Küls ő etikai intézmények

A szervezeten kívüli etikai intézmények legfontosabb funkciója, hogy normatív elvárásokat fogalmazzanak meg a vállalatok felé, valamint hogy a közös cselekvés normáit felajánlva csökkentsék a kollektív cselekvés előtt álló akadályokat. Az elvárások megfogalmazása jelenthet effektív nyomásgyakorlást (pl. a civil szervezetek etikai minősítéseit értelmezhetjük így), de önmagában a külső normák létének és mások általi explicit elismerésének van morális hatása. Tág értelemben minden, a vállalaton kívüli normatív megfontolásokat megjelenítő intézményt, működést a külső etikai intézmények közé sorolhatunk, így például a vállalati botrányokról tudósító sajtót, a szakszervezetek vagy a civil szervezetek működését is. Az alábbiakban azonban szűkebb értelemben, specifikusabb etikai intézményeket mutatunk be.

Iparági etikai kódexek

Az elmúlt két évtizedben szaporodni kezdtek az olyan etikai, magatartási kódexek, amelyeket több vállalati szereplő, esetleg egy-egy iparági kamara dolgozott ki, gyakran külső szereplők (szakszervezetek, civil szervezetek, ENSZ szervezetek) bevonásával. A vegyipar Felelős gondolkodás címmel fogalmazta meg elveit (amelyet a nagyobb hazai vegyipari cégek is aláírtak), de a gyerekmunka botrányok nyomán például a szociális-munkaügyi dimenzióban is több ilyen dokumentum született. Van kódex a gyógyszerek vagy a mezőgazdasági vegyszerek nemzetközi marketingjéről is. Általában sajnos megállapítható, hogy ezek a kódexek mindig egy-egy komolyabb botrány után születtek meg. Így történt ez az első, a csecsemőtápszerek nemzetközi forgalmazásáról szóló kódex esetében is (lásd: Box 4.6).

66 Iparági önszabályozás

Iparági szinten nem csak kódexeket lehet kidolgozni, hanem létre lehet hozni önszabályozó testületeket is, amelyeknek a döntései ugyan nem „törvényerejűek”, de a vállalatoknak mégis ajánlatos megszívlelni őket. Egy ilyen hazai példa a Reklámszövetség Önszabályozó Etikai Bizottsága.

Box 5.3 A Reklámszövetség Önszabályozó Etikai Bizottsága

A Magyar Reklámszövetség egy szakmai szervezet, amelynek tagjai a reklámkészítő cégek.

Önszabályozó Etikai Bizottságának az a feladata, hogy állást foglaljon minden olyan esetben, amikor felmerül, hogy egy reklám etikátlan. A Bizottsághoz bárki fordulhat panasszal vagy észrevétellel, ám ülését zárt ajtók mögött tartja, és döntése sem nyilvános. Döntése csak ajánlás, nem kötelező, de azt a tapasztalatok szerint a vállalatok többnyire elfogadják.

Számos reklámot vontak már vissza a Bizottság ajánlása nyomán. Tudni lehet, hogy erre a sorsa jutott például az a Nestlé reklám is, amely arra biztatta a gyermekeket, hogy igyanak még egy pohár kakaót, majd „fogják rá a Nyuszira”, azaz hazudjanak szüleiknek.

Adatbázisok, listák

A civil szervezetek, szakszervezetek, zöldek régóta használják azt a nyomásgyakorlási eszközt, hogy a vállalatokról negatív vagy pozitív töltetű információkat tesznek közzé. A XIX. századi Amerikában például a rabszolgamunkát alkalmazó, majd a szakszervezeteket nem toleráló vállalatokat nevezték meg. Manapság számos témában találhatunk civil és fogyasztóvédelmi adatbázisokat az interneten, amelyek a vállalatok környezetvédelmi gyakorlatairól, a termékek előállítási körülményeiről (pl. gyerekmunka-probléma), vagy a vállalatok egyéb kifogásolható működéséről (pl. fegyvergyártásban való részvétel, korrupciós ügyek) tesznek közzé információkat, nem titkoltan azzal a céllal, hogy befolyásolják a fogyasztókat, és általuk végső soron magukat a cégeket. Az egyik legrégebbi ilyen adatbázis az angol Ethical Consumer nevű szervezeté (www.ethicalconsumer.org).

67 Etikai tanúsítványok

A felelős vállalatok igyekeznek olyan szabványok szerint működni, amelyek ellenőrizhetőek, és tanúsíthatóak. Jegyezzük meg, hogy a tanúsítványok bizonyos értelemben akár szervezeten belüli intézményként is értelmezhetőek, amennyiben komoly szervezeti változásokat tesznek szükségessé. Egyre több ilyen szabvány áll rendelkezésre, pl. az ISO 14001 irányítási rendszerrel (szabvánnyal) rendelkező vállalatok a környezetvédelmi teljesítményük javításáért tesznek. Ha egy vállalatnak ilyen szabványa van (ezt gyakran a termékein is feltünteti), az nem jelenti azt, hogy a vállalat teljesen „zöld”, azaz környezetbarát. Azt azonban igen, hogy igyekszik minél környezetbarátabb lenni, van környezetvédelmi stratégiája, és annak felelőse, aki ezzel foglalkozik, a szennyezésekre vonatkozó méréseket végez stb.

Magyarországon nemigen létezik, de külföldön sok vállalatnak van SA 8000 szabványa is. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalat a külföldi üzemeiben is betartja a munkaügyi, szociális minimumokat, tehát például nem alkalmaz gyermekmunkát. Sőt, mindezt a szállítóitól is megköveteli.

A magyar boltokban kapható termékeken is található azonban sok olyan címke, amely a vállalat társadalmi vagy környezeti teljesítményét hivatott bizonyítani. Ezek a címkék bizonyítják a felelős működésre való törekvést, és a vállalatok abban bíznak, hogy az etikus fogyasztók inkább vásárolják ezeket a termékeket – még akkor is, ha néha drágábbak a többinél.

Az alábbiakban bemutatunk néhány ilyen címkét, de ezeken kívül még sok másféle is található a termékeken. Mint látható, elsősorban környezetvédelmi címkéket találhatunk a termékeken. Ennek az az oka, hogy a környezetvédelmi problémák hamarabb tudatosultak az emberekben, mint a vállalatok működésével járó esetleges társadalmi problémák, de nem lehet kétségünk afelől, hogy a jövőben az általános etikai címkék is szaporodni fognak.

68

Környezetbarát védjegy: A Környezetvédelmi Minisztérium által létrehozott bizottság ítéli oda annak a terméknek, amelyik vagy amelyiknek a csomagolása környezetbarát. Pontosabban: amelyik termék akár a gyártása, akár a felhasználása, akár a hulladékká válása során kevésbé terheli a környezetet, mint a hasonló termékek.

Biotermék: A Biokultúra Egyesület minősített biotermék jele, melyet a Biokontroll Kht. ellenőrzése után ítélnek oda. A jelzés garantálja, hogy az adott termék alapanyagát a környezetbarát, organikus, vegyszermentes módon termesztették, a termék maga sem tartalmaz mesterséges adalékanyagokat (www.biokultura.com)

Zöld Pont: Németországban használt jelzés, a gyártó részt vesz az ott működő un. kettős visszagyűjtési rendszerben, azaz a terméke által termelt hulladékot visszagyűjtve újrahasznosítják. Mivel semmilyen más környezeti tulajdonságot nem jelöl, Magyarországon nincs hasznos jelentése.

Delfinkímélő tonhal: Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériumának tanúsító jelzése, amely garantálja, hogy az adott konzervben lévő tonhal halászata közben nem öltek vagy sebesítettek meg delfineket.(Ez a probléma abból adódik, hogy a delfin és a tonhal azonos élőhelyen található, és sajnos a delfinek gyakran lelik halálukat a tonhalászok hálójában).

Kiváló Magyar Élelmiszer: A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum (AMC) Közhasznú Társaság adja ki olyan gyártóknak akik élelmiszer-előállító tevékenységüket Magyarországon végzik, és a pályázott terméket Magyarországon állították elő (www.amc.hu).

Kék Angyal: Németországban bevezetett jelképe azon termékeknek, amelyek a piacon lévő hasonló rendeltetésű más termékekhez képest valamelyik környezetvédelmi szempontból fontos területen lényegesen kedvezőbb tulajdonosággal bírnak.

Fenntarthatósági tőzsdeindex

1999-ben hozták létre a Dow Jones Sustainability Indexeket (DJSI), amely a New York-i tőzsde Dow Jones indexébe tartozó, a világ 2500 vezető vállalata közül annak a legjobb 10%-nak a részvényeit foglalja magába, amelyek bizonyos etikai, társadalmi és környezeti standardok vonatkozásában a legmagasabb teljesítményt mutatják. Egyszerűen fogalmazva: a

69

DJSI a világ legkiválóbb vállalatainak részvényárfolyamát mutatja, és a fenntartható avagy etikus befektetések számára a legfontosabb igazodási pontot jelenti. A vállalatokat több kritérium alapján minősítik, amelynek éppúgy része a vállalatok környezetvédelmi teljesítménye, és a klímaváltozás elleni stratégiájuk, mint a munkaügyi gyakorlatuk, a beszállítóikkal való kapcsolatuk, a vállalati kormányzás jellemzői, vagy a kockázatkezelésük.

A DJSI-be tartozni privilégium, ami jelzi egy vállalat értékét, és amiért a cégek is sok mindent hajlandóak megtenni. Ugyanakkor a kritikusok megjegyzik, hogy a DJSI minősítést elsősorban a vállalatoktól kapott információk alapján végzik el, független ellenőrzés nincs. Az index nimbuszát egyes magasra értékelt vállalatok botrányai is megtépázták: 2010-ben például a korábban sokszor példaértékűnek tartott British Petroleum (BP) egyik tengeri olajkútjánál történt robbanás, ami 11 ember halálát okozta, és az azt követő olajkiömlés súlyos környezeti katasztrófát okozott a Mexikói-öbölben. A BP-t azonnal kivették a DJSI-ből, azonban az esetről készült elemzések azt valószínűsítik, hogy a baleset nem véletlenszerűen, hanem korábbi szisztematikus mulasztások miatt történt – ami utólag is kínos a DJSI-nek.