Párizsban 1919. június 10-én délután a nagyhatalmak, valamint Csehszlovákia és Románia küldöttei üléseztek a magyar katonai helyzettel kapcsolatban. Wilson elnök Csehszlovákiát és Romániát tartotta felelősnek azért, hogy Kun hatalomra jutott.
„Emlékeznek még arra, hogy a fegyverszünet pillanatában Franchet d’Esperey tábornok kijelölt egy vonalat, amelynél a román hadseregnek meg kellett állnia? A románok azonban átlépték a vonalat. Később kijelölték a második vonalat. Ezt ugyanúgy átlépték a főparancsnok rendelkezései ellenére. E második offenzíva buktatta meg Károlyit. […] Ekkor ragadta magához a hatalmat Kun Béla. Az ő kormánya lényegénél fogva elfogadhatatlan volt a lakosság megállapodottabb osztályai számára. De mikor aztán a csehek megtámadták Magyarországot, a régi magyar hadsereg tisztjei […] maguk álltak Kun Béla kormánya mellé.
Kun Bélát tehát, aki a román offenzíva következtében került hatalomra, a cseh offenzíva
354 AÚTGM: Fond R. Podkarpatská Rus. Krabice 400 Karton č 2. 1919. Navrh Smluvi… 1. o.
355 Zsatkovics, G. I.: Expose. 16. o.
356 Fedinec Cs.: A kárpátaljai magyarság... 54. o.
357 Pop, I.: Dějiny... 298. o.
358 Fedinec Cs.: A kárpátaljai magyarság… 54. o.
135
erősítette meg pozíciójában.”359 Brătianu tiltakozni kezdett és állította, hogy Wilson nincs tisztában a helyzettel, valójában Károlyi provokálta ki az offenzívát azzal, hogy teljesen önkényes módon meg akarta tartani Erdély és Magyarország legrománabb részeit, és az offenzíva különben is a bolsevizmus ellen indult meg. Brătianu azt is felhozta, hogy a román félt nem értesítették a határra vonatkozó döntésekről. Wilson és Lloyd George többször szóltak közbe, megkérdőjelezve állításait. Kramař felháborodott azon, hogy számon kérték kormánya cselekedeteiért, mivel a csehek is a magyar agressziót szerették volna meggátolni, s a románok is megindultak a bolsevizmus ellen, mi több, maga a magyar polgárság hívta őket segítségül. A vita során a román és a csehszlovák fél úgy mentegetőzött és igazolta cselekedeteit, ahogy tudta – általában a magyar bolsevikokat vádolták provokációval, azzal, hogy ők csak védekeztek, vagy azzal, hogy a nagyhatalmak egyszerűen nincsenek tisztában a magyarországi helyzettel.360
A francia fővárosban június 12-én tárgyaltak és döntöttek a Magyarországot körülvevő demarkációs vonalról, amelyről az illetékes kormányokat külön jegyzékekben értesítették. A magyar kormányhoz intézett jegyzékhez a francia miniszterelnök táviratát is csatolták.
Clemenceau táviratban küldött értesítésében kijelentette, hogy egyetlen államot sem fognak kompenzálni területének megnagyobbításával azért, mert a háború borzalmait meghosszabbították. Értsd, hiába harcolnak a magyar csapatok a már kijelölt demarkációs vonalakon túl, nem fognak területeket visszaszerezni. A Szövetséges és Társult Hatalmak kijelentették, hogy a határok, amelyeket kijelöltek, állandó jelleggel választják majd el Magyarországot Csehszlovákiától és Romániától, valamint hogy az említett államok hadseregei azonnali hatállyal meg kell, hogy szüntessék az ellenségeskedést és vissza kell vonulniuk a kijelölt határvonalak mögé. A magyar kormányt felszólították, hogy tegyen ennek eleget. A magyar csapatoknak június 14-ének delétől kellett megkezdeniük a kivonulást, amire négy napot kaptak. Ígéretet kaptak, hogy a magyar területen lévő román csapatokat azonnal visszavonják, amint a magyar csapatok kiürítik Csehszlovákia területét.361 Ennek megfelelően a magyar-csehszlovák határvonal a 123-as magaslati ponttól, 1200 méterre Magosligettől keletre északnyugati irányban haladt a Batár folyásáig. A vonalat helyszíni megállapításra hagyták. Ettől a ponttól a határt a folyó vonala képezte lefelé, azaz az áramlattal megegyező irányban egészen a Tiszáig, majd a Tisza vonala Badalótól lefelé a község mellett kijelölendő pontig. Innen a kijelölt határvonal északnyugatra fordult, és egy
359 Trianon felé. A győztes nagyhatalmak tárgyalásai Magyarországról. Szerk. Litván György. MTA Történelemtudományi intézete, Budapest, 1998. 34-35. o.
360 Trianon felé... 37-39. o.
361 A magyar munkásmozgalom… 242-243. o.
136
Daróc község melletti, tőle északkeletre a helyszínen megállapítandó pontig haladt, úgy, hogy a ruszin területen hagyta Badaló, Csoma, Macsola, Asztély, Déda községeket, magyar területen pedig Beregsurány és Daróc községeket, innen északnyugatra egészen a Fekete-víz és a Csaronda összefolyásáig. A helyszínen megállapítandó vonal, amely a 179-es magaslati ponton haladt, ruszin területen hagyta Daróctanyát, Mezőkaszonyt, Lónyay-tanyát, Dégenfeld-tanyát, Hete-Horváth-tanyát és Komjáthy-tanyát. Magyar területen hagyta Kerekgorond-tanyát, Berki-tanyát és Barabást. Barabástól a határvonalat a Csaronda patak vonala jelentette a helyszínen megválasztandó pontig Szabolcs és Bereg megye közigazgatási határától feljebb, ahonnan a vonal nyugatra fordult és egészen a Tiszáig haladt, ahonnan annak folyását követte és átszelte az említett vármegyék határát. A vonalat a helyszínen kellett megállapítani a folyó jobb partja vonalán. Innen a határvonal a Tisza folyását követte egészen addig a pontig, amelyet a helyszínen Csap várostól közel két kilométerre délkeletre kell majd megállapítani ott, ahol ezt a pontot Ung és Szabolcs vármegyék közigazgatási határa átszeli. Párizsban tudták, hogy a határok elvágták azokat a vasútvonalakat, amelyek gazdasági szempontból szükségesek az új szomszédos államok viszonyában, valamint azt, hogy ezek a határvonalak a helyszínen bizonyos igazításokon kell, hogy átessenek.
Clemenceau azonban kimondta, hogy ezt majd a békeszerződésben rögzítik és hangsúlyozta, hogy ezeket időközben nem lehet végrehajtani, ezért ilyen indokkal nem állíthatnak akadályt az elé a politika elé, amelyhez a szövetségesek ragaszkodnak.362
Kun táviratban válaszolt Clemenceau-nak, amelyben kifejtette, hogy a magyar csapatok eleget tettek a Szövetséges és Társult Hatalmak felszólításának és véget vetettek az ellenségeskedésnek, amit a csehszlovák csapatok kihasználtak és támadásba lendültek. Ezt ellentámadással tudták csak megakadályozni. Ezáltal tudták csak a csehszlovák haderő további előrenyomulását megfékezni. Majd tájékoztatta a konferencia elnökét, hogy az előírt határidőre a magyar csapatok nem tudnak a megjelölt vonalak mögé vonulni. Az utóbbi kijelentés indokolt volt, mivel a június 13-ával keltezett távirat csak június 15-én került az akkori magyar vezetés kezéhez. A kiürítés megvalósítása céljából Kunék felkeresték a csehszlovák és a román kormányokat, hogy megfelelő katonai személyeket delegáljanak a magyar hadsereg főparancsnokságához a kiürítés megvalósítása módjának megállapítása céljából. Kun válaszában Clemenceau közbenjárását kérte ahhoz, hogy a román és a csehszlovák haderő képviselői végrehajtsák fent leírt kérését. Kun táviratához csatolták Bőhmnek, a Vörös Hadsereg főparancsnokának táviratát is, amelyben tájékoztatja Kunt arról,
362 ANM: Fond Antonín Hajn, 176 karton, 4793
137
hogy az ellenségeskedés beszüntetése után a csehszlovák csapatok támadásokat intéztek a Vörös Hadsereg osztagai ellen, akiket lefegyvereztek és szavai szerint meg is gyilkoltak.363
A határidőket kitolták június 24. délután öt óráig, ennek megfelelően Bőhm tájékoztatta is Pelle tábornokot június 23-án, aki a csehszlovák csapatok parancsnoka volt, hogy ennek eleget is tesz, viszont kérte, hogy másnap, június 24-én délután három óráig rádiógrammban értesítse őt arról, hogy a csehszlovák fél is beszünteti a hadműveleteket. Ezek után több táviratot váltottak, míg végül Pelle tábornok június 30. 23:59-ig adott időt a Clemenceau-jegyzékben megállapított határvonal mögé való visszavonulásra.364
A magyar vezetés június 29-én tartott ülésén értekezett a csehszlovák területek kiürítéséről. Kun végül előadta, hogy a pártvezetőség június 28-ai ülésén a csehszlovák területek demarkációs vonalig való kiürítésének álláspontjára helyezkedett, mivel a hadseregtől beérkezett jelentések alapján nem tudják tovább viselni a háborút. Kérte a kormányzótanácsot, hogy fogadja el álláspontját, ami hosszú vita után meg is történt.365 Miután a magyar csapatok június 30-án megkezdték a kijelölt terület kiürítését, július 1-jén Pozsonyban Ágoston Péter (1874-1925) külügyi népbiztoshelyettes, június 24-étől hivatalosan igazságügyi népbiztos, a csehszlovák csapatok képviseletében pedig Eugène Mittelhauser (1873-1949) aláírták a fegyverszüneti egyezményt, amely kijelölte a felvidéki semleges zónát és a csehszlovák-magyar demarkációs vonalat, amely gyakorlatilag a későbbi trianoni határ mentén húzódott, és egy négy kilométeres sávot húzott a két hadsereg közé.366 A kért területet kiürítették, azonban a román csapatok még július 11-én sem hagyták el az általuk megszállt területeket, mint ahogyan azt a szövetséges hatalmak a június 13-ai jegyzékben ígérték.367
A fegyverszünet és a magyar csapatok visszavonulása ellenére július 24-én a magyar haderő bombázta Csapot. Ezzel kapcsolatban Vlastimil Tusar (1860-1926) cseh miniszterelnök két nappal később, július 26-án szólította fel a magyar kormányt, hogy maradjon távol a békekonferencia által Csehszlovákiának ítélt területtől, valamint hagyjon fel az ott élő polgárok közötti propaganda-tevékenységgel. A bombázásban elszenvedett károkért természetesen kárpótlást követeltek. A ruszin terület kérdése Kun Béla július 27-ei válaszában oldódott meg véglegesen. Kun kifejezte sajnálatát a Csapra ejtett bombák miatt, majd kifejtette, hogy erre azért került sor, mert az említett települést a román csapatok
363 A magyar munkásmozgalom… 1919. március – 1919. augusztus. (6/B). 246-247. o.
364 Bővebben: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai 1919. március–1919.
augusztus. (6/B) Kossuth. Budapest. 307, 359. o.
365 A magyar munkásmozgalom… 1919. március–1919. augusztus. (6/B). 347. o.
366 Botlik J.: Közigazgatás... 137. o.
367 A magyar munkásmozgalom… 1919. március–1919. augusztus. (6/B). 433. o.
138
Magyarország elleni felvonulási területként használták, majd kijelentette: „a Magyar Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság távol tartja magát minden ellenséges ténykedéstől a Csehszlovák Köztársaság ellen, beleértve abba a békekonferencia által a Csehszlovák Köztársaságnak odaítélt kelet-magyarországi rutén területeket.”368
Július 22-én a csehszlovák haderő bevonult Csapra és Beregszászba, amelyet a román hadsereg egy nappal korábban váratlanul hagyott el, majd július 23-án a városi gimnázium tanári kara és a tisztviselők a csehszlovák katonai parancsnok előtt letették a hűségesküt a Csehszlovák Köztársaságra. Csap bombázása következtében a csehszlovák haderő megszállta a július 1-jei pozsonyi fegyverszüneti egyezményben kijelölt semleges zónát, ezzel Kárpátalja elcsatolása véglegessé vált.369
3. Podkarpatszka Rusz határaira vonatkozó tárgyalások megújulása. Zsatkovics