A kínai orvoslás meghatározása a „hagyományos kínai orvoslás” elnevezés vizsgálatán

1 Noha a „fitoterápia” kifejezés illetve annak szinonimái terjedtek el világszerte e terápiás modalitás megnevezésére, a hagyományos kínai gyógyszerészet ásványi és állati eredetű alapanyagait tekintve pontosabb kifejezés lenne a „hagyományos kínai gyógyszeres terápia”, ami a jobban megfelel a kínai „zhōng yào zhì liáo” (中药治疗) kifejezésnek.

Kínában a hagyományos kínai orvoslást zhōng yī-nek (中医) ², azaz egyszerűen „kínai orvoslásnak” nevezik, míg a modern orvostudományt xī yī-nek (西 医), „nyugati orvoslásnak” hívják. Angol nyelvterületeken a kínai orvoslásra a traditional Chinese medicine (TCM) kifejezés terjedt el, melynek szó szerinti magyar fordítása a hagyományos kínai orvoslás (HKO) kifejezés. Az alábbiakban a „hagyományos kínai orvoslás” elnevezés pontos jelentéstartalmának vizsgálatával definiáljuk a kínai orvoslást.

A HKO szakember munkája Kínában „orvosi” tevékenységnek minősül. Kínában a hagyományos kínai orvoslás törvényesen egyenrangú a modern orvostudománnyal és a hagyományos kínai orvosok ugyanúgy orvosnak számítanak, mint a modern orvostudomány gyakorlói (CCCCP 1997). Kínában ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak mindkét fajta szakemberre. Ez a helyzet abból a kulturális háttérből fakad, hogy Kínában a modern orvostudomány megjelenése előtt csak hagyományos kínai orvosok dolgoztak. Noha a modern orvostudomány megjelenése számos terület (sebészet, közegészségügy) ugrásszerű fejlődését és az egészségügyi szemlélet radikális átalakulását eredményezte, Kínában mégsem vetették el a régi módszereket, hanem egy olyan egészségügyi rendszert alakítottak ki, amelyben egymás mellett jelen van a hagyományos és a modern (Buck 2015).

A hagyományos kínai orvoslás abban az értelemben tekinthető „hagyományosnak”, hogy az a tudásanyag, melynek alapján a HKO szakember a betegségeket megismeri, a beteg állapotát kiértékeli, a kezeléseket megválasztja és végrehajtja egy több ezer éves írott és szóbeli hagyományon alapul. A kínai orvoslás legrégebbi kanonikus művének, a Sárga Császár Belső Könyvének (Huáng dì nèi jīng 黄帝内经) legkorábbi részei valószínűen a Hadakozó fejedelemségek korából származnak (Sivin 1993 és Wang 2010). Az e könyvben lefektetett alapelvek mindmáig meghatározzák a hagyományos kínai orvoslást.

Ez a könyv ma is kötelező tananyag Kínában a HKO stúdiumok során3.

2 A kínai nyelvű kifejezések latin betűs átírásakor a modern sinológiai gyakorlatnak megfelelő ún. „pinyin” átírási rendszert használjuk. Könnyen elérhető kiejtési útmutatóért ld.:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pinjin

3 A hagyományos kínai orvoslás klasszikus szövegei alkotják a mai HKO egyetemi képzés egyik fő szaktantárgy-csoportját. Részletes leírásukat ld. 1.2.2.3. résznél.

Noha a kínai orvoslás gyökerei régiek, de a kínai orvoslás ismeretanyaga mégsem tekinthető egy néhai ókori gyógyító rendszer felelevenítésének, a történeti fejlődését nem a régi ismeretekhez való dogmatikus ragaszkodás jellemzi (Buck 2015). A kínai orvoslás abban az értelemben tekinthető hagyományosnak, hogy több ezer éve folyamatosan fejlődik és alakul. A kínai orvoslás az idők során állandóan változott és megújult, azonban nem zajlott le benne olyan radikális paradigmaváltás, mint az európai orvostudományban a XIX. században (Chang 2010). Bármilyen új ismeret érkezett, bármilyen régi elképzelés vagy módszer bizonyult hatástalannak, az új konszenzus mindig a régi rendszer keretein belül alakult ki. Így egy igen gazdag és összetett ismeretanyag jött létre, melynek fennmaradt szövegállománya 30 000 írásműnél többre tehető (Mayanagi 2010). Ez az összetett ismeretanyag Kínában már több mint ezer éve élvezi az állam támogatását. Már másfél évezreddel ezelőtt létrejöttek császári orvosi hivatalok a (HKO) orvosi ismeretek összegyűjtésére, egységesítésére és oktatására4. A több mint kétezer évvel ezelőtt kialakult rendszer jól dokumentált folyamatos újraértékelése és finomítása, az orvosi tapasztalatok folyamatos rögzítése, továbbadása, újból gyakorlatba helyezése és újraértékelése az, ami miatt a hagyományos kínai orvoslást „hagyományosnak” tekinthető.

A hagyományos kínai orvoslás abban az értelemben „kínai”, hogy az ismeretrendszer Kínából származik. A „kínai” kifejezés a tudásrendszer eredetére utal és nem szerek, eszközök vagy a gyógyító személyek származási országára vonatkozik.

A Kínával szomszédos országokba a Tang-dinasztia korától kezdődően terjedt át a kínai orvoslás (Fu 1990). Történt mindez kínai nyelvű szövegek közvetítésével a kelet-ázsiai kulturális szféra sajátosságainak megfelelően (Reischauer 1974). E folyamat eredményeképpen a kínai orvoslás jelenleg japánban „honos” fitoterápiás rendszerét kanpo-nak, azaz „kínai recepteknek” (漢方) nevezik. Mivel e rendszert elsősorban a kínai orvoslás recepttanának alapját képező késő Han-kori, ún. „klasszikus receptek” (jīng fāng 经 方 ) határozzák meg, ezért joggal tekintető a kínai orvoslás egy regionális jellegzetességeket mutató ágaként „kínainak”, mintsem egy teljesen független japáni rendszernek (Yu és mtsai 2006).

4 Lásd a HKO oktatástörténetről szóló 1.2.1. részben.

A kínai orvoslás szakembereit tekintve azt láthatjuk, hogy ha valaki kínai származású és orvos, attól nem minősül még feltétlenül hagyományos kínai orvosnak. Kínában két fajta orvosi egyetem van: hagyományos kínai orvosi egyetemek (zhōng yī yào dà xué 中医药 大学, szó szerint: „kínai orvosi és gyógyszerészeti egyetem”), ahol hagyományos kínai orvosokat képeznek; és modern orvosi egyetemek, ahol az Európában elterjedt modellhez hasonló orvosképzés folyik. Ha egy kínai származású orvos modern orvosi egyetemen végez, akkor nem válik hagyományos kínai orvossá5. A betegségek megismerése és a kezelések megválasztása során alkalmazott ismeretrendszer az, ami egy orvost

„hagyományos kínai orvossá” tesz és ennek a HKO oktatás szerkezetében is jelentős szerepe van. Nem a gyógyszerek vagy gyógymódok származási országa alapján nevezhetjük a hagyományos kínai orvoslást „kínainak”, hanem a HKO ismeretrendszere miatt, ami Kínából származik. Ez az ismeretrendszer az, ami leginkább meghatározza a hagyományos kínai orvoslást. A „hagyományos kínai orvoslás” kifejezésben tehát a

„kínai” szó valójában „Kínából származó ismeretrendszeren alapulót” jelent.