6. Műtárgyfelügyelet és hatósági műtárgyvédelem 145
6.2. Kiviteli engedélyezés
Hazánk uniós csatlakozásától – a magyar jogszabályok mellett – az Európai Unió vonatkozó előírásait is alkalmazni kell a magánszemélyek tulajdonában lévő, illetve közgyűjteményen kívüli462 védett, vagy a meghatározott kort és forgalmi értéket is egyszerre meghaladó műtár-gyak végleges vagy ideiglenes kiviteli engedélyezése során.463 A kétféle szabályozás egymással összhangban van, egymást kiegészítik. A kivitel i engedélyezés feltételei a következők:
– a műtárgy tartozzon a kulturális javak körébe,464
462 A közgyűjteményi tárgyak (ideiglenes) kiviteli engedélyezéséről külön szabályok rendelkeznek.
463 A Bizottság 1993. március 30-i 752/93/EGK rendelete a kulturális javak kiviteléről szóló, 3911/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról
464 A kulturális javak közé természetesen nemcsak a művészeti alkotások tartoznak, hanem mindazok a tárgyak is, amelyek – bármilyen szempontból – kiemelkedő jelentőségű emlékei a magyar vagy az egyetemes történelemnek és kultúrának. Az Európai Uniós és a nemzeti jogszabályaink is 15 fő kategóriába sorolják ezeket az emlékeket:
– földből, vízből előkerülő leletek és gyűjtemények,
– műemlékek elmozdítható tartozékai (szobrok, domborművek, szerkezeti elemek stb.),
– „festmények” (kézzel készült képzőművészeti alkotások, bármilyen alapra, bármilyen hordozóval), – egyedi grafi kai alkotások (pasztellképek, krétarajzok, vízfestmények stb.),
– mozaikképek, kézirajzok,
– sokszorosított grafi kák (metszetek, nyomatok), – szobrászati alkotások (szobrok, domborművek), – régi fényképek, fi lmek,
– kéziratok (levelezések, térképek, zenei partitúrák stb.), – régi könyvek,
– régi nyomtatott térképek,
– irat- és tervtári anyagok (bármilyen adathordozón),
– természettudományi, néprajzi, történelmi, numizmatikai gyűjtemények, – régi közlekedési eszközök,
– egyéb régiségek (játékok, üveg- és kerámia tárgyak, bútorok, órák, műszaki berendezések, hangszerek, textíliák, nemesfémtárgyak, fegyverek stb.).
– a műtárgy kora és forgalmi értéke egyszerre érje el az Örökségvédelmi törvény 1. számú mellékletében meghatározott értékeket (képzőművészeti alkotások esetében legalább 50 évet és 1 millió forintot).465
A fenti körbe tartozó tárgyak végleges vagy ideiglenes kivitele kizárólag a Hatóság engedélyé-vel történhet. Az ügyfé l kérelmére a Hatóság műtárgykísérő igazolást állít ki, és a kiszállítás-nál csupán ezt a dokumentumot kell ellenőrzés esetén felmutatni. Engedély nélkül vihetők ki az országból az 50 évnél fi atalabb kulturális tárgyak,466 valamint az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott műalkotások. Értelemszerűen nem engedélyezhető a kérelem, ha a tárgy már védett, vagy lopott és szerepel az eltűnt műtárgyakról vezetett nyilvántartásban, illetve kiviteli engedélyezése során a Hatóság kezdeményezi a védetté nyilvánítást. Az elmúlt évek tapasztalata alapján ez kevesebb, mint a kérelmek egy százaléka esetén fordul elő.
Fontos je lezni, hogy a Hatóság által kiadott iratnak – az engedélynek és a Műtárgykísérő igazolásnak467 – nem a tárgy eredetiségét kell igazolnia, hanem azt, hogy az azon szereplő műtárgy kivihető-e az országból, azaz hogy nem szerepel sem a védett, sem a lopott mű-tárgyak nyilvántartásaiban, és nem is védendő. A műtárgy kiviteli engedélyezési eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fi zetni. Az igazgatási szolgáltatási díj összege 7 200 forint tárgyanként, illetve tárgyegyüttesenként. A kivite li engedélyezés eljárása során, a közigaz-gatási eljárások általános szabályai szerint 21 nap alatt kell döntést hozni, és az engedélyt megadni, vagy a kérelmet elutasítani.468 A véglege s kiviteli engedély a Hatóság döntésének függvényében korlátlanul, vagy egytől tíz évig terjedő időtartamon belül használható fel.
Mivel az engedély nem a tulajdonos nevére, hanem magára a műtárgyra szól, eladásakor is a műtárgy mellett maradhat, azt „kísérheti”, így az a vevő, az új tulajdonos számára is nagyobb jogbiztonságot ad.
Ha a kivinni szándékozott műtárgy alacsonyabb kora, vagy forgalmi értéke miatt nem en-gedélyköteles, akkor is van lehetőség arra, hogy a szabályosan benyújtott kiviteli engedélyké-relem alapján a Hatóság nyilatkozzon erről a kérelmezőnek. Ezzel elkerülhetők a félreértések egy esetleges vámvizsgálat során.
A műalkotások védelmére vonatkozó szabályok megszegése esetén a Hatóság örökségvé-delmi bírságot szabhat ki,469 súlyosabb esetekben pedig büntetőjogi szankciók alkalmazására kerülhet sor.470
Érdemes megemlíteni, hogy a műtárgybehozatalhoz nem szükséges engedélyezés. Ameny-nyiben a kivitel a „forrásországból” jogszerűen történt, a behozatalt a határátlépéskor csak
465 Jellemzően nem tartoznak ebbe a körbe a kortárs művészeti alkotások, festmények, szobrok és egyéb ala-csonyabb értékű, pl. több példányban készült grafi kák, régi használati tárgyak.
466 Az ide tartozó – jellemzően kortárs – művészeti alkotások esetében a Hatóság az ügyfél kérelmére igazolja, hogy a kivinni szándékozott tárgy nem tartozik az engedélyköteles kulturális javak körébe.
467 A Műtárgykísérő igazolás az adott műtárgy (tárgyegyüttes) jogi helyzetéről is egyúttal egy igazolásként szolgál: az adott műtárgy nem szerepel sem a védett, sem a lopott kulturális javak hatósági nyilvántartásaiban. A Műtárgykísérő igazolás érvényessége alatt kiviteli engedélyként is szolgál. Mivel a Műtárgykísérő igazolás nem a tulajdonos nevére szól majd, a műtárgy eladásakor is a műtárgy mellett maradhat, azt „kísérheti”, így az a vevő, az új tulajdonos számára is nagyobb jogbiztonságot ad.
468 Maga az eljárás – ha minden mellékletet benyújt a kérelemmel együtt – rendszerint rövidebb ennél.
469 Örökségvédelmi törvény 82–85. §.
470 Műemlék vagy védett kulturális javak megrongálása (Btk. 357. §-a) és védett kulturális javakkal visszaélés (Btk. 358. §.).
akkor kell a vámhatóságnak bejelenteni, ha a műtárgy harmadik (EU területén kívüli) or-szágból érkezik, és értéke meghaladja az EU közösségi vámkódexben meghatározott értéket.
Egy időben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a kulturális javak védelme érdekében fokozottan ellenőrizte az utasforgalmat és a postaforgalmat, hogy kiszűrjék a műkincsek illegális külföldre vitelét. Ennek során számtalan esetben derített fel a NAV repülőtéri főigaz-gatósága kulturális javakkal (főként festményekkel, antik kardokkal, szobrokkal és érmékkel) kapcsolatos bűncselekményeket. Tekintettel azonban arra is, hogy az 50 évnél nem régebbi, védettséget nem élvező műtárgyak kivitele nem engedélyköteles, a hazai legális és illegális műtárgy-export méretéről nem rendelkezünk sem hivatalos, sem becslésen alapuló adatokkal.
Magyarország Európai Uniós tagságával, az európai integrációs folyamat bővülésével kap-csolatban, de a globalizálódó műtárgyforgalom és a gyakorlatilag ellenőrizhetetlen online műkereskedelem miatt is felvetődik a kérdés, hogy van-e, lehet-e létjogosultságuk a nemzeti korlátozásoknak, kell-e, érdemes-e a műtárgyakat adminisztratív eszközökkel itthon tartani?
Szabad-e egyáltalán egy tagállamnak saját, nemzeti érdekeire hivatkozva, az áruk egy cso-portjának (a műtárgyak is áruk) szabad mozgását korlátozni, akadályozni vagy akár egészen meg is tiltani? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához az Európai Unió alapszerződéséig kell visszanyúlnunk.
Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó Római Szerződés kimondja, hogy az egyes tagállamoknak jogukban áll bevezetni „a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket (…) a művészi, történelmi vagy régé-szeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme” indokol. Jogi értelemben tehát – a többi tagál-lamhoz hasonlóan – Magyarországnak is lehetősége volt a saját örökségvédelmi jog- és intéz-ményrendszerét kialakítani és megtartani, de ennek összhangban kell lennie az EU közösségi jogszabályokkal, amelyek az EU területéről kifele irányuló kivitelt szabályozzák, valamint – a meghatározott eljárás szerint történő visszaszolgáltatás keretében – a többi tagállam kul-turális örökségének kölcsönös védelmére is kiterjednek. Mindezeknek megfelelően minden tagállam köteles kijelölni a kiviteli engedélyezésért és visszaszolgáltatásért felelős központi szerveit, ahova az ügyfelek és a többi tagállam társhatóságai is fordulhatnak. A visszaszolgál-tatásról rendelkező közösségi szabályozás módosítását több éves előkészítés alapján 2014-ben fogadták el. Ezzel a visszaszolgáltatás lehetőségei is szélesedtek, és a szabályozás a tagállamok elveszett örökségének visszaszerzésére nagyobb esélyt biztosított.471
Az EU tagállamainak az ingó kulturális örökség védelméről szóló szabályozásait áttekintve megállapíthatjuk, hogy hazánk a szigorúbb szabályozással rendelkező országok csoportjá-hoz tartozik. A gazdagabb, nagyobb piaccal rendelkező Észak- és Nyugat-európai államok ugyanis kevésbé élnek az adminisztratív korlátozásokkal, ezek főleg a déli és keleti tagálla-mokra jellemzőek. A leghatékonyabb és legjobb megoldás megtalálása, amely nemcsak tilt, korlátoz, hanem ösztönöz és a fejlődést, a gyarapodást is segíti, tehát bonyolult – a gazdasági és társadalmi tényezőktől is függő – folyamat, az új kérdésekre, új (vagy éppen régi, de meg-felelő) válaszok megtalálása állandó feladatot jelent. Összességében meg kell állapítanunk, hogy a magyar kulturális örökség megóvása, átörökítése az utókorra továbbra is az állam feladata, ennek sikeres megvalósítása pedig továbbra is beavatkozást igényel.
471 Axioart-műkereskedelem az interneten. 2015. május 18. axioart.com/hir/3c025dcfe527f1924b7d556f2cba2132
6.3. Mű tárgyak visszaszerzése (restitúció)