A kockázati t ı ke fogalma, jellemz ı i

A tıkepiac sajátos területe a kockázati tıke, amely jellemzıen olyan vállalatok számára nyújt finanszírozási alternatívát, amelyek jelentıs növekedési potenciállal rendelkeznek.

A kockázati tıke tranzakciókat a kockázati befektetési alapok bonyolítják le, amelyek többnyire nagy nemzetközi intézményi befektetık pénzforrásaiból jönnek létre.

A kockázatitıke-befektetı többnyire tulajdonrészt szerez a vállalatban és – szemben a hitelt nyújtó bankkal – nem követel tárgyi biztosítékokat, illetve nem terheli jelzáloggal a vállalat eszközeit, hanem aktív tulajdonosi – és néha menedzsment – kontrollal befolyásolja, segíti a további fejlıdést. Befektetési célpontjai világszerte a dinamikusan fejlıdı kis- és középes mérető, tızsdén nem jegyzett magántulajdonú vállalatok. Ezen belül is az egészséges, de a gyors növekedés miatt pótlólagos tıkét igénylı cégek képezik az elsıdleges célcsoportot. A jól fejlıdı vállalatok számára pedig a kockázati tıke az ideális megoldás a növekedés fenntartásához a cégek fejlıdési pályájának a korai fázisaiban. Magyarországon –

éppúgy, mint Közép és Kelet-Európában másutt – a kockázati tıke bevonása azonban inkább a közepes- és nagymérető cégek számára jelent reális lehetıséget. Ennek oka, hogy itt a régióban jellemzıen kisebb a vállalatok átlagos mérete, mint a kockázati tıke szülıföldjén az USA-ban, vagy akár Nyugat-Európában is.

Mindegyik kockázatitıke-alapnak megvannak a saját befektetési irányelvei, természetesen ezek attól függnek, hogy milyen típusú befektetésekre, illetve vállalatokra szakosodik az adott alap. Ezek általában egyszerő és racionális elvek:

meghatározzák az iparágat, a befektetendı összeget, a minimálisan vagy maximálisan szerezhetı részesedést a vállalatban, vagy a preferált vállalati életciklusokat.

A kockázatitıke-befektetık általában már az elsı pillanattól kezdve az exit (vagyis a

„kiszállás”) lehetıségét keresik. A hozam-maximalizálás miatt fontos, hogy minél hamarabb túladhassanak a befektetésen (a „time value of money” elve miatt). Az alapok életciklusából adódóan – a kockázatitıke-alapok általában 8-10 éves zártvégő alapok – egy-egy befektetést néhány évig – jellemzıen nem több mint 3-5 évig – tartanak meg.

A kockázatitıke-befektetéseknek több típusa létezik. Lehet például fejlesztési tıke, ez általában a vállalat további gyors növekedését, terjeszkedését segíti elı, forrást biztosít más vállalatok felvásárlásához vagy nagyobb léptékő technológiai fejlesztésekhez. Az angol szaknyelv ezt a típusú tıkét „development capital”-nak hívja. Léteznek olyan befektetık is, amelyek egészen kis – akár pár százezer dolláros – befektetéseket is szívesen hajtanak végre, ezek az ún. „üzleti angyalok”. Ezek az angyalok („angel investors”) gyakorta gazdag magánszemélyek, akik a saját pénzüket fektetik be, és személyes tudásukkal is segítik a vállalkozás fejlıdését, és általában az elsı külsı finanszírozók között vannak egy-egy vállalat esetében. Elıfordul, hogy még a cég vezetésében is részt vesznek. Vannak továbbá nagyobb kockázatot is vállaló befektetık, illetve alapok, amelyek akár most induló vállalatokat (start-up) vagy nagy kockázatú, tudományos vagy innovatív technológiai kutatásokon, felfedezéseken alapuló fejlesztéseket támogatnak, ezek az early-stage alapok.

A kockázatitıke-befektetés egy vállalat számára többet jelent, mint egyszerő tıkebefektetés. Ez a fajta finanszírozás a fejlıdésük korai szakaszában lévı cégek

számára kedvezı pénzügyi forrás, mivel általában a tulajdonosok nem vesznek ki osztalékot addig, amíg a vállalkozás nem termel nyereséget. A kockázati tıkések elsısorban a vállalat értékének a növelésére koncentrálnak. A vállalat szempontjából pedig az a fontos, hogy (szemben például a hitelt nyújtó bankokkal) a befektetık nem követelnek biztosítékot, viszont tulajdonrészt szereznek.

A kockázati tıkések elsısorban a cégek fejlesztésével, a nyereségesség ésszerő és hatékony növelésével próbálják maximalizálni portfolió cégeik értékét. Nagy hangsúlyt fektetnek a termékfejlesztésre, a gyártási technológiák modernizálására, a marketing kommunikáció kialakítására és természetesen a kereskedelemi vagy szolgáltatási rendszer további fejlesztésére. A kockázati tıkével finanszírozott cégekrıl általában elmondható, hogy kiemelkedıen sok új, jól fizetett és magas szakképzettséget igénylı munkahelyet teremtenek. Mivel az ilyen befektetések többsége a legdinamikusabban fejlıdı iparágakba áramlik, a sikeres tranzakciók nem egyszer maguk után vonnak további befektetéseket is, amelyek a gyorsan növekvı beszállítási igények kiszolgálására jöhetnek létre. Így tehát a portfolió vállalatok beszállítói körének is elınyt jelenthet egy ilyen befektetı, hiszen – még ha közvetve is – ez a beszállítók számára is piacnövekedést jelent.

A kockázatitıke-befektetı „hozományát” a vállalat számára a következı néhány pontban lehetne leginkább összefoglalni.

Tıke: Amely szükséges a vállalat növekedéséhez, fejlıdéséhez, értékének további növeléséhez.

Hitelesség: A legtöbb kockázati- és magántıke-alap mögött jó nevő, nemzetközileg is ismert és elismert befektetık és alapkezelı társaságok állnak. Azok a vállalatok, amelyek mögött ilyen tulajdonosi kör áll, sokkal hitelesebbek a piacon a vevıikkel és a szállítóikkal szemben, gyakran könnyebben jutnak bankhitelhez.

Üzleti kapcsolatok: A kockázati- és magántıke-alapok menedzserei általában kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek belföldön és külföldön egyaránt. Ezeken keresztül a vállalatok – más portfolióvállalatokkal együtt – szinergiák kihasználására, elınyös

Üzlet- és ügyviteli szakértelem: Az alapok képviselıi és az alapkezelık alkalmazottai munkájuk során komoly üzleti szaktudást halmoznak fel, általában sok vállalatot megismernek, jellemzıen több országban jól ismerik az iparági trendeket.

Menedzsment és emberi erıforrás: A kockázati tıkések körében gyakran elhangzik, hogy ık inkább a menedzsmentbe fektetnek be, nem a vállalatba. Számukra az egyik legfontosabb elem a befektetési célpont kiemelkedı képességekkel rendelkezı vezetıi csapata.

Exit: Mint minden pénzügyi befektetı a kockázati tıkések célja is az, hogy bizonyos idı elteltével a lehetı legjobban értékesítsék részesedésüket az adott portfolió vállalatban. Ez kitőnı lehetıséget teremt a cég többi tulajdonosának is, hogy – ha akar – magas értéken szálljon ki vállalkozásából. A jó exit-stratégia és a jó idızítés legalább olyan fontos a pénzügy befektetık számára, mint a cég jó mőködése.