századi Selyemút 2
II.3. Kína szerepvállalása az Új Selyemút fejlesztés geostratégiai és geoökonómiai kihívásainak kezelésében
(Mianmar példáján)
Bevezetés
Kína számára az Új Selyemút sokkal több, mint egy gazdaságélénkítő kezdeményezés, amellyel gazdasági növekedését képes biztosítani. A programnak a gazdasági dimenzión túl régiófejlesztési, diplomáciai valamit biztonságpolitikai elemei is vannak, az egész jelenséget mind a négy pillér vizsgálatával kell értelmezni. Ez a szempontrendszer különösen azért fontos, mert ebből levonható az a következtetés, miszerint Kína számára a program megvalósítása életbevágó fontosságú, iránta a politikai elhatározottság rendíthetetlen, ebből fakadóan kockázatos, megosztó és hatalmas erőforrásokat felemésztő döntéseket is hajlandó lesz véghezvinni. Mianmar esetében jól megfigyelhető Kína viselkedése hogyan formálódott, amikor stratégiai fontosságú beruházásai veszélybe kerültek.
Kína motivációja
Az Új Selyemút kezdeményezés, különösen annak szárazföldi eleme Kína számára négy fő szempontból lényeges: világpolitikai ambíciói kiteljesítésének eszköze, biztonságpolitikai pozíciójának jelentős megerősítője, az erősen exportorientált gazdaság számára új kitörési pontok teremtője, valamint eszköz az ország hatalmas regionális különbségeinek mérséklésére.
Történelmileg a Selyemút jelentette Kína számára a kapcsolatot a külvilággal, amin keresztül nem csak gazdasági, de kulturális kapcsolatokra is szert tett. A jelenlegi kezdeményezés öt alap pillére közül kettő, a policyk összehangolása és a kultúrák közötti kapcsolat kialakítása ebből a történelmi örökségből merít inspirációt (Norris, G. 2015). Kína számára ezen kívül a felvázolt program ambíciója miatt, miszerint a világ lakosságának közel kétharmadát és GDP-jének egyharmadát kívánja bevonni már pusztán meglétével hatalmas nemzetközi presztízst hoz a világpolitikában egyre jelentősebb szerepet vállaló országnak (Shapiro, J. L. 2017).
A kínai diplomáciában az ún. Eurázsia fordulat jelentős visszhangot okozott a világban, számos kritika ellenére túlnyomóan pozitív fogadtatásban. Teng Hsziao-ping által a nyolcvanas években lefektetett „béke és fejlődés” koncepciójának kontinuitása elviekben a kezdeményes, aminek fontosságát Hszi Csin-ping többször hangsúlyozta a program bejelentése óta. A jelenlegi gazdaságpolitikai elv, miszerint Kína „win-win” kapcsolatokra törekszik a lefektetett terv jól igazodik jelenlegi formájában, az erősen pozitív fogadtatás ebből fakadt (Habova, A. 2015). Az Új Selyemút a kínai–orosz gazdasági és diplomáciai kapcsolatok mélyítésének is egy eszköze, ami jelentős világpolitikai előnyökkel jár Kína számára (Norris, G. 2015).
Az ország számára globális színtéren jelentős előrelépés volt az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank létrehozása, aminek Kína a fő finanszírozója és mára számos tagországgal rendelkezik. Az Új Selyemút program keretet és jól kommunikálható indokot adott a bank megszületéséhez. A pontos útvonal folyamatos átalakulása miatt Kína tárgyalási pozíciója nagyon kedvező, mivel a potenciális tagországok között éles a verseny; mindenki arra törekszik az ő területén haladjon át a legkritikusabb szakasz. Ennek a stratégiának számos diplomáciai előnye van, de a bizonytalan légkör a pontos tervezés költségeit és kockázatait nagyban megnöveli (Ntousas, V. 2016).
Kína világpolitikai helyzetét tovább erősíti, hogy a kezdeményezés sokak számára az Új Marshall-terv néven ismert, valamint az ország még magasabb szintű globalizációjának és integrációjának eszköze, ami a gazdasági spektrumon túlmutat társadalmi és tudományos dimenziókba (Shao, Y. 2015). Ezen felül a szimbolikus névválasztás a kínai „soft power” erősödéséhez is nagyban hozzájárult (Grimm, S. 2015).
Az Új Selyemút biztonságpolitikai dimenziója még jelentősebb, mint az eddig vizsgált aspektus. Kína percepciója, hogy a modern történelem során erősen kiszolgáltatott helyzetben volt a világhatalmakkal szemben, és saját érdekeinek szem előtt tartását és érvényesítését fő prioritásának látja (Habova, A. 2015). Az exportorientált kínai gazdaság külkereskedelmének 90 százalék tengeri útvonalakon történik, ami hatalmas stratégiai kockázatokkal jár. Kína ezen a kereskedelmi útvonalak szabad hajózását nem tudja önmagának biztosítani egy jövőbeli konfliktus esetén, ezért azokra nehezedő kiszolgáltatottságán elemi érdeke változtatni (Vien, Th. 2015).
A gazdasági korridorok kialakításakor a Dél-kínai-tengeren átmenő áruforgalom diverzifikálása a cél, ahol az Északi, valamint a Központi korridor kiépítése teljes egészében szárazföldön történne meg, míg a tengeri kereskedelem esetében is a Malaka-szoroson átmenő forgalom mérséklése a cél (Vien, Th. 2015). A 16. ábrán láthatjuk a tervezett korridorokat.
16. ábra: Az Új Selyemút korridorjai Forrás: Sahoo, P. 2015
Ahhoz, hogy az ilyen jellegű strukturális átrendezés elképzelhetővé váljon, Kínának rendelkeznie kell megfelelő infrastruktúrával, beleértve a vasúthálózatot, közúthálózatot valamint a földgáz- és kőolajvezetékeket is, amelyek kiépítése nem elég, ha csak az országban történik meg, nemzetközi léptékben kell végbe mennie.
Erre ad lehetőséget és keretrendszert az Új Selyemút kezdeményezés (European Parliamentary Research Service 2016).
A program kihirdetésével és megkezdésével járó nemzetközi presztízsnek fontos mellékhatása, hogy Kína nemzetközi pozíciója megerősödött. Az ország jelenleg is a Dél-kínai-tenger vitatott tengeri határai miatt többször kerül konfliktusba szomszédival és az Egyesült Államokkal, ahol minden diplomáciai megmozdulás a világ színterén
nagyban segíti Kína agresszív fellépésének megalapozását, ezért az országnak érdeke minden olyan nemzetközi megmozdulás, ami a megbecsülését és státuszát növeli a konfliktustól függetlenül (Shapiro, J. L. 2016).
ország nyersanyag
Irán kőolaj, földgáz, réz, bauxit, kőszén, vasérc, ólom, cink, ón Kazahsztán bauxit, réz, arany, vasérc, kőszén, földgáz, kőolaj Kirgizisztán kőszén, arany, ólom, uránium, cink
Mongólia réz, arany, molibdén, fluorit, uránium, ón, volfrám Oroszország kőszén, földgáz, kőolaj, faanyag
Tádzsikisztán antimon, arany, ezüst, volfrám, uránium
Üzbegisztán kőszén, réz, arany, ólom, molibdén, földgáz, volfrám, uránium, cink 3. táblázat: Partnerországok fő export nyersanyagai
Adatforrás: ONeill, J. 2017
Kína számára export és import szempontjából fontos egy jól kiépült kereskedelmi korridor Közép-Ázsiával. A 3. táblázatban olyan országok listáját láthatjuk, akikkel a kínai nyersanyag import az Új Selyemút keretében sokszorosára nőne. A felsorolt nyersanyagokhoz való hozzáférés azért is Kína elemi érdeke, hogy váltani tudjon egy nagyobb hozzáadott értéket teremtő gazdaságra, ami régóta deklarált célja az országnak (ONeill, J. 2017).
A kínai gazdaság számára továbbá több egyéb szempontból is lényeges a program sikere. Az infrastrukturális fejlesztés következménye a kereskedelem volumenének növekedése lesz, ami diverzifikációs és gazdaságossági szempontokból is lényeges (Djankov, S. – Miner, S.
2016). Mivel a célországok nagy része forráshiányban szenved, Kína a beruházásokkal kedvező kereskedelmi megállapodásokat tud kialakítani a célországokkal, továbbá a közös standardok bevezetése szintén növeli a kínai termékek versenyképességét a világon (Ntousas, V. 2016).
Kína gazdaságpolitikai célja továbbá hatalmas valutatartalékának csökkentése, amihez egy önmaga által vezetett, számára stratégiai fontosságú projektrendszer messze a legkedvezőbb. Mivel az ország a fő finanszírozója a fejlesztési alapoknak és bankoknak, további hasznos következménye a kezdeményezésnek a renminbi egyre nagyobb nemzetközi szerepvállalása (Sahoo, P. 2015). Hosszútávon a
célországokban a befektetések olyan mértékű gazdasági növekedéshez is vezetnek, aminek következményeként Kína új piacokhoz juthat termékei és technológiái számára, valamint az ott található olcsó munkaerőből fakadó előnyöket is tudja integrálni gazdaságába (Djankov, S. – Miner, S. 2016).
Másik lényeges gazdasági szempont, miszerint a kínai építő és nehézipar túlkapacitásban szenved évek óta és egyre nehezebb talál felvevő piacot számára (Clover, Ch. – Hornby, L. 2015). Az ország saját infrastrukturális és hasonló fejlesztései egyszerűen már nem bírják felszívni a szektor teljesítményét, így Kína kénytelen nagy projekteket véghezvinni más országokban, ha nem akar gazdasági struktúráján változtatni (European Parliamentary Research Service 2016).
A struktúraváltástól való ódzkodás magyarázatát Kína regionális különbségeiben és még most is tartó egyenlőtlen fejlődési pályájában találhatjuk meg. Az ország hosszú történelme során két jelentős geopolitikai folyamat végig megfigyelhető: a folyamatos küzdelem az ország belső egységének megmaradásáért és a puffer zónák irányításáért. Napjainkban mindkettőhöz nagyban hozzájárul az életszínvonal növekedése és stabil foglalkoztatottság (STRATFOR 2015). A kínai vezetés számára ezért a foglalkoztatottság szinten tartása, még ha az nem is gazdaságos, kiemelt szempont a társadalmi stabilitás fenntartásának érdekében, ez az egyik fő oka a túlkapacitásos építőipar fennmaradásának (Shao, Y. 2015).
Az Új Selyemút kezdeményes 2014 óta integrálta az ország területfejlesztési terveinek jelentős részét. Ezzel Kínának az a célja, hogy a keretrendszerben történő fejlesztések valósuljanak meg, amik lehetővé teszik a belső régiók organikus bekapcsolódását a kereskedelembe és hogy ne kelljen teljesen az állami támogatásokra támaszkodniuk (Cai, P.
2017). Mivel a belső régiók versenyképtelenek a parton elhelyezkedőkkel szemben és a vezetés irányított módon képtelen volt megfelelő elosztására a bevételeknek kellett egy új megoldást találni az országnak. A belső régiók világkereskedelembe való integrálására kísérlet az Új Selyemút szárazföldi komponense (Shapiro, J. L. 2017).
Kína regionális problémái számára azért is lehet gyógyír a kezdeményezés, mivel a beruházások kínai munkaerő és felszerelések bevonásával történnek meg nagy részben, ezzel is tehermentesítve a belső régiók kihasználatlan kapacitásait (Djankov, S. – Miner, S. 2016).
Az Új Selyemút az ország lassuló gazdasági növekedésére is választ ad
egy új fenntartható struktúra megteremtésével, ami fontos lépes szintén a társadalmi stabilitás felé. A program keretrendszere ezen felül a kínai policy rendszer átalakulását felgyorsítja a sok partner és kihívás miatt, ami az egész ország intézményrendszerének előnyökkel jár, további belpolitikai egyensúlyt hozva (Ntousas, V. 2016).
A szempontokat összegezve láthatjuk, hogy Kína számára az Új Selyemút a gazdasági, társadalmi valamint geopolitikai spektrumon belül fellépő hosszú távú kihívásait megválaszoló eszközrendszer. A stratégiai jelleg abból is jól látszik, hogy a kínai politikai vezetés alakítja és hajtja végre a kezdeményest, ami mögé a tudományos élet felsorakozik. Ez jele a hatalmas akaratnak és elkötelezettségnek Kína részéről a program felé, de felveti a megalapozatlanság veszélyét (Jing, H. 2015).
A nagymértékű infrastrukturális beruházások következményei
Az infrastrukturális beruházások hosszú távú pozitív gazdasági és ebből fakadó társadalmi következményei jól dokumentáltak, de kiemelkedő sikertörténetként tekinthetünk az XIX. század második felében a brit tőkebeáramlásra az Egyesült Államok vasút társaságaiba. A beruházásoknak köszönhetően az ország gazdasági fejlődése, különösen az eddig izolált belsőbb régiók területén a lecsökkent szállítási díjak, miatt hatalmas lendületet kapott (Lawrence, R. Z. – Toohey, F. 2016).
Ahhoz, hogy egy beruházás sikeres legyen az adott ország politikai valamint intézmény rendszerének alkalmasnak és képesnek kell lennie a folyamat vezetésére, valamint a korrupció mérséklésére, amely feltételek már akkor is teljesültek az Egyesült Államokban, ez viszont a világ legtöbb országában, különösen az új fő beruházási célokban nem áll fenn (Ghosh Banerjee, S. et al. 2006).
Az infrastrukturális beruházások a pozitívumok mellett számos hátulütővel is járnak olyan területeken, ahol jelentős gazdasági különbségek találhatóak, valamint etnikai feszültségek fedezhetőek fel. A beruházás megvalósítása valamint működtetése ezeken a területeken politikai, etnikai, gazdasági és társadalmi konfliktusokhoz vezet legtöbbször.
Egy sikeres beruházás nagy legitimációt ad az uralkodó elitnek, lebonyolítása azonban sok konfliktussal jár, ami a belső riválisok és szembeálló csoportok ellenállásához vezet. Ez a folyamat a törékeny egyensúly felborulását okozza sok esetben, ami az országot is destabilizálja
(Mashatt, M. et al. 2008).
A földkisajátítások egyik legnagyobb erősítője egy országban régóta fennálló etnikai konfliktusoknak. Az ekkora méretű beruházások jelentős állami beavatkozást igényelnek, ahol tradicionálisan a periférián lévő csoportok által birtokolt területek kerülnek felhasználásra. Az ilyen mértékű beavatkozások elkerülhetetlen konfliktusokat eredményeznék az államvezetés és érintett etnikai csoportok között, mivel az utóbbiak kárpótlása és érdekeik figyelembe vétele ritkán történik meg és akkor se elégségesen (Krieger, T. – Meierrieks, D. 2016).
A gazdasági egyenlőtlenségeket az 1990-es évek óta a szakirodalomban a helyi konfliktusok és összecsapások egyik legfontosabb kiváltó okaként tartják számon. A meglévő különbség növekedése sok esetben az utolsó szikra, ami a társadalmi feszültségek puskaporos hordójához kell (Džuverovic, N. 2013). Gazdasági fellendülés esetén nem megfelelő jövedelem eloszlás ezeket a különbségeket tovább mélyítik, és szinte minden esetben erre a beruházások kevésbé stabil célországai képtelenek megfelelő választ adni (Cramer, Ch. 2003).
További konfliktusok forrása, hogy a létrejövő infrastruktúra a perifériákat jobban bekapcsolja a célország szervezetébe. Ez a terület elitje számára jelentős gazdasági és politikai erőt hoz, amihez nagyobb fokú autonómia követelések is rövidesen csatlakoznak, további feszültségekhez vezetve a térségben (Tishkov, V. 1997). A helyi vezetés számára másik ok, ami ellenállást vált ki, hogy ezek a fejlesztések a központi hatalom kiterjesztésének fontos eszközei az eddig elszigetelt területekenre (Paul, T. V. 1991).
A globális gazdaságba való bekapcsolódás a helyi erőcsoportok versengését az erőforrások és egyéb gazdasági javak birtoklásáért is fokozza, ami a szembenálló gyakran etnikai és vallási töréspontok mentén létrejövő csoportok közötti feszültséget eszkalálja a kritikus pontig (United States Institute of Peace 2007). A frissen megépülő infrastruktúra az eddig megfagyott konfliktusok újraéledését is hozhatja, ezt a Kongói Demokratikus Köztársaság példáján láthatjuk, ahol az infrastruktúra lepusztulása volt legtöbb esetben az átmeneti béke oka (United Nations Economic Commission for Africa 2015).
A beruházó számára további felmerülő problémaforrás, hogy az instabil célországok esetén az ottani politikai mozgalmak számára a megépülő infrastrukturális elemek szimbolikus célpontokká válnak
(Hendrix, C. S. 2016). A beruházó számára ez jelentős károkat okoz, valamint az elköteleződését a projekthez valamint az új források bevonásának lehetőségét nagymértékben lecsökkenti (Vella, H. 2014).
Kína számára ezek a kihívások nem újkeltűek. A nyolcvanas évek során az ország Tanzánia és Zambiát összekötő vasúthálózat fő beruházója volt. A megvalósítás során legnagyobb problémát lokális szinten a korrupció valamint a marginalizált csoportok kitelepítése okozta, ami az átadást követően az épített infrastruktúra megdöbbentő pusztulásához és gyors leromlásához vezetett és a helyi konfliktusok további éleződéséhez (Monson, J. 2011).
A kínai magánbefektetők részéről ezek a kockázatok jelentős visszakozást vált ki, valamint a célországok instabilitása a nemzetközi piacról is rossz értékeléseik miatt nagyon megnehezíti a tőke bevonását az Új Selyemút kezdeményezéshez. Ennek ellenére a kínai állam által tanúsított elköteleződés valamint az állami vállalatok részvétele jelentős politikai nyomást helyez a magánszektorra, ami így a kockázatok ellenére aktív befektetővé vált (Cai, P. 2017).
Kína szerepének átalakulása Mianmarban
A fent vázolt kihívások és problémagócok kezelése egy globális hatalom részéről tömérdek „soft power”-t igényel, vagyis kapacitást és képességet arra, hogy Kína a célország folyamatait ne katonai jelenléttel vagy fenyegetéssel befolyásolja és érvényesítse akaratát. Az utóbb említett „hard power” ilyen helyzetekben nem is rendelkezik megfelelő kifinomultsággal és inkább kontra produktívan hat a várt eredményekre (Nye, J. S. 2004).
Kínával szemben sokszor felmerülő kritika, hogy diplomáciai és politikai érvényesítő képessége külföldön messze elmarad gazdasági erejétől, máshogy fogalmazva jelentős hiányosságai vannak „soft power”
területén. Sokáig úgy tűnt a kínai felfogásban pusztán gazdásági területen van értelmezve a fogalom, különösen a deklarált „non-interference policy”
tükrében, miszerint az ország más országok belpolitikájában semmilyen módon nem kíván beavatkozni (Qazi, A. 2016).
Mianmar esetén jól megfigyelhető a kínai „soft power” átalakulása, aki a kezdeti gazdasági dimenziót a körülmények hatására képes volt bővíteni. A Kínával határos ország egészen 2011-ig gyakorlatilag a
nemzetközi közösség páriája volt, amíg a katonai junta nem lazított politikai irányításán. Az ország hatalmas függéséket alakított ki Kína felé a nemzetközi szankciók miatt, amit a kínai fél kamatoztatott is jelentős befolyásra szert téve az ország elitjénél és kiemelkedően jó gazdasági szerződések formájában (Samvelidze, N. 2010).
Mianmar ugyan nem része az Új Selyemút kezdeményezésnek, de az oda érkező beruházások az eddig felvázolt kínai stratégia törekvések ugyan olyan szerves része. A „Malaka-szoros dilemma” a következő szituációt vázolja fel, miszerint egy blokád a szorosnál a kínai gazdaságot teljesen megbénítja, ezért Kína kénytelen minél több alternatívát kiépíteni. A mianmari infrastrukturális beruházások is ezzel a céllal történnek, kiemelten a Kyaukphyu-t és Kunming-ot összekötő gázvezetékek (International Crisis Group 2009). A két vezeték 2016 végén működésbe lépett az országokban a felmerülő problémák ellenére, de stratégia fontosságú közúti, bánya valamint erőmű beruházások is az eddig elemzett logika alapján jutottak kínai forrásokhoz (Hart, M. 2016).
Az Új Selyemút vizsgálatához Mianmar továbbá azért is szolgál jó példaként, mert Kínának az országban számos eddig vizsgált kihívást kell és kellett leküzdeni ahhoz, hogy a gazdasági korridorja kiépüljön és működőképes legyen: az épített infrastruktúra nagymértékű hiánya, nemzetközi szereplőkkel való versengés a befolyásért egy kritikus országban, etnikai konfliktusok, az épített infrastruktúra védelme valamint lokális ellenállás (Borroz, N. 2014).
Kína számára a mianmari 2010-es novemberi választásokat követően az eddigiekhez képest további új kihívásokkal kellett megküzdenie, nevezetesen az ország elkezdett demokratizálódni. A 2011-ben kezdődő politikai és gazdasági reformok a kínai direkt befolyást nagymértékben visszafogták, az eddig jól bejáratott formális és informális csatornákon való kommunikáció nehézkessé vált mind a régi, mind a feltörekvő új elittel, több beruházás megvalósítása félbeszakadt belpolitikai okokból (Evers, N. 2014).
Mianmar a katonai junta tejhatalma alatt Kína számára kiemelten kedvező célpontnak számított, a 2000-es évek elejétől több milliárd amerikai dollár került befektetésre. Az ország rendelkezik a kínai gazdaság számára szükséges kiaknázatlan nyersanyagokkal, amik kitermelésébe a hosszú távú károk figyelmen kívül hagyásával kezdtek bele az új bányák a jogszabályok hiánya és a nagyfokú korrupció miatt. A kínai vállalatok
és dolgozói a helyi lakosokat és szokásaikat teljesen figyelmen kívül hagyhatták munkájuk során. A kialakuló konfliktusok felett a rezsim szemet hunyt, mivel elszigeteltsége miatt nem volt más alternatíva beruházásokra viszont hatalmas szüksége volt (Bi, Sh. 2013).
17. ábra: Mianmar etnikai összetételének térképe Forrás: Smith, M. J. 1999
A mellékelt térképen (17. ábra) Mianmar etnikai térképét láthatjuk.
Az ország legtöbb etnikai csoportja a junta uralma alatt jelentősen marginalizálódott, ami többször fegyveres konfliktusokhoz is vezetett az élhetetlen körülmények miatt. Külön kiemelendő a „Kachin Függetlenségi Hadsereg” valamint a „Shan Állami Hadsereg”. Az etnikai vonalak mentén szerveződő csoportok a hatvanas évek óta aktívak, 2009-ben egyoldalúan felmondták a húsz éve érvényben lévő tűzszünetet önmaguk és a kormány között, mely helyzetet a demokratizálódott vezetés se tudott érdemben kezelni
(Buchanan, J. et al. 2013).
Ha összehasonlítjuk az etnikai térképet (17. ábra) és a vezetékeket ábrázoló térképet (18. ábra) elég erős átfedést figyelhetünk meg a két említett etnikai csoport elhelyezkedése valamint a vezetékek útvonala között. Kína számára a konfliktusok kezelése ezért elemi igénnyé vált.
Nem jelenthető ki, hogy a kínai tőke nagyfokú beáramlása robbantotta be újra az etnikai konfliktusokat, de a mianmari katonaság által rendszeresen alkalmazott helyben élőket célzó kényszermunka programok, föld és tulajdon kisajátítás, az értesítés nélküli lakosság-kitelepítés a vezetékek mentén valamint a mindennapos hatalommal való visszaélés az állami katonák részéről mindenképpen hozzájárult a helyzet erős romlásához (Mai, Ch. 2011).
18. ábra: A kínai kőolaj és földgázvezetékek útvonala Mianmar területén Forrás: Mai, Ch. 2011
Kína eredetileg garanciát kapott a beruházások megvalósulására és védelmére 2009-ben, amikor megegyezett a mianmari kormánnyal a
gázvezetékek kapcsán, de az ország belpolitikai változásai miatt ezek behajthatatlanná váltak. A kínai beruházások megvalósulása veszélybe került az etnikai konfliktusok valamint a csökkenő kooperáció miatt az új vezetés részéről, teljes újszerű kihívásokat megteremtve Kína számára. A kínai vezetésnek helyi közösségek megszólításával továbbá diplomáciai megmozdulásokkal sikerült több kritikuson ponton előrelépést kiharcolnia valamint megítélését javítania, ami az ország számára újszerű „soft power”
felhasználást jelentett, bár ez elenyésző megoldást hozott (TNI 2016).
A kínai hozzáállásbeli változás nem csak gesztusok terén történt meg, a helyi lakosság megbékítése érdekében humanitáriánus intézkedések is megkezdődtek a vezetékek mentén, egészségügyi és oktatási komplexum kerültek felépítése valamint a természeti katasztrófáktól szenvedők részesültek kínai segélyben a térségben működő kínai vállalatok finanszírozásában (Hongwei, Y. 2012). A felmerülő többletköltségek és a felbolydult belpolitikai helyzet következtében viszont a kínai befektetések volumene visszaesett és pusztán a stratégiai fontosságú szektorokban maradt meg, ezzel jelentős gazdasági nyomást helyezve a friss kormányzatra (Sun, Y. 2013).
A kínai hozzáállásbeli változás nem csak gesztusok terén történt meg, a helyi lakosság megbékítése érdekében humanitáriánus intézkedések is megkezdődtek a vezetékek mentén, egészségügyi és oktatási komplexum kerültek felépítése valamint a természeti katasztrófáktól szenvedők részesültek kínai segélyben a térségben működő kínai vállalatok finanszírozásában (Hongwei, Y. 2012). A felmerülő többletköltségek és a felbolydult belpolitikai helyzet következtében viszont a kínai befektetések volumene visszaesett és pusztán a stratégiai fontosságú szektorokban maradt meg, ezzel jelentős gazdasági nyomást helyezve a friss kormányzatra (Sun, Y. 2013).