KOSSUTH LAJOS BESZÉDÉBŐL

H azáért és szabadságért.

Jul. i i -én Kossuth legfényesebb diadalai egyikét vivta szónoklatának csodás erejével.

Szokottnál gyöngélkedőbb lévén, a ház lépcső- zetén ketten vezették föl. A mint a terembe lépett, a képviselők s a zsúfolt karzatok szűnni nem akaró éljenekkel üdvözölték Némi szünet után az elnök megnyitá az ülést A beteg a szó­

székre vánszorgott, s a jelenlevők szoborszerü némasága között halk, csöndes hangon szólni kezdett :

» Uraim ! (üljön le !) Majd engedelmet kérek, ha kifáradtam. Midőn a szószékre lépek, hogy önöket lölhívjam, mentsék meg a hazát, e perez­

nek nagyszerűsége szorítva hat le keblemre. Úgy érzem magamat, mintha isten kezembe adta volna a tárogatót, mely felkiáltja a halottakat, hogy ha vétkesek, vagy gyengék, örök halálba visszasülyed- jen ek ; ha pedig van bennök életerő, örökre ébredjenek Önöknek, uraim ! isten kezökbe adta a mai határozattal, melyet indítványomra bozand- nak, határozni e nemzet élete és halála fefett.

De épen, mert e perez ily nagyszerű, feltettem magamban nem folyamodni az ékesszólás fegyve­

réhez, mert lehetetlen nem meggyőződve lennem,

159 hidegen kimondanom, mert hiszen a szabadság napjának felviradtatával lehullott a homály a nemzetről ; és önök tudják, miként áll e hon, önök tudják, hogy az országban rendelkezésünkre álló sorkatonaságon kivül közel 12,000 önkénytes honvéd állíttatott ki, önök tudják, hogy a törvény- hatóságok fel voltak szólítva a nemzetőrségi seregek mobilisatiójára, miként legyen erőképes megvédeni a hont, s megtorolni a bűnt oda lenn a széleken És e felszólítás a nemzetben visz- hangra talált Ha a nemzet nem érezte volna, hogy veszélyben van, nem talált volna ilyen viszhangra. Ez maga köznemzeti nyilatkozata annak, hogy a veszélynek érzete közös. De én azért mégis úgy gondolom, hogy köteles vagyok önöknek, uraim, nagyobbszerü vonásokban csak, és ezúttal — nem minden apró részleteiben, a haza állapotának némi rajzát előterjeszteni«.

Kossuth lángoló színekkel s nagy vonások­

ban állítja most szem elé az ország állapotait az

utolsó diéta föloszlása óta. Horvátország párt­

ütésben van. A szerbek föllázadtak. A Pruth mellett egy gyanús muszka sereg. Bécsben alat­

tomos fondorlatok s nyilt erőszak. Sehonnan egy segitő kar.

»Tehát, mert a veszély nagy, vagy is inkább nagygyá lehető veszély vonul össze hazánk lát­

határán, annak elhárítására önmagunkban kell az erőt keresnünk mindenek fölött. Élni csak azon nemzet fog, melyben magában van életerő, kit nem saját életereje hanem csak másoknak gyámo- litása tartogat, annak nincs jövendője.« (Tetszés!)

Én uraim! ezennel egy nagyszerű határozatra hívom fel önöket (általános feszültség, harsány halljuk!), felhívom önöket ezen határozatra; mond­

ják ki önök azt, hogy azon körülményeket, melyek­

nél fogva a hongyülés rendkivülileg is egybe hivatott, méltó tekintetbe vevén a nemzet el van határozva koronájának, szabadságának, önállásának védelmére a legnagyobb áldozatokat is meghozni, és hogy e tekintetben oly alkut, a mely a nemzetnek ön­

állását, szabadságát legkevésbbé is sérthetné, sen­

kitől semmi áron el nem fogad (erélyes közfel­

kiáltások! úgy van!), hanem minden méltányos kivánatokat akárki irányában is örökké teljesíteni kész. Hogy pedig ezen komoly határozatát valósítsa, miszerint becsületes békét eszközölhessen ha lehet, vagy győzelmesen harczot vívhasson, ha kell, fel­

hatalmazza a kormányt arra, hogy az ország

dis-161 42.000. 000 írtba 40,000 emberé pedig 8-10,000,000 írtba kerül Én uraim 1 előfogom e háznak majd a következő napokban terjeszteni, midőn ez indít­

ványom elfogadtatván, részletesen lesz tárgyalandó, financiális tervemet, most előre kijelentvén : mikép eszem ágában sincs a nemzettől kívánni, hogy 42.000. 000 nyi adót fizessen, hanem úgy gondolom, hogy annyi adót viseljen, a mennyit elbír, s ha ez a szükségelt költségeket nem fedezhetné: hitellel kell a hiányt pótolnunk.

Előlegesen is örömömre válik kijelenteni miként tervem, melyet előterjesztendek, oly adó­

kulcsot foglal magában, melyet azon erdélyi adó­

kulcscsal conbinálván, mit Mária Terézia ezelőtt egy századdal megállapított, ennél kevesebb, s ha elegendők nem lennének: felhatalmazást kérek arra, hogy hitel nyujtassék a kormány számára

11

azon határig, melyet a képviselők kiszabandnak;

s azon határig vagy kölcsön, vagy papirospénz kibocsátása, vagy más financiális munkálat által segítsen az ország szükségein. Ezek indítványaim.

(Helyeslés). Uraim 1 én azon véleményben vagyok, minden oldalról fenyegettetik, de magában minden lenyegetés visszaverésére akaratot s erőt érez, akkor a haza megmentésének kérdését semmi kérdés­

től nem szabad felfüggeszteni. (Zaj, tetszés s éljenzés.) Ma mi vagyunk e nemzet miniszterei holnap mások lehetnek — ez mindegy — a minisztérium vál- tozhatik, de neked maradnod kell oh hazám! s a nemzetnek erőt kell teremtenie Azért, minden balmagyarázatok kikerülése végett egyenesen, ünnepélyesen kinyilatkoztatom hogy midőn azt kérem : adja meg a képviselőház a 200 ezer főnyi katonát s erre szükséges pénzerőt . . . (, Itt szónok nem folytathatta tovább beszédét. Nyáry felkelt s az ünnepélyes csendben jobbját esküre emelve mondá: »megadjuk« és a képviselők határtalan lelkesedéssel keltek fel mindnyájan helyeikről, s a lelkesedés legzajosabb kitörése közt kiálták : megadjuk, s felemelvén kezeiket, esküdni látszanak,

163

hogy a hazát meg fogják menteni. A lelkesedés kitörése után nagyszerű csend állott be, a lélekzet is megszűntnek lenni látszott, ekkor a szónok, kinek roncsolt testi erejét a lélek mindeddig fel­

tartotta, keresztbe fonta mellén karjait, s könnyes szemekkel mélyen hajlott meg a ház előtt, imigy folytatván beszédét). Uraim ! mondani akartam még:

ne vegyék e kérést a minisztérium részéről olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni;

— kérni akartam még önöket uraim, hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvos­

lásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár:

szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság, ne függeszszük fel ezektől azt, hogy a hazát megmentsük (zajos kitörő helyes­

lés). Ezt akartam még kérni uraim ; de önök fel­

állottak mint egy férfiú, s én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom, annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiságot tapasz­

taltam a megajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg».

»Az 1848-iki országgyűlésnek ez volt leg- magasztosabb mozzanata . . . . A legmagasabb pont, melyen csak a harczmezőn tudott még tül- emelkedni a nemzeti lelkesedés.«