Természetesen a vonóerő megoszlására vonatkozó, előbb említett adatok csak a vonóerőkapacitás összetételére mutatnak rá. Nem fejezik ki azt az arányt, ami a gépi erővel és az igaerővel Végzett munka tényleges mennyi-—
sége között fennállt. Sem az erőgépek, sem az igaerő kihasználását nem mondhatjuk ma sem kielégítőnek. Valószínű, hogy a gépi vonóerő részvétele a ténylegesen elvégzett munkamennyiségben kisebb mint a vonóerőkapaci—
tásban való arányszáma.
A vonóerőnek a szántóföldhöz viszonyított nagysága szinte egy évszá—
zadra visszamenően változatlanságot mutat. A századforduló előtt 100 katt hold szántóterületre 8-———10 vonó—lóerő jutott, ez a szám 1935 óta is a 10 kö-rül ingadozik. Ma 10,6 vonó—lóerő jut 100 kat. hold szántóterületre, ami az utóbbi évek fokozott ütemű gépesítésével függ össze, de valószínű azzal is, hogy ma a sokkal több gép mellett még mindig nagyon sok igásállatot tartunk, főképp a kisparaszti gazdaságok igaereje aránytalanul nagy.
A gépierő alkalmazásának hatására mindenesetre az igaerő—állomány a—
századforduló óta az egész állatállományon belül fokozatosan kisebb súllyal részesedett, a legutóbbi években pedig az igaerő abszolút létszáma is lényew gesen csökkent. Ez a haszonállattartás kereteinek fokozatos bővítésére adott lehetőséget.
9. Az állatállomány és az állati termékek termelésének alakulása a népességhez viszonyítva
Az állattenyésztés fejlődését, belterjesedésének gyakorlati jelentőségét közgazdasági szempontból az jellemzi leginkább, hogy miképpen alakult az állatállomány nagysága és az állati termelés a lakossághoz viszonyítva.
Mint a 12. tábla adataiból látjuk, a népesség számának az elmúlt száz év alatt elért 120 százalékos gyarapodásával csak a sertésállomány és a baromfiállomány növekedése tudott lépést tartani. Ezer lakosra sertésből ma mintegy 40 százalékkal több jut mint száz évvel korábban, ugyanakkor a szarvasmarha—, de még inkább a juhállomány ezer lakosra vonatkoztatott arányszáma fokozatos csökkenést mutat. Az egyes állatfajok abszolút lét—
számadatainak a lakosság számával való szembeállítása azonban csak igen durva tájékoztatásra alkalmas, mivel a létszám alakulása nem fejezi ki a minőségi fejlődést.
Az állati termékek közül legfontosabb a hús— és zsírtermelés. Ezek mennyiségéről adatok nem állnak rendelkezésünkre, s kiszámításuk becslést útján is csak hézagos adatok alapján volna lehetséges, tekintve, hogy csak a közfogyasztásra történt vágásokról vannak adatok. A népesség hús— és zsír—
ellátása szempontjából azonban megközelítő jellemzést nyújthatnak azok az adatok, amelyek a két legfontosabb hústermelő állat, a szarvasmarha és a sertés számosállatban kifejezett együttes létszámának a népességhez viszo—
nyitott nagyságát mutatják. Az adatok szerint 1857—ben 206, 1911—ben 228, 1935—ben 217 számosállat jutott szarvasmarhából és sertésből együttesen ezer lakosra, ma pedig 218 jut. A négy főállatfaj együttes számosállat-lét—
száma a vizsgált időszak folyamán fokozatosan csökkent a népességhez képest. De még a ló figyelmen kívül hagyásával vett számosállat—állomány növekedésének üteme is elmaradt a népesség gyarapodásától.
,AIJLA'I'PENYÉSZTÉSU NK BELTERJESSÉGÉNEK ALAKULÁSA 31
12. tábla
Az állatállomány alakulása a népességhez viszonyítva eMagyarország mai területén, 1857—1957
Ezer lakosra jut
é é szarvas szarvas-
szarvas-'— N ess szarv — . . ' marha, marha,
bv ezgr fő? madám; ló sertés Juh baromi! marha és sertés és sertés, juh,
sertés juh és 16
darab számosállat
1857 ... 44472 359 167 363 1118 206 262 379
1869 ... 5011 298 159 326 1436 . 178 256 368
1884 ... 55353 297 136 414 957 2373 192 246 345
1895 ... 64183 323 137 495 491 1928 226 254 357
1911 ... 7654 287 117 438 319 . 228 249 337
1 A népességi adatok 1911-től a Központi Statisztikai Hivatal által kiszámított évközepi adatok,
a népszámlálások adatai alapján a mai országterületre átszámított adatok.
2 Saját átszúmításom a mai országterületre.
3 A népszámlálások mai területre vonatkozó adatai alapján interpolációval kiszámított adatok.
Forrás: Az 1857. évi népességre; Statistische Ubersichten über die Bevölkerung und den Viehstand vgon Österreich nach der Záhlung vom 31. Oktober 1857. Wien. 1859. A népesség 1869—1949. évben: Statisztikai hv-ki'myv 1949—1955. —— 1957. évi népesség; Statisztikai Havi Közlemények. 1957. évi 7. szám.
a megelőző):
16. ábra. A tehénállomány és a tejtermelés alakulása a népességhez viszonyítva.
500
785? 78.95 1938 7.949 I957
32. DR. KISS ALBERT
A hús— és zsirtermelés növekedésének aránya azonban a szarvasmarha-és a sertszarvasmarha-ésállomány számosállat—létszáma által jelzett mértéknél is kedvezőbb volt. Ezekben a számokban ugyanis nem jut kifejezésre sok olyan körül——
mény, amely a termelésre növelőleg hatott. Ilyen például az állatszaporulati eredmények, az állategészségügyi helyzet javulása, az elhullások csökkenése stb. Emellett a figyelembe vett sertéslét'szám lSll—től kezdve februári álla—
potra vonatkozik, amikor a sertéslétszám általában a legkisebb. A húster—
melésnek a népességhez viszonyított arányára növelőleg hatott továbbá a baromfiállománynak a népesség gyarapodásával együtt haladó növeke—
dése is.
15. tábla A tejtermelés alakulása Magyarország mai területén, 1857—1957
1 , '
] Tehén— hgy tehén Évi tejtermelés Ezer lakosra Egy lakosra
Év ; állomány tiltieírllggégse összesen jut tehén , tej 321133 ség
. u 1
! (ezer darab) (liter)! (millió ter) (darab) (llter)1
1857 ... l 591 1 5002 296 133 07
1895 ... ; 735 7603 559 115 87
1033 ... 902 12364 1 189 104 130
1940 ... 1003 10504 1062 100 115
1057 ... ; 891 , 15005 1330 91 [ 130
2 Az Osztrák Közigazgatásstatisztikai Igazgatóság által a tejtermelés mennyiségére közzétettadatokat (Tafeln zur Statistik der Österreichischcn Monarchie 1855—1857. Neue Volge llI. Band. "Wien 1859.) az ország mai terüle-tére becslésszerűen átszámítva egy tehénre átlagosan évi 425 liter termelés jutott, ami valószínűleg kifejt tejet jelent, Ehhez kb. 15 százalékot számítva hozzá, mint a külön kimutatott tejtermékek előállítására felhasznált mennyiséget, az egy tehénre jutó (borjútej nélküli) átlagos termelés kb. 500 literre becsülhető.
3 Az 1895. évi mezőgazdasági felvétel adatai alapján (A magyar korona országainak mezőgazdasági statisz-tikája. V. kötet. Végeredmények. Budapest, 1900.) számítva az ország mai területén az egy fejt tehém'e jutó kifejt _tej mennyisége kb. 970 liter, a fejt tehenek aránya pedig 78 százalék. Igy egy tehénre átlagosan mintegy 760 liter
fejt tej számítható.
4 A Statisztikai Évkönyv 1949—1955. évi számában közölt egy tehénre jutó átlagos tejtermelésből 350 litert borjútejként leszámitva.
5 Különböző becslések szerint 1957—ben a tehenenkénti átlagos tejtermelés 1850v-190011ter. Borjútej nélkül kb. 1500 liter számítható.
Forrás: A tehénállományra vonatkozóan lásd a 0. táblát.
.
A tejtermelésben lényeges fejlődés állapítható meg. A 13. táblában közölt adatok szerint a tehénállomány fokozatosan növekedett, de az utóbbi években nem alakult kedvezően; az 1957. évi létszám mintegy 50 százalék—
kal nagyobb a száz év előttinél. A tehenenkénti átlagos tejtermelés az el-múlt száz év alatt viszont háromszorosára nőtt, igy az összes tejtermelés több mint négy és félszeresére emelkedett (16. ábra). Igy, noha ezer la—
kosra ma csak 91 darab tehén jut a száz év előtti 133 darabbal szemben, az egy lakosra jutó tejtermelés az elmúlt száz év alatt kétszeresére növeke—
dett. Ez szarvasmarhaállományunk lényeges minőségi fejlődésére mutat. A tejtermelés mennyiségének a régebbi évtizedekre vonatkozó adatainál azonban figyelembe kell venni, hogy az első világháború előtt a juhtej—
termelés mennyisége a tehéntej—termelésnek mintegy 10—15 százalékát is elérte, az utóbbi évtizedekben viszont ahhoz képest igen csekély mértékű.
ALLA'I'I'ENYÉSZTÉSUNK BEL'I'ERJESSÉGÉNEK ALAKULASA 33
A gyapjútermelés mennyisége a juhállomány nagymértékű csökkené—
sével párhuzamosan lényegesen visszaesett. Ezt az egy juhra eső átlagos gyapjúhozam fokozatos javulása sem tudta ellensúlyozni. így az egy lakosra jutó gyapjútermelés ma kb. csak egyharmadára tehető a száz év előttinek, az összes gyapjútermelés pedig annak mintegy 70 százaléka. Az osztrák statisztika által 1857—re kimutatott gyapjútermelést az akkori juhállomány-nyal összevetve, az egy juhra eső átlagos gyapjúhozam kb. 1,6 kg volt. Ez- a századforduló körül, figyelembe véve, hogy 1911—ben az állománynak 70 százaléka merinó fajta volt, valószínűleg megközelítette a 3 kilogrammot.
Legutóbbi adataink 1955—ből vannak, ekkor az egy juhra eső átlagos gyap—
júhozam 3,3 kilogramm volt.
Az egyéb állati termékek közül a tojás— és a tolltermelés mennyiségé—
nek növekedésére még becslést is nehéz késziteni, tekintettel arra, hogy ezek termelésére vonatkozóan régebbi évtizedekből nincsen támpont. A baromfi-állomány jelentős emelkedéséből azonban következtethetünk e termékek mennyiségének növekedésére is.
A méhcsaládok száma, mint láttuk, alig nagyobb, mint a múlt század utolsó évtizedében. Figyelembe kell azonban venni, hogy míg például az 1884. évi összeírás szerint akkor a méhcsaládoknak mintegy kilenctized része volt ún. közönséges köpükben és csak egytized része kaptárakban, addig az évtizedek folyamán ez az arány erősen eltolódott és , a század—
forduló után a sokkal nagyobb termelésre lehetőséget nyújtó kaptárrendszer vált uralkodóvá. A méztermelés tehát a családok számának azonossága mel—
lett is nagyobb, mert a családonkénti méztermelés lényegesen növekedett.
Az állattenyésztés belterjesedése tehát általában az állati termékek ter—
melésének jelentős növekedésével járt együtt.
*
Állattenyésztésünk száz éves múltjára vonatkozó elemzésem távolról sem tart igényt teljességre. Nem is ölel fel több fontos kérdést, mint például a birtokkategóriák közti különbségeket, a nemzetközi fejlődéssel való össze-—
hasonlitást stb., amely kérdéscsoportok mindegyike fontosságánál fogva külön tanulmányt igényel. De a száz évre visszatekintően bemutatott adat—
sorok, úgy gondolom, így is állattenyésztésünk fejlődésének számos olyan vonását világítják meg, amelyek a mai országterületre vonatkozóan az 1920.
előtti időszakra számszerűségükben nemigen voltak ismeretesek, rámutat—
nak a múlt örökségeire és mezőgazdaságunk szocialista továbbfejlesztése szempontjából is hasznos tanulságok levonására adnak lehetőséget.
Mai feladataink szempontjából legfontosabb tanulság, hogy belterjes mezőgazdaságot viszonyaink között fejlett szarvasmarha-tenyésztés nélkül nem lehet elképzelni. Hazánkban a szarvasmarha—sűrűség, így a trágyater—
melés és vele együtt a termésátlagok is mintegy fél évszázada alig növe-kedtek. Ez főként abból származik, hogy a szántóvá alakitott legelők és rétek helyét nem foglalta el megfelelő mértékben a szálas—, főként a pil-langós takarmányok termelése. Szocialista mezőgazdaságunk továbbfej—
lesztéséhez, belterjesebbé tételéhez elsősorban ennek a helyzetnek a meg—
változtatása szükséges, hogy a szarvasmarhaállomány és a kukoricaterület—
tel együtt az utóbbi évtizedekben fokozatosan megnövekedett sertésállo-mány között a megfelelő arány kialakulhasson
3 Statisztikai Szemle