Munkánk első részében retrospektív vizsgálatunk célja az volt, hogy megfigyeljük és összehasonlítsuk a szubkondrálisan elhelyezkedő óriássejtes csonttumorok kikaparása után kialakult üreg kitöltésére használt eltérő sebészi technikákat, valamint a zömített csontforgács és csontcement hatását az alsó végtagi teherviselő ízületekben kialakuló szekunder degeneratív elváltozásokra. Az eltelt néhány évben lefolytatott vizsgálataink során intézetünkben, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Ortopédiai Klinikáján általunk kezelt, intézetünk Csonttumor Regiszterében nyilvántartott, rendszeresen ellenőrzött betegeink anyagát dolgoztuk fel.
Eredményeink alapján fokozott a hajlam az artrózisra csont graft beültetés esetén az első két postoperatív évben, később azonban a csontos átépülés lezárulta után további degeneratív elváltozás nem várható. A cementtel kezelt csoportban ennek a fordítottja igaz: az artrózis kialakulásának valószínűsége alacsony volt az első két évben, majd az idő múlásával egyre több artrózis megjelenésével kell számolni. Tanulmányunk másik eredménye az az összefüggés, mely leírja, hogy a szubkondrális csont érintettsége egyértelműen összefügg a későbbi ízületi szekunder degeneratív elváltozások kialakulásával. Szignifikánsan több szekunder artrózist találtunk az 50 százaléknál nagyobb szubkondrális kiterjedésű daganat esetén mindkét vizsgálati időpontban.
Klinikai eredményeink alapján tehát az ideális csontpótló anyag azonnali mechanikai támaszt nyújt, oszteokonduktív és oszteoinduktív tulajdonságú és a csont mechanikai integritásának veszélyeztetése nélkül képes hosszú távon felszívódni és csonttá átépülni. Ilyen ideális megoldás lehet bioaktív kerámiák alkalmazása, amelyek teljesítik ezeket a kritériumokat.
A nagyméretű csontdefektusok rekonstrukciója az ortopédia és a baleseti sebészet legnehezebb feladatai közé tartozik. Az ilyen defektusok kezelésében a mai napig az autológ csont átültetése számít az arany standardnak. Az utóbbi időben az úgynevezett szövetépítő technikák (Tissue Engineering) egyre nagyobb figyelmet kapnak, melyekkel csontpótló anyagokat sejtekkel, növekedési faktorokkal kombinálva próbálunk gyógyulást elérni. Fontos az ilyen őssejt alapú technikáknál, hogy a szükséges mennyiségű sejtet gyorsan, megfelelő mennyiségben tudjuk előállítani, és
109
azok funkciója megmaradjon. Tudomásunk szerint csak szórványos ismeretek vannak a trombocitában gazdag plazma esetleges felhasználásának lehetőségeiről a kritikus méretű csontdefektusok gyógyításában. Munkánk második felében egy ilyen csontpótlásra alkalmas bioaktív kerámia állatkísérletes vizsgálatát végeztük.
Megvizsgáltuk a PRP hatását a kritikus méretű csontdefektus gyógyulására autológ mezenchimális őssejtekkel, és a fent említett nagy specifikus felületű CDHA kerámiával kombinálva. Vizsgálatunkhoz egy új-zélandi fehér nőstény nyúl radiusán kialakított kritikus méretű diafizeális csontdefektusmodellt választottunk. A főbb vizsgált paraméterek pedig a csontosodást követő biomechanikai stabilitás, az újonnan képződött csont mennyisége és a beültetett kerámia felszívódásának mértéke voltak, melyeket négy pontos nem destruktív hajlításos vizsgálattal, micro-CT vizsgálattal és szövettani vizsgálattal határoztunk meg.
Adataink demonstrálják, hogy a PRP-nek pozitív hatása van az újonnan képződött csont mennyiségére, melyet mikro-CT és szövettan segítségével mértünk. Ez a hatás hasonló volt ahhoz, melyet a mezenchimális őssejtekkel bevont CDHA kerámiák esetén figyeltünk meg. A két módszer együttes alkalmazása esetén azonban, mikor a mezenchimális őssejtekkel bevont CDHA kerámiához PRP-t is adtunk, további egymást erősítő hatást nem tudtunk megfigyelni. Jelen munka nem csak az általános csontképződést vizsgálta, hanem annak térbeli eloszlását a defektuson belül és a beültetett scaffold felszívódását is. Először is fokozott csontképződést figyeltünk meg a radius proximális és disztális rezekciós felszíneihez közel és az intakt ulna mellett is. Ez a tény alátámasztja azt a feltételezést, hogy a szervezet saját, érintetlen sejtjei kulcsfontosságúak a beültetett sejtekre és a bejutatott PRP-ből származó növekedési faktorokra adott biológiai válaszban. Megfigyeltük továbbá, hogy a mezenchimális őssejtek és PRP külön-külön vagy együttes alkalmazása esetén fokozódott a CDHA kerámia felszívódása. Ez annak a fontosságát hangsúlyozza, hogy bioaktív anyagok (növekedési faktorok, mezenchimális őssejtek) hozzáadása a remodellinget fokozza, mely a defektus átépülésének kulcsfontosságú mozzanata.
Munkánk során a következő új megállapításokat tettük:
1. Szubkondrálisan elhelyezkedő óriássejtes csonttumorok kikaparása után gyakran alakul ki artrózis az első két posztoperatív évben, ha csontforgácsot
110
használunk a defektus kitöltésére, később azonban, a csontos átépülés lezárulta után további degeneratív elváltozás nem várható. A cementtel kezelt csoportban ennek a fordítottja igaz: az artrózis kialakulásának valószínűsége alacsony volt az első két évben, majd az idő múlásával egyre több artrózis megjelenésével kell számolni.
2. Tanulmányunk másik eredménye az az összefüggés, mely leírja, hogy a szubkondrális csont érintettsége egyértelműen összefügg a későbbi ízületi szekunder degeneratív elváltozások kialakulásával. Szignifikánsan több szekunder artrózist találtunk az 50 százaléknál nagyobb szubkondrális kiterjedésű daganat esetén mindkét vizsgálati időpontban.
3. A PRP fokozott csontképződést produkál (melyet szövettani és mikro-CT vizsgálatokkal is kimutattunk) CDHA kerámiákon nyulak kritikus méretű csontdefektusában 16 hét után.
4. Biomechanikai különbséget nem találtunk az üresen hagyott és a PRP-vel kezelt CDHA kerámiával kitöltött csoportok között.
5. A mezenchimális őssejtek szintén fokozták a csontképződést CDHA kerámia felszínén, de a PRP és MSC együttes alkalmazása esetén nem tudtunk további additív hatást megfigyelni. A jövőben tehát nem szükséges MSC adása a PRP-hez az általunk használt nyúl-modellben.
6. Megfigyeltük továbbá, hogy a CDHA kerámia felszívódása fokozódott a PRP, MSC és PRP/MSC alkalmazása esetén, de a csoportok között különbség nem volt. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a trombocitában gazdag plazma fokozza a csontosodást nyúl diafizeális defektusmodelljében CDHA kerámia felszínén.
7. Eredményeink továbbá felvetik az allogén PRP használatának lehetőségét humán csontdefektusok és álízületek kezelésében.
111