DOCUMENTA
E.: K. szerint a velencei Copia de Commemoriali államkönyvben
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 262–263. (244. szám).
63. 1348. febr. 15.
A pécsi egyház kápt.-ja jelenti Erzsébet anyakirálynénak (H): itt átírt jan. 27-i, gyűrűspecsétjével ellátott oklevelének (l. 42. szám) megfelelően Boya-i Desew királyi ember társaságában Tamás mr.-t, a kápt. succentor-át küldte ki
tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy a királyi ember febr. 9-én (sabb., sc. in oct. fe. Purif. B. virg. prox. preteriti) az említett Peturd birtokon, amely Bozoth-é volt, a szomszédok jelenlétében hj.-t végzett, majd a királynak akarta iktatni örök birtoklásra, ill. a király nevében Theutos királyi ajtónállómr.-nek használatra, amikor Bozoth anyja, felesége a maguk és Bozoth leánya nevében megjelenve a hj.-t nem, de a birtokkal kapcsolatos jogaik miatt az iktatást tiltották. A királyi ember a nevezetteket a helyszínen ápr. 2-ára (ad 8. diei medii Quadr. nunc venturas) megidézte Pál c. országbíró jelenléte elé, más ellentmondó nem volt. D. in crastino fe. B. Valentini mart., a. d. supradicto. [1348.]
E.: Dl. 76 877. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. B. 307.) Kissé vízfoltos. Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, mandorla alakú pecsét töredékei.
K.: Z. II. 295–296. (213. szám).
R.: Z. VII./1. 120.
64. (1348.) febr. 16. Avignon
[VI.] Kelemen pápa közli Johanna szicíliai királynéval: jövetele a Szt. Szék-hez pillanatnyilag nem lenne helyes, mert [I.] Lajos király (V) követei ott tartózkodnak, ezért egyenlőre maradjon a avignoni egyházm. egyik várában, ahol várja be a pápa további utasításait. D. Auinione, XV. Kal. Mar., [pápa-sága] 6. év[é]ben.
Reg.: ASV. 141. 214v. (Df. 291 885.)
K.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 3735. szám (febr. 15-i keltezéssel).
65. (1348.) febr. 18. Avignon
[VI.] Kelemen pápa közli [I.] Lajos királlyal (U): értesülése szerint a király a szicíliai királyságba való átkelése u. a királyság számos főemberét (regales) Aversa városában foglyul ejtette, és azóta is fogságban tartja, amivel kapcso-latosan a pápa csodálkozásának ad hangot, mivel őket András szicíliai király meggyilkolásában ártatlanoknak tartja. A pápa kéri, hogy a király bocsássa szabadon a foglyokat, és erről a pápát írásban értesítse. D. Auinione, XIII.
Kal. Mar., [pápasága] 6. év[é]ben.
Reg.: ASV. 141. 210r–v. (Df. 291 884.)
K.: Theiner I. 752–753. (1133. szám); Wenzel, Dipl. Eml. II. 265–266. (247.
szám); Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 3741. szám) (febr. 17-i keltezéssel).
66. 1348. febr. 18. Buda
[I.] Lajos király (H) közli a Lelez-i konv.-tel: Bach fiai: László, Imre, Péter és Donch elmondása szerint [Druget] Vilmos nádor egykori Hung m.-i alispánja, Gud a nevezettek birtokhatárául szolgáló Hung vizet a nádor idejében eltorla-szolta nem kis sérelmükre, most pedig Joob ~ Job fia Miklós, e Job fia Domokos fiai: János és István azzal vádolják őket, hogy e miatt Sisloch birtokukon lévő 2 malmuk tönkrement, és 100 M. káruk keletkezett, Checher birtokukhoz tartozó erdeikben pedig szintén a víz eltorlaszolása miatt – amit állításuk sze-rint Gud Bach fiainak engedélyével tett – ugyanekkora kár érte őket. A király megparancsolja, hogy a konv. Galuch-i Ágoston fia Symon v. Eur-i Antal fia Tamás v. Bichou v. Ninay-i Miklós fia Mihály v. Miklós fia János társaságá-ban küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében a királyi ember tudja meg a fentiekről az igazságot, majd a konv. tegyen minderről írásos jelentést. D. Bude, f. II. prox. p. domin. Circumd., a. d. 1348.
Á.: a 167. számú oklevélben.
K.: –
R.: Kárffy Ö., TT. 1900. 403.
67. 1348. febr. 18.
A. 1347. [1348.], die 18. Febr. A velencei államtanács határozata értelmében 3 követet küld a magyar (H) királyhoz, akik lehetőleg személyesen a királlyal tárgyal-janak, de ha ez nem lehetséges, fogadják el a király által kijelölt tárgyalófeleket.
E.: K. szerint a velencei titkos lt.-ban.
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 263–264. (246. szám).
68. (1348.) febr. 19. Avignon
[VI.] Kelemen pápa megparancsolja Hugolinus de Trinciis-nek, hogy a magyar királynál (V) járjon közbe a szicíliai királyság András király megölése miatt Aversa-ban elfogott előkelőinek (regales) kiszabadítása érdekében, és a pápa kül-dötte, Iorius fia Károly Ruthensis egyházm.-i nemes ifjú (domicellus) útján tegyen jelentést arról, hogy a fenti ügyben mit tudott elérni. D. Auinione, XII. Kal. Mart., [pápasága] 6. év[é]ben. Ugyanezt kéri az erdélyi vajdától, Szolnuk-i ispántól, Dénes fia István Soemtin-i [!] bántól, Lach fiai: Miklós és Pál nemes lovagoktól, [I.] Lajos király (V) tanácsadóitól és János választott veszprémi püspöktől.
Reg.: ASV. 141. 211r–v. (Df. 291 884.) K.: –
R.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 3750. szám (febr. 18-i keltezéssel).
69. 1348. febr. 19.
A Garam melletti Szt. Benedek-monostor konv.-je (S. Benedicti de iuxta fluvium Goron) hírül adja, hogy korábbi memoriális oklevelének (l. 60. szám) megfelelően abban a perben, amely egyik részről Sándor fia Miklós, másik részről Olivér fiai: Péter és János között a felek birtokai között fekvő földrész ügyében keletkezett, febr. 13-án (f. V. prox. an. Septuagesima) Sándor fia Miklós egy nemessel együtt tartozott esküt tenni Olivér fiai ellenében a konv.
tanúságtevőjének jelenlétében. A határnapon a konv. Miklós testvér papot küldte ki tanúságtételre, aki a felekkel együtt visszatért, és előadták, hogy a földrészen nemes fogott bírák közreműködésével megegyezésre jutottak.
Eszerint az említett esküt elhagyva a vitatott földrészt 2 részre osztották, az egyik Miklósnak, a másik Olivér fiainak jutott örök birtoklásra. Az említett részek között a határok a következők: Stranus folyó, nagy út Szentmártonból (S. Martinus) Zelestan-ba, szeder[bokor], tölgy, ösvény, 3 tölgyfa, Rychke folyó. Ennek tanúságtételéül a konv. pecsétje ráhelyezésével megerősített oklevelet ad ki. D. f. III. prox. p. Septuagesima, a. d. 1348.
E.: MTA. Könyvt. Kézirattár. Oklevélgyűjtemény 110. (Df. 243 755.) Vízfoltos és hiányos. Alul chirographált. A Fk.-en függőpecsét szalagja látszik.
K.: Keglevich K., Fons 15. 271–272. (59. szám); Keglevich K., Garamszentbenedek 66–67. (67. szám).
70. (1348.) febr. 21. Avignon
[VI.] Kelemen pápa közli a pátriárka, érsek és püspök testvérekkel: Iorius fia Károly Ruthensis egyházm.-i nemes ifjút (domicellus), a pápa familiaris-át a jelen oklevéllel [I.] Lajos királyhoz (U) küldi bizonyos ügyek megtárgyalása végett. Elrendeli, hogy a nevezettet és kíséretét mind az odaút, mind pedig a visszaút során mindenféle módon támogassák és biztonságáról gondos-kodjanak. D. Auinione, X. Kal. Mart., [pápasága] 6. év[é]ben.
Reg.: ASV. 141. 211v–212r. (Df. 291 884.) K.: Theiner I. 753. (1134. szám).
R.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 3753. szám (febr. 20-i keltezéssel).
71. (1348.) febr. 22. Avignon
[VI.] Kelemen pápa közli Bertrandus kardinálissal, Szt. Márk presbiter-ével, a Szt. Szék legatus-ával, hogy Iorius fia Károly Ruthensis egyházm.-i nemes ifjút (domicellus), a pápa familiaris-át [I.] Lajos királyhoz (V) küldte a szicí-liai királyság elfogott előkelőinek kiszabadítása céljából. Megparancsolja a
legatus-nak, hogy a fenti cél érdekében működjön együtt a kiküldöttel. D.
Auinione, IX. Kal. Mart., [pápasága] 6. év[é]ben.
Reg.: ASV. 141. 212r. (Df. 291 884.) K.: –
R.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 3754. szám. (febr. 21-i keltezéssel.)
72. (1348.) febr. 22. Avignon
[VI.] Kelemen pápa közli [I.] Lajos királlyal (V): a szicílai királynő távozása u. egy bizonyos nápolyi lovagot, Henrik Károlyt és a királynő más familiaris-ait az ország nemesei és lakosai foglyul ejtettek avval a gyanúval, hogy az illetők gyanúsíthatók András szicíliai király meggyilkolásával. A nevezet-tekkel szemben a pápa kíván igazságot szolgáltatni, ezért kéri a királyt, hogy a foglyokkal – akiket átadtak a pápának és ő az Avignon egyházm.-i új várban tartja őket őrizet alatt, ügyükben pedig már kijelölte a bírákat – kapcsolatos bizonyítékokat juttassa el a pápának, aki érdemük szerint fog fölöttük ítél-kezni. D. Auinione, IX. Kal. Mart., [pápasága] 6. év[é]ben.
Reg.: ASV. 141. 219v. (Df. 291 886.)
K.: Theiner I. 753. (1135. szám); Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 3755. szám.
(febr. 21-i keltezéssel.)
73. 1348. febr. 22.
A. 1347. [1348.], die 22. Febr. A velencei államtanács követei számára utasí-tásokat ad a magyar (H) királlyal folytatandó tárgyalásokra. Amennyiben a király a 4 Da-i várost, Spalatót, Traut, Sebenico-t és Nona-t magáénak tartja, akkor a követek hivatkozzanak arra, hogy a városok súlyos pusztításokat szenvedtek el a szlávok betörései miatt, és önként vetették magukat alá a velencei köztársaságnak. A köztársaság már több mint 25 éve tartja azokat nagy költségek árán, aminek köszönhetően a városok gyarapodnak. A király elődei a városokat sohasem követelték Velencétől, amely szeretne békesség-ben élni a királlyal. Ha a király fenntartja jogát a városokra, Velence hajlandó az ügyet uralkodók döntőbíráskodásának alávetni. Ha király a városokra és általában Da-ra vonatkozó jogigényéről lemond, és a jogokat átruházza Ve-lencére, a követek felajánlhatnak a királynak és báróinak 60 ezer dukátot, v.
valamivel többet. Ha a király ezzel nem elégszik meg, hanem évdíj fizetését követeli, a követek felajánlhatnak a királynak évi 3 ezer, báróinak évi 8 ezer dukátot azzal a feltétellel, hogy a király ezt nem örökbérletnek tekinti, hanem a városokra vonatkozó összes jogot Velencére ruházza át.
E.: K. szerint a velencei titkos lt.-ban.
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 263–265.(246. szám).
74. (1348. febr. 23. e.)
István pap, a várdai egyház rector-a, borsovai alesp. oklevele szerint Regen-i Dénes fia Tamás mr. febr. 23-án tartozik a főesp. színe e. megjelenni Lonya-i Jakab mr. felesége, Klára ellenében.
Eml.: a 78. számú oklevélben.
K.: Bánffy I. 155. (130. szám).
75. (1348.) febr. 24. Avignon
[VI.] Kelemen pápa közli de Trinciis Hugolinus Fulginatensis-i nemes lovaggal:
[I.] Lajos király (U) a szicíliai királyságba való megérkezése u. Aversa vá-rosában a szicíliai ház több nemes főemberét elfogatta és azóta is fogságban tartja. A nevezettek a pápa értesülései szerint ártatlanok András szicíliai király meggyilkolásában, ezért a pápa már kérte a királytól, hogy a foglyokat bo-csássa szabadon. Kéri a címzettet, hogy vesse latba befolyását a fenti cél érde-kében a királynál, valamint küldöttje, a Ruthensis egyházm.-i nemes ifjú (domicellus), Iorius fia Károly, a pápa familiaris-a útján írásban tájékoztassa a pápát arról, hogy mit sikerült elérnie. D. Avinione, VII. Kal. Mat., [pápasága]
6. év[é]ben.
E.: –
K.: Theiner I. 753–754. (1136. szám); Densuşianu I/2. 7. (7.szám).
Ford.: Doc. Trans. IV. 416–417. (601. szám) (román nyelvű).
76. 1348. febr. 25. Buda
[I.] Lajos király (H) megparancsolja a pozsonyi egyház kápt.-jának, hogy
…….. fia László v. ugyanoda valósi …….. fia Péter királyi ember társasá-gában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében a királyi ember Watay …….. e Miklós fia Jánost, továbbá Be…….. (dict.) Miklóst, Péter fiait: Jánost, Balázst és Andych-et, Gyurke-t, Olivér fia Miklóst, ……
Baranya-i (dict.) ……..-t idézze a nádor jelenléte elé, aki minderről írásos jelentést kér. D. Bude, in fe. B. Mathye ap., a. d. 1348.
E.: SNA. Pozsonyi kápt. hh. lt. Oklevelek 28. 1. 13. (Df. 226 956.) Vízfoltos és hiányos. Hátoldalán zárópecsét körvonala.
K.: Str. III. 659. (862. szám).
77. 1348. febr. 27.
A. 1347. [1348.], die 27. Febr. A velencei államtanács Erzsébet anyakirályné közbenjárását kéri a magyar (H) királlyal folytatandó tárgyalásokhoz.
E.: K. szerint a velencei titkos lt.-ban.
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 267. (248. szám).
78. 1348. febr. 27. Eger
János mr. borsodi főesp., M[iklós] egri püspök lelkiekben általános vicarius-a hírül adja: István pap, a Varada-i egyház rector-a, Borsua-i alesp. korábbi oklevelének (l. 74. szám) megfelelően Regen-i Dénes fia Tamás mr. febr. 23-án (22. die fe. Purif. B. virg. iam preteriti) tartozott a főesp. színe e. megjelenni Lonya-i Jakab mr. felesége, Klára ellenében. A határnapon Tamás mr. famu-lus-a és officialis-a, István fia András bemutatta [I.] Lajos király oklevelét. E szerint mivel Tamás mr. István mr. Zeurinium-i bán és Deseu mr., frater-ei távollétében – akik most Itáliában vannak a királlyal – birtokügyekben nem adhat választ, a király megparancsolja az ország igazságszolgáltatóinak, hogy Tamás mr. birtokügyeit halasszák a király oklevele kiadásánák évfordulójára, azaz okt. 6-ra (ad oct. fe. Mychaelis arch. iam venturas). Mivel a püspök bizo-nyosan tudja, hogy Tamás mr. itthon van, továbbá birtokait említett frater-eitől elválasztva birtokolja, a főesp. a püspök parancsára elrendeli, hogy az ügy tárgyalása ápr. 2-án (ad oct. diei medii Quadr. iam venturas) folytatódjék, ugyanis a per Finta fia László, az úrhölgy procurator-a – aki a Lelez-i konv.
megbízólevelével jelent meg – szerint az úrhölgy leánynegyedével kapcso-latos. D. Agrie, 5. die termini prenotati, a. d. 1348.
E.: AL. Bánffy cs. nemzetségi lt. Oklevelek 42. (Df. 260621.) K. szerint hátol-dalán tartalmi összefoglaló, benne Regun névalak. A Fk.-en pecsételés nyoma nem látható.
K.: Bánffy I. 155–156. (130. szám).
R.: Bónis–Balogh 117. (1057. szám).
Ford.: Doc. Trans. IV. 417–418. (602. szám) (román nyelvű).
79. 1348. febr. 28.
Az egri egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Fyzery (dict.) Mihály fia Já-nos mr. bemutatta [I.] Lajos király itt átírt jan. 30-i oklevelét (l. 45. szám). A kápt. camera-jában megtalálták a Rozuad birtokra vonatkozó privilégiumot, amit a kápt. a jelen oklevélben átír. Ennek megerősítésére a kápt. autentikus függőpecsétjével ellátott oklevelet ad ki Miklós prépost, János olvasó-, Jakab éneklő-, János őrkanonok, valamint János Borsod-i, D[ávid] Zabouch-i, Péter
Heues-i, Domokos Borsua-i, András Pankata-i, János Zemlen-i, György Tharcha-i főesp.-ek jelenlétében. D. f. V. prox. p. domin. Exsurge, a.
supradicto [1348.], [I.] Lajos lévén a király (H), Csanád az esztergomi, István a kalocsai érsek, M[iklós] az egri püspök.
E.: Dl. 41 069. (Múz. Ta.) Erősen vízfoltos és szakadozott. Hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával Rozoad névalak. A Fk.-en függőpecsét bevágásai látszanak.
K.: –. (Az átírt oklevelet l. Anjou-oklt. XIV. 135. szám.)
80. 1348. febr. 28. Buda
Miklós nádor (H), a kunok bírája kéri a pozsonyi egyház kápt.-ját, hogy Etheruhcarchaya-i Pál fia Péter v. ugyanoda valósi Benedek fia Miklós v.
Kundurus-i Dénes fia András nádori ember társaságában küldje ki tanúság-tételre hites emberét, akinek jelenlétében a nádori ember István fia Jánost és Karcha-i Belye fia Mihályt a nádor jelenléte idézi Leustachius fia László elle-nében. A nádor minderől írásos jelentést kér. D. Bude, V. f. prox. p. fe. B.
Mathye ap., a. d. 1348.
E.: SNA. Pozsonyi kápt. m. lt. R. 2. 48. (Df. 273 041.) A Fk.-en pecsételés nyoma nem látható.
K.: Str. III. 659. (863. szám).
81. (1348.) márc. 2. Vrána
Baldunus Cornutus testvér, vránai alperjel jelenti Miklósnak, egész Ho. [!]
és Sclavonia bánjának: hitelt érdemlő személyektől értesült azokról a hírek-ről, amelyek a velenceiek Da-ban tett lépéseiről szólnak. A velenceiek 6 banderium gyalogságot küldtek Zára megerősítésére, ez 150 fegyverest je-lent, rövidesen ugyanennyit várnak még, mind a vezetők, mind a zsoldosok velenceiek, és már korábban jártak Zárában. A környékbeli városokba, Nona-ba, Sebenico-ba, Trau-ba és Spalato-ba 12 banderium készül bizonyos számú páncélos lovassal Lauretanus Pál provisor vezetésével, akit Velence a da-i és ho.-i részekre küldött azzal, hogy Pessederia vára mellett végezzen erődítési munkálatokat, hogy ott 500 lovast és ezer gyalogost tarthassanak a magyar király hadai elleni harcra. Clissia-i Maladenus c.-t nevezték ki Sclavonia marchio-jává. A velenceiek éjjel-nappal erősítik Zárát, hogy a magyar király híveit zaklathassák. [I. Lajos] király (H) Apulia-ban sikeresen harcolt, Nápoly kikötőjében 40 Januensis-i gálya van, 20-at várnak Provin-cia-ból és 30-at Sicilia-ból hogy Velence ellen induljanak. D. Averani, die II. mensis Martii, [1348.]
Á.: a 119. számú oklevélben.
K.: Teleki I. 85–87. (48. szám); Smič. XI. 444–445. (337. szám).
R.: Erdélyi Okm. III. 175. (442. szám).
82. 1348. márc. 2.
A vasvári egyház kápt.-jának színe e. megjelenve egyik részről Pedur-i And-rás fia Mihály a maga és fiai: János, István, AndAnd-rás, Dénes, Tamás és György nevében, másik részről ugyanezen Pedur-i Miklós fia Nykul a maga és test-vére, János, valamint fiai: Miklós, Jakab, Endre és Péter nevében előadták, hogy birtokaik megosztásának ügyében magukat fogott bírák döntőbírásko-dásának vetik alá. A felek 3-3 fogott bírót tartoznak előállítani, és ahogy azok jún. 1-jén (die domin. prox. an. fe. Penth. nunc venturum) Pedur birtokon a kápt. tanúságtevőjének jelenlétében döntenek, a felek kötelesek elfogadni. A döntést el nem fogadó fél perkezdet e. 3 M. dénárt fizessen a bíró részén kívül a döntést elfogadó félnek. A fenti időpontig a felek az általuk birtokolt része-ket megtarthatják. Mindezerésze-ket a felek önként vállalták. D. in domin. Esto michi, a. d. 1348.
E.: Dl. 97 966. (Post. adv. 119. 50.) Vízfoltos, hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, kerek zárópecsét körvonala.
K.: Bgl. V. 186–187. (184. szám).
83. 1348. márc. 3.
A. 1348., die 3. mensis Marcii. A velencei államtanács megkapta a magyar (H) király Nápolyból küldött útlevelét a velencei követek számára, ezért in-tézkedik a követek útnak indításáról.
E.: K. szerint a velencei titkos lt.-ban.
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 267–268. (249. szám).
84. 1348. márc. 3.
A. Nat. eiusdem [Christi] 1348., ind. I., die 3. mensis Marcii. A velencei doge palotában Dandolo András doge, Da és Cr. hercege a köztársaság előkelőinek jelenlétében Justinianus Márk, Maurocenus András és Gradonicus Miklós követeknek teljes körű követi megbízatást ad az [I.] Lajos (H, Je, Si) királlyal folytatandó tárgyalásokra.
E.: K. szerint a velencei nagy lt.-ban.
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 268–269. (250. szám).
85. 1348. márc. 6.
A [székes-]fehérvári egyház kápt.-jának színe e. 1348. márc. 6-án (a. d. 1348., videlicet in crastino diei Cynerum) megjelenve Debrechen-i (dict.) János mr., Vörös (Ruphus) (dict.) Péter mr., István erdélyi vajda fia Dénes lovászmr. helyet-tesének officialis-a ura nevében bemutatta [IV.] Béla király (H) privilégiumát kérve annak a kápt. memoriális pecsétje alatt kiadott nyílt oklevelében történő átírását, amit a kápt. a jelen oklevéllel teljesít. D. die et a. supradictis. [1348.]
E.: AL. Wass cs. lt. Oklevelek 1. 1. (Df. 252 691.) A Fk.-en pecsételés nyoma nem látható.
K.: Katona, Hist. Crit. IX. 528. (355. szám); F. IX. 1. 610. (333. szám); Doc.
Trans. IV. 679. (603. szám). (IV. Béla király 1263. évi átírt oklevelét l.
Reg.: Arp. 1364.)
R.: W. Kovács A., Wass. 245. (89. szám); Erdélyi Okm. III. 175. (443. szám).
Ford.: Doc. Trans. IV. 418. (603. szám) (román nyelvű).
86. 1348. márc. 7.
A. 1348., die 7. Marcii. A velencei államtanács utasítást ad követeinek a [magyar]
királlyal folytatandó tárgyalásokra. E szerint ha a király uralkodók döntőbí-ráskodását kérné a vitatott kérdésékben, a követeknek ezt írásban azonnal jelenteniük kell.
E.: K. szerint a velencei titkos lt.-ban.
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 269–270. (251. szám).
87. 1348. márc. 7.
A pozsonyi egyház kápt.-jának színe e. megjelenve egyik részről Chekles-i és Vereswár ~ Weruswár-i Vörös (Rufus) Abraham fia Leukus (dict.) Lőrinc mr., másik részről testvére (frater suus germanus), Mokus v. Abraam (dict.) Mór más frater-eik tudtával az alábbi cserében egyeztek meg. Lőrinc Weruswar és Kaplath ~ Caplat birtokokban lévő teljes részét Mórnak adja szántó- és más földekkel, malmokkal, rétekkel, erdőkkel, szigetekkel, halászóhelyekkel és más haszonvételekkel és tartozékokkal, továbbá 40 M.
széles bécsi dénárt – a M.-t 10 pensa-val számolva – fizet neki. Ennek fejében Mór Chekles birtokban lévő részét szántó- és egyéb földekkel, malmokkal, rétekkel, erdőkkel, halászóhelyekkel, szőlőkkel, hídvámokkal és más haszon-vételekkel és tartozékokkal Lőrinc mr.-nek adja örök birtoklásra. A felek abban is megegyeznek, hogy ha valamelyikük a maga részéből önhibáján kívül va-lamit elveszít, akkor a fenti módon elcserélt részt – beleértve a fenti összeget is – vissza kell adni neki, ha azonban bűncselekmény miatt veszít el
vala-melyikük a csere révén megszerzett birtokából, akkor a másik félnek nem kell visszaadnia a neki jutott részt. D. f. VI. prox. p. diem Cynerum, a. d. 1348. A.
Má.: Dl. 102 775. (Battyány cs. Apponyi ágának lt. 7.) (18. sz.-i egyszerű Má.-ban.) K.: Apponyi I. 167–169. (72. szám).
88. (1348. márc. 9. e.)
Lőrinc mr. soproni c. utasítja a m. alispánját és szb.-it, hogy szálljanak ki Musey birtokra, és Benedek fiai: Péter és János, továbbá Miklós fia István és Musey-i Bertalan fia Kozma, Ebergeulch-i Jekel fia István fiai gyilkosainak birtokrészeit és földjeit hj.-t követően egyenlő részekre osszák föl, majd iktas-sák az említett Kozma fiainak: Bertalannak, Jakabnak és Istvánnak, valamint leányainak: Erzsébetnek és Klárának.
Eml.: a 162. számú oklevélben.
K.: Sopron vm. I. 205. (160. szám).
89. 1348. márc. 9. Buda
[I.] Lajos király (H) értesíti a szepesi kápt.-t: Bogomerius fia János leányai:
Klára és E[rzsé]bet elmondása szerint Bodolow fiai: István és László, Bogomerius fia Miklós c., fiai: István, Péter és Pál, Bogow fiai: [Ta]más, Péter, Pál és András, a nevezett hölgyek apai ágon való atyafiai Liptó districtus-ban lévő birtokaikat fel kívánják osztani, és őket az általuk eddig lakott sessio-kból és mansio-kból más üres sessio-kba kívánják átköltöztetni előbbiek haszonvételeit és jövedelmeit [tiltakozásuk] ellenére maguknak tart-va fent. A király megparancsolja, hogy a kápt. András fia Pongrác v. ……..
Sándor v. Damianus fia Miklós királyi ember társaságában küldje ki hites emberét, akinek jelenlétében a királyi ember a nevezetteket tiltsa el említett magatartásuktól. A király minderről írásos jelentést kér. D. Bude, in domin.
Invocavit, a. d. 1348.
Á.: a 133. számú oklevélben.
K.: –
R.: Szent-Ivány 28. (42. szám).
90. 1348. márc. 9.
A Scepus Szt. Márton-egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Gublinus volt szepesi kanonok testvér előadja, hogy Lampert mr. kanonok Stephk falu hatá-rain belül, ugyanoda valósi Hannus fiai: Zeurus és Detricus rétjei között fekvő
rétjét, amely egyik végével egy malomhely, másik végével Stephk falu felé esik, másfél M. garasért megvette Gublinus-tól nepos-a, Detricus számára örök birtoklásra az említett Zeurus, Detricus, továbbá frater-ük, Zonk bele-egyezésével. D. in domin. Invocavit, a. d. 1348. A kápt. az oklevél visszahozatala esetén privilégium kiadását ígéri.
E.: ŠA. Levoča (Lőcse). Szepesi kápt. m. lt. I. 5. 2. 18. (Df. 272 370.) Vízfoltos.
Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, benne Rethy, Stephkfalua névalakok, kerek zárópecsét töredékei, hártyaszalagja.
K.: –
91. 1348. márc. 9.
A zala[-szigeti] Szt. Adorján-monostor konv.-je hírül adja: a Somogy m.-i Zeuke (dict.) János mr. özvegye kérésére kiküldte tanúságtételre hites embe-reit, Bertalan testvér őrszerzetest és Pál Zalauar-i papot, a konv. várnagyát [!], akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy az úrhölgy az ők, és más fo-gott bírák színe e. összes dolgait – kiváltképpen ménesbeli lovait, valamint Ambrus fia Jakab fiaitól: János és Máté mr.-ektől, frater-eitől leánynegyed címén kapott dolgait, továbbá az ő és fiai: Mihály és Péter mr.-ek közötti fel-osztás során hitbér és jegyajándék címén neki jutott javakat – fiatalabbik fiá-nak, Péternek hagyja örök birtoklásra bárki – kiváltképpen idősebbik fia, Mihály mr. – ellentmondása nélkül. Ennek oka egyrészt, hogy Péter mr. őt a fel-osztás u., sőt azt megelőzően is anyai méltóságának megfelelő módon be-fogadta házába, és minden szükséges dologgal ellátta, másrészt ugyanő az úrhölgy ügyeinek intézése céljából 15 M. dénárt adott neki. D. in domin.
Invocavit, a. d. 1348.
E.: A. HAZU. Diplomata latina 4. 50. (Df. 230 420.) Szakadozott és vízfoltos.
A Fk.-en pecsét bevágása, hártyaszalagja látszik.
K.: –
R.: J. Stipišć–M. Šamšalović, Historijski Zbornik 1959. 307. (566. szám) (latin nyelvű).
92. 1348. márc. 10.
[A. 1348.], die 10. Marcii. A velencei államtanács további utasításokat ad követeinek a [magyar] királlyal folytatandó tárgyalásokra. Ha a király Zára (Civitas Jadra) kérdését veti föl, azt kell válaszolni, hogy az már több mint 30 éve Velencéé, és ezt a király apja sem vonta kétségbe. Ha a király a Sclavonia-n át történő hazautazásához velencei gályákat kér, akkor Velence kész ezeket rendelkezésére bocsátani. Ha felesége és más magyarok Mo.-ról
Apulia-ba való utazásához kér átengedést, ezt teljesíteni fogja Velence. Ha megállapodás jön létre, a király azt megerősítheti szintén követek által. Ha a király belefoglaltatja a megállapodásba a Da és C királya címet, akkor Velen-ce is foglaltassa bele összes címét. Ha király ehhez nem ragaszkodik, akkor Velence is csak a doge-i címet használja. A megállapodás megerősítése u. a követek próbálják meg elérni, hogy a Maladinus c. és frater-ei által tartott területek továbbra is kezükön maradhassanak.
E.: K. szerint a velencei titkos lt.-ban.
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 270–271. (251. szám).
93. 1348. márc. 10.
A Kopornuk-i Szt. Megváltó-monostor konv.-jének színe e. megjelenve Péter fia Jakab, Sythke ~ Sytke-i Lőrinc fia Leukus mr. famulus-a ura nevében tilta-kozik amiatt, hogy Chasurd-i Dumbou (dict.) Lőrinc fiai: Leukus és Illés, e Leukus fiai: András és János, valamint az említett Illés fia Lőrinc az ő, vala-mint Kuchk-i János fia János tulajdonában lévő Dobral ~ Dabrol ~ Dobrol birtokban lévő részüket valakinek el akarják adni, ill. zálogosítani. Mivel az említett birtok Leukus mr. Gyrus birtokával szomszédos, nevezetteket tiltja a birtok bármilyen jogcímen való elidegenítésétől, mindenki mást pedig annak megszerzésétől, mivel Sytke-i Leukus mr. kész azt a jog útján megszerezni.
D. f. II. prox. p. domin. Invocavit, a. d. 1348.
E.: Dl. 68 222. (Kisfaludy cs. idősebbik ágának lt. 33.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, kerek zárópecsét töredékei.
K.: Bgl. V. 187–188. (185. szám).
94. (1348. márc. 12. e.)
A leleszi konv. idéző oklevele szerint az Vngh m.-i Galuch-i Ágoston fia Symon márc. 12-én (oct. diei Cynerum) tartozik megjelenni az országbíró színe e. Chop-i Tamás fia János ellenében.
Eml.: a 153. számú oklevélben.
K.: Z. II. 297. (215. szám).
95. 1348. márc. 12. Velence
A. 1348., die 12. Marcii. Dandulo András velencei doge a köztársaság követe-inek ólombullával ellátott teljes körű, hivatalos követi megbízást ad az [I.]
Lajos királlyal (H) folytatandó tárgyalásokra.
E.: K. szerint a velencei nagy lt.-ban.
K.: Wenzel, Dipl. Eml. II. 272–275. (252. szám).
96. 1348. márc. 12.
Az erdélyi egyház kápt.-jának színe e. megjelenve egyik részről Welkun fia János fiai: János és László Kayla-i nemesek, másik részről András fia Domokos Sumkerek-i nemes, előbbiek előadják, hogy ínségük miatt Doboka m.-i Zenthanduryas birtokukat v. falujukat összes haszonvételeivel és tartozékai-val elzálogosítják András fia Domokosnak besztercei (Byztriciensis) súly szerinti 26 M. tiszta ezüstért a jelen oklevél kiadásának napjától okt. 6-ig (a die datarum presentium usque oct. fe. S. Michaelis arch. prox. nunc venturas).
Ha birtokot ugyanezért az összegért a jelzett időpontig nem tudják vissza-váltani, akkor később csak kétszeres összegért tehetik ezt meg. A megváltás joga másokra nem ruházható át. Mindezeket János és László önként vállalták.
D. f. IV. prox. p. domin. Invocavit, a. d. 1348.
E.: Dl. 73 656. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 90.) Vízfoltos. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, kerek zárópecsét körvonala.
K.: Teleki I. 83–84. (47. szám).
R.: Erdélyi Okm. III. 176. (444. szám).
Ford.: Doc. Trans. IV. 418–419. (604. szám) (román nyelvű).
97. 1348. márc. 12.
Pál prépost és a Jazow-i Keresztelő Szt. János-monostor konv.-je jelenti [I.]
Lajos királynak (H): Pál c. országbíró febr. 5-i oklevelének (l. 54. szám) meg-felelően Miklós fia Egyed királyi ember társaságában György testvért küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy febr. 29-én (f. VI. prox. an. domin. Esto mihi) Iwanusi-i birtokrészükön odavalósi Cantor (dict.) Miklós fiait: Istvánt és Lorándot a királyi ember felszólította, hogy famulus-aikat, Mathe fia Péter fia Mátyást, Byhon fia Imrét és Katre[nchas]
(dict.) Miklóst Laskud-i Abraam fia Mihály ellenében ápr. 2-án (oct. diei medii Quadr.) állítsák a király jelenléte elé. D. f. IV. prox. p. domin.
Invocavit, a. supradicto. [1348.]
E.: –. FK.: Dl. 96 293. (Vay cs. berkeszi lt. 290.) Vízfoltos, szakadozott és hiá-nyos. A Fk.-en zárópecsét körvonala látszik.
K.: –
R.: Piti F., JAMÉ. 2010. 418. (86. szám).
Megj.: a [ ] közötti rész az átírt oklevél alapján.
98. (1348. márc. 12.–19. között)
A budai kápt. jelenti Miklós nádornak, hogy a kápt. a Márk fiai: Imre és Miklós, az időközben elhunyt Márk fia László testvérei részéről kiszálló Erdew Teluk-i Vörös János nádorTeluk-i ember ember társaságában Jánost, kórusának presbTeluk-iter-ét küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy márc.
12-én kiszálltak a Heves Wyuar m.-i Besenew birtokra, ahol a szomszédokat összehívva, a személyesen megjelent Márk fia Imre jelenlétében – aki test-vérét, Miklóst is képviselte –, az egri püspök viszont nem jött el, és nem is küldött senkit maga helyett, hj.-t és határ-elkülönítést végeztek László fia János Besenew-i birtokrészén. A birtokrészt fogott bírák közreműködésével 4 ekealjnyira becsülték, a birtokrészt pedig haszonvételeivel együtt másfél M.-ra taksálták.
Eml.: a 433. számú oklevélben.
K.: Bessenyei 126–127. (7. szám).
99. (1348. márc. 12.–máj. 9. között)
István erdélyi vajda írásban (scripsimus) kéri a váradi kápt.-t, hogy a felperes részéről kiszálló Ody-i Guth fia László v. Sampson-i Péter fia János v. ugyan-oda valósi László fia Miklós, valamint az alperes részéről megjelenő Boxa-i Máté fia Lőrinc v. Ody-i Johahun fia Miklós v. Leley-i János fia Tamás vajdai emberek társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelen-létében a vajdai emberek máj. 9-én (2. die quind. fe. B. Georgii mart.) a fele-ket és a szomszédokat összehívva jelenlétükben a Mon és Boxa birtokok kö-zötti vitatott területet fogott bírák közreműködésével határolják körül, mérjék v. becsüljék föl, majd derítsék ki, hogy az melyik birtokhoz tartozik, és igye-kezzenek megegyezést létrehozni. A vajda minderről jún. 15-re (ad oct. fe.
Penth. tunc venturas) írásos jelentést kér a váradi kápt. oklevelében.
Eml.: a 434. számú oklevélben.
K.: –
100. (1348. márc. 13. e.)
I. Lajos király Theuteus ajtónállómr. részére kiadott, márc. 13-tól (a f. V.
prox. p. domin. Invocabit [!] nunc preteritam) egy évig (per a. circulum) érvé-nyes általános megbízólevele.
Eml.: a 304. számú oklevélben.
K.: –
101. 1348. márc. 13.
Jakab, a Szt. Szék kegyelméből zágrábi püspök tudomására jutott, hogy a zágrábi és csázmai kápt.-ok testvérei között vita és vetélkedés támadt. A püspök elrendeli, hogy ennek haladéktalanul vessenek véget. Ha valaki a testvérek közül az említett egyházhoz tartozókat gyalázkodó szavakkal illeti, 3 M. büntetést von magára, ami a püspök camera-jába kell befizetni, és csak akkor illeti meg a sértettet, ha az békésen tűrte a sértegetést, ha viszont hasonló módon válaszolt, akkor az említett összeg felét fizesse a püspök camera-jának. Az alacsonyabb rangú testvérekre ugyanez vonatkozik. Ha büntetést nem képesek megfizetni, akkor azt részben v.
egészben el lehet engedni, de más alkalmas büntetéssel sújtandók. Ha a clerus-ból valaki egy másikat megsért, 1 M.-t, aki azt kiváltotta, fél M.-t fizessen. Az emlí-tett kápt.-ok őrkanonokjai szedjék be a püspök camera-ját illető büntetéseket, és a püspök parancsa szerint fordítsák azokat a könyvek javítására, v. más, egyházuk számára hasznos dologra. Ha a büntetés megfizetésére az elkövetéstől számított 20 napon belül nem kerül sor, akkor azt a püspök vicarius-a hajtja be, és szab ki a késedelmeskedőre belátása szerint pénz- v. egyéb más büntetést. A fentieket az említett egyházak sacristia-iban alkalmas időpontban ki kell függeszteni. D. 13.
die mensis Marcii, a. d. 1348. A.
Reg.: HDA. Zágrábi kápt. lt. Liber acclavatus seu statutorum Zagrabiensi 821.
183–184. (Df. 291 740.)
K.: Tkalčić, Mon. ep. Zagr. II. 144–145. (26. szám); Tkalčić, Mon. civ. Zagr. I.
194–195. (216. szám); Smič. XI. 447–448. (339. szám).
102. 1348. márc. 13.
A pozsonyi egyház kápt.-jának színe e. egyik részről Anna, Márk fia Jakab felesége, korábban Bor[sa]-i Pál fia Mihály felesége, másik részről Wduorus fia Symon a maga és fiai: Sebestyén és János nevében, továbbá fia, Lőrinc, utóbbiak előadják, hogy Annának, Márk fia Jakab feleségének átadják a korábbi férje, Mihály által bírt birtokokat és birtokrészeket. Anna pedig az első férje által rá hagyott földekből Symonnak és fiainak ad egy tömbben 10 holdat abból a részből, amely Ikran föld és Chate között fekszik, 11 holdat a Borsa birtokban lévő jó és közepes minőségű földekből, továbbá volt férje, Mihály sessio-jának ötödét a felső részen a folyóig és azon túl, férje rétjének felét, valamint e rét puhított (mollificatus) földjét örök birtoklásra. Az átadott részekben jegyajándék címén lévő jogairól teljességgel lemond. D. f. V. p. fe.
B. Gregorii pape, a. d. 1348.
Á.: Pozsonyi kápt., 1373. dec. 16. SNA. Pozsonyi kápt. hh. lt. Oklevelek 14. 2.
21. (Df. 226 596.)
K.: Str. III. 659–660. (864. szám).
103. (1348.) márc. 14. Avignon
[VI.] Kelemen pápa értesíti a pátriárka, érsek és püspök testvéreket: Pistorio-i János mr.-t, a Traiectensis-i Szt. Megváltó-egyház dékánját, a pápa káplánját, a Szt. Szék nuncius-át Erzsébet anyakirálynéhoz (V) küldte bizonyos ügyek megtárgyalása céljából. A pápa megparancsolja a címzetteknek, hogy követét jóindulattal fogadják, amikor az a címzettek által irányított területeken átha-lad, naponta 4 aranyft.-ot adjanak neki kiadásaira, valamint lássák el minden szükséges dologgal oda- és visszaútjában. A nuncius teljes felhatalmazással rendelkezik arra vonatkozólag, hogy akik a fentieket nem teljesítik, egyházi fenyítékben részesítse. Ez alól semmilyen kiváltságlevéllel nem lehet mentes-séget szerezni. D. Auinione, II. Id. Mart., [pápasága] 6. év[é]ben.
Reg.: ASV. 141. 221r–v. (Df. 291 887.) K.: Theiner I. 754. (1137. szám).
R.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 3773. szám.
104. 1348. márc. 14. Nápoly
[I.] Lajos király (V, Je, Si, Apulia és Capua hercege, Da, C, Ra, Se, G, Lo, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli d.) több nápolyi rendház perjele kérésére átírja és megerősíti II. Károly szicíliai és jeruzsálemi király 1306. júl. 1-jei (a. d. 1306., die 1. Julii, IV. ind.) oklevelét a teológiai főiskola jövedelmeiről. D. Neapolii, per Mattheum de Porta Salerno, juris civilis professorem, magne curie rationalem, locumtenentem prothonotarii regni Sicilie, a. d. 1348., die 14. Marcii, I. ind., mo.-i (V) uralkodása 6., jeruzsálemi és szicíliai uralkodása 1. évében. A.