A mitológiával foglalkozó tudományos irodalom és a mitológiai történetek tanulmányozá-sa során arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbb kutató a mitológiai történetekből vezette vagy vezeti le következtetéseit. Ezek eltérő nyelvészeti, pszichológiai, antropológi-ai, filozófiai és hittudományi értelmezésekhez vezettek. Ez érthető, mert a történelem előtti időkben, akár az ókor kezdetén (i.e. V. évezred), ezek a tudományok a természettudo-mányokkal még együtt voltak jelen a mitologikus gondolkodásban. Valószínű, hogy a tudatalatti ősösszetartozás emlékezete él még a tudomány művelőiben, és ezért nyúlnak gyakran a mitológiához dolgozataikban.
A mai ember próbatétele megnőtt, az elveszett dolgok világa jött el: a mérték nem feltétlenül az ember élete. Ősidőnk idején, mintha lett volna valami tudás az életről, a lét-ről, arról, hogy miért van az ember, miért van a világ. Az ember egy volt a természettel, amely enni, inni adott, és szellemeivel érintkezve érthetővé váltak a legtitkosabb jelensé-gek. Az ember megértette láthatatlan isteneit, akiknek még sem testük, sem nemük nem volt. Csak fényben, árnyban, szélben, neszben mutatkoztak meg az őstudat sejtelmeként.
Különösen az elmúlás döbbenetes látványa, lelki érthetetlensége, a semmi, a nincs, támadja meg az elmét.
Az őskor szellemhite után alakult ki a mágikushit, aztán következett a mitologikus gondolkodás, amely már külön kezelte a megismerhető e-világot és a megismerhetetlen túlvilágot. Akkor még a mitológia nem különböztette meg, hanem összefonódott egység-ben tartalmazta azt, amit ma vallásnak, tudománynak, művészetnek, filozófiának nevezünk. Tehát az ókor folyamán a mitologikus világkép lassan fölbomlott. A lassú átala-kulás folyamán az ember természetes igazságérzete átalakult; kezdte megkülönböztetni a valóságot a valótlanságtól: a valóság, a hitvallás, a hiedelem, a mese, a babona, és a valót-lanság külön váltak, és ezzel együtt az azonosságra és az analógiára épülő gondolkodást fokozatosan felváltotta a fogalmi gondolkodás. Kutatásaim során észrevettem, hogy min-den mitológiai motívum az emberi sejtéssel hozható összefüggésbe. Ezt nevezem mitológiai sejtnek, rövidítve MITSEJT-nek. A továbbiakban létrehoztam a Valóság és a Va-lótlanság spektrumát, amely a szubjektum valóság érzetét reprezentálja, az adott tartományon belül.
A MITSEJT két összetevője a SEJT és a SEJTÉS, tehát a reális és a transzcendens ösz-szetevőjével egy mitológiai elemet reprezentál. A mitológiai sejt belső tartalma a spektrummentén csúsztatva változik. Például, ha a hit felé tolódik, vallássá válik, ha a me-se irányába tolódik el, átalakul mesévé és így tovább.
MITSEJT
valóság hit mítosz mese babona valótlanság
abszolút misztika: isteni misztikus: isteni naiv, költött, hiedelmi tévhit, abszolút valóság, lénnyel egyesülés, rejtélyes hiedelem, csodás történet, félelemmel vegyes valótlanság:
igaz abszolút hit természetes elhívés könnyed társalgó féltudatos hazugság
A valóság és a valótlanság kisfelbontású spektruma
A szövegorientált mitológiai értelmezés helyett, az emberre és a környezetére fordí-tottam a figyelmemet. Kiemelten foglalkoztam azokkal a tanulmányokkal, amelyek a még élő „primitív” törzsi közösségek környezetében keresték a mitológiák kialakulásának rejté-lyét. A nyelvészet szempontjainak alávetett mítoszszületés helyett, az ember külső és belső érzékei által alkotott képeket tartom elsődlegesnek. A nyelv szerepe pedig az, hogy az ér-zeteink által alkotott képeket kivetítse környezete felé.
Az írás megjelenésével, a hangokat jelekké alakították, és ezzel óriási lehetőség nyílt a mitológiai képek írásos rögzítésére. Azonban már az orális közlés sem tudta eredeti formában visszaadni a képet, pedig arcmimikával, mutogatással, stb. segíthette megértetni a kép tartalmát, és ezt az írás még tovább torzította. Ezért a mitológiai szépirodalmat és a mitológiai világképet - meggyőződésem szerint - külön-külön kell kutatni, tanulmányozni.
Visszatérve a mitológiai tanulmányaimhoz, arra az eredményre jutottam, hogy a mítosz történetét mindig az adott keletkezési térben, az ÉLETTÉR természetes közegében érdemes tanulmányozni. Öt érzékünkkel felfogjuk az élettér dolgait, az ESEMÉNYTÉRben belső felfogásunk által, és a MITSEJT segítségével képpé formáljuk a történteket, aztán a képeket kivetítjük az ÉLMÉNYTÉRbe. Az élménytérből a Poéta és a Mítoszelem visszacsa-tolása következtében az élményképek visszajutnak az élettérbe. Itt a helyi, területi etnikumok mítoszaival találkozva, az előző utat újból végig járva, tovább formálódhat a történet. A mítoszok kirajzásával a világ felé pedig, gyakorlatilag teljes képet kapunk a
mi-tológiák kialakulásáról. Az itt bemutatott folyamatábra a szelektorok alkalmazásával (való-ság szelektor, mítoszszelektor, meseszelektor, stb.) felhasználható a versek mitológiai fragmentumainak kiszűrésére.
A mítosz születésének folyamatábrája
Az értekezés, a magyar költészet mitologikus elemeinek kimutatását tűzte ki célul.
Természetesen a teljesség igénye nélküli vállalkozásról van szó. Elemzéseim nem a ha-gyományos verselemzések tengelye mentén haladtak, nem is verselemzés volt a cél, hanem az archaikus közvetlen és közvetett költői mitológia fragmentumainak kiszűrése a vers im-manens struktúrájából.
Az archaikus elemeknél az általános alkalmazott mitológiai eloszlásoknál egyér-telműen kitűnt a görög-római mitológia és a Biblia keresztény-zsidó mitológia dominanciája. Magyar archaikus mitológiai elemeknél a táltos jelenség, az ősi hitregék (pl.
Csodaszarvas, Emese álma), és a történeti mondavilág héroszainak említése fordul elő leg-többször költészetünkben, például a hun Attila, Bendegúz, Álmos, Árpád vezérek. Az egyiptomi, a sumér-akkád és a germán mítoszokra történő utalás ritka vendég a lírai utalá-sokban, ugyanez elmondható a finnugor, az afrikai és az amerikai indiánmítoszokról egyaránt. Ezeket a megállapításokat kicsit kritikusan kell fogadni, mert az egész magyar költészet mitológiai áttekintése egy értekezésben teljességgel lehetetlen vállalkozás.
Elemzéseimnél az érzékképek interpretációjával a vers élményteremtő hatásának kimutatását tűztem ki célul. Kutatásom során több ezer versrészlet és vers értelmezése kapcsán megállapítottam, hogy a legbonyolultabb hippónakteus (kólon) esetén is felfedez-hetők a háttérben jelenlévő érzékképek. Minden fogalom paradigma sorokból van felépítve. Általában a fogalmak jelentését nem tudjuk, csak sejtjük. Ha rákérdezünk egy fogalom értelmére, még a jól felkészült nyelvész, vagy irodalmár is hosszú értelmezésbe kezd. Általában a szó oppozícióját hozzák fel magyarázatul. Például ha megkérdezzük: Mi a jó? – jön a válasz, hogy ami nem rossz. Ady Endre írja az Uram, segíts bennünket című versében: „Be szép: a jó:/ Tavaly a Hűvös-völgyben/ Szakadt a hó/ S olyan szép volt/ A jó-val nem törődni.” A jó azért szép, mert hófehér, mert tavaly ott állt (Ady) a szakadó hóban; csöndesség vette körül, minden hófehér volt körülötte: a fák, a bokrok és a lelke is hófehér volt. Nem kellett törődnie a hétköznapi profán jóval, mert egy szenttérbe került, azért szenttérbe, mert Isten áldása bőven, hófehéren hullt rá az égből. A szépség itt együtt van a jóval. A két fogalom megmagyarázza egymást.
Az érzékképek leírását az adott élettér elemeinek, szereplőinek sorba vételével ér-demes kezdeni, aztán az eseménytérben a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás képeket írjuk le, figyelembe véve sejtelmeinket is. Aztán a képeket kivetítjük az élmény-térbe, ahol szelektorok alkalmazásával – céljainknak megfelelően – szűrjük ki a nem kívánt elemeket. Például, mitológiai elemek esetén, a valóságszelektor segítségével eltávo-lítjuk a profán életben előforduló valós elemeket. Ha meseelemeket sejtünk a textúrában, meseszelektort is alkalmazunk. Az interpretálás elengedhetetlen követelménye, a szakérte-lem és a ráérző intuíció. Ne felejtsük el, hogy eszakérte-lemzésünk a művészi élmény kimutatására irányul.
Az értekezés eredményei összegezve:
1. A valóság és a valótlanság spektruma; a MITSEJT megalkotása.
2. A mítoszok születésének és elemzésének folyamatábrája (ld. mitográfia).
3. A mitológiavers elemzése érzékképeken alapuló metodikával.
4. Közvetett archaikus mítosz és a közvetlen költői mítosz fogalmának beveze-tése a vers mitológiai fragmentumainak értelmezésénél.
Befejezésül úgy gondolom, hogy hipotéziseim bizonyítására, értekezésemben sike-rült megfelelő mennyiségű példát és érvet felhozni arra, hogy állításaim megalapozottak és érdemesek legyenek a továbbgondolásra.
Véges tudásunk szab határt gondolatainknak.