A viLÁGGAZDASÁG nApJAinkBAn:
12. kapitalizmusváltozatok és változatos kapitalizmus
CéLok
Elhelyezni az összehasonlító szemléletmódot a gazdaságföldrajz módszertanában.
Bemutatni a kapitalizmusváltozatok (varieties of capitalism) iskolájának megközelítését.
Megismerkedni a kapitalizmusváltozatok irodalmának földrajzi kritikájával.
iSméTLéS
Milyen heterodox közgazdaságtani irányzatok léteznek és azok hogyan hatottak a
gazdaság- földrajzra?
Mit jelent az egyenlőtlen fejlődés? Hogyan értelmezi az egyenlőtlen fejlődés megközelítése
a centrum–periféria viszonyok kialakulását?
Melyek a regulációs elmélet főbb megállapításai?
A TéR, A heLy éS A LépTék FonToSSÁGA
Tér A kapitalizmusváltozatok iskolája a teret (mint tartályt) is beemeli a kapitalista gazdaságok működésmódjának értelmezésébe.
Hely A kapitalizmusváltozatok iskolája a helyek egyediségét hangsúlyozza, amikor a kapitalizmus társadalmi viszonyrendszerekbe való beágyazottságát elemzi.
Lépték A kapitalizmusváltozatok iskolája a nemzetállami szintre összpontosít, így a gaz-daságföldrajz léptékfogalma hasznos módon egészítheti ki a gondolatkört.
kuLCSFoGALmAk ágencia
dereguláció dirigizmus
intézményi közgazdaságtan klaszterelemzés
komparatív gazdasági rend-szerek
koordinált piacgazdaság korporatizmus
liberális piacgazdaság
ordoliberalizmus
összehasonlító gazdaságtan privatizáció
relációs gazdaságföldrajz útfüggőség
Peter A. Hall
Ray Hudson Kornai János David Soskice
SZeméLyek
keLeT-euRópAi eSeTTAnuLmÁny: A SZLovén
kApiTALiZmuSvÁLToZAT SikeRe A 2008-AS GAZDASÁGi vÁLSÁGiG Kontextus
Szlovénia átalakulása 1990 után sok szempontból sikersztorinak tekinthető – legalábbis a ka-pitalizmusváltozatok iskolájának két neves képviselője, Greskovits Béla és Dorothee Bohle ér-tékelése alapján. Az esettanulmányban megismerkedünk az érveléssel, valamint a szerzőpáros könyvéről (Capitalist diversity in Europe’s periphery) írt recenzióval. Az esettanulmányban ugyanakkor nem foglalkozunk a 2008-as gazdasági válság hatásával, amely az elhúzódó szlovén válság miatt a későbbiekben megkérdőjelezte a szlovén út hosszú távú sikerességét, és rámuta-tott arra, hogy a függőségeken nem feltétlenül lehet állami intézményi reformokkal változtatni.
1. forrás: Interjúrészlet Greskovits Bélával
– Nemrégiben szerzőtársaddal, Dorothee Bohle-vel összehasonlító elemzést írtatok az általatok a transznacionális kapitalizmus felé vezetőnek nevezett kelet-európai utakról. Mi-lyen típusú kapitalizmusok alakultak ki Kelet-Európában, és melyek e típusok fő jellemzői?
Kidolgoztunk egy tipológiát, amelynek alapján három országcsoportra osztottuk a kelet-európai régiót. Az egyik csoportot a balti államok tisztán neoliberális kapitalizmusa alkotja.
A másodikat a visegrádi országok szociálisan érzékenyebb, „beágyazott (neo)liberalizmusa”.
A fogalmat Ruggie-tól kölcsönöztük, aki Polányi klasszikus tanulmányára építve jellemezte ezzel a kifejezéssel azt a berendezkedést, amely a második világháború utáni Nyugat-Európára volt elsősorban jellemző. A harmadik, egyelemű csoportot pedig a szlovén neokorporatizmus képviseli. Ez szintén nagyvonalú jóléti szolgáltatásokkal operál, amelyeket egy korporatista tárgyalásrendszer keretében egyeztetnek más feladatokkal, a gazdasági modernizáció, a pi-acosítás és a makrostabilitás szempontjaival. A tipológia azért tűnik különösen használha-tónak, mert a három országcsoportra viszonylag nagyszámú változó figyelembevételével is alkalmazható.
– Melyek ezek a változók?
Az első változó az, hogy mennyire voltak radikálisak a piacorientált reformok. Az EBRD átalakulási mutatóinak tükrében a balti államok reformjai tekinthetők a legradikálisabbaknak, a szlovén reformok a legkevésbé radikálisnak, a visegrádi országok reformjai pedig átlagosan valahol e kettő között helyezkednek el. A másik változó a jóléti kiadások mutatója. Ez azt jelzi, hogy az egyes országokban mennyire próbáltak ügyelni a társadalom kohéziójára a nagy horderejű piaci változások közepette. (…) Nagyon jellemző az egyes csoportokra, hogy a bér-megállapodások politikai alkumechanizmus keretében születnek meg, vagy jellemző módon hosszú távú kollektív szerződésekben vannak rögzítve. A balti államokban van a legkevesebb munkavállalónak kollektív szerződése, a visegrádi országokban közepes a lefedettség, és a legmagasabb szintű Szlovéniában.
A következő aspektus az, [hogy] mi történt az ipari szerkezetátalakítással. A balti álla-mokban olyan szakosodást látunk, ami közepesen fejlett fejlődő országokra jellemző: a nyers-anyagalapú és alacsony bérű, munkaigényes termékek exportja dominál. (…) Egy kapcsolódó szempont: miből ered ez az exportképesség. Itt alapvető a külföldi tőkebefektetések hatása.
(…) Szlovénia abban különbözik mindkét előbb említett országcsoporttól, hogy relatíve itt a legkisebb a külföldi tőke szerepe a gazdaságban, de a beáramló tőke viszonylag nagyobb hányada irányult a komplex iparokba. A szlovén pálya lényegében egy nemzeti kapitalizmus, mérsékelt külföldi tőkeinjekcióval. (…)
80 A világgazdaság napjainkban: megközelítések és kritikák
– A szlovén nemzeti kapitalizmushoz képest miként teljesítettek a visegrádiak?
A mi nyolc országunk közül egyértelműen Szlovénia a legsikeresebb. Ehhez képest elég megdöbbentő, hogy a szlovén példát nem nagyon propagálják Magyarországon. Sokkal töb-ben hivatkoznak a balti sikersztorira. Pedig Szlovénia abban is lepipálta még a balti orszá-gokat is, amiben úgy tűnhetett, hogy azok a legsikeresebbek, vagyis a makrostabilitásban.
Szlovénia úgy vezethette be Kelet-Európából eddig egyedüliként az eurót, hogy közben a legnagyvonalúbb a szociális támogatásokban; hogy viszonylag legnagyobb mértékben tá-maszkodott nemzeti ipari hagyományokra. A siker persze annak is köszönhető, hogy már jóval a kommunizmus összeomlása előtt nagyon messzire jutott a liberalizációs reformokkal, így a kilencvenes években nem kellett már olyan radikálisan piacosítani.
Forrás: Tardos K. (2007): „Egyértelműen Szlovénia a legsikeresebb”. Beszélő, 12 (7–8): 6–14.
6–7., 9.
2. forrás: Recenziórészlet Greskovits Béla és Dorothee Bohle könyvéről
A szerzőket a volt szocialista tábor nyugati „peremén” – az Európai unióhoz sikeresen csat-lakozó kelet-európai országokban – kialakult piacgazdaságok, szociális és politikai intéz-ményrendszerek minősége, hosszú távú fejlődési pályája érdekli. A vizsgált országokon belül próbálják meghatározni a weberi értelemben ideáltipikus alrendszereket. (…) A szerzők há-rom ideáltipikus modellt látnak körvonalazódni az átalakulás bő két évtizedes történetében:
a neoliberális, a „beágyazott” neoliberális és a neokorporatista modellt. (…) A választott ke-reten belül (…) a szerzők valóban meggyőznek arról, hogy nem volt eleve történelmileg vagy földrajzilag determinált, melyik ország milyen modellt fogad el, sőt néhány meglepő politikai választás is született.
A szerzők „ideális ideáltípusa” a szlovén modell. Sajnos keveset tudunk meg a könyvből a szlovén gazdaság összteljesítményéről (…): nem győznek meg arról, hogy Szlovénia nem csupán nagy gazdasági előnyökkel indult a kilencvenes évek elején, hanem ezt az előnyt meg is tudta tartani a visegrádi, illetve a balti országcsoporttal szemben.
A szlovén sztori a szerzők olvasatában a következő: szemben a neoliberális tanácsadók javas-lataival a szlovénok tudatos stratégiai döntéssel nem próbálták a „családi ezüstöt” mindenáron azonnal érvényesíteni. Ez a kilencvenes években előnyös volt. Mivel a többi posztszocialista ország nagyjából egy időben vitte piacra a nagyvállalatait – köztük a közüzemi cégeket és a bankokat is –, az árak nagyon nyomottak voltak. A szlovén állam képes volt menedzselni ezt a helyzetet, ráadásul a neokorporatista, háromoldalú és valóságos tartalmi egyeztetéseknek köszönhetően a makrogazdasági folyamatokat is kordában tudta tartani. (…)
A könyv ötödik fejezete együtt kezeli Szlovéniát, Horvátországot, Romániát és Bulgá-riát mint „délkelet-európai” csoportot. Szemben a balti és a visegrádi csoporttal, amelyeket földrajzi ismérveken kívül a könyv meggyőzőbb érvelése alapján más is összeköt, a délke-let-európai „országcsoportot” semmi nem köti össze azon túl, ami viszont mind a tizenegy országra érvényes – hogy a szocializmusból kerültek ki mintegy két évtizede és demokratikus kapitalista berendezkedés alakult ki bennük. Ráadásul a földrajzi meghatározás is problema-tikus – Románia például földrajzilag, de kulturális és megannyi más értelemben is közelebb van Magyarországhoz, mint Szlovéniához. (…)
A szerzők a szlovén modell genezisét a délkelet-európai országokkal összehasonlítva írják le. Ezzel a szerkesztési megoldással szemben komoly kétségeim vannak. Az, hogy Szlovéni-át szisztematikusan a „délkelet-európai” országcsoportban szerepeltetik, nehezíti gazdasági teljesítményének következetes és alapos, közvetlen összehasonlítását a visegrádiakéval – ezen
belül különösen a gazdasági értelemben jobban teljesítő Lengyelországgal és Szlovákiával, amelyek reformjai aránylag több hasonlóságot mutattak az észt és általában a balti radika-lizmussal. Számomra az összehasonlítás – mind az intézményi evolúciót, mind a gazdasági teljesítményt illetően – sokkal inkább a visegrádi országokkal, illetve a „tiszta” neoliberális modellel, valamint Horvátországgal kapcsolatban lett volna igazán érdekes. Az ötödik fejezet konklúziója – hogy a szlovén állam sokkal erősebb volt, mint a román, a bolgár és a horvát – összehasonlítás nélkül is nyilvánvaló, mégis érdekes lett volna, lévén hogy az egész kötetet áthatja a szerzők erős vonzódása a neokorporatista modellhez.
Forrás: Mizsei K. (2013): Periferiális kapitalizmusok. BUKSZ, 25 (3): 215–227. 215–216., 222–223.
Kérdések a forrásokhoz
Melyek a kelet-európai kapitalizmusváltozatok, mi különíti el ezeket egymástól?
Mi a szerepe a térnek Greskovits Béla és Dorothee Bohle munkásságában: a földrajzi helyzet
befolyásolja a kapitalizmusváltozatokat vagy nem?
Milyen léptékeken zajló folyamatokat vesz figyelembe Greskovits és Bohle elemzése?
Mi- lyen módon hasonlít össze különböző helyeket azonos léptéken belül?
Miben mond ellent a világrendszer-elméletek függőségi szemlélete a kelet-európai
kapitaliz- musváltozatok itt bemutatott gondolatának?
mAGyAR nyeLvű ReFeRÁTum
Farkas B. (2011): A közép-kelet-európai piacgazdaságok fejlődési lehetőségei az Európai unió-ban. Közgazdasági Szemle, 58 (5): 412–429.
Milyen kapitalizmusváltozatokat lehet elkülöníteni Nyugat-Európában?
Miért fontos az intézményi megközelítés a piacgazdasági átalakulás vizsgálatában
Kelet- Európában?
Mennyiben foglalkozik a cikk Kelet-Európa globális gazdasági függőségi rendszerekbe való
beágyazottságával?
iDeGen nyeLvű ReFeRÁTum
Birch, K.–Mykhnenko, v. (2009): varieties of neoliberalism? Restructuring in large industrially dependent regions across Western and Eastern Europe. Journal of Economic Geography 9 (3):
355–380.
Milyen változatait találták a szerzők az ipari régiók átalakulásának Európában?
Hogyan kapcsolják össze a szerzők a gazdasági átalakulás vizsgálatát a
neoliberalizmusválto- zatok megközelítésével?
Hogyan kapcsolódik a neoliberalizmusváltozatok megközelítése a kapitalizmusváltozatok
megközelítéséhez?
eLLenőRZő kéRDéSek A LeCkéheZ
Milyen kapitalizmusmodelleket állít fel a kapitalizmusváltozatok iskolája?
Milyen földrajzi kritikát lehet megfogalmazni a kapitalizmusváltozatok irányzatával szemben?
82 A világgazdaság napjainkban: megközelítések és kritikák
kApCSoLóDó SZAkiRoDALom
A Dictionary of human geography (6. kiadás) kapcsolódó szócikkei
Asian miracle/tigers; capitalism; Latin America; neo-liberalism; regulation theory Tankönyv és tankönyvi fejezet
Kövér Gy.–Laki M.–Kovács J. M. (2011): Komparatív kapitalizmus. ELTE Közgazdaságtudo-mányi Tanszék, MTA KözgazdaságtudoKözgazdaságtudo-mányi Intézet, Balassi Kiadó, Budapest. http://www.
tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0041_komparativkapitalizmus
Yeung, H. W-C. (2012): East Asian capitalisms and economic geographies. In: Barnes, T. J.–
Peck, J.–Sheppard, E. (eds.): The Wiley-Blackwell companion to economic geography. Blackwell, Malden, Oxford, Chichester, 118–131.
Könyv és könyvfejezet
Bohle, D.–Greskovits, B. (2012): Capitalist diversity on Europe’s periphery. Cornell university Press, Ithaca.
Hall, P. A.–Soskice, D. (eds.) (2011): Varieties of capitalism. The institutional foundations of comparative advantage. Oxford university Press, Oxford.
Folyóirat és tematikus folyóiratszám
Economic Geography 83 (4) (2007) – Remaking economic geography: insights from East Asia Folyóiratcikk
Bathelt, H.–Gertler, M. S. (2005): The German variety of capitalism: forces and dynamics of evolutionary change. Economic Geography, 81 (1): 1–9.
Bohle, D.–Greskovits B. (2008): Állam, nemzetköziesedés és a kapitalizmus változatai Kelet-Európában. Fordulat, 1: 8–36.
Csanádi M. (2005): A pártállamok összehasonlító modellje: az újratermelődés, a reformok és az átalakulások hasonlóságainak és eltéréseinek hatalmi-szerkezeti háttere. Politikatudományi Szemle, 14 (1): 197–227.
Lim, K. F. (2014): ‘Socialism with Chinese characteristics.’ uneven development, variegated neoliberalization and the dialectical differentiation of state spatiality. Progress in Human Geography, 38 (3): 221–247.
Peck, J.–Theodore, N. (2007): variegated capitalism. Progress in Human Geography, 31 (6): 731–
Swain, N. (2012): Posztszocialista kapitalizmus. Eszmélet, 96: 8–34.772.
vedres B. (1998): A piaci átmenet elmélettörténete. Szociológiai Szemle, 8 (3): 153–166.