Konyhaszerszámok

Fejlődési szempontból tekintve a dolgot, a háznak a sejtje a konyha. Belőle vált ki a hálóhely, a szoba, meg a kam ara s ha helyét változtatja, vele együtt megváltozik a ház képe is.1 A tűzhely a régi népeknél megszentelt hely volt, melyhez számos szokás, babona, hiedelem fűződött s fűződik most is. Efféléket töméntelen mennyiségben lehet találni nálunk is, de rendszeresen összegyűjtve és feldolgozva máig sincsenek. Ha a háznak vala­

mely része konzervatív jellegeket tüntet fel, úgy bizonyára legtöbb ilyenre akadunk a konyhánál. Nagyon természetes, hogy a hol az életmód vagy foglalkozás az idő folyamán keveset változik, ott vannak legősibb eljárásmódok, a legprimitívebb kulturtárgyak.

H a a konyhabeli műveletek egész sorát s minden hozzájok való szerszám ot ősiség szempontjából tüzetes vizsgálat tárgyává ten- nők, a mint még nem tették, bizonyos, hogy egész csomó merő prehisztorikus analógiát tudnánk itt kimutatni.

A m agyar konyha m indenha híres volt, m a is az. De kér­

dem , ismerjük-e azt minden legkisebb részletében a múltból és jelenből? Vájjon nem tudjuk-e, hogy ennek megismertetése m űvelődéstörténetünk szempontjából végtelenül fontos, százszor fontosabb, mint históriai dátum vagy évek keresgélése vagy hogy egy bizonyos csatában több vagy kevesebb vitéz esett-e el, meg egy csomó hatalmi torzsalkodásnak aprólékos kidolgozgatása! Mennyi a nemzeti, mennyi az idegen vonás a m agyar konyhában ? Csak

1 A konyhának és szobának egym áshoz való viszonya a tüzelőhelyek kapcsán, igen tanulságosan van bem utatva, véletlenül folyam atos fejlődési soro­

zatban Bunkernek a millenáris kiállítás falujának tűzhelyeiről írott értekezésében.

Z. d. V. f. V. 1899.

felemlítjük, hogy a konyha szláv szóból lett, hogy egész csom ó közönséges konyhaeszközünknek, ételünknek neve szláv (nem is szólva m ás nemzetekről) s ezek közül csak a vajat, vért, sajtot, túrót, irót, borsot tartják honfoglalás előttieknek.1 Nyelvésznek, történésznek, régésznek s ethnográfusnak hálás terrénum kínál­

kozik még itt. Minden adat, a mit feljegyzünk, becses építőkő lesz.

A régi konyhák úri és parasztházaknál egyaránt nyitott tűzhelylyel voltak ellátva; m anapság m indinkább tért hódít a zárt tűzhely, mely a konyhabeli állapotokat fenekestül fölforgatja. Mind­

amellett hazánk parasztházainak jó nagy részében még nyitott tű z­

helyet találunk. Itt vannak az ősi konyhaszerszám ok, melyek részint a tűz gerjesztésére, fejlesztésére a tűzhely gondozására, részint füstölt dolgok is leáldoznak. Egészen prehisztorikus szerszám még a bujdosó vagy cserepulya is. világítanak be. Kétségtelen, hogy tüzetes vizsgálat konyhaedé­

nyeink sorában is számos ősi alakra fog találni, a m agyar konyha történetének és életének m egírása pedig egyik legóhajtandóbb néprajzi feladatunk.

1 M. Nyr. 1905. évf. Gom bocz Zoltántól.

176

Pecsenyeforgató villa,

a tepsiben sülő pecsenyének.

E gész M agyarország. (1. ábra.)

Lekvárkeverő.

A nagy üstökben főzött szilvaízt keverik vele, innen a hasíték, lapja közepén. M agyarókereke (Kalotaszeg).

(2. ábra.)

Vasnyárs;

a szabad tűzhely hússütő műveleteinek elmarad­

hatatlan szerszám a. Erre fűzik rá a szabad tűznél m egsütendő húst, vagy szárny ast s állványra (6. ábra) téve forgatják, hogy egyenletesen megpiruljon. Egyszerű forma. Egész Magyarország.

(3. ábra.)

Vasháromláb,

szintén a szabad tűzhely szerszám a. Alakja három szögletes vagy gömbölyű. Serpenyőt, ritkábban fazekat állogatnak rá, az előbbi esetben gyakran kapcsolatban van olyan

Tűzkutya,

tűzló, vasm acska; legismertebb szerszám a a nyi­

tott tűzhelyeknek. Már ősidők óta használatban van, prehisztorikus leletekben is gyakori állatokat utánzó égetett agyagból s mint ősi szerszám nak, igen változatos alaksorozata van. Első rendeltetése az, hogy a tűzhelyen nekitám ogassák a fahasábokat, hogy lég­

vonatot kapván, könnyebben égjenek. E z a példány ú. n. rész­

arányos forma, a m ennyiben mindkét vége egyforma s a nyárs elfogadására egy-egy ággal és füllel is el van látva. A nyitott tűzhely eltűnésével ez is kivész. Egész M agyarország." (5. ábra.)

Háromlábú nyárstartó.

Rendeltetése az, hogy bevágá­

sába vagy fülébe a nyársat vízszintesen bele lehessen akasztani s ott forgatni. Közönséges. (6. ábra.)

Nyárs.

A 3. szám únál haladottabb forma, a mennyiben kézzel forgatható. Az előbbi állvány valamelyik bevágásába illeszt­

hető s abban forgatható, hogy a ráhúzott pecsenyét minden oldalról

55. TÁBLA.

Bátky Zs. Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. 12

178

Pecsenyesütő készülék.

Órásszerkezet a nyársak forga­

tására. Erős vasállványba, melynek lábait a tűzhelybe be lehet falazni, egy nagyobb és egy kisebb fogaskerekekkel összekötött vízszintes henger van befoglalva. M indegyiknek. közepéből egy- egy kis vaspeczek nyúlik ki (a rajzon az elfordult oldalon) s ezeknek végébe illeszthető párhuzam os állásban egy-egy nyárs (15. ábra), a másik végükön természetesen nyárstartóba fogva.

A hengerekre erős zsineg van tekerve s ez a konyha tetejére, majd innen csigán át a falra fut s végén órakörtealakú súly van ráakasztva. Ez a súly állandóan húzza lefelé a zsineget s ez által forgatja a hengereket, illetve a tengelyeikbe erősített nyársakat s így az egyenletes sülést lehetővé teszi. A lejárt zsineg a forgatóval felhúzható, úgy, mint az óráknál; a súlyokat az alsó dobba helye­

zett spirális csavar helyettesítheti a túlsó végükön. Természetesen úri konyhák szám ára találták ki, de aztán lassanként a jobb­ rátekerik a vastag nyers kalácsot, pántlikát, több tekervényben,

1 M. d. G. M. 1900. 2 3 3 .0 .; W. M. XXV. k. 1 3 1 .0 . (m agyar hienczség'.

* U. o. 1901. 75. o.; W. M. XXV. k. 128. o.

* U. o. 1901. 68. és 69. o.

179

hogy az az izzó parázs előtt forgatva m egsüssék. Eddig csak Erdélyből kerültek osztályunkba. Székelyföld. (12. ábra.)

Ugyanaz,

egészen fából. Kalotaszeg. (13. ábra.)

Tűzkutya,

háromlábú, részaránytalan, a nyárs elfogadására nem alkalmas, állatfejben végződik; rendkívül nagy példány.

Németség (Sopron vm.) (14. ábra.)

Vasnyárs.

Az előbbi kettőtől eltérő forma, a mennyiben egyik végének sajátos szerkezeténél fogva a pecsenyesütő készü­

lékre erősíthető. (15. ábra.)

56. Tábla.

Káposztagyalu.

H osszúkás deszka, közepén nyílásokkal, melyekbe gyalukések vannak illesztve. A két kiálló hosszanti lécz vesztett sajtot száradás czéljából teszik bele ilyen kosarakba, melyeket a padláslyuk elé vagy galam bdúcz m ódjára az udvaron állítanak fel.3 Rendesen félévig áll itt, a mikorra eléggé meg­

keményedik és elfogyasztható lesz. M uraköz. (2. ábra.)

Lekváros cserépfazék.

Falusi gelencsérek csinálta, m áj­

színűre mázolt, tarka virágokkal ékesített kétfülű edény. Lekvárt és zsírt tartanak benne. Nagy-Alföld. (3. ábra.)

Libasütő cserépedény,

végén szájas csücsökkel. Állítólag libát sütnek benne, de lehet, hogy csak a sülő libáról lecsurgó

181

zsír kícsurgatására bíggye van csinálva. E zt a kellemes ízű zsírt külön megszedve a főzésnél használták el. Nagy-Alföld. (6. ábra.)

Palacsintasütő.

Palásan hasadó kőlap, rajta a bőrfejű zsírozó veszszővel. Szabadban parázszsal sütik rajta a palacsintát.

Alsó-Fehér vm. (7. ábra.)

Cseréplábas.

Alakra hasonlít az 59. t. 2. ábrájához, de hogy rendeltetése ugyanaz-e, nem tudjuk. Kisbajom (Somogy vm.) (8. ábra.)

Fedeles háromlábas,

cserépből. Leginkább olyan húsféle sütésére, melynél szükséges volt az is, hogy a húst a gőz össze­

járja. Szabad tűzhely szerszám a. U gyanonnan. (9. ábra.)

Vizesdézsa,

fából, faabroncscsal. Fülein és oldalain beége­

tett, pontokból alakított egyszerű mértani díszítések vannak. Bihar- hegységbeli móczok csinálják s apró lovaikra rakva m essze elhordják az Alföldön. Ugyanilyen sajtárba fejik a tehéntejet is. Kalota­

szeg.1 (10. ábra.)

Véndöl vagy bödölő,

egy darab fából faragott henger­

alakú faedény, kerek, lapos fedéllel. Oldalain átlyukasztott kiálló fülei vannak, ezeken keresztül pálczákat húznak s úgy zárják le az edényt. Zsírt, vagy érlelésre szánt túrót tartanak benne.

Magyarókereke (Kalotaszeg). (11. ábra.)

Káposztáskő alja.

Mikor őszszel a káposztát hordókba tapossák, kisebbfajta malomkővel szokták lenyom tatni, hogy eláll­

jon. Ez alá a kő alá teszik ezt a keresztfát. Retteg (Szolnok-

182

Sótartó,

asztalra. Tulajdonképen só- és paprikatartó, fából faragva; parasztm unka, fedéllel, csipkés díszítéssel. Karancsság.

(2. ábra.)

Sótartó,

konyhába, bádogból, a fából készültek (7. ábra) m intájára. Nagy-Alföld. (3. ábra.)

Kovászvakaró,

vasból, kenyérdagasztáskor a teknőre ragadt tészta lev ak a rásá ra; falusi kovácsm unka. Közönséges. (4. ábra.)

Sótartó,

konyhába, cserépből, a fasótartó mintájára. Közön­

séges. (5. ábra.)

Máktörőmozsár,

keményfából. Közönséges. (6. ábra.)

Sótartó,

fából, két rekeszszel; konyhákban közönséges.

(7. ábra.)

Famozsárka,

borstörésre. Erdély.1 (8. ábra.)

Kovászkavaró,

vasból, a 4. ábrától eltérő formájú. Közön­

séges. (9. ábra.)

Kovászfa vagy keresztfa.

Kenyérsütésnél használják, midőn párral, kovászszal sütik a kenyeret. A kovász átszűrése alkalmával a teknőn keresztül teszik s reá jön a szita, melyen a kovászt keresztül csurgatják. Legegyszerűbb formája egy V-alakú fa. Nagy-Alföld. (10. ábra.)3

Húsverő kalapács,

fából, a sütésre szánt hús megpuhí- tására. Nagy-Alföld. (11. ábra.)

Kenyereskosár,

szalmából fonva, kúpalakú fedéllel. Igen díszes parasztm unka. Az asztalra szánt kenyeret tartják benne.

57. TÁBLA .

184

Kályhavella, taliga

vagy

kantaloló

; két fakerékre erősí­

tett vasvella, melylyel a nagyobb fazekakat, különösen azokat, a m elyekben a disznóknak való ennivalót főzik meg, tolják be kaparására; falusi kovácsm unka. Kalotaszeg. (3. ábra.)

Habverő,

fából, egyszerű szegény forma, de parasztkony­

háink elm aradhatatlan szerszám a. Retyiczel (Kolozs vm.) (4. ábra.)

Túrómorzsoló,

rovátkolt fácska, a száraz túrónak reszelő m ódjára ételbe való szétm orzsolására. Székelyföld.3 (5. ábra.)

Légrádi evőkés.

Muraközi különlegesség. Pengéje aczél, nyele lóköröm, beleverve ólom (hold, csillagok) és sárgaréz- czifrázatok. Légrádban készítik, de m a m ár kivesző félben van.

Régente kedveltek v o lta k ; alkalm asint bosnyák települők készí­

tették.4 Légrád. (6. ábra.)

Vasháromláb,

kerekalakú, falusi kovácsm unka, a szabad tűzhelyek jellegzetes szerszám a. F azekat, serpenyőt stb. tesznek rá. Közönséges. (7. ábra.)

Mogyorótörő,

fából. Az alsó szár kiálló ágába, a felső szár egykarú em eltyű m ódjára úgy van beiktatva, hogy mind­

kettőt m arokra fogva a közéjük szorult m ogyorót könnyen össze lehet vele Toppantani. Apró rovatokkal, felálló vége pedig szabad tulipánfaragással van díszítve. Székelyföld. (8. ábra.)

Májvágó,

apró lapos famelencze, máj stb. összeaprítására.

In document Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Pldal 190-200)