MIT SZÓLNAK HOZZÁ, URAIM???
S, ezt központi idegrendszere alakítja át – SZINTÉN – elektro- mágneses hullámokká, s így képes rögzülni, mintegy
elektro-mágneses hullám lenyomataként az emberi tudatban... De, hisz ez őrület… Itt minden információáramlás elektromágneses szinten zajlik… de miért? Talán mert ez a „létforma” időtle-nebb, mint az „anyag”változat…!?!
No, jó… a lényegre, az egyetemes tudati szinteken zajló folya-matokra gondolok s, nem az anyagilag manifesztálódott szin-tekre, hiszen azt mindenki tudja, hogy az emberi központi ideg-rendszerben biológiai szintű neuronok egzisztálnak, sejtek, sejt-csoportok a maguk nyúlványaival, axonjaival és dendritjeikkel.
Nem is a kémiai szintekre, hiszen ez is csak anyagi világbeli for-mátum, amely a lényeg megértése szempontjából nem fontos…
Tudjuk, hogy a gamma-amino-vajsav és a szerotonin molekula komplexek kapcsolgatják ki-be az emberi agyban lévő idegsej-teket.
Ezek is csak anyagi molekula formációk, s végre lejuthatunk már az őket alkotó atomok szintjére, amelyekbe „belebújva”
máris a számunkra egyre izgalmasabb EGYETEMES energia szintek világában találhatjuk magunkat.
S íme, itt elektromágneses hullámként, illetve rendkívül izgal-mas torziós-hullámtér lenyomataként rögzül minden dolog, mit az ember „ott fönn”, a magas anyagi világ horizontján képes
„elkövetni”. Jó s rossz egyaránt megmarad itt… jó sokáig!
Az emberi AGNÓZIA az oka, hogy eddig nem „láttuk” a teret…
legalábbis a tudatunkkal nem vettük észre… olyan mélységig, amilyet igényelne ez a fontos IDENTITÁS: ATÉR!
108
Nem verődött belőle vissza torziós-elektromágneses térhullám, hiszen homogén és egyenletes… elektromágneses „befagyott tenger”, miként Einstein mondaná.
Ám attól, hogy homogén, még létezik, sőt… attól, hogy az ego-ista emberi elme nem látja, attól még ez nagyon is VALÓSÁG…!
Sőt, ha jól sejtem, a filozófia királynője ébredezik immár el-mémben… hiszen mi lenne, ha M E G F O R D Í T A N Á M a szemlélet a s p e k t u s á t!!!?
– Nem hittem, hogy idáig el fogod juttatni, Charlie! – mondta Boltzmann. – Lassan az én teóriáim következnek… jó lenne, ha meg tudná haladni, mint ahogyan én szerettem volna, ha nem ijedek meg, és nem vagyok olyan ostoba. Hiszen látom már, hogy félni nem kellett volna.
– S, az Univerzumot a „semmi”, azaz a hullámtöréseket egyál-talán nem mutató, éppen ezért egyetemesebb energiamezők as-pektusából vizsgálnám.
Szóval… milyennek látszana a világ, ha én egy Dirac-tengerben lévő „vízcseppként” szemlélődhetnék lassan, nagyon lassan ha-ladva a csillagoktól, melyek bölcsőim… egészen a fekete lyuka-kig, tovább… a végtelenül hatalmas elektromágneses „szörf-deszkán”!
Biztosan érdekes lenne érzékelni azt az energia formációt, amely most anyagként él az emberi tudatban, mintegy rajta „kí-vülről” tekintve vissza reá…
Az elektrontenger bizonyára nagyon fényes lenne, fényesebb, mint a benne emulgeálódott energiaépítmények formavilága, azaz az anyag bármely formája…!
Ezt az is bizonyítja, hogy az ember által – jelenlegi felfogása sze-rint – úgy nevezett „semmi”, azaz az üresnek hitt tér… azaz a kvantumvákuum megdöbbentő sűrűségű energiát tartalmaz.
Igen, ezt Wheeler-nél olvastam, aki megmérte ezt az energia-tö-mörséget, és azt egyetlen köbcentiméterében ennek a kvantum-vákuumnak 1094 grammra becsüli…!!!
109
Ehhez viszonyítva az atommag energiasűrűsége szinte elenyé-sző, csupán 1013 gramm köbcentiméterenként… s mégis, az em-beri tudat JELENLEGI ismeretei szerint az atommag a legener-gikusabb anyagtömeg az ismert világegyetemben…!!!
Ezt már David Böhm is kiszámolta… Az ember kicsit megbab-rálja, és kész az atombomba… ajaj…!
Tehát a vákuumból tekintve az univerzum összes – illetve bár-mely – anyagi alakzata „sötét” lenne… Legalábbis energia tar-talmát tekintve sokkal szegényebb… talán a kvantummező elektrontengerének energiatöltöttségéhez viszonyítva, már-már üresnek is tekinthető.
Sötét és üres buborékoknak, amelyek elnyeletve, emulgeálva eg-zisztálgatnak a végtelen energiamezőkben…! Hiszen 1081 nagy-ságrendnyi energiasűrűség különbözet figyelhető meg közöttük!
Hátborzongató… és csuda érdekes!
Hiszen a vákuum maga nem anyagi természetű: energiái nega-tív állapotban vannak…, legalábbis számunkra, akik „innen”, azaz ebből az aspektusból szemléljük.
– Ideiglenes létből… örök otthonunkat…! – suttogta Schrödinger.
Akadálytalanul áthaladunk rajta… s milyen érdekes, nem azért, mert „az” üres… nem! Sokkal inkább, mert mi vagyunk
„üresek” hozzá képest! Legalábbis energiatartalmunkat a kvantumvákuum azonos térfogatnyi energiatartalmához viszo-nyítva.
Ez őrület… Milyen hatalmas szemléleti csapdában élte életét ez idáig az emberi faj… szegény!
Ki fogja ezt nekem elhinni… hiszen ez olyasmi szintű szellemi dolog, mint amilyen Galilei állítása volt, a maga korában.
Az addig nyugodt és dőre tömegek elhitték, hogy a Föld korong alakú és körülötte kering a Nap.
Ekkor jött ez a nyugtalan Galilei és elmagyarázta nekik a VALÓSÁGOT… Fájt is nekik tisztességesen. Főként az ál-tu-dósoknak!
110
Természetesen megvádolták mindenfélével… Ő egyedül volt a világnyi ostobasággal szemben…!
No, de hát az igazságot soha sem egy vatikáni rendőr fogja ki-mondani… ez bizonyos!
S lám, ma már minden valamirevaló, civilizált országban élő 10 éves gyerek tudja jól, hogy ez nem így van… Hála Galileinek, az emberi nem közelebb léphetett a valós világ racionálisabb és re-álisabb megértéséhez, felfogásához.
Hát, bizony ilyen hatalmas volt az Ő „bűne”! El merte mondani a valóságot, az igazságot a hókusz-pókuszokkal szemben…
Szegény Giordano még sokkal rosszabbul járt – elégették eleve-nen a kor „nagy bölcsei”, azaz a kor „hivatalos gondolkodói”…!
Az ám, vajon jelen korunkban is léteznek „hivatalosan elismert gondolkodók”? Mert akkor nekem végem… elevenen elégetnek, esetleg ha szerencsém lesz, házi őrizetben élhetem le életemet…!
Vagy vatikáni, vagy orosz, vagy német felügyelet alatt… – neve-tett fel az ifjú. – Milyen korlátolt és lusta is ez a „hivatalos tudás-sal” felvértezett világ…!
Jaj, és milyen iszonyúan nehéz elfogadtatni velük a valóságot…
Ha egyszer egy világkép tanyát vert a fejükben, azt újra cse-rélni… még ha sokkal jobb és valósabb képet is ad számukra arról, „amiben” élnek… majdhogynem lehetetlen. Néha arra is gondoltam már, hogy egyesek nem akarják tudni… de vajon miért nem!?? Mások meg egy életen át töprengenek egy adott problémán…!
Groteszk dolog a halnak mesélni a vízről… Hihetetlen, de első hallásra nem fogja érteni…!
Az a hal, amelyet rossz sorsa csak egyszer is kivetett a partra, s kis híján belepusztult – ám visszakerült a vízbe – nos, az bizo-nyára hamarabb felfogná a dimenziók közötti különbségeket…
Vagy nem érdekes dolgokról számolnak-e be a klinikai halálból visszatért emberek…?! Mindenesetre figyelemre méltó…! Ne-kik már nem fog oly idegenül és újszerűen hangzani a tudás kö-vetkező mérföldköve…!
111
– Jól megcsavarja, jól körüljárja a fiú… készül a harcra! Előre-látó, az szent igaz.
A világ nagyon nehezen képes csak az igazán új befogadására, főleg ha gondolkodni kell miatta… Nos, ez már a többségnek meghaladja az erejét… többnyire! – epéskedett Heisenberg.
– Az anyagi világ csak negatív lenyomatként, energetikai szem-pontból „üres” buborékként elnyeletve egzisztál a „tömör” és homogén energiában.
Csak „minta”, azaz mátrix… Lám, a „formát” kereste Ariszto-telész is egész életén át, mely a létező anyagot meghatározza.
Platón is mondta, hogy ez csupán árnyékvilág, s az ideák az ere-detiek… – megint elkalandoztam, bocs… – mondta az ifjú és a hűtőszekrényhez lépet. Kivett egy doboz tejet, kitöltötte, visszaku-porodott az íróasztalához, és ujjait mélyen a hajába túrva, lassan kortyolgatni kezdett.
– Energetikailag r i t k á b b, belső buborék… hmmm… lenyo-mat… valamiféle belső feszültsége a Dirac-tenger homogenitá-sának…!?!
Az univerzum árnyékos, energiaszegény, hűvösebb oldala az a n y a g!
A tömeggel rendelkező anyag, azaz a mozgásba lendült energiák világa elképesztően kisebb energiatartalommal rendelkezik, mint a kvantumvákuum.
ATÉR, a világűr, amelyben mélyen hűtött héliumként fenséges lassúsággal, benső rezzenés nélkül hömpölyög Dirac elektron-tengere, és a nála sokkal „hűvösebb” HIDROGÉN atommag és polimerizációi által létrejött összes többi elem atommagjai.
Ezeket a tömegvonzás tökéletes formává préseli, vonzza össze…
gömbszerűvé! Ezen „gömböcskéket” a térátlépési pontokon, di-menzióhatárokon üzemelő csillagok – reaktorai – „melegen”
tartják, azaz kellő hőmérsékleten egzisztálnak ahhoz, hogy el-különülhessenek a háttér – energia-gazdag – homogenitásától.
112
Az energetikailag szegény, ám – relatíve – „forró” buborék-anyag… lebeg az energiatenger végtelenjében! Csodaszép…! – merengett el ismét az ifjú.
Hol olvastam erről? Hol… hol… hol… megvan! – lépett a köny-vespolcához ismét, és levett egy könyvet. – László Ervin… igen…
Jánossy Lajos… nem is emlékeztem a nevére… No, mindegy…
igen, ő évtizedekkel korábban már kidolgozott egy elméletet erre vonatkozóan. No, meg Manfred Requard Németország-ban… Igen, ez lesz a jó nyom!
Szerintük a téridő nem csak Einsteini elvont geometria, hanem valós térháló… csakúgy, ahogy Pelgrim írta az Időemigránsban… Hol van… – kotort szét az íróasztalán heverő könyvek között az ifjú.
Ez az! Itt van… Pelgrim azt írta: a fénysebességhez közeledve nem a tömege nő a fénysebességet elérni készülő tárgynak, ha-nem ATÉR ELLENÁLLÁSA növekszik meg. Egyre több térhá-lót – erővonalat - kell átszakítania a járműnek egy ugyanazon időegység alatt, mintha lassabban haladna.
Azaz ATÉR finomabb szerkezetét alkotó erővonalak összesűrű-södnek előtte. Mintegy beléjük ütközik, felgyűri maga előtt, s azok KÖZÖS erejű szakítószilárdsága már megállíthatja a jár-művet… azaz ATÉR ellenáll a nagy sebességgel benne haladó-nak! Minél nagyobb sebességgel haladsz, annál inkább. Elgon-dolkodtató…
Igen! Ez lesz a jó irány… Ugyanis a kvantumvákuum leírása folytonos energiára utal… ez stimmel! Paul Dirac elektronten-geréből olykor – a párképződés ismert eljárásával, azaz, ha a vákuum negatív energiaállapotát megfelelően nagy energiával gerjesztik, akkor – ennek bizonyos része „átjön” a pozitív, azaz általunk is közvetlenül érzékelhető dimenziónkba.
Ma már az is ismert, hogy a kvantumvákuum mezője hozta létre az általunk is megfigyelhető világegyetemünket. De hiszen ezt csinálják a CERN-ben, a gyorsítóban… Pancsolnak a kvantum-térben…!
113
A Minkowski-féle vákuum elvesztette stabilitását és két alap-identitásra bomlott: anyagra és gravitációra… Nincs ezen mit nem érteni! Egyszerű ez…
– Ez igen, ifjú barátom… – csettintett egyet Schrödinger. – Mivel foglalkozik ez a fiú civilben?
– Boltos segéd volt, majd orvostanhallgató… most meg tanár-nak készül… – válaszolta Charlie.
– Micsoda??? Ne viccelj velem, Charlie… ez hihetetlen! – döb-bent meg Schrödinger.
– Nincs ebben semmi megdöbbentő… – reagálta le szinte azonnal Schrödinger megdöbbenését Charlie. – Jézus egy ács fia volt, Mo-hamed pedig tevehajcsár, Faraday könyvkötő inas… Koperni-kusz meg őrkanonok… még ő járt a legjobban… Én meg tűz-oltó voltam… – majd csendesen visszafordult az ifjú világa felé, hogy folytassa a rábízott munkát.
– Óriási! A stabilitás elvesztésének emlékképe realizálódott, azaz „él” még a parányok HIGGS-részecskéiben… az instabili-tás „konnektora”. Ha kilököm az atomból… az atom visszalazul mezővé… energetikailag ez biztos!!! Tulajdonképpen a Higgs-bozon nem is létezik! Hiszen a részecske, az atommag tömegét, a forgó- és körmozgásából adódó mozgási tehetetlenségből ve-zethetjük le! Higgs-bozon nincs… csak kinetikai tehetetlenség van! S, ha leállítjuk… lelassítjuk… megszűnik…! Elsimul a hát-tértérben…!
– Szavamra mondom, NE engedd tovább, Charlie!!! – kérte Ein-stein. – Legyen elég mára ennyi…! Innen már csupán egyetlen lépés, hogy felismerje mi a különbség a „mi” létformánk és az anyagi világ létmembránjában folyó események között! A sebes-ség… a sebesség csupán…! Mi itt sokkal lassabban mozgó ener-gia-mátrixai vagyunk ATÉR-nek… annyival lassabban, hogy ő minket éppen nem lát! A fény sebessége a határ… a két világot elválasztó kerítés… zár! – fejezte be Einstein.
– Őrült eszközöket lennének képesek alkotni, ha rájönnének!
Inkább soha…
114
Maradjon ez Isten „konnektora”! – elmélkedett tovább a Világ-egyetem-ista.
Hiszen: MENS AGITAT MOLEM… Most már épp a fizika tu-dománya fogja alátámasztani: a LÁTHATATLAN SZELLEM MOZGATJA AZ ANYAGOT… azaz Platón ideavilága hatá-rozza meg az árnyékvilág lehetőségeit is… S itt a végső kérdés:
hogyan!??
– Bírja még az ifjú? – kérdezte némi aggódással hangjában Feynman.
– Miért ne bírná?! – válaszolta kissé arrogánsan Schrödinger.– Bo-csánat… – mondta csendesebben – Úgy értem… benne van min-den reményem!
– Lucifer nincs a közelben, vagy valamely pribékje? – kérdezte ismét Feynman.
– Nem érzem… – válaszolta Schrödinger. – Úgy látom, Charlie elég gyorsan inputolja az elektronhullám térképet, melyet az ifjú agy szívesen adaptál… s a dolgokra nagyon jól és gyorsan ráérez. Ez segíti Charlie munkáját.
– Miképpen lép kapcsolatba a kvantumvákuum az anyaggal…
a homogén, magas energiaállapotú elektromágneses Dirac-ten-ger a benne oldott „sötét” buborékkal, miképpen kommunikál vele…?! – töprengett és csendesen belekortyolt a pohár tejbe az ifjú.
– Félelmetes kérdések… tudom jól!