A kutatási célok három fő témakört ölelnek fel, a következtetések ezt a logikát követik.
Környezet minőség javító talajművelés
Lejtős termőhelyen kialakított talajminőség javító kísérletben sajátos, korábban nem vizsgált művelés hatásokat mutattunk ki.
Megegyezően az irodalmi adatokkal, a bolygatatlan talajú direktvetésben a művelt talajokhoz képest a környezet minőséget nem veszélyeztető tömörebb állapotot mutattunk ki. A korábban rendszeresen művelt, majd a direktvetés alkalmazása során csak a vetősorban bolygatott talaj ülepedése természetes jelenség, amely a talaj új körülményekhez alkalmazkodása után folyamatosan csökken.
Az ülepedés minden bolygatott talajon bekövetkezett, de mértéke kisebb maradt, mint a nem bolygatott direktvetésben. Ugyanakkor a hosszú távú direktvetésnél talajállapot javulás várható, míg bolygatott talajon a javulás legfeljebb egy tenyészidő.
A kevésbé ismert és elterjedt bakhátas kezelésben kedvező lazultságot állapítottunk meg a felső (5-10 cm) rétegében, amely egyrészt a tavaszi bakhát kialakításnak, másrészt a kora nyári bakhát magasításnak tudható be. Ugyanakkor a művelési mélység alsó határán, a 15-20 cm rétegben nagyobb térfogattömeg értékeket mértünk, mint a hagyományos kezelésben. A tömörödés okát a bakhát kialakításra és magasításra használt művelőeszköz nyomán alakult ki. A 40-45 cm rétegben a hagyományos művelésben a direktvetésnél és a bakhátas kezelésnél határozottan kisebb térfogattömeg értékek arra utalnak, a talajkímélő módok közé esetenként az őszi szántás is besorolható.
A legfelső talajszintben (0-10 cm) észlelt ülepedettebb állapotot a térfogattömeg mellett a talajellenállás értékek alapján is igazoltuk. Ugyanakkor a művelés és a talajellenállás között kevésbé szoros összefüggést állapítottunk meg, mint a művelés és a térfogattömeg értékek között, továbbá a kezeléseknek a mélység függvényében eltérő hatása volt.
A művelés talajnedvesség tartalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban a mélység függvényében eltérő eredményeket kaptunk. A nedvességtartalom közvetlenül a felszín
85
közelében, a 20-30 cm és a 30-40 cm rétegben különbözött bizonyíthatóan egymástól. A 0-10 cm és 30-40 cm rétegekben a direktvetésben, a 10-30 és 40-50 cm rétegekben a hagyományos kezelésben mértünk nagyobb nedvességtartalmat. A direktvetés nagyobb nedvességtartalma egyrészt a felszíni növénymaradvány-borítottságból következő nedvességmegőrzésnek, másrészt a művelt kezelésekben az évenként elvégzett szántás nedvességvesztő hatásának valószínűsíthető eredménye. A hagyományos művelés mélyebb rétegeiben tapasztalt nagyobb nedvesség a talajszelvény kedvezően laza talajállapotából következhetett.
A bolygatatlan mintákból meghatározott vízkapacitás alapján a felvehető vízkészletben nem volt kimutatható szignifikáns különbség a direktvetés és a művelt kezelések között. Ennek megfelelően a potenciálisan felvehető nedvességet a művelés közvetlenül nem befolyásolja.
Méréseink alapján a nedvességtartalom és a hasznosítható vízkészlet a direktvetés feltalajában volt a legnagyobb és a bakhátas kezelésben a legkisebb.
A terméseket változó években, és adott nedvesség mellett a talaj lazultabb állapota alakította.
A direktvetésben elért termés a termőhelyet tekintve kedvezőnek minősült, ugyanakkor elmaradt a nagyobb talajbolygatással jellemezhető bakhátas és szántásos kezelésektől.
Az elért eredmények a környezet minőség javító talajművelési változatok kipróbálását, objektív értékelését segítik. A direktvetés alkalmazása ott javasolható, ahol a hosszú távú talajállapot javulást tűzik ki célul. A bakhátas művelés lejtős termőhelyek védelmét szolgálja széles sorközű növény termesztésekor. Ezért állandó bakhát kialakítását kivételes esetekben javasoljuk.
Gazdaságokban végzett három éves szántóföldi vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a talaj nedvességtartalmát a 10-20 cm mélységben az alkalmazott agrotechnika, s nem az évjárat befolyásolta. A talajellenállás értékek kedvező talajnedvesség tartományban megbízhatóan mutatták a talaj lazult vagy tömörödött állapotát. A harmadik évben a művelés mélységében nem volt kimutatható súlyos ún. eketalp vagy tárcsatalp réteg.
86
Zöldtrágyázás, mint talajminőség javító tényező kedvezőtlen termőhelyen
Zöldtrágyanövény vizsgálataink, a növények vízfelhasználásának ellenére, a káros rögösödés csökkenését igazolták.
Bizonyítottuk az alkalmazott talajhasználat talajszerkezet módosító hatását hosszabb időszak alatt, továbbá a szokásos művelés kedvezőtlen hatását a talaj mélyebb rétegeinek állapotára.
Adott kedvezőtlen termőhelyi körülmények között a vizsgált zöldtrágya növények (fehér mustár, olajretek, facélia) betöltötték az elvárt talajvédő és szervesanyag kímélő funkciót. A hektáronkénti biomassza és a beltartalmi paraméterek, különösen a N felvétel figyelembevételével a termőhelyre kevésbé érzékeny keresztesvirágú mustár és olajretek kedvezőbbnek bizonyult, mint a facélia.
Környezetkímélő, kisadagú (50 kg/ha) nitrogén trágyázás a vizsgált években mindegyik zöldtrágyanövénynél jelentős mértékben elősegítette a biomassza és a beltartalmi paraméterek növekedését, míg ennek hiányában a pentozán hatástól szenvedő növényállományt kaptunk. A nitrogén műtrágyázást mindhárom növény jól hasznosította, a biomasszában többszörösére nőtt a hektáronkénti N-tartalom. A nitrogén hatóanyag jelentősen elősegítette a foszfor és a kálium felvételét is.
Eredményeink alapján az adott termőhelyen másodvetésű zöldtrágyázásnál lehetőség szerint minden esetben, de a kalászosok szalmájának helyben hagyásakor feltétlenül javasolandó a nitrogénkijuttatás.
A környezet és gazdálkodás minőség javító energianövény termesztés
Energianövény-termesztési kísérleteinkben a környezeti terhelések jelentős része az intenzív művelésből - műtrágyázás, vegyszeres növényvédelem és gépüzem – adódik. A növény biomassza hozama, talajtakaró hatása azonban tompíthatja e környezetterheléseket.
Eredményeink egyértelműen mutatják, hogy az intenzívebb művelés jelentősen rontja a növénytermesztés környezeti mutatóit és terheli a környezetet. Ennek következtében a hagyományos szántóföldi termesztett növényfajok mind energiahatékonyság, mind környezetterhelésük szempontjából kedvezőtlenebbek, mint a fás szárú energiaültetvények.
87
Az energiahatékonyság tekintetében mintegy kétszeres, az ÜHG potenciált illetően több mint nyolcszoros, a savasodási potenciál esetében pedig több mint tízszeres a különbség a szántóföldi gabonák és a fűz energiaültetvény kibocsátásai között 1 t terményre vonatkoztatva.
Eddigi kutatási eredményeink alapján javasolható az energiaültetvények összehasonlítása hasonló alapanyagot előállító földhasználatokkal, például a hagyományos erdőgazdálkodás során történő tűzifatermeléssel, valamint más technológiával megvalósuló fás vagy lágy szárú energianövény-termesztéssel.
A kedvezőtlen, növénytermesztés számára más módon gazdaságosan nem hasznosítható termőhelyek többsége alkalmas energetikai faültetvények telepítésére. A beruházás költséges, ezért javasoljuk, hogy minden termőhelyre az adott viszonyok között legnagyobb produktummal rendelkező faj, illetve fajta kerüljön.
Vizsgálataink szerint a Gödöllői dombság kedvezőtlen termőhelyi körülményei közé telepített fűz energetikai faültetvény az aszályos évek ellenére is képes a nemzetközi kísérletekben leírt biomassza-produktumra. A vizsgált skandinávfűz fajták a Kárpát-medencében is a géncentrumukban mért terméseredményeket adták. A vizsgált magyar energiafűz fajta a svéd fajták átlagához hasonló biomasszát adott, azonban aszályos évjáratban a legjobbnak bizonyult.
A komposzt termésnövelő hatása statisztikailag igazolható módon nem minden vizsgálati évben volt tapasztalható. Ennek oka, hogy tápanyagtartalma csak lassan jut le a gyökérzónába, ugyanakkor a talajvédő funkciója miatt minden esetben javasolt a felhasználása már a telepítéstől kezdve.
Kutatásaink során a vizsgált 2-2 éves energiafűz betakarítási periódusban mindkétszer nedves és száraz évek váltották egymást, ezért az évjárathatások figyelembevétel további vizsgálatok szükségesek az adott termőhelynek leginkább megfelelő fűzfajta kiválasztásához.
88