megváltozott endokrin környezet. A növekedési faktorok jelentısége
In utero a magzat egy olyan környezetben fejlıdik, mely (optimális esetben) az összes, számára szükséges tápanyagot, növekedési faktorokat, hormonokat a megfelelı arányban tartalmazza [112]. A megszületést követıen ez a környezet megszőnik. Az újszülöttnek saját magának kell gondoskodni arról, hogy a táplálékból (anyatejbıl) felvegye a számára szükséges anyagokat, illetve át kell hangolja endokrin rendszerét úgy, hogy az megfeleljen a külsı környezetnek. A postnatalis változás a növekedési faktorok szintjét alapvetıen érinti, a hypoxia-indukált faktorok (pl. VEGF) termelése megváltozott (emelkedett) oxigénszintek mellett az újszülöttben csökken, a föto-materno-placentáris egység megszőnése miatt pedig az ösztrogén szintje is néhány napon belül kevesebb, mint századrészére csökken.
Az endokrin környezet megváltozása a koraszülöttek számára még kifejezettebb stresszt jelenthet. Ráadásul egy olyan fejlettségi szakaszban, amikor fiziológiásan, az optimális fejlıdés érdekében továbbra is az in utero hormonszintekre lenne szükségük. Ezért indokolt feltételezni, hogy koraszülötteknél befolyásolhatja a postnatalis adaptáció sikerét az, hogy az adott gyermeknek mekkora a reziduális (endogén) növekedési faktor termelı képessége és/vagy mennyire érzékeny ezek hatásaira.
Munkánk során ezért vizsgáltuk azt, hogy néhány olyan funkcionális SNP hordozása, mely a VEGF termelését, illetve az ösztrogén és az IGF hatásáért felelıs receptorok mőködését befolyásolja, összefügg-e a perinatális szövıdményekkel [III, V, VI. mellékletek].
1.4.4.1. Vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF)
A VEGF-et az erek permeabilitást fokozó faktorként írták le [113]. Ezt a hatását különbözı mechanizmusok révén fejti ki. A VEGF angiogenesist szabályozó hatásainak fontos szerepet tulajdonítanak mind az embrionális fejlıdésben, mind a postnatalis életben. A magzati erek fejlıdésében, így többek közt a szív fejlıdésében központi szerepe van a VEGF-nek [114].
A VEGF sejtek túlélését elısegítı hatását elsıként a retina endothelsejtjein, késıbb más sejteken is igazolták. Számos mechanizmuson keresztül befolyásolja a NO, illetve a PGI2
szintézisét, illetve azok endothelsejtekbıl való felszabadulását, egyúttal az NO és a PGI2 a VEGF számos biológiai hatását is közvetíti. A VEGF expressziójának szabályozásában döntı szerepe a hypoxiának van; az oxigéntenzió csökkenése a VEGF szintézisének gyors, reverzibilis fokozódásához vezet.
Számos citokinrıl, növekedési faktorról, így az IL-1β, az IL-6 és az IGF-1-rıl is bebizonyították, hogy fokozzák a VEGF szintézisét. Ezekben a hatásokban – munkacsoportunk megfigyelése alapján – posttranslatios mechanizmusok is szerepet játszhatnak [115].
A VEGF általunk vizsgált genetikai polymorphismusai
A humán VEGF gén igen polimorf, a variánsok közül mi munkánk során 3 külön SNP-t határoztunk meg [V, XXII és XXIV melléklet]; ebbıl kettı, a promoter szakaszon a -2578-as helyen lévı C→A, valamint a -460-as helyen lévı T→C tranzíció hatására a VEGF szint változik. A VEGF G+405C SNP is befolyásolja a VEGF-termelést (az alkalmazott stimulustól függıen növeli, vagy csökkenti) [116].
A VEGF SNP-ket vizsgálataink elkezdésének idıpontjában koraszülöttekben még nem vizsgálták. Egy másik vizsgálatunkban, melybe érett, de szívfejlıdési rendellenességben szenvedı újszülötteket vontunk be, a VEGF +405C allél hordozása fokozta az endokardiális párna fejlıdési zavarával kapcsolatos szívfejlıdési zavarok kockázatát [117].
1.4.4.2. Ösztrogén és receptorai
Az ösztrogénszintézis elıanyagai az anyai és a magzati mellékvesében is termelıdnek.
A placentában szintetizálódó ösztrogének elsıként az anyai keringésbe jutnak, majd innen kerülnek a magzatba. A terhesség vége felé az ösztrogén koncentrációja mintegy százszorosa a terhesség elıtt mért értékeknek.
Az ösztrogének nemi szervekre kifejtett hatásaik mellett extragenitalis hatásokkal is rendelkeznek. Ezek közül a legfontosabbak a csontanyagcserére, az érfalakra, zsíranyagcserére, endokrin rendszerre, immunrendszerre kifejtett hatások. Hatást gyakorolnak a szervek, szövetek fejlıdésére is. Nemcsak az anyában, hanem a fejlıdı magzatban is, akiben alapvetıen befolyásolhatják a magzat fejlıdését [112]. A terhesség alatt az ösztriol a domináns ösztrogén (az összes ösztrogén 90%- a).
Újszülöttben az ösztrogének és a progeszteron szintje pár órán belül a magzati szint századrészére csökken. Igen kis súlyú koraszülöttekben a jelentıs és idı elıtti ösztrogén-szint csökkenés számos, a menopausát kísérı jellel analóg tünet és kórkép kialakulásához hozzájárulhat. Ezt a hipotézist Trotter és munkatársai klinikai körülmények között igazolták [118].
Az ösztrogének hatásukat részben intracelluláris receptorukon keresztül fejtik ki; ezzel komplexet képezve befolyásolják egyes transzkripciós faktorok DNS-hez való kötıdését. A sejtekben dominánsan α típusú ösztrogén-receptorok (ERα) vannak jelen [80].
Ösztrogénreceptorok általunk vizsgált génpolymorphismusa
Az ERα SNP-ékbıl a 2-es exon promoterét érinti a PvuII (a -397-es nukleotidot érintı T →C tranzíció). Erre az SNP-re tradicionálisan nem a nukleotid-csere, hanem a kimutatására használt restrikciós enzimek alapján hivatkoznak. „T” nukleotid (továbbiakban „P” allél) hordozása esetén a B-myb transzkripciós faktor kötıhelye eliminálódik és ez csökkent ERα expresszióval jár. A P allél hordozását kapcsolatba hozták olyan kórképekkel, melyek szempontjából az ösztrogénhiány kockázati tényezıt jelent [119].
1.4.4.3. Inzulinszerő növekedési faktor I és receptora
Az IGF-1 stimulálja a sejtek növekedését és osztódását, egyben hatékonyan gátolja a programozott sejthalált. Központi szerepet játszik a növekedésben és a szervek fejlıdésében, valamint az angiogenesisben [120]. Ahhoz ugyanis, hogy a VEGF kifejthesse az érképzıdésre hatását, megfelelı IGF-1 szint szükséges. Elsısorban a májban termelıdik, növekedési
hormon hatására. Hatását specifikus IGF receptorokhoz (IGFR-IR) kötve fejti ki, melyek számos sejten és szövetben vannak jelen.
A koraszülötteknél az anyai forrás megszőnésével az IGF-1 szintek gyors ütemben csökkennek [120]. Az IGF-1 szint csökkenésében szerepet játszik még az alultáplálás, acidosis, tiroxin-hiány és sepsis. A megszületést követıen az IGF-1 szint lassan emelkedik.
Hellstrom és mtsai kimutatták, hogy tartósan alacsony IGF-1 mellett rosszabb a retina vérellátása, fokozottabban termelıdik VEGF és végül sokkal súlyosabb ROP-stádium alakul ki. Egyben azt is igazolták, hogy a perzisztáló alacsony IGF-1 mellett nemcsak a ROP, hanem egyéb súlyos szövıdmények - BPD, IVH, és NEC – is gyakrabban fordulnak elı [121].
IGF1-R vizsgált genetikai polymorphismusa
A IGF – IGF1-R rendszert kódoló géneken jelen lévı SNP-k közül a leggyakrabban az IGF1-R G+3174A SNP fordul elı, a hordozók gyakorisága közel 50%. Kimutatták, hogy A allél esetén az IGF-1 szintje csökken [122].