A rakodás megkezdését megelőzően meg kell állapítani az állatok szállításra való alkalmasságát. A 3 hetesnél fiatalabb malac szállítására egyáltalán nem alkalmas. A hosszú távú szállításra való alkalmasság feltétele a 10 kg-nál nehezebb élősúly. A szállítási idő el nem választott malacok esetén 9 óra menet után 1 óra pihenő, majd 9 óra után 24 óra pihenő. A felnőtt sertések 24 óráig szállíthatók egyhuzamban, folyamatos ivóvízellátás
A környezetszennyezés megakadályozására - elsősorban az állattartásból származó trágyára vonatkozóan - egyre szigorúbb hatósági jogszabályok lépnek életbe. A nemzeti és közösségi jogszabályok célja, hogy az állattartó telepeken keletkező trágya megfelelő, szakszerű és biztonságos tárolása meg legyen oldva.
A legfontosabb élőírásokat a következő törvények és rendeletek tartalmazzák: 1995. évi LIII. trv. a környezet védelméről; 2001. évi LV. trv. egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról;
10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rend. a felszín alatti víz és földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről; 33/2000. (III.17.) Korm. rend. felszín alatti vizek védelméről; 49/2001.
(IV.3.) Korm. rend. a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről; 50/2001. (IV. 3.) Korm. rend. a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól;
193/2001. (X.19.) Korm. rend. az egységes környezet-használati engedélyezési eljárás részletes szabályairól;
71/2003. (VI. 27.) FVM rend. az állati hulladékok ártalmatlanításáról; 219/2004. (VII. 21.) Korm. rend. a felszín alatti vizek védelméről; 314/2005. (XII.25.) Korm. rend. a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról; 27/2006. (II. 7.) Korm. rend. a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezéssel szembeni védelméről (e rendeletet legutóbbi módosítása a 81/2007. (IV.25.) Korm. rend.);
80/68/EGK tanácsi irányelv a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésével szembeni védelméről; 90/667EGK tanácsi irányelv az állati hulladékok ártalmatlanításáról; 91/676/EGK tanácsi irányelv a vizek mezőgazdasági forrásból származó nitrát szennyezéssel szembeni védelméről.
2.1.1. Környezeti szagártalmak
A sertések ürülékében sok bűzhatást eredményező anyag (merkaptánok, indol, szkatol, fenol, a sertésfaj jellegzetes szagát adó aminok sora stb.) megtalálható. A sertés vizeletének jellegzetes szagát a húgysav, az ammónium (NH4) és a kén-hidrogén (H2S) eredményezi. A bűzhatás kialakításában jelentős szerepet játszó anyagok elsősorban fehérjék, aminosavak és nukleinsavak lebomlásakor keletkeznek. A mélyalmos tartás során az istállóban felhalmozott trágya bomlásakor szén-dioxid (CO2) és metán (CH4) is képződik.
A szagkomponenseket két nagy csoportra lehet osztani, lehetnek mérgezőek (NH3, H2,S, CH4), vagy bűzösek. Az előbbi csoportba tartozóak az állatok és a velük foglalkozó ember egészségét egyaránt veszélyeztetik.
Az állatok tartására szolgáló létesítményeket és környékét időszakonként takarítani és mésztejes oldattal, vagy egyéb fertőtlenítő-szerrel fertőtleníteni kell. A szagártalom csökkentése érdekében a bűzös gázok áramlását a magasba kell terelni, fásítással, bokrosítással kell elősegíteni (63. kép Telepvédő erdősáv - Forrás: Pászthy Gy.).
A szaghatás tompítására fontos az izolációs távolság betartása. Ez a távolság a telep méretétől függően 500-1000 méter legyen.
2.1.2. Környezeti zajártalmak
Az épület szigetelésének, fűtésének és szellőztetésének biztosítania kell, hogy a légáramlás-sebesség, a porszint, a hőmérséklet, a relatív páratartalom, a gázok koncentrációja olyan mértékű legyen, amely nem káros a sertésekre. Az épületnek azon részében, ahol a sertéseket tartják, kerülni kell a 85 dBA vagy ennél nagyobb folyamatos zajszintet.
A reggeli és délutáni időszakokban megfigyelt táplálkozási csúcsokkal jellemezhető evési ritmus úgy tűnik, a sertés faj szempontjából nem meghatározó, nem az állatok belső igényéből fakad. A táplálékfelvétel idejének más módszerrel történő szabályozása nem vezet a teljesítmény csökkenéséhez. A sertés képes arra, hogy egy meghatározott tér-idő szerkezetet felépítsen, és az előírt napi időbeosztáshoz alkalmazkodjon. Az etetéssel járó,
sertéstenyésztésben
vagy az azt kísérő rendszeresen visszatérő események, az ajtócsapkodás, vagy az istállóban lévő tárgyak által keltett zaj képesek az evést a megszokott ritmustól eltérő időben is kiváltani. Az állat belső - már kialakult - ritmusának figyelembevételével az ilyen gondozással és az etetéssel összefüggő munkafolyamatok által keltett zajok időpontját azonban szigorúan be kell tartani.
Ennek megfelelően léteznek időszakos (állatszállító kocsik, takarítógépek, takarmánykiosztó berendezések), valamint rendszeres (szellőztető ventillátorok, erő- és munkagépek) zajforrások. A sertéstartó telepek nagy része lakott területtől távol helyezkedik el, így a zajhatások a telepen tartott állatokat és dolgozókat érintik alapvetően.
2.2. Trágyakezelés és hasznosítás
2.2.1. A sertések trágyatermelése
A sertéstartás és tenyésztés során - más gazdasági állatfajokhoz hasonlóan - jelentős mennyiségű szerves trágya keletkezik (35. táblázat). A sertések elhelyezése kapcsán több tartási, és ezzel együtt több trágyakezelési technológia ismeretes. Beszélhetünk almozásos technológiáról és alom nélküli (tömör- vagy rácspadozatos) tartásmódokról is.
Az almozott tartás a sertések legrégebben alkalmazott elhelyezési megoldása. Az állatokat az istállóban tömör padozaton tartják, melyet alomanyaggal (szalma, faforgács stb.) borítanak. Napjainkban e módszert - nagy kézimunkaerő igénye miatt - legfőképp az extenzív technológiákban, valamint a tenyészkanok almozásánál alkalmazzák.
Az árutermelő sertéstelepeken szinte kizárólag alom nélküli állattartást alkalmaznak (64. kép Alom nélküli istálló belső képe). A technológia következtében folyékony halmazállapotú híg trágya termelődik, amely bélsárból, vizeletből, elcsurgó itatóvízből, öblítő és mosóvízből áll.
A hígtrágya szétválasztható szilárd és híg részre. A szilárd fázis leülepíthető, kiszűrhető, illetve különféle berendezésekkel elkülöníthető anyag, amely ugyanúgy kezelhető, mint a hagyományos istállótrágya. A híg fázis a visszamaradó szuszpenzió, amely nem azonos az almos tartáskor keletkező trágyalével. A hasznosítás és az elhelyezés szempontjából azonban mindkét anyag egyforma elbírálás alá esik. A hígtrágya mennyisége az ürülékhez keveredő csurgalék, mosó- és öblítővíz mennyiségétől függően változik. Amikor a víz és az ürülék aránya 1:1 akkor kövér hígtrágyának, ha 1:4 akkor sovány hígtrágyának nevezzük. Egy sertésférőhelyről 25 liter hígtrágya-hozamot számolnak.
A szükséges vízmennyiség számosállatonként naponta általában 30 liter körüli. A hígtrágya nem tekinthető szennyvíznek, értékes tápanyag, amelyet a növénytermesztésben, vagy a biogáz termelésben lehet felhasználni.
A különböző telepek trágyái között lényeges különbség is lehet (N tartalom 0,6-2,6 kg/m3, P tartalom 0,3-1,2 kg/m3, K tartalom 0,9-2,3 kg/m3, a szervesanyag-tartalom 5,9-31,2 kg/m3 közötti; Csaba és mtsai, 1978).
2.2.2. A szerves trágya kijuttatásának irányelvei
Mezőgazdasági területre éves szinten szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha-t, beleértve a legeltetés során az állatok által közvetlenül kijuttatott, továbbá a szennyvizekkel és szennyvíziszapokkal kijuttatott mennyiséget is. Almos trágya kijuttatásakor a trágyavizsgálat nem kötelező, ebben az esetben a korábbi vizsgálatok alapján számított átlagértékek használhatók, melyet a 36. táblázat tartalmaz.
Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között. Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya - így trágyalé és a hígtrágya - betakarítás után nem juttatható ki szántóterületre, amennyiben oda az adott évben nem kerül újabb kultúra. Ha az adott évben másodvetésű növény kerül még a területre, a fenti anyagok felhasználhatóak, de a trágyázás és vetés közötti időszaknak rövidnek kell lennie (legfeljebb 14 nap). Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtős területen, ahol a lemosódó tápanyagok a felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás ezeken a területeken is megengedett. Nem juttatható ki trágya fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra. Az összefüggő hótakaró azt jelenti, ha a területet legalább 5 cm vastag, egységes hótakaró borítja.
2.2.3. A szerves trágya tárolása
2.2.3.1. Hígtrágya tárolóval szemben támasztott követelmények
sertéstenyésztésben
Hígtrágya fogalma: az almozás nélküli tartástechnológiájú istállókban keletkező melléktermék, amely rendszerint 30 %-nál nem nagyobb szárazanyag-tartalmú anyag. Döntő alkotórésze öblítővíz, emellett bélsár, vizelet, ivóvíz, technológiai víz, élelem maradványokat és kis mértékben egyéb anyagokat tartalmaz. A hígabb, vízhez közel álló áramlási tulajdonságokkal rendelkező formáját trágyalének nevezzük.
Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható (65. kép Hígtrágya-tároló). A tárolótartály, vagy medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. A tároló helynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendő méretűnek kell lennie, hogy azok biztonságos tárolása biztosított legyen a tilalmi időszakokban is.
2.2.3.2. Istállótrágya tárolóval szemben támasztott követelmények
Az istállótrágya szilárd ürülék és alomanyag. Istállótrágyát szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatelepen kell tárolni. A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhető. Legeltetéses állattartás esetén a trágyatároló kapacitását az istállózott időszak alapján kell időarányosan megállapítani. A tárolókapacitásnak elegendőnek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására. Így biztosítható, hogy az istállótrágya optimális állapotban kerüljön felhasználásra.
Mélyalmos trágya előzetes tárolás nélkül is kijuttatható. Abban az esetben, ha az előírások ezt nem teszik lehetővé, az istállótrágyával azonos módon kell tárolni és kezelni. A karámföld tárolása az istállótrágyával azonos módon történik. A karámok csurgalékvízének gyűjtését úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztethesse a környezetet.
2.2.3.3. A trágyatároló kapacitásának meghatározása
A 49/2001. (IV.3.) kormányrendelet általános előírásának értelmében tilos hígtrágya, trágyalé, továbbá trágyatárolók csurgalék vizeinek bevezetése az élővizekbe. Állattartó telephez trágyatároló nem létesíthető ivóvíznyerő helytől számított legalább 100 méteren belül. Hígtrágya tároló nem létesíthető vízjárta területeken.
A trágyatároló szükséges térfogatának kiszámításához az 37. táblázatban foglaltak szerint kilogrammban megadott trágyatermelési értékeket a tényleges térfogattömeg alapján m3-re kell átszámítani. Amennyiben a termelt trágyáról saját mérési eredmény nem áll rendelkezésre az átszámításhoz a rendelet szerinti irányszámokat kell alkalmazni.
2.2.3.4. Alapkövetelmények a trágyatárolók műszaki paramétereihez
A beton trágyatárolók (híg- és istállótrágya tározóknál egyaránt) csak vízzáró, tervezői méretezéssel kiszámított szilárdságú, szulfátálló betonból készíthetők. A fóliabéléses tározók vagy műanyag bevonattal ellátott tározófelületeknek teljesen vízzárónak, a hígtrágya kémiai hatásával szemben ellenállónak, egyenletes falvastagságúnak és szilárdságúnak, hajlékonynak, a terhelés hatására deformálódónak, a kötéseknél is magas szakítószilárdságúnak, és kimagasló UV sugárzásállónak kell lennie.
Fém vázszerkezetű, szerelt hígtrágya tárolók esetében kiemelt jelentősége van a korrózió elleni védelemnek, az előírt 20 év élettartam biztosításának. A korrózióálló fémek tulajdonságait a nemzeti és nemzetközi szabványok rögzítik. Nem korrózióálló fémek korrózióállóságát külön felületi műanyag bevonattal kell biztosítani. A felületi műanyag bevonatról, illetve a felhordás technikájáról, a szerkezeti elemek közötti tömítések megfelelőségéről minőségi tanúsítvány kiállítása szükséges.
Azon trágyatárolóra, melyek típustervek alapján, különböző méretekben készülő ipari gyártmányok, a gyártóknak a teljes hígtrágya tárolóra, mint késztermékre kell megfelelőségi nyilatkozatot biztosítania.
2.3. A sertéstenyésztés hulladékainak kezelése
Az állati hullák és az állati eredetű hulladékok gyorsan bomló veszélyes anyagok, ezért ipari felhasználásukról, vagy környezetkímélő ártalmatlanításukról gondoskodni szükséges. Az üzem hullakamráiból az elszállítás csak a feldolgozó üzem járművén történhet.
Az állati eredetű hulladékokat három kategóriába sorolják. A különböző kategóriák gyűjtése, kezelése, ártalmatlanítása eltérő típusú és működésű üzemekben valósulhat meg.