Minden alkalommal van közös étkezés, az alkalom végén. Ez lehet egy pizzázás vagy szendvicsek, hidegtál, zsíros kenyér hagymával, de sokszor van teljes értékű meleg vacsora is.
Kerestük az Úr-vacsora természetes megélésének helyes gyakorlatát is az adott körül-mények között. Természetesen lehetnek más kialakult gyakorlatok is, de nálunk ez a következőképpen alakult:
- az Úr-vacsora teljesen egyszerű módon egy lehetőség arra, hogy együtt elfogyasztva az ételt, megosszuk javainkat egymás között és ilyenmódon is betöltsük egymás szükségeit. Pál is erről a beszél az Úr-vacsora kapcsán a korinthusiaknak. Ilyen módon rendszeresen azok is jól tudnak lakni, akik eset-leg szükségben vannak és maguknak sokszor nem engedhetnek meg egy kiadós étkezést.
- Az Úr-vacsora annyiban különbözik a normál együtt étkezéstől (nem minden vacsora Úr-vacsora is egyben), hogy a normál vacsoránál egyszerűen meg-áldjuk az ételt az étkezés elején. Ha ott helyben eldöntjük, hogy most Úr-vacso-rázunk, akkor a normál vacsora megkezdésekor valaki (rendszerint valamelyik férfi, vagy a házigazda) hétköznap is használatos poharakba kitölti mindenkinek a bort vagy szőlőlevet. Az étkezés elején legtöbb esetben a házigazda hálát ad és megemlékezik Jézus kereszthaláláról (megtört testéről és kifolyt véréről) és megtörjük a kenyeret (egy darab, vagy egész szeletet tálcán körbeadunk és mindenki tör belőle). Az étkezés végén megemlékezve imában megerősítjük az Úrral és az egymással való szövetséget a bor megivása által.
- Amikor a kenyérrel és a borral megemlékezünk az étkezés keretében Jézus kereszthaláláról és megerősítjük a szövetséget ezt jelenti az Úr-vacsorával egybekötött étkezés. Ez az mi kialakult gyakorlatunk és látásunk. Természe-tesen lehetséges, mint azt az igében is látjuk, minden alkalommal is Úrvacsorát venni.
8. Az összejövetelekről
A közösség együtt eldöntötte, hogy hétköznap és hétvégén vannak házankénti alkal-maink az esti órákban, lehetőség szerint több helyen is. A hétvége a teljes egybegyü-lekezés. Körforgó jelleggel jövünk össze több háznál, nyáron együttesen udvarokban is. Vannak „átjárások” a kisebb közösségek között és kisebb (3-4 fős) egyéb össze-jövetelek is ezeken felül. Pld. mi „vének” is össze szoktunk jönni imádkozni és látásokat venni és javaslatokat előkészíteni a közösség részére, de a közösség dönt.
Az új hívők bemerítését az éppen aktuális lehetőségek szerint oldjuk meg: kádban, nyilvános fürdőben záróra után, lehet folyóban vagy tóban is, ha van a közelben.
Korábbi gyülekezetekből csatlakoztak hozzánk többen és megtértek új emberek is.
Elvárjuk a teljes megtérést, a tejes odaszánást, annak nyilvánvaló jeleivel együtt. Nem a növekedés a cél, hanem a keresztyén életminőség szintjének megtartása. Azt várjuk, hogy az Úr legyen az, aki „szaporítja a közösséget üdvözülőkkel”. Az újonnan be-merített és más közösségből jött emberekkel együtt a létszám folyamatosan nőtt, így aktuálissá vált az osztódás.
Elsősorban a megtéretlen családtagokat próbáljuk elérni a családi-ház adta természetes közeg kihasználásával. Minden természetes (segítési és egyéb: gitártanítás, esküvőbe való besegítés, kérésükre imádkozunk értük stb.) lehetőséget megragadunk, hogy elérjük és építsük a kapcsolatot a megtéretlen családtagokkal, hogy egyre jobban meg-ismerjék a gyülekezetet. Ilymódon a közösség tagjainak még meg nem tért családtagjai természetes környezetben találkoznak a gyülekezettel és Jézus Krisztussal.
A gyülekezet két lába
Ha az Egyetemes Gyülekezetet – GYÜLEKEZET – nézzük, amit a világból kihívott, attól elszakadt minden újjászületett hívő alkot a földön, akkor ennek a GYÜLE-KEZET-nek
- a Bibliai minta alapján, - kifejlett formában
kétféle megjelenési formájáról, tevékenységéről beszélhetünk. Ez a két megjelenési formája, tevékenysége a hívő közösségeknek az Egyetemes Gyülekezet két fő lábát is képezi, amit lehetne úgy is jellemezni, hogy
- egyrészt: a helyi közösségi élet, - másrészt: a misszió.
1. Az első: adott helyen összegyülekező közösség Ennek is három szintjét látjuk az igében:
a. Ketten-hárman összejönni az Úr nevében.
b. A „házankénti összegyülekezés”.
c. A Helyi gyülekezet, ami az egy településen élő szentek összegyülekezése (a házaknál összegyülekező hívők összessége, egy településen).
A Helyi gyülekezetek életére a helyhez kötött, rendszeres összegyülekezés a jellemző, akik – a Jeruzsálemi gyülekezethez hasonlóan – folyamatosan
„foglalatosak” voltak:
o Az apostolok tudományába.
o A közösségben.
o A Kenyérnek megtörésében (Úrvacsora).
o Könyörgésben (imádkozás).
2. A másik: egy mozgó („menő”) csapat
Ezt lehetne ‘apostoli csapatnak’ is nevezni, akikre teljesen más dolgok jellemzők, mint egy helyi gyülekezetre. Ezek a következők:
a. Ők egy kis létszámú csapat (ma sokszor úgy mondják „team”: 2-3 max.
18-20 fő),
b. Akik mennek („menjetek el és tegyetek tanítványokká...”),
c. A helyi közösségtől adott időre a Szent Szellem által elválasztott és kiküldött csapat, akiknek
d. Isten által kapott megbízatásuk van és akiknek
e. egy adott munkát kell elvégezni („arra a munkára, amire én őket elhívtam”, bizonyos időkereten belül,
f. és ezek a munkák ismétlődnek és több helyi közösség felé szólnak.
Ez a munka magában foglalja
- Új kis, házi közösségek „plántálását” különböző településeken, - Korábban általuk plántált közösségek felépítését, gondozását, - Vezetőség (többtagú presbitérium) beállítását településenként, - A helyi közösségek hibáinak korrigálását, helyreállítását, - Tév-tanítások és hamis munkások elleni harcot.
A GYÜLEKEZET indulásakor ezt a két fő tevékenységet a következő bibliai példákon tudjuk jól megfigyelni:
- Az első: a Jeruzsálemi Gyülekezet mindennapi élete (lásd. Ap.csel 2.42-től), - A másik: Pál, Barnabás (később Silás, Timótheus) csapatának munkája
Ez a csapat
o leválik az antiókhiai gyülekezet mindennapi életéről,
o mennek, és különböző városokban elvégezik az Istentől rendelt munkát, o különböző városokban különböző emberekkel találkoznak
Apollós,
Priszcilla és Akvilla,
Imádkozó asszonyok a folyóparton (Filippiben), János tanítványaival Efézusban stb.
o Akiket szükséges azokat korrigálják,
Apollós megtanítása Krisztus útjára Priszcilla és Akvilla által, Efezusi tanítványok újbóli bemerítése Pál által,
o És velük új, „mini (házi) gyülekezetek” alapjait („plánták”) rakják le.
Hogyan valósulhatott meg ilyen radikálisan új munka (újbor, új tömlőben) az első generáció idejében?
Jézus teljesen „félretette” a vallásos megszokásokhoz ragaszkodó zsidókat (élükön a farizeusokkal) és egyszerű, gyakorlatias embereket hívott el, akik három éven keresz-tül „vele voltak” és akiket gyakorlatias kiképzésben részesített.
Pál ugyanazt tette, amikor különböző városokba érkezett. Bement a zsinagógákba és
„elszakította” a megtért embereket a zsinagógáktól (meg nem tért, vallásos zsidó hívőktől) és tőlük függetlenül, házakban (Lídia, Gájus. Stb.) vagy pld. Tirannus iskolájában elindított egy új munkát: új helyi gyülekezet plántálása.
Alapvető szempont, amit Jézus is megmondott: „nem lehet a régi tömlőbe újbort tölteni, sem a régi posztót újjal megfoltozni”, mert mindkettő tönkremegy!
Hogyan érvényesíthetők ugyanezek az alapelvek a GYÜLEKEZET mai kusza állapo-tában?
Ugyanúgy, ahogyan arra Jézus és Pál is példát adott!
- elszakadva
o a vallásos, meg nem tért, világias közösségektől és o a hivatalos, „felszentelt papság” farizeusi rétegtől,
o ezen közösségek gyülekezési helyeitől „zsinagógáktól” (templom, gyülekezeti ház) és
- egyszerű, képmutatás mentes, megtért és Jézus útján járni akaró, - teljesen odaszán életű hívőkkel,
- új kis közösségeket (plánták) hozni létre, - alapvetően házanként összegyülekezve,
- gyakorolva mindenki a papi szolgálatát „megtörve házanként a kenyeret, részesedni az eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva.” Ap.csel. 2:46-47.
A Jelenések könyve 2. fejezetében Jézus az Egyház állapotáról prófétál a hét gyüleke-zetnek, akik az egyház teljességét képviselik a földön. Ez azt mutatja, hogy Jézus a gyülekezetek dolgait (tevékenységét) látva egyetlen gyülekezet életét dicséri meg csupán (Filadelfiai gyülekezet: „testvéri szeretet”), akiket már a pillanatnyi állapotunk-ban is „győzteseknek” tart, és csak arra kéri őket, hogy őrizzék meg azt, ami náluk van.
A többi gyülekezetből csak azok a személyek lesznek „győztesek”, akik - hallgatni fognak a megtérésre felszólító parancsra, és
- megtérnek azokból a cselekedetekből, amiket Jézus rossznak talált és enge-delmeskednek az Ő helyreigazító szavának.
Egy így előálló „győztesek csapata” lehet az, akik valódi „szentségben és igazságban”
akarják „imádni az Atyát, mert az Atya ilyeneket keres imádóiul”.
Látjuk tehát, hogy az Úr nem valamiféle elegyben (keverékben) gondolkozik, hanem - a győztes szentek közösségében,
- akik megtartották az Úr beszédét, - akik nem tagadták meg az Ő nevét, - akik engedelmeskednek Neki,
- akiknek, mint Szent és Igaz mutatkozik be,
- mert ezek a hívők a szentség és az igazság útján járnak.