Ez a kérdés akkor is perdöntő lesz a következő években, ha az elemző teljes mértékben kizárja a közgazdasági felismerések gyakorlati alkalmazásának a kér-déskörét. Ugyanis a jelenségek leírása és értelmezése is a korábbinál kifi nomultabb eszköztárt igényel. Miképp egyeztessük az egyéni és a kollektív racionalitást, a rövid és a hosszú távú szempontokat a demokratikus döntéshozatalban, vagy a hatékonyság és a médiahatás szempontját, hogy a gazdasági reformok tanulmá-nyozásának néhány örökzöldjét említsük csupán?
E példákkal talán szemléltethettük, hogy a közgazdaságtan továbbfejlődése szempontjából (is) szakmai önérdekké vált, hogy elkerüljük az önmaga körébe zá-ródás és az elefántcsonttoronyba zárkózás csapdáját, és felújítsuk a többi tudo-mányággal, főképpen a természettudományokkal való alkotó kölcsönhatást. Nem lehet az emberi lényre, a megismerés módjára, a viselkedés jellegzetességeire vagy éppen a társadalom és az ezt alkotó csoportok/érdekek/motivációk természeté-re nézve a társtudományok etermészeté-redményeivel homlokegyenest szembenálló feltevéseket fönntartani és azokat egy – a maga területén meghaladott – eszköztárhoz kötve védelmezni. A tudományosság és az alkalmazhatóság egyaránt alapkövetelménnyé emeli a társtudományok eredményeinek az átvételét.
Más oldalról ma is igaz: „mivel nincs egyetlen közgazdasági igazság, ami minden gazdasági problémát megoldana, így egyetlen közgazdasági elmélet sem maradhat érintetlenül, ha a társadalmi értékek megváltoznak, és a gazdaságpolitika új kihívásokkal szembesíti. Így tehát tudományszakunknak mind a kereteit, mind a módszereit a társadalmi kihívások összefüggésében kell újra és újra értelmeznünk.
Mivel utóbbiak megoldása adja számunkra a célt, így egyidejűleg több versengő kutatási program számára is van tér. Helyesen tennénk, ha előnyünkre fordítanánk
a sokszínűséget, és elkerülnénk a tudományos középszert mindig is jellemző ar-roganciát, amire már a maga idejében Adolph Wagner is panaszkodott” (Deane 1983: 11–12).
Az Amerikai Közgazdasági Társaság közgyűlésén tartott elnöki beszédében George Akerlof (2007: 27–29) még egy lépéssel tovább ment. A természettudo-mányokban az emberi viselkedésre, az emberi szervezetre és ezek működésére vonatkozó új felismerésekre hivatkozva fölveti, hogy ideje lenne a pozitív közgazda-ságtan friedmani (1953/1992) ideáját meghaladni, ahol a statisztikai ellenőrzés minden, az esetek és a mozgatórugók tanulmányozása pedig jobb esetben költészet/mese, rosszabb esetben semmi. Ha például egyetlen DNS-molekula tanulmányozásával az egyedfejlődés egész történetét előre lehet jelezni, akkor bizony a normák, szán-dékok és mozgatórugók tanulmányozását nem lehet minden további (és főleg következ-mények) nélkül kizárni a gazdasági jelenségek értelmezési tartományából.34
Mi következik mindebből? Összegzésként egyetérthetünk Colander és társai (2007/2008) előrejelzésével, aki szerint fölöttébb valószínűtlen, hogy az általuk és általunk más-más oldalról sorolt gyengeségek ellenére a főáram egészében a Tho-mas Kuhn (1962/1984: 193–212) értelmében vett paradigmaváltás menne végbe.
Ezzel szemben nagyon is valószínű, hogy az „erődön belül” megindult lépésen-kénti változás folytatódik. E változással szembeni ellenállás egyértelmű jele az, hogy 2005-ben és 2007-ben nem kevesebb mint öt (!) közgazdasági Nobel-díjat ítéltek meg a Neumann János óta nem igazán vitatott játékelmélet művelőinek.
34 Ez sok tekintetben Hayek (1952/1979: 77–92) a maga idejében élénken vitatott (de igaz) felismerését idézi, amelyben kiemeli: az objektivista irányzat hajlamos azt vizsgálni, ami mérhető, szemben azzal, ami lényeges; hasonlóképp hajlamos számszerűsíteni azt is, aminek a való életben semmilyen megfelelője nincs, pusztán mert kiszámítható vagy kényelmes. Tegyük hozzá: ez az elmúlt évtizedben – a médiahatás és a tudományosság látszata ötvözetéből – elborzasztó méretekben terjedt el.
A mértékegység (és így jelentés) nélküli mutatók közé tartozik például a megvesztegethetőség világindexe, az átláthatóság globális sorrendje vagy épp az emberi előrehaladás tucatnyi mutatóját egyetlen számba sűrítő kompozit index (mintha bizony a tiszta levegő hiányát bizonyos számú iskolában eltöltött évvel ki lehetne váltani, hiszen egyenértékűek).
Másfelől a főáram oszlopai is előrevetítik a változást. Gary Becker (1992/2004) szerint: „Miközben a közgadasági megközelítés az egyén választása-ira épít, érdeklődése nem az egyén felé fordul. A mikroelméletet eszközként hasz-náljuk a csoport- és a makroszintű jelenségek megértésére.” Utóbb pedig: „Csak az elmélet és a gyakorlati ellenőrzés eltéphetetlen viszonya véd meg attól, hogy elemzésünk terméketlenné váljék” (i. h.). Hasonlóképp Robert Solow (2005) az önéletrajzához írt újabb keletű utószavában megállapítja: „a gazdasági növekedés elméletébe lassan visszatér a történelmi szemlélet” – ahogy egyébként magunk is dokumentálni próbáltuk.
Ha tényleg ez a jövő trendje, akkor leáldozóban van az elmúlt évtized techni-cista kizárólagosságnak és az ezzel gyakorta társuló szellemi arroganciának is. Ek-kor a közgazdaságtanba – a szerénység mellett – visszatérhetnek a tudományosság hagyományos és általános sikermércéi, így például az egyes felismerések elsősége és időtálló volta, az írások idézettsége és nem utolsósorban az egyes felismerések gya-korlati alkalmazhatósága, akár más tudományszakokban is. Ekkor a komplexitást a mennyiségi és az intézményi/történeti közelítés ötvözése révén kezelik, és ez ma még ritkaságértékű.35 Ezúton megválaszolhatóvá válnak az afféle sem triviálisnak, sem mondvacsináltnak nem tekinthető kérdések, mint hogy az átalakult országok immár kuznetsi értelemben normális fejlődő országoknak tekinthetők-e (Keren–
Ofer 2007), vagy hogy mi volt a szerepe a nemzetközi intézmények (IMF, EU) tanácsainak a helyi döntéshozók értékválasztásával szemben a rendszerváltozás összfolyamatában (di Tomasso et al. 2007). Ha az idézett írásokban adott, messze nem egyértelmű értelmezések érvénye egy évtized múltán sem változik meg, az akkor is jó kutatási eredménynek lesz tekinthető, ha utóbb mások más módszerek és források alapján felülírhatják majd. Ez az állandó megújulás lesz az, ami a re-leváns közgazdaságtan végleges visszatérését jelzi majd a társtudományok közé, amelybe a természet- és a társadalomtudományok egyaránt beleértendők.
35 Hasonló normatív következtetésre jut Kornai János (2006: 955–956).
Irodalom
Acemoglou, D. 2007. A gazdasági fejlődés gyökerei. Budapest: a Rajk László Szakkollégium és a Ráday Könyvesház közös kiadása.
Akerlof, G. A. 2007. The missing motivation in macroeconomics. American Economic Review 97/1: 5–36.
Ananyin, O. 2007. Ekonomika: nauka i(li) isszkusztvo? Voproszi Ekonomiki 78/11: 4–24.
Balogh, Th. 1982. The Irrelevance of Conventional Economics. London: Weidenfeld and Nicholson.
Bauer, P. Th. 2000. The disregard of reality. In: Bauer, P. Th: From Subsistance to Exchange and Other Essays. Princeton: N.J.: Princeton University Press, 15–27.
Baumol, W. 2000. What Marshall didn’t know: the contribution of XXth century to economics.
Quarterly Journal of Economics 115/1: 1–44.
Becker, G. S. 1976. The Economic Approach to Human Behavior. Chicago: The University of Chicago Press.
Becker, G. S. 1992/2004. A viselkedés közgazdasági megközelítése. In: Becker, G. S.: Válogatás írásaiból.
Budapest: A Rajk László Szakkollégium kiadása.
Bekker Zsuzsa szerk. 2005. Közgazdasági Nobel-díjasok,1969–2004. Budapest: KJK-Kerszöv Jogi és Üz-leti Kiadó.
Berkowitz, D. – Pistor, K. – Richard, J.-F. 2003. Economic development, legality and the transplant effect. European Economic Review 47/1: 165–195.
Bird, G. – Blomberg, B. – Hess, G. 2008. International terrorism: causes, consequences and cures.
World Economy 31/2: 255–274.
Blanchard, O. 2000. What do we know about macroeconomics that Fisher and Wicksell didn’t know.
De Economist 148/5: 571–601.
Blinder, A. 1987. Keynes, Lucas and scientifi c progress. American Economic Review 77/2: 130–136.
Bourgignon, F. – Elkana, Y. – Pleskovic, B. eds. Capacity Building in Economics Education and Research. Wa-shington D.C.: a Világbank kiadása.
Buchanan, J. 1992. Piac, állam, alkotmányosság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Cairncross, A. 1982. Recenzió Balogh, Th. 1982 alatt hiv. kötetéről. Economic Journal 92/368: 965–968.
Camerer, C. F. 2007. Neuroeconomics: using neuroscience to make economic predictions. Economic Journal 117/519: C26–C42.
Chari, V. V. – Kehoe, P. J. 2006. Modern macroeconomics in practice: how theory is shaping policy.
Journal of Economic Perspectives 20/4: 3–28.
Colander, D. – Holt, R. – Rosser, B. 2003. The changing face of mainstream economics. Review of Political Economy 16/4: 485–499.
Colander, D. – Landreth, H. 2004. Pluralism, formalism and American economics. Middlebury College.
Economics Discussion Paper 04–09. Elérhető: www.david.colander/articles. (Letöltve 2007.
szept. 18-án.)
Colander, D. – Holt, R. – Barkley-Rosser, J. 2007–2008. Live and dead issues in the methodology of economics. Journal of Post-Keynesian Economics 30/2: 303–312.
Czeglédi Pál 2007. Piaci intézmények és gazdasági növekedés. Az osztrák iskola nézőpontja. Budapest: Akadé-miai Kiadó.
Dean, Ph. 1983. The scope and method of economic science. Economic Journal 93/369: 1–12.
Dequeth, D. 2007/2008. Neoclassical, mainstream, orthodox and heterodox economics. Journal of Post-Keynesian Economics 30/2: 279–302.
Djankov, S. – LaPorta, R. – Lopez-Silanes, F. – Shleifer, A. 2003. Courts. Quarterly Journal of Economics 118/2: 453–517.
Eatwell, J. 2007. Risk management and systemic risk. In: Estrin, S. – Kolodko, G. W. – Uvalic, M. eds.
Transition and Beyond. New York: Palgrave, 247–262.
Ellman, M. 1989. Socialist Planning. 2., átdolgozott és kibővített kiadás. Cambridge–New York: Camb-ridge University Press.
Engle, R. F. 2007. A Nobel-díjas zseni is bukott a válságon (interjú). Portfolio.hu, augusztus 28. (Letöltés ideje: 2007. augusztus 28.).
Frankel, J. A. – Pissarides, CH. A. eds. 2007. NBER International Seminar on Macroeconomics, 2005. Camb-ridge/Mass.–London: The MIT Press.
Friedman, M. 1953/1992. Essays in Positive Economics. Chicago: University of Chicago Press.
Frisch, R. 1981. From utopian theory to practical applications: the case of econometrics. American Economic Review 72/6: 1–16.
Gertles, P. – Shah, M. – Bertozzi, S. 2005. Risky business: the market for unprotected commercial sex.
Journal of Political Economy 113/3: 518–550.
Han Kim, E. – Morse, A. – Zingales, L. 2006. What has mattered to economics since 1970? Journal of Economic Perspectives 20/4: 189–202.
Hands, D. W. 2007. A tale of two mainstreams: economics and the philosophy of natural science in the mid-20th century. Journal of the History of Economic Thought 29/1: 1–13.
Hayek, F. A. 1940/1995. A szocialista kalkuláció I–II. In: Uő: Piac és szabadság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,157–211.
Hayek, F. A. 1944/1991. Út a szolgaságba. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Hayek, F. A. 1952/1979. The Counter-Revolution of Science. Studies in the Abuse of Reason. Indianapolis:
Liberty Press.
Hayek, F. A. 1974/1995. A tudás látszata. In: Uő: Piac és szabadság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 312–321.
Hayek, F. A. 1989/1992. A végzetes önhittség: a szocializmus tévedései. Budapest: Tankönyvkiadó.
Hodgson, G. 2001. How Economics Forgot History: The Problem of Historical Specifi city in Social Science.
London: Routledge.
Kahneman, D. – Kruger, A. 2006. Developments in the measurement of subjective well-being. Journal of Economic Perspectives 20/1: 3–24.
Kaldor, N. 1985. Economics Without Equilibrium. New York: M.E.Sharpe.
Keren, M. – Ofer, G. 2007. Are transition economies normal developing countries? The burden of the socialist past. In: Estrin, S. et al. eds. Transition and Beyond. New York: Palgrave,.58–88.
Keynes, J. M. 1936/1965. A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Kornai János 1971. Anti-Equilibrium. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Kornai János 1993. A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest: HVG Kiadói Rt.
Kornai János 2006. A társadalomtudományok elkülönüléséről és együttműködéséről. Közgazdasági Szemle 53/11: 949–960.
Krueger, A. E. 1999. Implications of the labor market for graduate education in economics. Journal of Economic Perspectives 13/3:, 153–156.
Krugman, P. – Venables, A. 1995. Globalization and the inequality of nations. Quarterly Journal of Economics 110/4: 857–880.
Kydland, F. – Prescott, E. 1977. Rules rather than discretion: the inconsistency of optimal plans. Jour-nal of Political Economy 85/3: 473–492.
Kuran, T. 2004. Why the Middle East is economically underdeveloped: historical mechanisms of institutional stagnation. Journal of Economic Perspectives 18/3: 71–90.
Kuhn, Th. 1962/1984. A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest: Gondolat Kiadó.
Laband, D. – Tollison, R. 2003. Dry holes in economic research. Kyklos 56/2: 161–174.
Landes, D. 2006. Why Europe and the West? Why not China? Journal of Economic Perspectives 20/2:
3–22.
Levine, R. 2005. Law, endowments and property rights. Journal of Economic Perspectives 19/3: 61–88.
Mankiw, N. G. 2006. The macroeconomist as scientist and engineer. Journal of Economic Perspectives 20/4: 29–46.
Mátyás Antal 1991. A makroökonómia fejlődése a monetarista és keynesiánus közgazdák közti vitá-ban. Közgazdasági Szemle 38/11: 1072–1085.
Mérő László 2001. Új észjárások. A racionális gondolkodás ereje és korlátai. Budapest: Tercium Kiadó.
Mirowski, Ph. 1989. More Heat than Light: Economics as Social Physics. Cambridge–New York: Cambridge University Press.
von Mises, L. 1978. Epistemological Problems of Economics. New York: New York University Press. www.
mises.org.
Nagy Károly 2007. A XX. század fi zikájának hatása a tudományos világképre. Az MTA Tudósklubjában tartott előadás, szeptember 25.
North, D. 2005. Understanding the Process of Economic Change. Princeton, N.J.: Princeton University Press.
Nove, A. – Nuti, M. D. eds. 1972. Socialist Planning: Selected Readings. Sidney: Penguin Books.
Perisco, N. – Todd, P. 2007. Generalizing the hit voter test for racial bias in law enforcement, with an application on vehicle searches in Wichita. Economic Journal 116/515: F351–F367.
Phelps, E. 1985. Political Economy. New York–London: W. W. Norton.
Phelps, E. 1997. Rewarding Work: How to Restore Participation and Self-Suppot to Free Enterprise. Cambridge/
Mass.: Harvard University Press.
Prescott, E. C. 2006/2008. A makroökonómiai kutatás átalakulása. Köz-Gazdaság 3/1: 53–80.
Robbins, L. 1935. An Essay on the Nature and Signifi cance of Economic Science. 2. kiadás. London: Macmillan.
Romer, D. 2006. Do fi rms maximize? Evidence from professional football. Journal of Political Economy 114/2: 340–365.
Röpke, W. 1943. A harmadik út: korunk társadalmi válsága. Budapest: Auróra.
Samuelson, P. – Nordhaus, W. 2003. Közgazdaságtan. Budapest: KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó (a 16.
amerikai kiadás, 1988 alapján készült fordítás).
Selten, R. 1998. Features of empirically observed bounded rationality. European Economic Review 42/2-3: 413–436.
Shleifer, A. – Glaser, E. 2003. The rise of the regulatory state. Journal of Economic Literature 41/2:
401–425.
Simon, H. 1982. Korlátozott racionalitás. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Solow, R. 1997. How did economics get that way and what way is it? Daedalus 126/1: 39–58.
Szentes Tamás 1994/1997. Világgazdaság, nemzeti fejlődés és az elméletek relevanciája. Budapest: Akadémiai Kiadó, Értkezések/emlékbeszédek sorozat.
Szentes Tamás 2007. A közgazdaságtan oktatása, avagy mit, miből és hogyan (ne) oktassunk? Köz-Gazdaság 2/2: 141–170.
Tao, H.-L. 2008. Attractive physical appearence versus good academic characteristics: which generates more earnings? Kyklos 61/1: 114–133.
Thaler, R. 2000. From homo oeconomicus to homo sapiens. Journal of Economic Perspectives 14/1:
133–141.
Thompson, W. 2007. Children crying at birthday party. Why? Economic Theory 31/3: 501–522.
di Tomasso, M. – Raiser, M. – Weeks, M. 2007. Home grown or imported? Initial conditions, external anchors and the determinants of institutional reform in transition economies. Economic Jour-nal 117/520: 858–881.
Török Ádám 2007. A Methodenstreit és a magyar közgazdaságtudomány. Magyar Tudomány 168/12:
1520–1527.
Trócsányi Zoltán 2008. Hogyan fejlődik a természettudomány? Előadás nemcsak fi zikusoknak. Székfoglaló előadás. Budapest, február 28. Megj. alatt az Akadémiai Kiadó Értekezések/emlékbeszédek sorozatában.
Vanberg, V. 2001. The Constitution of Markets. London: Routledge.
Varian, H. 2003. Mikroökonómia középfokon. Budapest: KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó.
Waelbroek, J. 1998. Half a century of development economics. World Bank Economic Review 12/2:
323–352.
Williamson, O. 2005. The economics of governance. American Economic Review 95: 2–3: 1–18.
Zalai Ernő 1999. A közgazdaságtan metodológiájáról és a matematikai közgazdaságtanról – a Neu-mann-modell ürügyén. Közgazdasági Szemle 44/7–8: 600–628.
Zalai Ernő 2001. Matematikai közgazdaságtan. Budapest. KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó.