Bizonytalanság csökkentése
A hatásfolyamatok következtében várható környezeti változások meghatározása minden esetben bizonytalansággal terhelt. Ennek alapvető oka a környezeti rendszer működésének összetettsége, a nagyszámú változó tényező, és természetesen az ember által kidolgozott mérési, előrejelzési modellekben az egyszerűsítő feltételek - szükségszerű - alkalmazása.
Analógiák vizsgálata
Bár a konkrét hatásvizsgálati feladatok nagyfokú egyediséget mutatnak, sok esetben találhatók a vizsgálat tárgyával azonos, de már kivitelezett létesítmények, területhasználatok. Az itt megvalósuló hatásfolyamatok vizsgálatának tapasztalatai, megfelelő adaptáció esetén, jelentősen fokozhatják a becslések megbízhatóságát.
Több módszerű megközelítés
Az egyes mérési, előrejelzési, értékelési módszerek, modellek egyedi jellemzőik (például méréstartomány, súlyfaktorok) miatt sajátos torzító hatással rendelkezhetnek. Az eredményeket befolyásoló ezen - technikai-tényezőkből eredő kockázat csökkenthető, ha azonos célra szolgáló különböző eljárásokat alkalmazva
„igazoljuk" az eredmények helyességét.
Legkedvezőtlenebb eset vizsgálata
Az anyag- és energiaáramlás paraméterei mind a kibocsátás, mind a szállítás és a kiülepedés (feldúsulás, átalakulás) folyamán rendszerint matematikai szórással is jellemezhetők. A különböző hatótényezők egyidejűségére - és így különösen a szinergikus hatások kialakulására is - valószínűségi mező adható meg. Az átlagértékek, illetve a legnagyobb bekövetkezési valószínűségű esemény helyett a legkedvezőtlenebb Következménnyel járó érték/esemény elemzése a becslések biztonságát növeli
Rendszerező technikák
A környezeti hatásvizsgálatokban alkalmazott technikák ezen csoportja a vizsgála¬tok megszervezésének, az eredmények dokumentálásának és a meghatározó tényezők kiválasztásának segédeszközei.
Legfontosabb feladatuk az információk csoportosítása, rendszerezése és így az összefüggések felismerésének elősegítése.
Hatásmátrix
A hatásmátrix megszerkesztésekor az egyik tengely mentén a vizsgálat tárgyát képező tevékenység különböző részegységeit (hatótényezőit), a másik tengelyen pedig a hatásviselő környezeti tényezőket helyezzük el. Az így kialakított táblázatban a sorok és oszlopok átfedő mezői szolgálnak a kapcsolat bemutatására. A hatásmátrix részletességét, tartalmát a vizsgálat aktuális feladatainak megfelelően alakítják ki. Az egyszerű hatásmátrix a hatótényezők és hatásviselők kiválasztását célozza, a kapcsolatot van/nincs szinten jelöli. A minősítő hatásmátrix a részletesebb vizsgálatokban a már hatáskapcsolatként azonosított összefüggések további felbontását és a hatások irányának, mértékének, minőségének kimutatását is tartalmazzák.
Hálózati, vagy hatástechnika
A hatótényezők, valamint az elsődleges, másodlagos, illetve további hatásviselők kapcsolatrendszerét bemutató technika. Leggyakrabban alkalmazott változatában hatásviselőként környezeti elemek kerülnek feltüntetésre. Az eljárást a vizsgálatok megtervezéséhez (amikor is feltételezett kapcsolatokat jelenít meg), valamint a már ténylegesen feltárt összefüggések áttekintő bemutatására alkalmazzák. Mivel a hatásfa a hatásrendszer egyfajta modelljének tekinthető, a szükséges (például védelmi) beavatkozások optimális helyének megtervezése folyamán is hasznosítják. Alkalmazásában azonban korlátot jelent, hogy nagyobb számú hatótényező esetén a grafikus megjelenítés vizuálisan már túl bonyolult lehet.
Rétegtérképezés
A rétegtérképezés különböző tartalmú tematikus térképek, illetve fedvények készítésével, majd azok összevetésével azonosítja a lehetséges hatáskapcsolatokat. Az alaptérkép rendszerint a tervezett tevékenység potenciális hatótényezőinek feltételezett hatásterületeit ábrázolja, míg a különböző fedvények az egyes . környezeti elemek jellemzőiről készült tematikus felméréseket jelenítik meg. Hasonló fedvények készülhetnek a területhasználati típusokról, a lakosság eloszlásáról, a környezetállapot komplex jellemzőiről. A térképlapok összevetése elsősorban a vizsgálatok megtervezéséhez nyújt segítséget. Alkalmazásában a hatásterület(ek) kijelölése jelent nehézséget, mivel azt a konkrét hatásviselő ismerete nélkül kell megtennünk. A hatásterületek kijelölésekor ezért jelentős szerephez jutnak a hasonló feladatok során nyert tapasztalatok, illetve a mérhető kibocsátások esetében az immissziós határértékek.
Ellenőrző listák
19.A környezeti hatásvizsgálat, hatástanulmány feladata, folyamata.
A technikák ezen csoportját a döntési alternatívák összehasonlítását elősegítő elvek és eszközök alkotják.
Mindaddig, amíg a döntés számára rendelkezésre álló alternatívák csak ugyanazon hatásviselő mennyiségi változásának mértéke szerint különböznek, rendszerint elégséges a megfelelő hatásmátrix vagy ellenőrzőlista alkalmazása. Az esetek többségében azonban az egyes változatok eltérő hatásfolyamatai egyrészt a hatásviselők eltérő körét érintik, másrészt az azonos hatásviselők esetében is eltérő minőségű következményekkel járnak. A hatásviselőket egyenlő fontosságúnknak tekintő technikák olyan minősítőlisták alkalmazásából indulnak ki, amelyek a vizsgált alternatívák minden egyes következményét azonos skála (például kedvező-közömbös-kedvezőtlen kategóriák) szerint minősítik. Az egyes változatokra így előállított besorolásspektrum legkedvezőtlenebb értéke alapján végzi el az alternatívák rangsorolását a mértékadó hatás elvét alkalmazó technika. A „hibapont"'-vizsgálat hasonló az előbbihez, de nem egyetlen tényező, hanem a kedvezőtlen besorolások egyszerű vagy súlyozott összegzésével kapott mutatószám szerint alakítja ki az alternatívák sorrendjét. A hatásviselők, illetve megváltozásuk következményei azonban - különösen a részletesebb vizsgálatot igénylő esetekben - rendszerint eltérő fontosságúak a döntésben. Az ezen eltérést megjelenítő
„súlyszámok" meghatározására különböző a, döntés-előkészítésben általánosan alkalmazott technikák (például Delphi-techni-ka, relevancia-fa), ökonómiai (például költség-haszon-elemzés), szociológiai (például interjú) és más szakterületi értékelőmódszerek szolgálnak.
20. fejezet - 20.A zaj környezeti hatásai, fizikai jellemzői,
hangterjedés módozatai, zajok mérése.
1.
A hang valamely rugalmas közegben (levegő, folyadék, szilárd test) terjedő, mechanikus rezgőrendszer által keltett hullám. Az emberi érzékelés szempontjából legfontosabb a levegőben terjedő hang, fülünkkel a hullámok okozta nyomásingadozást észleljük. Ezeket a nyomásváltozásokat hangnyomásnak nevezzük.
Fizikai értelemben: hangjelenség: valamely rugalmas közegben hullámszerűen tovaterjedő mechanikai zavarási állapot.
Zavarás: a közeg állapotának térben és időben történő ingadozása az egyensúlyi állapot körül.
Élettani szempontból: hangérzet Lélektani szempontból: hangélmény
A zaj kellemetlen, zavaró hang, pontosabb meghatározása nehezen adható meg, mert megítélése nagyon szubjektív, például egy szellemi munkában elmerült ember számára a legszebb zene is zajnak minősül. A zaj fogalmát tágabban értelmezve azt mondhatjuk, hogy zaj minden olyan zavaró hanghatás, amely az egyén életfunkcióit, munkáját, pihenését zavarja. A szubjektív megítélés miatt azonban csak kísérleti és statisztikai úton lehet a zavaró hatást megítélni, általában az emberek 85-90 %-át zavaró zajszintet tekintjük határértéknek.
Napjainkban a nagyvárosok zajterhelésének felmérése, a zajtérképezés egyre fontosabb feladat a megnövekedett közúti forgalomból adódó zaj növekedés, és esetleges káros hatásai végett.