Kísérleti személyek

A kutatásban a négy életkori csoportban összesen 100 gyermek vett részt. Az első életkori csoportba 25 ötéves, középső csoportos óvodás tartozott. Nekik még leg-alább egy teljes évük volt az iskola megkezdéséig. A második és a harmadik életkori csoportba 25 hatéves nagycsoportos óvodás és 25 hatéves első osztályos diák került.

Az azonos életkorú, de eltérő intézményfokon tanuló gyermekek különválasztásának célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e különbség a nyelvet ugyanannyi ideje elsajátító gyermekek között aszerint, hogy még óvodába vagy már iskolába járnak. A ne gyedik életkori csoportba 25 hétéves, első osztályos gyermek került. Az első osz -tályos gyermekek a vizsgálat idején már mind megkezdték az olvasástanulást a hangoztató–összetevő–elemző módszerrel.

A középső és nagycsoportos gyermekek három budapesti óvoda csoportjaiba jár-tak, az iskolás gyermekek két budapesti általános iskola első osztályos tanulói voljár-tak, mind az öt intézmény állami fenntartású volt. A gyermekeket random módon válasz-tottuk ki az egyes életkori övezetekből, a nemek arányát nem vettük figyelembe.

Életkorukat és nembeli eloszlásukat a 3. táblázat szemlélteti.

3. táblázat A kísérleti személyek

Csoport életkor (év) átlag

(év) SD gyermekszám

(fő) fiúk

száma lányok száma

5 éves középső csoportosok 5;1–5;11 5;4 25 12 13

6 éves nagycsoportosok 6;1–6 ;11 6;2 25 10 15

6 éves iskolások 6;1–6;11 6;6 25 9 16

7 éves iskolások 7;1–7;11 7;1 25 11 14

Mivel kutatásomnak nem volt célja a fiúk és a lányok közötti különbségek feltárása, a nemet mint változót nem vizsgáltam. A nembeli egyenlőtlenségnek az ered-ményre gyakorolt, esetleg torzító hatásával számolva véletlenszerűen kiválasztottam

minden korcsoportból öt fiút és öt lányt, és összevetettem az eredményeiket. Mivel mind a négy csoportban ugyanazokat a tendenciákat láttam, mint az egyenlőtlen aránynál, a nemek kiegyenlítetlensége valószínűleg nem befolyásolja negatívan az egyes csoportok eredményeit.

A korpuszban minden gyermek magyar anyanyelvű. A gyermekek hasonló szo-ciális közegben nőttek fel, szüleik a családok anyagi helyzetét átlagosnak vagy átlag felettinek ítélték meg. Egyetlen gyermek sem volt megkésett beszédfejlődésű, mind-annyian ép hallók voltak.

A gyermekek vizsgálata előtt a szülők a vizsgálat hozzájáruló nyilatkozatával együtt egy anamnézist is kitöltöttek. Az anamnézis a GABI-adatbázis (b^óna és mtsai.

2014) adatfelvételi lapja volt (1. melléklet). Az adatlap segítségével rengeteg, a kis-gyermekkel kapcsolatos kérdésre választ kaptam. A következtetések levonását ter-mészetesen korlátozza, hogy ezek szubjektív szülői benyomás alapján adott válaszok.

Az anamnézislap 37 kérdés mentén 5 fő kérdéskörben gyűjt információkat, ezek:

(i) a gyermek adatai; (ii) a szülők végzettsége és a család helyzete, változásai; (iii) a gyer-mek születésének és korai fejlődésének körülményei; (iv) a gyergyer-mek beszédhez kap-csolódó betegségeivel, esetleges logopédiai ellátásával kapcsolatos információk; és (v) a családban előforduló beszédhez kapcsolódó problémák. A családi körülmények esetében a család szociális helyzete, a családszerkezeti változások, az édesanya jelen-legi munkahelye és a végzettsége voltak a változók. A végzettség azért informatív, mert köztudott, hogy az anya iskolai végzettsége meghatározó a gyermek nyelvének fejlődése szempontjából. A születéssel és a korai fejlődéssel kapcsolatban a születési időről, az anya terhesség alatti fizikai és lelki állapotáról, a születés módjáról és a közben vagy röviddel utána fellépő esetleges problémákról gyűjtöttünk adatokat.

Számos tanulmány foglalkozott azzal, hogy vajon a terhesség vagy a vajúdás és szü-lés alatti problémák összefüggésben állnak-e a tanulási nehézségekkel. A vizsgálatok eredményei nem egyértelműek: némelyik esetben kimutattak összefüggést, mások-ban nem (L^aPLante et al. 2008, W^HiteHouse et al. 2010, s^kurtveit et al. 2014). Egyes tanulmányok szerint bizonyos tényezők együttállása jobban összefüggésbe hozható, mint az egyes tényezők önmagukban. A kialakulás valószínűsége pedig még nagyobb, ha ezekhez a tényezőkhöz társadalmi és gazdasági nehézségek is hozzájárulnak (s^eLikoWitz 2005).

Rákérdeztem arra is, hogy a gyermekek vagy a közvetlen családjukban élők ren-delkeznek-e valamilyen beszédproblémával, hogy vannak-e balkezesek, kétkezesek, nehezen olvasók vagy rossz helyesírók a családban.

Az anamnézisek alapján elmondható, hogy a gyermekek változatos előélettel rendelkeztek.

Az édesanyák közül 61 felsőfokú végzettségű, egyetemet vagy főiskolát végzett, 24 érettségizett, 11 a szakmunkásképzőt, és 3 anya az általános iskolát fejezte be.

Közülük 67 alkalmazottként dolgozik, 3 egyéni vállalkozó, 9 édesanya vezető beosz-tású, 20 pedig a gyes mellett vagy háztartásbeliként otthon neveli gyermekeit.

A születés körülményei változatosak. A gyermekek közül csak három érkezett idő előtt, egy gyermek a 32., két gyermek pedig a 34. héten. A 100 terhességből csak 3 volt veszélyeztetett, mindhárom terhességi cukorbetegséggel. A gyermekek 33%-a született császármetszéssel, ebből egy kivételével mind programozott császármet-szés volt. Születés közben nehézségek a gyermekek 38%-ánál fordultak elő, ezeket a 6. ábra szemlélteti. Látható, hogy három gyermek is meconium-aspirációs szindró-mával jött világra, illetve két gyermeket újra is kellett éleszteni. Az ő későbbi élet-szakaszokat lefedő anamnézisükben nincs olyan adat, amely arra utalna, hogy atipi-kus fejlődésűek.

6. ábra

A születés közben fellépő nehézségek

A születéskor 8 gyermek nem sírt fel, közülük egy később nem gőgicsélt. Rajta kívül hét másik gyermek kezdett úgy beszélni, hogy a gőgicsélés fázisát kihagyta. A gyer-mekek első szavai átlagosan a 12. hónap körül jelentek meg (szórás: 4;40 hónap).

Érdekes adalék még a gyermekekhez, hogy az 50 óvodás gyermekből 20 gyer-mek jár jelenleg is logopédushoz, nagyrészt artikulációs tünetek miatt, ketten pedig beszédfejlődési elmaradás miatt. A középső csoportos gyermekeknél még nem köte-lező a logopédiai ellátás, ennek ellenére minden, több segítségre szoruló gyermek

14

legalább heti egy alkalommal találkozik a logopédussal. Az 50 iskolás gyermekből 21 járt az óvoda utolsó két évében logopédiára, szintén artikulációs tünetek miatt.

3 gyermek az első osztályban is logopédiai ellátást kap, nyelvlökéses nyelés, az r hang és az s-sz-cs hangok ejtéshibája miatt.

Bár a gyermekek e változók mentén sokfélének tűnnek, homogén csoportnak tekintettem őket a tipikus fejlődés miatt.