miatt), s ez sokaknál politikai szem benállást is jelent. S zeren
csére a kézfogás szándéka és gesztusa is - csekély m értékben bár de m egm aradt.
Olyan író-politikusokra gondolhatunk itt, mint a horvát-magyar közös történelm i m últat novellákban, illetve drám ákban felidéző Ljudevit Farkas-Vukotinovic, M irko B ogovic és Iván M azuranic. Ez utóbbi pályáját - fium ei és szombathelyi diákként - Virág és B e rzse nyi modorát követő magyar nyelvű klasszicista költeményekkel kezdte, 1848-ban pedig H orvátok a m agyaroknak cím ű, az illírizm us rom antikus ideájának jegyében fogant röpi- ratban is a horvát-magyar viszony józan m egítéléséről tett tanúságot.
Köztudott: a Habsburg abszolutizm us 1849 után a horvátokat sem kényeztette. Ők ju talm ul kapták az önkényuralm i rendszert, amit a m agyarok büntetésképpen. E té n y tö b beket arra ösztönzött: szükséges a horvát-magyar viszony rendezése. Volt egy politikus csoport (Kolom an Bedekovic, Jo sip Briglevic, Jankó Vukovic stb.), am elynek tagjai - az író Sándor Ksaver G jalski visszaem lékezése szerint - „Pestet a horvátok M e kká já n a k’
tekintette, s maradéktalanul a „m agyar eszme és barátság elkötelezettjei voltak." A m ásik oldal - s a későbbiekben ez volt az irányadó - a szem benállásra helyezte a hangsúlyt, ami K huen-H éderváry bánságának két évtizedében különösen felerősödött. Az imént idézett Gjalski pl. regényei többségében - a horvát múltat bemutatva - m agyarellenes felhangokkal szól népeink viszonyáról, a századforduló kiváló szim bolista költője, A. G.
M atos pedig m ár azért háborog, mert Zágráb utcái és terei „az altáji dialektustól hango
sak", mert Zágrábban magyar elemi iskola működik, s mert az egyetem en hungarológiát is tanítanak. Ez a barátságtalan hang a szellem i élet kórusában persze egy m arkáns szó
lam csupán. A tudom ányos élet képviselői szükségképp tárgyszerűbben nyilatkoznak. A hosszas horvát-m agyar közjogi polém iák (arról szóltak: fegyverrel m eghódított, avagy szabad elhatározásból, szerződéssel csatlakozott társországa-e Croatia M agyarország
nak) történettudom ányi vetületét a kor legkiválóbb horvát historikusa, Ferdo S is icfig ye l
met érdem lő objektivitással írta meg, Vjekoslav Klaic a Zrínyi-kutatás szem pontjából ér
dekes és fontos Pavao Ritter-Vitezovic-é\e\m üve\ adta közre, a nem zetközi hírű