A Kúria határozatai

A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5033/2017/4. számú határozata

Az ügy száma: Köf.5033/2017/4.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt, a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró Az indítványozó: Kúria Pfv.I. tanácsa (1055 Budapest, Markó u. 16.)

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros Önkormányzata (1052 Budapest, Városház u. 9–11.) Az ügy tárgya: közterület-használat rendjének szabályozása

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

– megállapítja, hogy Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/2013. (III. 8.) Főv. Kgy. rendeletének 5. § (1) bekezdése törvénysértő, ezért azt 2018. április 30-ai hatállyal megsemmisíti;

– megállapítja, hogy Budapest Főváros Önkormányzat Közgyűlésének 3/2013. (III. 8.) Főv. Kgy. rendelet 5.  § (1) bekezdése nem alkalmazható a Kúria Polgári Kollégiuma előtt folyamatban lévő Pfv.I.22.145/2016. számú ügyben, valamint valamennyi, a  megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;

– elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;

– elrendeli, hogy a  határozat közzétételére – a  Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes keresetében – egyebek mellett – annak megállapítását kérte, hogy jogellenes az alperes önkormányzat tulajdonosi bizottságának a  közterület használati ügyében hozott határozata. Az  alperes Fővárosi Önkormányzat (a  továbbiakban: Önkormányzat) a  3/2013. (III. 8.) Főv. Kgy. rendelete (a  továbbiakban: Ör.) alapján kialakított gyakorlata szerint a közterületi használati kérelmeket nem közigazgatási eljárásban, nem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a  továbbiakban: Ket.) szabályai alapján bírálják el, hanem a  rendeletet követve magánjogi keretek között eljárva. Ezáltal elvonják a  döntéssel szemben a közigazgatási jogorvoslat lehetőségét.

[2] Az alperes Önkormányzat érdemi ellenkérelme a  kereset elutasítására irányult. Az  alperes szerint a  területek a tulajdonában állnak, ezért a használat polgári jogi megközelítése figyelembevételével alakította ki a szabályozás rendszerét. Ez  azt jelenti, hogy a  közterület-használat a  tulajdonosi hozzájárulás megadásával és szerződés megkötésével jön létre. Az  alperes hivatkozott a  434/B/2015. AB határozatra, valamint a  Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal B–6254-3-2009. számú levelére, amely szerint egyaránt jogszerűek a  tárgykört önkormányzati hatósági jogviszonyként, illetve tulajdonosi jogkörben rendező önkormányzati rendeletek.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a  keresetet, a  felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság pedig helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság osztotta az  alperes érveit, és rámutatott, hogy az  alperes az  Ör. 10.  § (1)  bekezdése alapján tulajdonosként határozhatott akként, hogy a közterület-hasznosítási megállapodás meghosszabbításához nem járul hozzá.

[4] A felperes a  keresetet elutasító jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelme alapján a  folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban a  polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a  továbbiakban: Pp.) 155/C.  § (1)  bekezdése, valamint a  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a  továbbiakban:

Bszi.) 48. § (3) bekezdése alapján indítványozta az alperes említett számú rendeletének a felülvizsgálatát és ennek eredményeként a rendelet egészének a megsemmisítését.

[5] Okfejtése szerint a  rendelet sérti az  Alaptörvény XVIII.  cikkének [helyesen: XXVIII.  cikkének] (7)  bekezdését az  Alaptörvény 32.  §-ának [helyesen: 32.  cikkének] (3) és (6)  bekezdéseit, valamint a  Ket. 12.  § (1)  bekezdését.

Kérelmében utalt a  felülvizsgálat tárgyát képező, szerinte jogszabálysértő ítéleti döntésre, melyből kitűnően az  alperes úgy szüntette meg a  hosszabb idő óta fennálló közterület-használati jogát, hogy döntésével szemben nem biztosított jogorvoslati lehetőséget, azaz nem hatóságként, hanem magánjogi alapokon, tulajdonosi minőségben járt el.

[6] A felperes szerint az alperes a közterületek használatával kapcsolatban hatóságként jár el, ebben a jogviszonyban ugyanis a  közjogi elemek túlsúlya jellemző. Az  alperes Önkormányzat rendelete szerinte ezzel ellentétesen magánjogi szerződéses keretet követ, ennek folytán jogorvoslati lehetőséget jogszabálysértő módon nem biztosít.

A  felperes szerint ez  a  típusú jogalkotási technika a  Ket. 12.  § (1)  bekezdésének kijátszására irányul, és ezért a rendelet egészének a megsemmisítése indokolt.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[7] A Kúria eljáró tanácsa a felperes kérelme alapján a Pp. 155/C. § (1) bekezdése értelmében kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsának a  Bszi. IV. fejezetének 15.  pontjában szabályozott nemperes eljárását, egyidejűleg a  felülvizsgálati eljárást a  Pp. 155/C.  § (4)  bekezdése alapján felfüggesztette. Az  eljáró tanács az  alperesi önkormányzat közterület használatáról alkotott Ör. rendeletének felülvizsgálatát kezdeményezte.

[8] A Kúria eljáró tanácsa a  kezdeményezéskor figyelemmel volt arra, hogy a  felperes által felvetett jogkérdés megítélése nem egységes, ugyanakkor az  ennek kapcsán kialakult vita eldöntése nem polgári pereket tárgyaló bíróság elé tartozik. A  kérdés tehát az, hogy az  önkormányzatok a  közterület-használat vonatkozásában hatóságként, közigazgatási eljárásban vagy tulajdonosként magánjogi alapokon járhatnak-e el.

[9] Figyelembe vette az  eljáró tanács azt is, hogy az  Alkotmánybíróság, valamint a  Kúria hasonló ténybeli alapok mellett meghozott határozatai alapján kialakult gyakorlat szerint a  közterület-használata önkormányzati hatósági ügy, melyben az  önkormányzat megfelelő fórumának közigazgatási határozatot kell hoznia, és az  így meghozott határozattal szemben a  közigazgatási fórumrendszerén a  jogorvoslati lehetőséget is biztosítania kell.

A közigazgatási fórum által meghozott jogerős határozat az, ami az erre irányadó, különös eljárási szabályok szerint bíróság által felülvizsgálható.

[10] Az Önkormányzat állásfoglalásában a közterület-használati megállapodásban szabályozott jogviszony természetét polgári jogi jogviszonynak tekinti, amelyik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálya alatt áll.

[11] Tekintettel a  Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényre (a  továbbiakban: Mötv.) az  állásfoglalás a  Fővárosi Önkormányzat és a  kerületek között a  közterületekkel kapcsolatos feladatok ellátását tulajdonukban állás szerint határolja el, ennek alapján az  Önkormányzat szabályozása csak saját tulajdonára vonatkozhat. Az érvelést követve ezért a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) szabályai irányadók a használat átengedése tekintetében.

[12] Az Önkormányzat hivatkozott az Alkotmánybíróság gyakorlatára: a 46/B/1966. AB, a 434/B/2005. AB, az 1358/H/2008. AB, valamint az 1359/H/2008. AB határozatokra, melyekből a közterület-használatra vonatkozóan a polgári jogi jogviszonyként való felfogás elemei rajzolódnak ki. Az állásfoglalás a közterületi parkolás analógiájával él.

[13] Az állásfoglalásban foglaltak szerint a  helyi önkormányzatok jogosultak eldönteni, hogy a  közterületekkel kapcsolatos viszonyokat hatósági ügyként vagy polgári jogviszonyként fogják föl. „Budapest Főváros Önkormányzata az  utóbbi megközelítést választotta.” Eszerint az  önkormányzati autonómia korlátozása jogértelmezéssel sem lehetséges.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása [14] Az indítvány részben megalapozott.

[15] Ha a  Kúria Önkormányzati Tanácsa a  Bszi. 55.  § (2)  bekezdésének alkalmazásával megállapítja, hogy az  önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az  önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti.

[16] Az Önkormányzati Tanácsnak azon kérdést illetően, hogy elvonták-e az  ügyben felperes jogorvoslathoz való jogát, abban a  mögöttes kérdésben kellett állást foglalnia, vajon a  közterület-használati hozzájárulás polgári vagy közigazgatási jogintézmény-e, illetve annak polgári viszonnyá minősítése az  Önkormányzat rendelete által jogszerű-e.

[17] A Kúria ezzel összefüggésben először a  kérdéses jogviszony jellegét tette elemzés (I.) és elhatárolás (II.) tárgyává, majd ennek eredményeként vizsgálta, hogy az Önkormányzat rendelete miképpen felel meg a megállapításra került jogviszony tartalmi követelményeinek (III.).

I.

[18] Az indítvány hivatkozza a  Kúria hasonló tárgyú ítéleteit, így a  Kfv.IV.37.470/2013; Kfv.IV.37.573/2013;

Kfv.IV.37.197/2015; Kfv.IV.37.940/2015 számú határozatait. Ezek elvi kiindulópontja, hogy a  közterületet „véges közjószágnak” tekintik, amiből a  helyi önkormányzat közhatalomként való eljárása következik. E  fogalom értelmezése kulcsfontosságú közbevetőlegesen ahhoz, hogy a  hatályos jog idevágó alapvető szabályozási megoldásait értelmezni lehessen.

[19] 1. A  közjószág a  közpénzügyek fogalmai közé tartozik. Piacgazdaságban azokat a  javakat tekintik ilyennek, amelyekhez mindenki szabadon hozzáfér, azaz fogyasztásuk közös, illetve senkit sem lehet azok élvezetéből kizárni.

A  tipikus áruviszony ennek éppen az  ellenkezője: az  adásvételi szerződés a  vevőt a  vételár ellenében egyénre szabott jog gyakorlásával ruházza fel, míg éppen e kizárólagosság miatt mások az adott jószágra vonatkozó jogok gyakorlásából természetszerűleg ki vannak zárva. Közjószágokra azonban piacgazdaságban is szükség van, és mivel előállításuk a vállalkozásoknak nem lenne gazdaságos, a kormányzat vállal szerepet biztosításukban.

[20] Közjavak körébe tartozik például a  tiszta levegő, aminek szennyezését, „elhasználását” közös érdekből korlátozni kell, vagy a  közvilágítás fénye, amire egyaránt szükség van, és mindenki él vele, noha közvetlenül nem fizet érte használatának mértékével arányosan. Mindegyikre igaz, hogy a fogyasztásukért az egyéneket nem lehet vagy igen nehéz az ellenérték megfizetésére kötelezni, tehát biztosításuk módját, a rendelkezésre állást másképpen kell elérni – ami pedig közösségi (kormányzati) feladat.

[21] A közjószág végessége a javak további csoportjánál kerül előtérbe, ahol is a közjavakról kiderült, hogy túlhasználat vagy legalábbis annak kockázata merül föl. Akkor történik ez, amikor senki sem zárható ki a fogyasztás élvezetéből, de a használat egyéni és azt önérdekből főszabályként mindenki korlátlanul növelné, ezzel veszélyeztetve a „közös készlet” megőrzését. Az  ilyen, úgynevezett közös készletű javak esetében nagy szerepe van az  igénybevétel érdekeltségalapú szabályozásának. Mindenki szabadon hozzáfér ugyan a  fogyasztáshoz, azonban annak egyéniesítésével korlátokat lehet állítani. Sőt, közösségi érdekből erre feltétlenül szükség is van. A  kormányzat különböző szintjeinek feladata, hogy ezt a  szabályozást elvégezzék, egyebek mellett éppen a  piacgazdasági általános működés védelme érdekében. Mondhatjuk, ebben az esetkörben a közjavak rendelkezésre állása korlátos.

[22] A közterület ilyen véges közjószágot testesít meg. Bárki szabadon használhatja, azonban a  tartós egyéni igénybevétel csak szabályozott módon történhet. Határa kell hogy legyen, továbbá e  határokon belül a  többlet- vagy meghatározott keretek között kizárólagos jogosultság gyakorlása fizetési kötelezettséggel járhat. Az  egyéni többlethaszon korlátozza mások haszonmaximalizálását. Ha valaki tartósan elfoglal egy területet, azt más már nem foglalhatja el, sőt másokat zavarhat. Másrészt a többlethasználat többlethasznot eredményezhet, a területen folytatott tevékenységek függvényében.

[23] Amikor a  többlethasználatnak nincs haszonvonzata, azaz a  fogyasztás nem egyéniesíthető, akkor a  kizárás lehetőségének megteremtésével lehet közösségi határokat szabni. Jellemzően ilyen a városi parkolás, ha parkolási rendszert vezetnek be. Ekkor beszélünk az ún. díjfizetéses javak fogalmi köréről. Az Önkormányzat állásfoglalásában élt is a  parkolás analógiájával, annyiban jogosan, hogy ott is fölmerül a  közjószág (szabad parkolóhely) igénybevételének korlátozása és szabályozása. A  közterület esetében azonban a  díjfizetés jellege más. Nem általában a használathoz van kötve, hanem a többlet-igénybevételhez.

[24] A szóban forgó javak rendelkezésre állásának biztosításában a  kormányzatnak különböző szinteken szerepe van.

Helyi szinten ez  a  helyi önkormányzatokat jelenti, feladatellátási felhatalmazásuk függvényében. A  közigazgatási feladat teljesítése közbevetőlegesen polgári jogi szerződési viszonyokon keresztül is megvalósulhat. Például a parkolás díjtételeit önkormányzati rendelet állapítja meg; a díjfizetés a közterületi parkolóhely igénybevételéért viszont már magánjogi szerződés alapján történik. A  kormányzati felhatalmazás alapja ebben a  komplex

jogviszonyban a közérdek, azaz a közös használatú terek használatához való bárki számára fenntartandó hozzáférés feltételeinek biztosítása.

[25] 2. A közterület eddigiekben leírt fogalmának jogi sajátosságai a következő tételes alapokon nyugszanak.

[26] Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 13. pontja szerint a közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Az 54. § (4) bekezdése szerint a közterületet rendeltetésének megfelelően bárki használhatja. A  közterület rendeltetésére és használatára jogszabály további szabályokat állapíthat meg.

[27] E meghatározás alapján már látható, hogy a közterülettel kapcsolatos használati viszonyok egyik alanya a központi vagy a  helyi kormányzat. Az  előbbit a  szabályozás „államinak” nevezi, rendszertanilag természetesen mindkettő (a helyi önkormányzat is) az állam része. A jogviszony egyik sajátossága tehát az, hogy nem magántulajdonos, illetve magánszemély az egyik fél benne. Azt is jelenti ez, hogy az állam maga sem magántulajdonosi minőségében jelenik meg ebben a viszonyban, hanem mint köztulajdonnal való rendelkezésre felhatalmazással bíró jogalany.

[28] A közterület-használati jogviszony másik sajátossága pedig az, hogy alapesetben „bárkinek” lehet használati joga, ellenérték nyújtása nélkül is. Tehát a  szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya jelen esetkörben korlátozottan érvényesül, pontosabban nem magánjogi keretek között valósul meg.

[29] Az állami, önkormányzati jogalany helyzete meghatározása szempontjából a  következő szabályoknak van jelentőségük.

[30] Az Alaptörvény 32.  cikk (6)  bekezdése szerint a  helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja.

[31] A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a  továbbiakban: Mötv.) 13.  § (1)  bekezdés 2.  pontja szerint helyi önkormányzati feladat a  településüzemeltetés körében a  helyi közutak és tartozékainak fenntartása, közparkok és egyéb közterületek fenntartása. A  23.  § (4)  bekezdés 19.  pontja szerint a fővárosban a fővárosi önkormányzat feladata a tulajdonában álló közterületek használatára vonatkozó szabályok és díjak megállapítása.

[32] Az önkormányzatok feladata tehát jellemzően a  közterületek fenntartása, ezért a  feladatellátáshoz szükséges közterületnek minősülő ingatlanvagyonnak köztulajdonként tulajdonosai.

[33] Az Nvtv. 5.  §-a szerint a  helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyona törzsvagyon vagy üzleti vagyon lehet.

A törzsvagyon közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálja.

[34] Forgalomképtelen törzsvagyon, amit az  Nvtv. kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyonnak minősít, illetve törvény vagy a  helyi önkormányzat rendelete nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősít. Törvény vagy a  helyi önkormányzat rendelete korlátozottan forgalomképes vagyonelemeket állapíthat meg.

[35] A helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba tartoznak, azaz forgalomképtelen törzsvagyonba tartoznak az  Nvtv. 5.  § (3)  bekezdés a)–b)  pontjai szerint a  helyi közutak és műtárgyaik, valamint a  helyi önkormányzat tulajdonában álló terek, parkok. Ez  a  fogalmi kör a  közterületek fenti funkcionális meghatározásának megfeleltethető.

[36] Megállapítható, hogy a közterületek tulajdoni szempontból az önkormányzatok forgalomképtelen törzsvagyonának tárgyait képezik. Ez a körülmény a létesíthető polgári jogviszonyok tekintetében jelentős korlátot jelent, melyek fő tartalma az Alaptörvényen és az Mötv.-n kívül az Nvtv. szabályozásán alapul.

[37] A véges közjószág sajátosságai jogi szabályozási értelemben a közfeladat-ellátásra rendelt vagyon fölötti tulajdonosi rendelkezés meghatározásában, továbbá az  ennek tartalmát adó jogosítványokkal való élés korlátozott voltában jutnak kifejezésre. A forgalomképtelen törzsvagyon tulajdonosaként ezért a helyi önkormányzat természetesen nem ugyanolyan tulajdonosi jogok gyakorlója, mint üzleti vagyona tekintetében.

[38] 3. A  fentiek szerint meghatározott és szabályozott jogviszonyok a  közterület-használat tekintetében, mikor is a  tulajdonos önkormányzat meghatározott időtartamra kizárólagos jogot ad a  használatra jogosultnak, a következőképpen írhatók le.

[39] Abból kell kiindulni, hogy komplex jogviszonyról van szó. A helyi szabályozás elsősorban a közösségi érdeket védi, mindenki használati esélyének lehetőség szerint egyenlő biztosítása érdekében. Ehhez képest kerülhet sor, például kereskedelmi célból, bizonyos kizárólagos igénybevételt lehetővé tevő jog gyakorlására, vagyis a közterület időleges vagy rendszeres módon megengedett elfoglalására. Ha ez a használati viszony szerződésen alapul, arra más relációk közvetlen hatással vannak, két értelemben is.

[40] Egyrészt az önkormányzat nem szokványos magánjogi szerződő fél, hiszen a másik féllel való akarategyezés elérését részéről jelentősen megtámogatja az  a  körülmény, hogy egyben szabályozója is az  önmagát érintő viszonynak.

A  közterület-használatra vonatkozó rendelet megalkotásával, a  közhatalom jogán meghatározhatja mindenkire kötelező norma alkotásával azt az  alapvető viszonylatot, amelyben aztán „mellérendeltség” keretei között a  szerződő magánféllel tárgyalhat. Világos lehet ebből már, hogy a  szerződés másik alanyának garanciális jogait csak közjogi eszközökkel lehet biztosítani, hiszen a felek egyenjogúsága, akarategyezősége ebben az egyenlőtlen alaphelyzetben másképp aligha biztosítható. Ezt a  helyzetet általában az  ügyfél pozíciójával határozzák meg a jogszabályok, mégpedig közigazgatási jogviszony keretében.

[41] Másrészt a  jogviszony komplexitását úgy kell fölfogni, hogy a  közjogi és a  magánjogi viszonyok egymáshoz kapcsolódhatnak. A  rendeleti szabályozásnak ugyanis nem egyetlen célja a  kizárólagos használat feltételeinek rögzítése. A  jogforrás rendeltetése elsősorban az  egyéni közterület-használók számára a  közjószág élvezete zavartalanságának a biztosítása, különös tekintettel arra, hogy „zsúfoltság”, azaz túlhasználat viszonyai közepette kell fenntartani a hozzáférés jogát, figyelemmel a bárki által való igénybevételre.

[42] A rendeleti szabályozás jogosultsága éppen az, hogy a  közterületek mindenki által való használhatósága ne sérüljön. Ehhez képest kerül sor a  vállalkozói igénybevétel, azaz a  meghatározott feltételek közötti kizárólagos használat, körülményeinek előírására, aminek része a  kizárólagossággal elérhető hasznok ellenében díjfizetés megállapítása is.

[43] A szabályozás és a  szerződés tehát közjogi és magánjogi eszközök útján valójában három alanyi kört:

az  önkormányzatot, a  használók közösségét és a  kizárólagos használatra jogosítottakat egyaránt, egymással összefüggésben álló módon érint. A  közjogi alakzat átfogó jellegét, ha úgy tetszik, túlsúlyát a  közhatalmi szerep gyakorlása, továbbá az érintett felek mindegyike számára a garanciális intézmények kialakításának és működésének szükségessége indokolja. A jogviszonyok tárgya is többsíkú: a kizárólagos használati jog szerződéses jellegű vagy engedélytípusú, más jogalanyok a  közös hozzáférés jogán részesülnek az  igénybevétel szabad lehetőségéből, normatív szabályozás által. A szabályozásra a rendelkezésre álló közjószág (szabad közterület) végessége miatt van szükség. Ez a viszony a rendeleti jogforrás alapján közjogi természetű.

[44] 4. A  közterület-használati jogviszony megítélését illetően a  bírói gyakorlatot az  előzőekkel összefüggésben lehet értelmezni az alábbiak szerint.

[45] Az indítvány és a felperes önkormányzati rendelet felülvizsgálata iránti eljárás kezdeményezésére irányuló kérelme hivatkozza, hogy a  Kúria hasonló tárgyú ítéleteiben közjogi-közigazgatási jogviszonyként tekintett a  közterület-használat kapcsán az  önkormányzat és a  használó közötti jogviszonyra. A  Kfv.IV.37.470/2013., Kfv.IV.37.573/2013., Kfv.IV.37.197/2015., Kfv.IV.37.940/2015., Kfv.IV.37.056/2016. stb. ügyekben hozott határozatok értelmében a közterület-használat önkormányzati hatósági ügy.

[46] Az önkormányzat rendeletalkotási feljogosítottságánál fogva közhatalomként jár el. Nem lehet tehát mellérendeltségi viszonyban a  használatot igénylővel. A  véges közjószágnak minősülő közterület rendeltetéstől eltérő – például kereskedelmi jellegű – használatát ezért az  önkormányzat csakis közhatalomként és nem tulajdonosként dönti el. Ezért ebben a  kérdésben az  önkormányzat – ideértve a  Fővárosi Önkormányzatot is – megfelelő fórumának közigazgatási határozatot kell hoznia, amellyel szemben fellebbezési jog biztosítandó.

A  perbeli tárgyban ezért önkormányzati hatósági ügynek kell keletkeznie. Az  ebben meghozott jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata pedig közigazgatási bíróságtól kérhető.

[47] Az Alkotmánybíróság gyakorlata ehhez képest többrétegű. A  41/2000. (XI. 8.) AB határozat (ABH 2000, 318.), valamint a 19/2010. (II. 18.) AB határozat (ABH 2010 II, 1027.) alapján kialakult gyakorlat hasonló az idézett kúriai esetekhez. Ugyanakkor van az  ügyeknek egy másik vonulata, amire az  Önkormányzat észrevételeiben hivatkozik, ahová a 434/B/2005. AB határozat, az 1358/H/2008. AB határozat, az 1359/H/2008. AB határozat tartozik. Ezekben a  döntésekben a  polgári jogi jogviszony léte határozottabban megjelenik azzal, hogy a  közigazgatási jellegű elemeket tőle különállóan, azaz az  önkormányzat tulajdonosi érdekeitől megkülönböztetve értelmezik, például oly módon, hogy e  polgári jogviszony megkerülésének megelőzése érdekében közigazgatási kötelezést vagy szabálysértési szankció alkalmazását teszik lehetővé.

[48] Az Alkotmánybíróság gyakorlata ugyanakkor a  normakontrollra vonatkozó hatásköri szabályok változása folytán az  Alaptörvény elfogadása előtti. Az  Alaptörvény negyedik módosítása (2013) nyomán a  záró és vegyes rendelkezések 5.  pontja szerint az  Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik, nem érintve az  ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. A  13/2013. (VI. 17.) AB határozat szerint a  korábbi érvek fölhasználhatók az  újabb ügyekben is, de azokat a  megfelelő adott kontextusban kell vizsgálni és kellőképpen indokolni kell.

[49] Meg kell jegyezni, hogy a  hatályos jogi környezet az  ügy tárgyát illetően jelentősen változott az  Alaptörvény elfogadása utáni időben. Jelen esetben különösen a  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény helyébe lépő Mötv., valamint a hatálybalépő Nvtv. jelentőségét szükséges kiemelni. Mindazonáltal, a konkrét ügy sajátosságaihoz mérten, a  Kúria figyelembe veszi a  korábbi alkotmánybírósági gyakorlat jelen jogi helyzetben

[49] Meg kell jegyezni, hogy a  hatályos jogi környezet az  ügy tárgyát illetően jelentősen változott az  Alaptörvény elfogadása utáni időben. Jelen esetben különösen a  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény helyébe lépő Mötv., valamint a hatálybalépő Nvtv. jelentőségét szükséges kiemelni. Mindazonáltal, a konkrét ügy sajátosságaihoz mérten, a  Kúria figyelembe veszi a  korábbi alkotmánybírósági gyakorlat jelen jogi helyzetben

In document MAGYAR KÖZLÖNY (Pldal 29-37)