Komplement aktiváció kardiovaszkuláris kórképekben és

1. BEVEZETÉS

1.2. A komplement rendszer

1.2.5. Komplement aktiváció kardiovaszkuláris kórképekben és

Az utóbbi évtizedekben a komplement aktivációs termékek vizsgálata kardiovaszkuláris kórképekben intenzíven kutatott területté vált. Számos állatkísérletes modell született, melyek közül az első 1971-ben Hill és Ward nevéhez köthető. Patkány modellen először sikerült igazolni a C3 komplement fehérje jelenlétét, és így a komplement rendszer szerepét akut iszkémiás eseményt követően [66]. Később

majmokon sikerült bizonyítani, hogy az iszkémiás miokardiumban komplement depozitumok rakódnak le [67]. Számos további experimentális vizsgálat bizonyította kísérletes iszkémia/reperfúzió modellen a komplement aktiváció szerepét az iszkémiás esemény után létrejövő szövetkárosodásban, valamint a komplement fehérjék depozitumainak jelenlétét a károsodott területen.

A legtöbb humán vizsgálat a C3 komplement fehérjére irányult. Először Muscari és munkatársai igazolták humán kísérletek során, hogy súlyos ateroszklerózisban szenvedő egyéneknél magasabb a C3 és C4 komplement fehérjék értéke, összehasonlítva korban illesztett egészséges egyénekkel [68]. Később kiderült, hogy egészségesekben a C3 és C4 szint korrelál a szérum koleszterin és triglicerid értékekkel [69]. Egy négy éves prospektív vizsgálatban a magas C3 komplement fehérje érték az akut miokardiális infarktus kockázatának független prediktora volt, függetlenül a tradicionális kardiovaszkuláris rizikótényezőktől [70]. Magyar munkacsoport is igazolta, hogy a magas C3 komplement fehérje érték ateroszklerózisban szenvedő, korábban CABG műtéten átesett nőknél független prediktora a jövőben bekövetkező major kardiovaszkuláris eseményeknek [71].

Egy 18 éves prospektív tanulmány során közel 6000 egészséges önkéntes férfi vizsgálata történt. A magas C3 komplement fehérje érték az életkortól független prediktornak bizonyult a jövőben bekövetkező koronária- és a kardiovaszkuláris események vonatkozásában [72]. Egy több, mint 1000 főt vizsgáló másik tanulmány során igazolódott, hogy a C3 komplement fehérje korrelál a BMI-vel, a szisztolés és diasztolés vérnyomásértékekkel, a triglicerid és vércukorszintekkel [73]. Fontos azonban kiemelni, hogy a korábban már miokardiális infarktuson átesett betegeknél, vagy azoknál, akik súlyos koronária betegségben szenvedtek, a C3 komplement fehérje értéke nem mutatott korrelációt az említett klasszikus kardiovaszkuláris rizikótényezőkkel, és szintje akkor is emelkedett maradt, miután azokat effektíven kezelték [74].

Több vizsgálat ismert, mely a C3 komplement fehérjén kívül az aktivációs kaszkád további elemeire irányul, a legtöbb akut koronária szindrómában. Ezek alapján, C3d, C4d és SC5b-9 komplement fehérje emelkedés mutatható ki akut koronária szindrómában a mellkasi panasz kezdetétől 24 órán belül [8]. Hasonlóan, akut miokardiális infarktusban emelkedett C3a, C5a és C5b-9 érték volt kimutatható a

keringésben és az ateroszklerotikus plakkban is [75]. Több vizsgálat is igazolta, hogy a magas SC5b-9 felvételi érték ST-elevációs akut koronária szindrómában független prediktornak tekinthető a halálozási rizikó és a késői szövődmények vonatkozásában [76]. Feltételezhetően a terminális komplex SC5b-9 aktiváció mértéke akut kardiovaszkuláris esemény, vagy súlyos kardiovaszkuláris megbetegedés során az állapot súlyosságával mutathat összefüggést [77].

Az okklúzív koronária trombusban C-reaktív fehérje mellett C3 és C1q, valamint C5 és C5a komplement aktivációs fehérje volt kimutatható. Ugyanebben a plazmában a trombus körül bekövetkező neutrofil leukocita akkumuláció a C5 komplement aktivációs fehérje által triggerelt kemotaxison keresztül valósult meg [78].

A fellelhető irodalmi adatok alapján igen kevés vizsgálat történt stabil angina pektorisban. Stabil angina és egészséges egyének között csupán non-szignifikáns különbséget találtak a C3d, C4d, Bb, és SC5b-9 komplement fehérjék vonatkozásában [8]. Egy másik vizsgálat szerint azonban szignifikánsan magasabb a C3 és C4 komplement fehérjék értéke ebben a betegcsoportban, összehasonlítva egészséges kontrollal [79]. Speidel és munkatársai a három komplement aktivációs út közös végtermékét, a C3a-t és a C5a-t vizsgálták stabil angina pektorisban elvégzett PCI során. Érdekes módon, szignifikáns emelkedést találtak a C5a komplement aktivációs fehérje esetében, míg a C3a értékében nem [80].

A lektin út kardiovaszkuláris kórképekben betöltött szerepéről igen kevés adat áll rendelkezésre. Magyar munkacsoport két független kohort vizsgálata alapján igazolta először, hogy az alacsony fikolin-3 szint korrelál a krónikus szívelégtelenség súlyosságával, a NYHA funkcionális stádiummal. Az alacsony fikolin-3 érték az 5 éves mortalitással is szignifikáns összefüggést mutatott ebben a betegcsoportban. Továbbá, az alacsony fikolin-3 értékhez magas C3a és alacsony C3 szint társult, alátámasztva ezzel a lektin úton keresztül megvalósuló komplement aktivációt [81].

Vengen és munkatársai a norvég HUNT-2 vizsgálat során igazolták, hogy fiatal és középkorú, relatív egészséges kaukázusi populációban, akiknél az MBL gén funkcionális polimorfizmusa (MBL2 gén) diszfunkcionális fehérje képződéshez és így MBL deficienciához vezet, a miokardiális infarktus kockázata közel kétszerese volt, függetlenül a tradicionális kardiovaszkuláris rizikófaktoroktól. Az eredmény

hangsúlyozza, hogy az MBL deficiencia az ateroszklerózis felgyorsulásához és fokozott vulnerábilis plakk képződéshez vezethet [82].

A közelmúltban, a MASP-ok vizsgálatáról publikált tanulmány szerint a MASP-1 értéke volt a legmagasabb subakut miokardiális infarktusban, míg a legalacsonyabb akut sztrókban. A MASP-2 értéke mindkét klinikai állapotban alacsony volt. Továbbá, a MASP-2 értéke szignifikánsan alacsonyabb volt akut miokardiális infarktusban, összehasonlítva stabil angina pektorissal és egészséges kontrollcsoporttal [83].

A komplement rendszer és a különböző humán vaszkuláris beavatkozások tekintetében igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. Magyar munkacsoport igazolta, hogy artéria karotisz endarterektómián (CEA) átesett betegek esetében a beavatkozást követően egy gyors C3a emelkedés mutatható ki, melyet egy gyengébb SC5b-9 emelkedés kísér. A C1rsC1-INH és C4d nem mutatott szignifikáns változást. Az eredmények alapján a szerzők az alternatív úton keresztül megvalósuló komplement aktivációt hangsúlyozták CEA során [84]. Egy másik érsebészeti vizsgálat esetében, hasi aorta műtét során szignifikánsan emelkedett C3a szintet írtak le, míg a kontrollcsoportként vizsgált perifériás érműtéten átesett betegeknél ez az emelkedés nem volt észlelhető [85]. Hasonlóan, mellkas-hasi aorta aneurizma műtét során szignifikánsan emelkedett C3bc és SC5b-9 szintet észleltek 8 órával az aorta lefogása után [86].

24 2. CÉLKITŰZÉSEK

A komplement rendszer szerepet játszik az ateroszklerózis kialakulásában:

komplement aktiváció mutatható ki az ateroszklerotikus lézióban és a legtöbb humán adat a közös aktivációs termékről, a C3 komplement fehérjéről, továbbá akut iszkémiás történés során létrejövő komplement aktivációról szól. Stabil koronária betegség és invazív koronária beavatkozás patofiziológiáját érintően továbbra is igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésre.

Vizsgálataink célkitűzése ezért a komplement rendszer aktivációjának elemzése iszkémiás szívbetegség stabil formájában. Három, egymástól elkülöníthető vizsgálatot végeztünk, melyek a következő pontokban foglalhatóak össze:

1. Komplement aktiváció vizsgálata és az aktivációs termékek prediktív értékének tisztázása iszkémiás szívbetegség stabil formájában.

Vizsgálatunk első részében célunk volt az iszkémiás szívbetegség stabil formájában létrejövő komplement aktiváció elemzése, a komplement aktivációs út azonosítása. Ezt követően célunk volt a vizsgált komplement aktivációs termékek prediktív értékének felmérése. Hetvenhat stabil angina pektorisban szenvedő beteget vizsgáltunk, melyet egészséges önkéntesek értékeivel hasonlítottuk össze.

2. Komplement aktiváció vizsgálata invazív koronária beavatkozás során stabil angina pektoris esetén, összehasonlítva akut ST-elevációs miokardiális infarktussal.

Vizsgálatunk második részében arra kerestük a választ, hogy stabil angina pektorisban elvégzett perkután koronária intervenció során létrejön-e komplement aktiváció, és amennyiben igen, melyik komplement aktivációs úton keresztül (n=24).

Kontrollcsoportként olyan betegeket választottunk, akiknél csak diagnosztikus koronarográfia történt (n=52), stent implantáció nem. Ezt követően vizsgáltuk, hogy az elektív és az akut kondíció között elvégzett PCI esetén detektálható-e különbség a létrejövő komplement aktivációban. Ehhez 23 akut ST-elevációs miokardiális infarktus miatt primer PCI-ra kerülő beteget választottunk.

3. Komplement aktiváció vizsgálata makroszkóposan ép koszorúserekkel rendelkező stabil angina pektorisban.

Típusos mellkasi fájdalom és pozitív iszkémia provokációs teszt ellenére a betegek egy részében az invazív koronária beavatkozás makroszkóposan ép koszorúsereket ábrázol.

Vizsgálatunk első pontjában ezen betegcsoportban szignifikánsan magasabb terminális komplex érték igazolódott, azonban ezt nem követte sem az alternatív-, sem a klasszikus komplement út aktivációja. Ezért célunk a komplement rendszer harmadik aktivációs útjának, a lektin út szerepének tisztázása volt negatív koronarogrammal rendelkező betegek esetében (n=18).

26 3. MÓDSZEREK

3.1. Betegcsoportok

Vizsgálatainkba 76 stabil angina pektorisban szenvedő egyént vontunk be (SAP csoport), akik intézményünkben elektív invazív kardiológiai kivizsgálásra kerültek.

Minden esetben non-invazív iszkémia provokációs teszt történt (EKG, kerékpár-, vagy futószalag ergometria, miokardium szcintigráfia), mely pozitív eredményt igazolt. A betegeket az invazív koronária bavatkozás eredménye alapján a következő csoportokba soroltuk:

 SA-PCI csoport: A koronarográfia szignifikáns (sztenózis mértéke >70 %) koszorúér sztenózist igazolt, együlésben sikeres PCI történt fémsztent (BMS), vagy gyógyszerkibocsájtó sztent (DES) implantációval, esetleg ballonos angioplasztikával (POBA) (n=24).

 PC csoport: A koronarográfia több-ág érintettséget igazolt, PCI elvégzésére nem volt lehetőség. Ezen betegcsoportba tartozó egyének a későbbiekban CABG műtéten estek át, vagy amennyiben ennek kockázata túl magasnak bizonyult, a továbbiakban konzervatív kezelésben részesültek (n=27).

Vizsgálatunk első részében a koronarográfiával igazolt koszorúérbetegeket (SA-PCI és PC csoportok) összevontuk (CHD csoport, n=51).

 NC csoport: Típusos mellkasi fájdalom és pozitív iszkémia provokációs vizsgálat ellenére a koronarográfia makroszkóposan ép koszorúsereket igazolt.

Az irodalomban „Kardiális X-szindróma”-ként ismert betegcsoport (n=25).

Kontrollcsoportok:

 STEMI-PCI: Akut (<12 órán belüli) ST-elevációval, típusos mellkasi fájdalommal járó miokardiális infarktusban szenvedő betegek csoportja, akiknél akut koronarográfia és minden esetben a culprit lézió ellátása, sztentelése történt (n=23).

 HC csoport: 115 egészséges önkéntes, managerszűrésen résztvevő egyén.

Kizárási kritériumaink a következőek voltak: kardiogén sokk állapota, súlyos veseelégtelenség (GFR<30 ml/perc/1,73 m²), ismert májelégtelenség, ismert hemetológiai-, autoimmun alapbetegség, terhesség, akut, vagy krónikus gyulladásos folyamat, malignus megbetegedés.

Minden vizsgálati protokollt az Intézeti és a Regionális Etikai Bizottság engedélyezett (IKEB, TUKEB). Betegeink a bevonás előtt részletes írásos felvilágosítást követően, felmerülő kérdésikre kielégítő választ kapva, a vizsgálatban történő részvételhez írásos beleegyezésüket adták.

3.2. Laboratóriumi vizsgálati módszerek

3.2.1. Mintavétel

A komplement aktivációs termékek meghatározásához szükséges vérvétel először minden esetben szigorúan éhgyomorra, az invazív koronária beavatkozás előtt, majd azt követően 6 és 24 óra múlva történt.

Alkalmanként összesen 14 ml vénás vért vettünk le a véna kubitálisból egy darab K3-EDTA-val alvadásgátolt vérvételi csőbe (6 ml Vacuette EDTA-alvadásgátolt cső, Greiner Bio-One), továbbá egy darab natív vérvételi csőbe (8 ml Vacuette natív cső, Greiner Bio-One). Ezt követően 3000 rpm-en 10 percig tartó centrifugálást alkalmaztunk, majd az így kapott EDTA- plazmát és a szérumot eppendorf csövekbe osztottuk. Az így kapott mintákat 500 l-es részletekre osztva, a megfelelő feldolgozásig azonnal -80 ºC-os fagyasztóba helyeztük és tároltuk. Felmelegítésük szigorúan csak a feldolgozás előtt történt.

3.2.2. Komplement aktivációs termékek és a lektin út produktumainak meghatározása

3.2.2.1. A C1rC1sC1- INH meghatározása

Mikrotitráló lemezt (Nunc Maxisorp F96) 1:500 hígítású, nyúlban termelt anti-humán C1-INH ellenanyaggal fedtünk, 16 órán át, 4 ^oC-on. A lemezt 1% BSA-t tartalmazó PBS-oldattal blokkoltuk, majd 1:200 hígítású EDTA-plazma mintákkal és standarddal (hőaggregált IgG-vel aktivált normal humán szérum) inkubáltuk 1 órán át.

Detektáló ellenanyagként 1:500 hígítású, kecskében termelt anti-humán C1s (DiaSorin, US) ellenanyagot alkalmaztunk, majd másodlagos ellenanyagként 1:1000 hígítású, nyúlban termelt, peroxidázzal konjugált anti-kecske IgG ellenanyagot (Jackson Immunoresearch, UK). ABTS szubsztrátot (Sigma-Aldrich, Germany) használtunk, és a reakciót 0.2 M oxálsavval állítottuk le. Az optikai denzitás értékeket 405/492 nm-en olvastuk le. A minták C1rC1sC1-INH tartalmát egység/ml-ben fejeztük ki (1000 egység felel meg 1 ml hígítatlan, hőaggregált IgG-vel aktivált normál szérum C1rC1sC1-INH tartalmának).

3.2.2.2. A C3bBbP meghatározása

Mikrotitráló lemezt (Nunc Maxisorp F96) 1:1000 hígítású, kecskében termelt anti-humán properdin-faktor B ellenanyaggal (Incstar Corporation, USA) fedtünk, 16 órán át, 4 ^oC-on. A lemezt 1% BSA-t tartalmazó PBS-oldattal blokkoltuk, majd 1:10 hígítású EDTA-plazma mintákkal és standarddal (zimozánnal aktivált normál humán szérum) inkubáltuk 1 órán át. Detektáló ellenanyagként 1:3000 hígítású, biotinnal konjugált, nyúlban termelt anti-humán C3c (Dako, Dánia) ellenanyagot alkalmaztunk, majd másodlagos ellenanyagként 1:1000 hígítású, sztreptavidin-peroxidázt. OPD szubsztrátot (Dako, Dánia) használtunk, és a reakciót 0.5 M kénsavval állítottuk le. Az optikai denzitás értékeket 492/620 nm-en olvastuk le. A minták C3bBbP tartalmát egység/ml-ben fejeztük ki (1000 egység felel meg 1 ml hígítatlan, zimozánnal aktivált normál szérum C3bBbP tartalmának).

29 3.2.2.3. A SC5b-9 meghatározása

Mikrotitráló lemezt (Nunc Maxisorp F96) 1:500 hígítású, egérben termelt anti-humán C5b-9 IgG monoklonális ellenanyaggal (Dako, Dánia) fedtünk 16 órán át, 4 ^oC-on. A lemezt 1% BSA-t tartalmazó PBS-oldattal blokkoltuk, majd 1:3 hígítású EDTA plazma mintákkal és standarddal (zimozánnal aktivált normál humán szérum) inkubáltuk 1 órán át. Detektáló ellenanyagként 1:500 hígítású, nyúlban termelt anti-humán C5 ellenanyagot (Dako, Dánia) használtunk, majd másodlagos ellenanyagként 1:500 hígítású, peroxidázhoz kapcsolt, kecskében termelt anti-nyúl IgG, F(ab)₂ AffiniPure ellenanyagot (Jackson Immunoresearch, USA). OPD szubsztrátot (Dako, Dánia) használtunk, és a reakciót 0.5 M kénsavval állítottuk le. Az OD értékeket 492/620 nm-en határoztuk meg.

Az SC5b-9 koncentrációkat egység/minta ml-ben fejeztük ki (1000 egység felelt meg 1 ml hígítatlan, zimozánnal aktivált normál humán szérum SC5b-9- tartalmának).

3.2.2.4. A fikolin-2 és fikolin-3 meghatározása

A fikolin-2, illetve fikolin-3 szintek meghatározása [87, 88] érdekében mikrotitráló lemezeket (Nunc, Roskilde, Denmark) 2,5 µg/ml fikolin-2-re specifikus (FCN216), illetve fikolin-3-ra specifikus (FCN334) monoklonális ellenanyagokkal fedtünk karbonát, illetve PBS (10 mM Na2HPO4, 1,47 mM, KH2PO4, 137 mM NaCl, 2,7 mM KCl, pH 7,4) pufferben, 16 órán át, 4°C-on. Az 1:160, illetve 1:640 arányban hígított mintákat és a standardot (normál humán szérum keverék, amely ismert koncentrációban tartalmazott fikolin-2, vagy fikolin-3 fehérjéket) 3 órán át, 37 °C-on inkubáltuk. A PBS-T pufferrel (0,05% PBS-Tween-20-at tartalmazó PBS puffer) történő mosási lépéseket követően a lemezeket 2,5 µg/mL biotinilált anti-humán-fikolin-2 (FCN219-Biotin), illetve anti-humán-fikolin-3 (FCN334-Biotin) ellenanyagokkal inkubáltuk 16 órán át, 4°C-on. Másodlagos ellenanyagként 1:5000 hígítású sztreptavidin-torma-peroxidáz konjugátumot (Jackson ImmunoResearch Inc., West Grove, USA) alkalmaztunk 1 órán át, 37 °C-on. A mosási ciklusok után OPD szubsztrátot (Dako Denmark AS, Glostrup, Dánia) használtunk a színreakció előidézésére, majd 10-15 perc múlva kénsav oldattal állítottuk le az enzimatikus folyamatot, és 490 nm-en határoztuk meg az optikai denzitást.

30 3.2.2.5. A MAP-1 meghatározása

A MAP-1 szintek meghatározásához [50] a mikrotitráló lemezt (Nunc, Roskilde, Dánia) 6 µg/mL monoklonális anti-humán-MAP-1 ellenanyaggal (20C4) fedtük 16 órán át, 4°C-on. A hígító pufferben (PBS, 0,05% Tween-20, 0,5% BSA, 10 mM EDTA) hígított szérum mintákat és a kalibrátort (rekombináns MAP-1 fehérjével kiegészített MAP-1-depletált szérum) 2 órán át, szobahőmérsékleten inkubáltuk a lemezen.

Detektáló ellenanyagként 3 µg/mL biotinilált ellenanyagot használtunk, amely specifikusan felismeri a MASP-1, MASP-3 és MAP-1 közös láncát (mAb 8B3). Ezt követően 1:5000 hígítású sztreptavidin-torma-peroxidáz konjugátumot (Jackson ImmunoResearch Inc. West Grove, USA) alkalmaztunk, 2 órán át, szobahőmérsékleten, majd OPD szubsztráttal (Dako Denmark AS, Glostrup, Dánia) idéztük elő a színreakciót, és 1 M kénsav oldattal állítottuk le. Az optikai denzitást 490 és 650 nm-en határoztuk meg.

3.2.2.6. A fikolin-3/MASP-2 komplex meghatározása

A fikolin-3/MASP-2 komplex mennyiségi meghatározása céljából a korábban kifejlesztett kvantitatív ELISA módszert alkalmaztuk [89]. Maxisorb ELISA lemezeket (Nunc, Roskilde, Dánia) 2 µg/mL patkányban termelt anti-humán-MASP-2 monoklonális ellenanyaggal (patkány 8B5 klón, IgG1 izotípus; Hycult Biotech, Uden, Hollandia) fedtünk PBS-pufferben (16 órán át, 4°C-on). A szérum mintákat és a negatív kontrollokat (MASP-2- illetve fikolin-3-hiányos egyén széruma) 0,05% Tween-20-at tartalmazó PBS-pufferben (PBS-T) hígítottuk 1:20 arányban, majd a hígított mintákat duplikátumokban vittük fel a lemezre, és 16 órán át, 4°C-on inkubáltuk. A standard hígítási sort normál humán szérum keverék kétszeres hígítási sorozatával (1:2.5 – 1:320) készítettük el, és minden lemezen alkalmaztuk. A lemezt négyszer mostuk PBS-T pufferrel, majd 0,5 μg/ml biotinilált anti-humán-fikolin-3 ellenanyaggal (FCN334-Bio) inkubáltuk 16 órán át, 4°C-on. Másnap 1:1500 hígítású sztreptavidin-torma-peroxidáz konjugátummal (GE Healthcare, Little Chalfont, Egyesült Királyság) inkubáltuk a lemezt (2 órán át, szobahőmérsékleten), majd a mosási lépéseket követően szubsztrátként TMB Sensitive Substrate Solution-t (Kem-En-Tec Diagnostics AS,

Taastrup, Dánia) alkalmaztunk. Az enzimatikus reakciót 1 M kénsav oldattal állítottuk le, és az optikai denzitást 450 nm-en határoztuk meg. A vizsgált minták fikolin-3/MASP-2 tartalmát arbitrális egységben fejeztük ki (AE/ml); 100 arbitrális egység felel meg 1 mL hígítatlan normál humán szérum keverék fikolin-3/MASP-2 komplex tartalmának.

3.2.2.7. A fikolin-3 által közvetített TCC-depozíció meghatározása

A Hein és munkatársai által leírt [90] fikolin-3 által közvetített TCC-depozíció mértékének meghatározása érdekében a mikrotitráló lemezt (Nunc, Roskilde, Dánia) 5 µg/mL acetilált BSA-val fedtük, PBS pufferben, 16 órán át, 4 ^◦C-on. A fedést követően a lemezt barbitál-T pufferrel fedtük 1 órán át, 4 ^◦C-on, majd háromszor mostuk barbitál-T pufferrel. A szérum mintákat 1:25 arányban hígítottuk barbitál-barbitál-T pufferben, majd 45 percen át, 37 ^◦C-on inkubáltuk a lemezen. A lemezt háromszor mostuk barbitál-T pufferrel, majd 1 µg/mL egérben termelt, monoklonális anti-humán-C5b-C9 (Dako Denmark AS, Glostrup, Dánia) ellenanyaggal inkubáltuk rázva, 2 órán át, szobahőmérsékleten. A mosási lépéseket követően a lemezt barbitál-T pufferben, 1:2000 arányban hígított, kecskében termelt anti-egér IgG ellenanyaggal (Jackson ImmunoResearch Inc., West Grove, USA) inkubáltuk rázva, egy órán át, szobahőmérsékleten, majd szubsztrátként TMB-t (Kem-En-Tec Diagnostics AS, Taastrup, Dánia) alkalmaztunk. Az optikai denzitást 450 nm-en határoztuk meg.

3.2.3. Statisztikai elemzés

Az elemzéseket Statistica 7.0 software-el (Stat Soft. Inc., Tulsa, USA), GraphPad Prism v4.0 (GraphPad Software Inc, San Diego, CA, www.graphpad.com) és SPSS v13.0 (SPSS Inc., Chicago, IL) software-el készültek. A statisztikai összehasonlítások kétoldali próbával, p<0.05 szignifikancia szinten történtek.

A demográfiai adatok átlag ± standard deviáció (SD), illetve szám (n) és százalék (%) formájában vannak feltüntetve. A komplement aktivációs termékek és a lektin út produkumai medián (M), illetve interkvartilis terjedelemben (IQR) vannak feltüntetve.

A betegcsoportok közötti különbségeket a Kruskal – Wallis ANOVA, illetve a

Mann-32

Whitney tesz segítségével határoztuk meg. Friedman ANOVA-t, illetve Wilcoxon próbát alkalmaztunk a dependens változók közti különbségek meghatározásához, melyeket Dunn post hoc test követett. A kategorikus változókat Fisher’s exact teszttel hasonlítottuk össze. Az egyváltozós összefüggéseket többváltozós logisztikus regressziós modellel vizsgáltuk.

33 4. EREDMÉNYEK

4.1. Komplement aktiváció vizsgálata és az aktivációs termékek prediktív értékének tisztázása iszkémiás szívbetegség stabil formájában

4.1.1. Demográfiai adatok

SAP betegek demográfiai adatait elemezve, nem találtunk különbséget a nemek, az életkor és BMI vonatkozásában. Kiemelendő, hogy mindhárom csoport tagjai BMI besorolás szerint a „túlsúlyos” kategóriába tartoztak.

A betegek a klasszikus kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal rendelkeztek, mint a hipertónia, diabétesz mellitusz, dohányzás és hiperlipidémia, ezek tekintetében sem találtunk szignifikáns különbséget az egyes csoportok között. Az anamnesztikus miokardiális infarktus és PCI szignifikánsan gyakrabban fordult elő SA-PCI és PC csoportokban (p<0.0001, Fisher’s exact teszt), összehasonlítva NC csoporttal. PC csoportban szignifikánsan több korábbi CABG műtét szerepelt, összehasonlítva NC csoporttal (p<0.05, Fisher’s exact teszt) (1. táblázat).

SAP betegek az iszkémiás szívbetegségnek megfelelő, aktuális ajánlások szerint alkalmazott farmakoterápiában részesültek. Felvételi gyógyszerek között nem találtunk szignifikáns különbséget az egyes betegcsoportok között (1. táblázat).

A koronarográfia és PCI eredményeit tekintve, szignifikánsan több kontrasztanyag alkalmazása történt SA-PCI csoportban, összehasonlítva NC és PC csoportokkal (p<0.0001, Mann Whitney teszt). SA-PCI csoportban összesen 27 db sztent implantáció és 5 alkalommal ballonos tágítás történt (10 db DES/17 db BMS/5 db POBA). Az implantált stentek átlagos szélessége 1.52 ± 0.87 cm, átlagos hossza 24.07 ± 6.83 cm volt. Összhangban a nemzetközi ajánlásokkal, a betegek túlnyomó többségénél artéria radiális behatolásból történt az invazív koronária beavatkozás (1. táblázat).

34 1. táblázat: SAP betegek demográfiai adatai.

Demográfiai adatok SA-PCI

Átlagos kontrasztanyag vol., ml 222.8 ± 132.2 51.04 ± 18.85^a 99.96 ± 53.88^b Behatolás: art. radiális/femorális, n 22 (91.6)/2 (8.4) 23 (92)/2 (8) 23 (85.2)/4(14.8)

Az értékek átlag ± SD, illetve szám (n) és százalék (%) formájában vannak feltüntetve.

Rövidítések: SAP: stabil angina paktoris; SD: standard deviáció; PCI: perkután koronária intervenció;

NC: negatív koronarográfia; PC: pozitív koronarográfia; AMI: akut miokardiális infarktus; CABG:

koronaro-aorto bypass graft; DES: drug eluted stent; BMS: bare metal stent; POBA: perkután ballonos

angioplasztika; vol: volumen; Fischer’s exact teszt a kategórikus változókra, Mann-Whitney teszt a folyamatos változókra.

ap<0.0001; szignifikáns különbség összehasonlítva PC csoporttal és SA-PCI csoporttal.

bp<0.0001; szignifikáns különbség összehasonlítva SA-PCI csoporttal.

cp<0.05; szignifikáns különbség összehasonlítva PC csoporttal.

Elemzésink során a bizonyítottan koronária ateroszklerózissal rendelkezőket (CHD csoport: SA-PCI csoport + PC csoport) egészséges önkéntesekkel (HC csoport) is összehasonlítottuk. HC csoport tagjainak a vérvétel időpontjában nem volt ismert betegségük, gyógyszerszedés alatt nem álltak (2. táblázat). Szignifikáns különbséget találtunk az életkor (p<0.001, Mann Whitney teszt), a nem (p<0.001, Fisher’s exact teszt), a BMI (p<0.001, Mann Whitney teszt), a triglicerid (p<0.01, Mann Whitney

In document A komplement rendszer aktivációjának vizsgálata iszkémiás szívbetegség stabil formájában (Pldal 21-0)