KORTÁRSAK GYűRűJÉBEN
KÉT VÁZLAT Simon Jolán
Egyszer, ha nem veszi észre, nézzetek arcába hosszan, magános férfiak gondolták ki, amikor én még futballoztam.
Élete: peng a levegőben, borítsátok be nagykabáttal, sosem szavalt még verset tőlem, súrol, szalad egy könyvállvánnyal.
Ha volna kollektív iparosfa, téli cipőjét megteremné, ha volna igazszívű kecske, az ő dícséretét mekegné.
1927 vége / 1928. aug.
A vázlat másik felében Németh Andort verselte meg József Attila.
A pályakezdő Simon Jolán és az érett, három gyermekes asszony, mint Kassák felesége
Az ártatlannak nem mondható szövegkörnyezetből így is kitűnik az a varázserő, amivel Simon Jolán hatni tudott szerzőkre és verskedvelőkre.
Mint Simon Andor nővére, minden kétséget kizáróan neki is volt befolyá-sa Sáfáry Lászlóra. Simon Jolán nevének említését azért is indokoltnak érzem, mert kezdettől az a benyomásom, hogy a Kórus című folyóirat névadóját valamilyen formában Simon Jolán és az általa sikerre vitt sza-valókórus befolyásolta. A színésznő rövid hazai pályafutás után 1920 -ban Bécsbe emigrált Kassákkal és lapjával, a Mával. A költő ugyanis szo-cialista beállítottsága ellenére sem tudta összeegyeztetni szabadságesz-ményét azzal az 1919-ben kirajzolódó politikai elkötelezettséggel, amely őt költészetével, bizonyos politikum megvallása mellett, keretek közé akarta szorítani. Ezt követően Simon Jolán Bécsben, Prágában, Kassán, Érsekújváron, Ungváron és Berlinben lépett fel irodalmi matinékon és esteken. Hazatérésekor, 1930 és 1936 között, munkás szavalókórust ve-zetett Budapesten. Hogy ő maga Sáfárytól mondott-e verset, arról nincs pontos információnk, az viszont bizonyos, hogy a kor ízlésének
megfele-igazi drámai alkat, aki hatalmas áldozatvállalásaival maga előtt so-dorta a magányos és mogorva beállítottságú Kassákot, szavalataival népszerűsítette őt, ismertséget és rokonszenvet varázsolva köré. Hi-vatásos színésznő, aki Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett, s rövid színészi pályafutás után a versmondás misszióját választotta.
Rendhagyó volt ebben a versek választása is, hiszen előszeretettel mondta dadaista költők verseit, az avantgárd szerzők művei őszintén izgatták.
Háromgyermekes asszonyként ismerte meg Kassákot, akinek kedvé-ért lemondott gyermekei neveléséről. A költőt és a művészetet szolgálta ezt követően, amiről József Attilának többféleképpen értelmezhető vé-leménye ez volt:
KÉT VÁZLAT Simon Jolán
Egyszer, ha nem veszi észre, nézzetek arcába hosszan, magános férfiak gondolták ki, amikor én még futballoztam.
Élete: peng a levegőben, borítsátok be nagykabáttal, sosem szavalt még verset tőlem, súrol, szalad egy könyvállvánnyal.
Ha volna kollektív iparosfa, téli cipőjét megteremné, ha volna igazszívű kecske, az ő dícséretét mekegné.
1927 vége / 1928. aug.
A vázlat másik felében Németh Andort verselte meg József Attila.
A pályakezdő Simon Jolán és az érett, három gyermekes asszony, mint Kassák felesége
Az ártatlannak nem mondható szövegkörnyezetből így is kitűnik az a varázserő, amivel Simon Jolán hatni tudott szerzőkre és verskedvelőkre.
Mint Simon Andor nővére, minden kétséget kizáróan neki is volt befolyá-sa Sáfáry Lászlóra. Simon Jolán nevének említését azért is indokoltnak érzem, mert kezdettől az a benyomásom, hogy a Kórus című folyóirat névadóját valamilyen formában Simon Jolán és az általa sikerre vitt sza-valókórus befolyásolta. A színésznő rövid hazai pályafutás után 1920 -ban Bécsbe emigrált Kassákkal és lapjával, a Mával. A költő ugyanis szo-cialista beállítottsága ellenére sem tudta összeegyeztetni szabadságesz-ményét azzal az 1919-ben kirajzolódó politikai elkötelezettséggel, amely őt költészetével, bizonyos politikum megvallása mellett, keretek közé akarta szorítani. Ezt követően Simon Jolán Bécsben, Prágában, Kassán, Érsekújváron, Ungváron és Berlinben lépett fel irodalmi matinékon és esteken. Hazatérésekor, 1930 és 1936 között, munkás szavalókórust ve-zetett Budapesten. Hogy ő maga Sáfárytól mondott-e verset, arról nincs pontos információnk, az viszont bizonyos, hogy a kor ízlésének
megfele-lő verses emegfele-lőadások szép számmal voltak a kórus repertoárján, és Sáfáry László versei is bemutatásra kerültek. Nem csak színpadi körülmények között. Amint azt egy 1939-ben kelt levél tanúsítja, a magyar rádió Ame-rika felé sugárzott műsorában négy versét mutatta be Szokolayné Tompa Márta előadásában:186
A Sáfáry-életrajz egyenetlenségei minden élethelyzetben megjelennek.
Ami új perspektívát kínál, azért nevének bizalmat és reményeket keltő csengésével kell fizetnie. Hovatovább a Simon Andorral való összevetés elrettentő és fenyegetően visszatérő példa, s ennek megvan a maga mi-értje. Simon ugyanis rövid, légies impresszióit, „japános” verseit egy idő után valóban nem tudta tovább fejleszteni, s ez költészetének, magának a versírásnak a végét is meghozta. Ettől óvják Sáfáryt, a kortársak nem látják a fejlődés vonalát az effajta költészetben.
A Független Szemle, mely „az utódállamok fiatal magyarságának és a nyugat-európai magyar emigráns értelmiségnek is igényes kulturális orgánuma kívánt lenni”187, megfeneklett. Pedig milyen gazdag anyagot gyűjtöttek össze a munkatársak! Értékes recenziók, Rilke-fordítások mellett Hamvas Béla Thomas Mark álnéven írt történetfilozófiai tanul-mányát is megtaláljuk a kiadványban sok más érdekesség mellett. Két-ségtelenül érzékelhető a „nagyot markolás” szándéka a lap karakteré-ben, talán ez okozta sorsának gyors lezárását is. Politikai, világnézeti szemléletek kereszttüze alakult ki a sokféle szerző és szándék egymás mellé illesztéséből.
186 A melléklet a Sáfáry-hagyaték része, feldolgozatlan.
187 M. Takács: Résnyire nyitott ajtók, 28. o.
A biztos megélhetést tehát a lapszerkesztés sem hozta meg. Test-véreinek írott levelében így számolt be gondjairól: „Én egyik napról a másikra vegetálok, apró gondok akadályoznak abban, hogy a nagyobb ügyeknek utána járjak, a nagyobb gondok pedig még jobban nyomnak...
így az irodalom sem megy.”188 A levelet ugyan 1937-ben keltezte, de ez a tény sorsának alakulását tekintve csak elkeserítőbb képet fest, hiszen 3-4 évvel később sem javul a helyzete.
A nyarak visszahozták a régi barátokat is. Ilyenkor találkozott Simon Menyhért lapszerkesztővel, Prerau Margit költőnővel vagy a komáro-mi Kossányi József költővel. A Sáfáry-család otthona nyitott volt, s a Felvidékről is érkeztek barátok, pályatársak, akikkel irodalomról, po-litikáról folyt a disputa néha éjszakákba hajlóan. A sarlósok is gyakran megfordultak náluk, így Jócsik Lajos, Oriskó István, Peéry Rezső, Vass László. Maga Balogh Edgár többször is megemlékezett Sáfáryról a ké-sőbbiekben.
1936 nyara azért egy kicsit másként alakult. Július 12-én egyik ta-nítványával a Balatonra utaztak tíz napra. Szárszón dr. Papp Vilmosnál, Szemesen dr. Blaskovich Lajosnál laktak. Szárszón olyan közel volt a ház a tóhoz, hogy „a kertből egyenesen a vízbe lép az ember”189. Vissza-térve Budapestre írja is szüleinek: „Itt is rövidujjú ingben járok, s ezért meg-megnéznek az emberek, olyan fekete a karom.”190
188 A levéltöredék megtalálható: Görömbei András: A Verhovina költője. Irodalmi Szemle, 1968, 846. o.
189 S. L. levele szüleihez, 1936. VII. 27., PIM, feldolgozatlan.
190 Uo.
lő verses előadások szép számmal voltak a kórus repertoárján, és Sáfáry László versei is bemutatásra kerültek. Nem csak színpadi körülmények között. Amint azt egy 1939-ben kelt levél tanúsítja, a magyar rádió Ame-rika felé sugárzott műsorában négy versét mutatta be Szokolayné Tompa Márta előadásában:186
A Sáfáry-életrajz egyenetlenségei minden élethelyzetben megjelennek.
Ami új perspektívát kínál, azért nevének bizalmat és reményeket keltő csengésével kell fizetnie. Hovatovább a Simon Andorral való összevetés elrettentő és fenyegetően visszatérő példa, s ennek megvan a maga mi-értje. Simon ugyanis rövid, légies impresszióit, „japános” verseit egy idő után valóban nem tudta tovább fejleszteni, s ez költészetének, magának a versírásnak a végét is meghozta. Ettől óvják Sáfáryt, a kortársak nem látják a fejlődés vonalát az effajta költészetben.
A Független Szemle, mely „az utódállamok fiatal magyarságának és a nyugat-európai magyar emigráns értelmiségnek is igényes kulturális orgánuma kívánt lenni”187, megfeneklett. Pedig milyen gazdag anyagot gyűjtöttek össze a munkatársak! Értékes recenziók, Rilke-fordítások mellett Hamvas Béla Thomas Mark álnéven írt történetfilozófiai tanul-mányát is megtaláljuk a kiadványban sok más érdekesség mellett. Két-ségtelenül érzékelhető a „nagyot markolás” szándéka a lap karakteré-ben, talán ez okozta sorsának gyors lezárását is. Politikai, világnézeti szemléletek kereszttüze alakult ki a sokféle szerző és szándék egymás mellé illesztéséből.
186 A melléklet a Sáfáry-hagyaték része, feldolgozatlan.
187 M. Takács: Résnyire nyitott ajtók, 28. o.
A biztos megélhetést tehát a lapszerkesztés sem hozta meg. Test-véreinek írott levelében így számolt be gondjairól: „Én egyik napról a másikra vegetálok, apró gondok akadályoznak abban, hogy a nagyobb ügyeknek utána járjak, a nagyobb gondok pedig még jobban nyomnak...
így az irodalom sem megy.”188 A levelet ugyan 1937-ben keltezte, de ez a tény sorsának alakulását tekintve csak elkeserítőbb képet fest, hiszen 3-4 évvel később sem javul a helyzete.
A nyarak visszahozták a régi barátokat is. Ilyenkor találkozott Simon Menyhért lapszerkesztővel, Prerau Margit költőnővel vagy a komáro-mi Kossányi József költővel. A Sáfáry-család otthona nyitott volt, s a Felvidékről is érkeztek barátok, pályatársak, akikkel irodalomról, po-litikáról folyt a disputa néha éjszakákba hajlóan. A sarlósok is gyakran megfordultak náluk, így Jócsik Lajos, Oriskó István, Peéry Rezső, Vass László. Maga Balogh Edgár többször is megemlékezett Sáfáryról a ké-sőbbiekben.
1936 nyara azért egy kicsit másként alakult. Július 12-én egyik ta-nítványával a Balatonra utaztak tíz napra. Szárszón dr. Papp Vilmosnál, Szemesen dr. Blaskovich Lajosnál laktak. Szárszón olyan közel volt a ház a tóhoz, hogy „a kertből egyenesen a vízbe lép az ember”189. Vissza-térve Budapestre írja is szüleinek: „Itt is rövidujjú ingben járok, s ezért meg-megnéznek az emberek, olyan fekete a karom.”190
188 A levéltöredék megtalálható: Görömbei András: A Verhovina költője. Irodalmi Szemle, 1968, 846. o.
189 S. L. levele szüleihez, 1936. VII. 27., PIM, feldolgozatlan.
190 Uo.