A konstruktivista pedagógia arra épül, hogy a tudást mindenki maga építi fel. Ebbôl következôen a tanulás lényegében tudáskonstruálás, vagyis aktív folyamat. A tudás lét-rehozását segítik a különbözô tevékenységek és a társas interakciók, azaz a másokkal való együttmûködés. A leegyszerûsített, leképzett, megszerkesztett tananyag ezt kevéssé tudja biztosítani, csak a tapasztalatok és az életszerû helyzetek megteremtése-megszer-zése, illetve biztosítása-átélése.
„Amikor tanulunk, akkor az elsajátítandó információt értelmezni próbáljuk. Ez az értelmezési folyamat a korábban már elsajátított ismeretek bázisán zajlik. Ezért a konst-ruktivista elméletben kritikus szerepe van a megelôzô tudásnak. Ha a megelôzô tudás kellôen szervezett, „mozgósítható”, vagyis viszonylag könnyen elôhívható, akkor esély van arra, hogy az új információ értelmezése sikeresen lejátszódjék, s a tanulás folyama-tában a tudat mintegy lehorgonyozza a meglévôk rendszeréhez az új tudást.”24
A konstruktív megközelítési mód alapja, hogy a tanuló meglévô tudására épít.
Az eredményes tanuláshoz szükség van az elôzetes ismeretek feltérképezésére, mozgó-sítására, majd a feladatok, a kitûzött célok, az értékelés, a tananyag differenciálására.
Mindezeket a pedagógus tervezi be a tanulás folyamatába.
Naiv, ám – különösen nem pedagógus végzettségû környezeti nevelôk körében – elterjedt környezeti nevelési gyakorlat, hogy úgy próbáljuk átadni ismereteinket és tapasztalatainkat a tanulóknak (akár felnôtteknek, akár gyerekeknek), hogy egyszerûen megmutatjuk nekik, mi a jó, mi a szép, és azt várjuk, hogy akkor máris helyesen fog-nak cselekedni, értékelni fogják a szépet. Fel sem merül a lehetôség, hogy az illetô
23 Tanulás a fenntarthatóságért – UNECE stratégia, 2005.
http://www.unece.org/fileadmin/DAM/env/esd/strategytext/strategyHungarian.pdf (utolsó letöltés: 2016. március 24.
24 Nahalka István: Konstruktív pedagógia – egy új paradigma a láthatáron (I.), (III.) Iskolakultúra 1997/2, 1997/4. 24. old.
http://epa.oszk.hu/00000/00011/00122/pdf/1997-2.pdf#page=21 (utolsó letöltés: 2016. március 24.)
út az ökOiskOla felé
korábbi tettei, ítéletei is koherens gondolatvilágot alkotnak. Az ilyen nevelô néha úgy tekint a környezeti nevelés célközönségére, mintha nekik nem lennének gondolataik a világról.
Az iskolai kudarcok elkerülése érdekében a pedagógusok egyéni tanulási útvonalak-hoz, stratégiákhoz segítik diákjaikat. Szükség van a tanárok empátiájára, érzékenységé-re, a kooperatív tanulást megvalósító együttmûködésre. A csoportos tanulás lehetôség, ezen belül a heterogén csoportok mûködése, különbözô alternatív utak kínálata igazi lehetôséget nyújt minden tanuló számára a fejlôdésben.
„Az adaptív tanulási stratégia kiindulási tétele az a felismerés, hogy az egyes tanulók tanulási képességei, adottságai egymástól lényegesen eltérnek. Ennek következtében az igény az iskolával szemben: eltérô tanulási környezet, eltérô tanítási eljárások biztosítá-sa, amelynek során feladat a tanulók jellemzôinek, a tanulásra való felkészültségének a feltárása (kognitív képességek, személyiségvonások, motivációs jellemzôk, kognitív stí-lusok stb.). A feltárás alapján valósul meg az oktatás szervezése, az egymástól lényege-sen eltérô tanulási eljárások lehetôvé tétele.”25
Az előzetes ismeretek feltérképezése
Ahhoz, hogy a tanulási folyamat sikeres legyen, fel kell mérni a tanulóknak a témával kapcsolatos elôzetes tudását. Ezt a felszínre hozhatjuk játékkal, beszélgetéssel, tehát tanulói tevékenységgel. A tanulók sok információval rendelkezhetnek már a természetrôl, a társadalomról, de lehet, hogy információik téves következtetésre késztették ôket. Eze-ket is fel kell tárnunk, hogy továbbléphessünk.
A feltérképezés történhet:
»
beszélgetés során,»
írásos feladat megoldásával,»
kérdôíves méréssel,»
egy kérdés megtárgyalásával,»
álláspontok kialakításával,»
becslés, elôrejelzés, vélekedések megfogalmazásával,»
szituációs játékkal,»
ráhangolást segítô játékkal, esetleg drámapedagógia segítségével.A személyre szóló fejlesztés
Az eredményes tanulás érdekében az elôzetesen feltérképezett ismeretek alapján különbözô pedagógusi segítségre van szüksége minden tanulónak. A tanulók szükségle-teire irányuló tanulásfejlesztéshez jó segítséget találhatnak a pedagógusok az OFI hon-lapján (http://mag.ofi.hu/mag-kiadvanyai) (utolsó letöltés: 2016. március 24.). Vannak olyan tanulók, akik már jóval elôbbre tartanak, vagy akik téves ismeretekkel rendelkez-nek, és lehetnek olyanok is, akiknek semmilyen elôzetes ismeretük sincs egy adott témá-ról. Ehhez alkalmazkodni kell, és az elôbb említett MAG kiadvány segíti a pedagógusok ilyen irányú munkáját is.
A tanulás lépései röviden: megfigyelem, megértem, megjegyzem, alkalmazni tudom.
25 Kôpatakiné Mészáros Mária: Az egyéni tanulási útvonalak kiépítése.
http://www.ofi.hu/tudastar/plenaris-eloadasok/kopatakine-meszaros (utolsó letöltés: 2016. március 24.)
ElmélEti alapok, pEdagógiai mEgközElítésmód
A fentiek alapján belátható, hogy a különbözô szinten lévô tanulóknak nem ugyanazok-ra az ismeretekre van szükségük, és nem ugyanolyan módon kell az ismeretekhez juttat-ni ôket. Érdemes végiggondoljuttat-ni a tanulás lépéseit is. Ezek szerint is különbözô szinten lehetnek a tanulók, és nem mindegy, hogy milyen típusú feladatot kell megoldaniuk.
Minden pedagógus tapasztalta és tudja, a sajátos nevelési igényû tanulók is teljes termé-szetességgel részesei a környezeti nevelésnek, mivel a jó környezeti nevelés személyre szabott.
A tapasztalatszerzésen alapuló tanulás lehet:
»
természettudományos kutatás, megfigyelés, mérés, kísérletezés,»
adatrögzítés, elemzés, bemutatás,»
kutatómunka interneten, könyvtárban,»
tanulók által önállóan végzett szervezési feladat,»
riportkészítés,»
versenyeken való részvétel,»
érdekegyeztetésekben való részvétel stb.A problémamegoldás
Magolással a tanulók sok mindent képesek megtanulni, de ezt a tudást adott probléma-helyzetben nem tudják majd elôhívni. Ez gyakran elôfordul az iskolákban, mivel a tanu-ló vagy nem a megfelelô módon, egyénre szabottan kapta az információt, a tudást, vagy nem volt meg a korábbi tudása a témával kapcsolatban, amire szüksége lett volna a megértéshez. Így befogadhatatlanná vált az új információ.
Problémamegoldást csak problémahelyzetben lehet megtanulni. Ehhez már koráb-ban elsajátított ismeretekre is szükség van. A tanulóknak megfelelôen motiváltnak, a téma iránt érzékenynek kell lenniük, és valós problémát kell megoldaniuk. A problé-mamegoldásban nagy szerepe van a játéknak.
A problémamegoldás lépései a következôk:26 1. a feladat megértése – ez gyakran a probléma újrafogalmazásával jár, 2. tervkészítés, megoldási javaslatok készítése, 3. a tervek, a megoldási javaslatok mérlegelése, 4. a lépések sorrendjének kidolgozása, 5. a probléma megoldása, 6. az eredmény vizsgálata, ellenôrzése.
Amennyiben sikertelen volt a megoldás, akkor újból kezdôdnek a lépések.
A problémamegoldás készsége fejleszthetô, ezért a pedagógusnak megfelelô stratégi-ával kell rendelkeznie. Olyan problémahelyzeteket kell teremteni, amik érdeklik a gye-rekeket, mert csak így válnak megfelelôen motiválttá a megoldás keresésében. A prob-lémamegoldáshoz segíteni kell a tanulóknak összegyûjteni az érveket, ellenérveket, a szerepeknek megfelelô információkat. Erre igen jó példa falugyûlés eljátszása témanap keretében, mely már a 3., 4. évfolyamon is megvalósítható. A település fejlesztését be-szélik meg a diákok, vitát vezetnek, megoldást keresnek. Melyik megoldás a legjobb, melyik védi a leginkább a környezetet, melyiket támogatja a falu lakossága?
Persze a tanítás során sokszor találkozunk jóval egyszerûbb problémahelyzetekkel, csak ki kell használni ezeket. Erre a pedagógusoknak fel kell készülni, mert a frontális osztálymunka nem alkalmas ezek kezelésére.
26 Shoji Shiba (1993) nyomán
út az ökOiskOla felé
A tanulmányi eredmények figyelemmel kísérése
Az elôzetes tudás felmérése mellett a tudás szintjének folyamatos megállapítására is szükség van. Erre nagyon jók a formatív, diagnosztikus mérések, melyeknek segítségével a tanulók tudását feltérképezzük, és ezzel a tanuló is visszajelzést kap, hogy milyen szinten tart a tudás elsajátításában. Ezeket a méréseket már régóta használjuk pedagó-gusi munkánkban, de sajnos még mindig nem elég elterjedtek, pedig a továbblépéshez elengedhetetlenül szükségesek. Csak meglévô tudásra lehet építeni. Így a pedagógus feladata ilyenkor, hogy megtalálja azokat a módszereket, amelyek alkalmasak a tanulók továbbfejlesztésére. A diagnosztikus mérések eredményei alapján készíthetünk egyéni fejlesztési terveket, adhatunk fejlesztô (formatív) értékelést diákjainknak, amely segíti ôket abban, hogy a naplóba kerülô minôsítô (szummatív) értékelés idôpontjában már a lehetô legjobban teljesítsenek.