Mihail Szergejevics Gorbacsovot 1985 márciusában választották meg az SZKP KB főtitká-rának. Ettől az évtől kezdett együttműködni az Amerikai Egyesült Államokkal. Pontosabban az akkori, tengerentúli elnökkel, Ronald Wilson Reagannel. Azoknak az éveknek a legmaga-sabb szintű találkozóiról szóló krónika a következőképpen néz ki:
1985. november 19−21. Genf, Svájc 1986. október 10−12. Reykjavík, Izland 1987. december 2−11. Washington, USA
1988. december 9. Governors Island, New York, USA. A tárgyalások első menete hármas-ban: R. Reagen, idősebb G. Bush és M. Gorbacsov. A második – kibővített körben: G. Shultz, A. Jakovlev, E. Sevardnadze és más hivatali személyek.
1989. december, Valletta, Máltai Köztársaság, Földközi-tenger.
A máltai találkozókat a szovjet Szlava cirkálón és az amerikai Belknap cirkálón szer-vezték. De a rossz időjárás miatt a tárgyalások harmadik menete a szovjet Makszim Gorkij motoros hajón volt. Négyszemközti találkozók sora zajlott M. Gorbacsov és az idősebb G.
Bush között. A kibővített körben a szovjet oldalról M. Gorbacsov, E. Sevardnadze, A.
Jakovlev, A. Beszszmertnih, A. Csernyajev, A. Dobrinyin és Sz. Ahromejev; az amerikai oldalról pedig G. Bush, J. Baker, J. Sununu, R. Blackwill, D. Ross és C. Rice is találkoztak.
A találkozók témája: a kétoldalú kapcsolatok, a leszerelés, a világ forrongó pontjai.
Ezek a találkozók széles megvilágítást kaptak a szovjet és a világsajtóban. A Szovjetuniót új, fiatal, energikus, perspektivikus vezető irányította. Ő hirdette meg a peresztrojkát. A szótá-rában szereplő szavak: „új politikai gondolkodás”, „nyilvánosság”, „gyorsulás”, „a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése” (mindenekelőtt az USA-val). Mihail Gorbacsov hatalomra kerülésé-vel új korszakba lépett a világ.
De Gorbacsov és idősebb Bush egyik találkozóját titok fedi. Sehol sem tettek róla említést a sajtóban. Sem a szovjet, sem a nemzetközi sajtóban.
Négyszemközt zajlott.
Szemtől szembe.
Nem hivatalosan, nem tervezetten, bizalmasan.
A két elnök beszélgetéséről készült egyedülálló felvétel csak a líbiai forradalom vezetőjé-nek, Moammer Kadhafinak a titkosszolgálatánál van meg. Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen Líbiában? Először is: ennek az országnak, melynek hivatalos neve Nagy Szocialista Népi Líbiai Arab Dzsamahiríja, semmi alapja nem volt, hogy megbízzon az USA elnökében.
Ugyanis 1985-ben, három évvel a mostani találkozót megelőzően az amerikaiak Tripoliban lebombázták M. Kadhafi rezidenciáját. Akkor halt meg a líbiai forradalom vezetőjének hat-hónapos kislánya. A lebombázott ház a líbiai nép elleni amerikai agresszió mementója lett. Az ilyesmit nem szokás elfelejteni. M. Kadhafinak volt elszámolni valója az Amerikai Egyesült Államokkal. Másodszor: Málta kevesebb, mint háromszáz tengeri mérföldre fekszik Líbia földközi-tengeri partjától, Dzsamahiríja közvetlen nemzeti érdekeinek a zónájában.
Harmad-szor: M. Kadhafi hatalomra kerülésének pillanatától szoros kapcsolatokat tartott a Szovjet-unióval. Elsősorban a haditechnikai együttműködés területén. A Szovjetunió részben hadi-technikát és hadifelszerelést, részben pedig a katonai ügyekben és a polgári építkezésben jártas szakembereket szállított Dzsamahiríjának. Ezért Líbiának érdeke volt tudni, hogy miben állapodott meg a két szuperhatalom: az ő ellensége és az ő szövetségese.
55.
Ez a találkozó (Gorbacsov − idősebb Bush), egyfajta „Utolsó vacsora”, a XX. század megállapodása a nyílt tengeren történt, az amerikai haditengerészet hajóján. Pontosan ezen a találkozón, vélik a szakértők, Gorbacsov „átadta” a Szovjetuniót. Előre eldöntött kérdések voltak:
a szocializmus lebontása Kelet-Európában a Varsói Szerződés likvidálása
a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) feloszlatása a Szovjetunió önálló részekre, önálló államokra való feldarabolása.
Sajátos szerepe volt az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak, ahol az amerikaiak a NATO egyik haditengerészeti bázisait tervezték felállítani, ezzel gyakorlatilag a Fekete-tenger az Államok belvizévé vált volna. Az amerikai elnöknek a nemzeti érdekekkel kapcso-latos messzemenő tervei voltak, különösen a gazdaságpolitika területén. Érdekelték az Észak-Kaukázusban és a Kaszpi-tenger medencéjében meglévő gáz-és olajtartalékok, az ezekhez való hozzáférés, továbbá ezek feldolgozása és szállítása. A legfontosabb, mint mindig, az anyagi jólét volt, hogy tele legyen dollárral a pénztárcájuk.
A Líbiai Dzsamahiríja részletes információt adott át Moszkvának erről a találkozóról.
Aztán ott el is tűnt. Lehet, hogy a mai napig az SZKP KB archívumaiban, vagy a Szovjetunió Külügyminisztériumának archívumában, vagy a titkosszolgálatok archívumában őrzik a peresztrojka idejéből való mappákban.
Málta már mögöttünk van.
Elkezdődött a M. Gorbacsov és idősebb G. Bush közötti máltai megállapodás megvalósítá-sának időszaka.
56.
Így néz ki az 1990−1991-es időszak utolsó eseményeinek krónikája:
− „A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének az 1986 és 1990 közötti időszakra vonatkozó tizenkettedik ötéves, továbbá a 2000-ig tartó periódusának terve” megvalósí-tásának elutasítása;
− a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának feloszlatása;
− a Varsói Szerződés likvidálása;
− Magyarországon bevezették a többpártrendszert (1990. február), megkezdődtek a zavargások az NDK-ban, vagyis a Német Demokratikus Köztársaságban (1990. október), „bársonyos”
forradalom Csehszlovákiában (1990. november), politikai reformok Bulgáriában (1990.
november), „demokratikus” forradalom Romániában (1990. december);
− Belovezsi egyezmény a Szovjetunió megszűnéséről három szövetségi köztársaság vezetőinek közreműködésével – Jelcin, Kravcsuk és Suskevics (Oroszország, Ukrajna és Belorusszia, 1991. december);
− A Szovjetunió elnökének, M. Gorbacsovnak a lemondása a hatalomról a Központi Televí-zió egyes csatornáján (1991. december).
Így ment végbe a Szovjetunió feltétel nélküli kapitulációja a nemzetközi tőke előtt. Első látásra vér nélküli kapitulációja. De később ártatlan emberek vére folyt Oroszországban, Grúzában, Jugoszláviában, Irakban és a földgolyó sok más városában, falvában.
Így történt a Szovjetunió egyoldalú leszerelése (a Varsói Szerződést likvidálták, a NATO maradt, és közben elérte Oroszország határait).
Volt Gorbacsovnak alternatívája?
Természetesen volt.
57.
1990. március 15. A Szovjetunió népi küldötteinek III. rendkívüli kongresszusán Mihail Szergejevicset a Szovjetunió elnökévé választották. Teljhatalmat kapott a Szovjetunió egész területén. Majdnem a fél földgolyó teljhatalmú ura lett. Persze a teher nem könnyű. Az ő kezében volt az adminisztratív irányítás és a pártirányítás, a pénzügyi és természeti erőforrá-sok, a sokmilliós emberi potenciál, a hadsereg, az elnyomó erőszakszervezetek, a titkosszol-gálatok. Emellett ő volt a XX. század második felének legkiválóbb, legtekintélyesebb világi vezetője. Igazi vezér volt. Isten küldte Vezér. A nép hitt reformjainak jó szándékú céljaiban, nagy reményeket fűzött hozzá. A Szovjetunió népi küldötteinek kongresszusán, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésein minden előterjesztését feltétel nélkül támogatták. Olyan határozatokat fogadtak el, amelyek szükségesek voltak a nagyhatalom fejlődéséhez. Minden az ő kezében volt. Minden egyetlen ember kezében. Egyetlen kézlegyintéssel mindent arra fordíthatott, amerre akart, ahol az igazságnak kell lennie, ahol az ország és annak lakóinak felvirágoztatásához vezető útnak kell lennie. És fordított is. Visszafordította a történelmet.
Átadta a Szovjetuniót az „öcsike”– akit valamikor Ég Atya dobott le a felhőről − mohó és lelketlen segítőinek.
Miért?
A Nyugat megbecsülésének elnyeréséért?
A Nobel-díjért, amit a Szovjetunió széthullásának előestéjén kapott?
Miért?
Szemmel látható, hogy a dolog nem érinti sem a politikát, sem a gazdaságot, sem a Szovjet-unió utolsó vezetőjének egyéni ambícióit, a titok nyitja a tudományban rejlik. A nyugati titkosszolgálatok régóta végeztek titkos tudományos kutatásokat az emberi tudat vezérlésével kapcsolatban. Az egyéni tudat programozására a pszichotróp anyagokon kívül új, modernebb eszközök jelentek meg. A dolgok logikája szerint megtörténhetett, hogy a szovjet vezető tudatába éppen Máltán, az amerikai hadihajón, az észak-amerikai államok elnökével történt titkos találkozón programozták be a Szovjetunió széthullásának sémáját. Ezt követően a világ új gazdái és birtokosai csak a programot működtették, jeleket küldtek neki, hogy mit és mikor kell cselekedni a Szovjetunió elnökének.
Minden zseniális egyszerűen születik.
Az alkotásban is.
A rombolásban is.
Ő csak parancsot teljesített.
Ő nem tudta, hogy mit alkotott.
Ő nem gondolkodott el azon, hogy a cselekedetei hogyan hatnak a nép sorsára. Nem is volt ideje gondolkodni. A rombolás programja, amit beléje építettek, egyetlen pillanatot sem irányzott elő a gondolkodásra. A gondolatokat törölték, csak a cselekvések maradtak.
A Sátán már elfoglalta a felhőt az égben, az álmos és átmenetileg elkábult Ég Atya pedig repült a föld irányába fejjel előre, hátán a kis hátizsákkal.
És az Ég Atya Fiának földi megjelenésétől számított 1991. év holdas decemberének 25.
napján, azon a szerdai nyirkos esten a Szovjetunió elnöke, a Szovjetunió Fegyveres Erőinek legfelsőbb parancsnoka, Mihail Gorbacsov odaült a tévékamerák elé, és bejelentette a saját, egyszemélyi döntését:
Lemondok a hivatalomról, és lemondok a Szovjetunió elnökének hatalmáról.
Teljesítette a beléje telepített programot. A program nem írta elő, hogy bárkivel is meg-vitassa a kérdést, akivel egyébként hivatalból köteles lett volna ezt megtenni:
sem a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsával, sem a Szovjetunió kormányával,
sem a Szovjetunió Védelmi Minisztériumával és Vezérkarával, sem a Szovjetunió Belügyminisztériumával,
sem az Elnöki Tanáccsal,
sem az elnöki adminisztrációval.
Sem a biztonsági szolgálatokkal.
Sem a saját tanácsadóival.
Senkivel.
A Szövetség összeomlott. Felkerült az i-re a pont.
A szövetségi köztársaságok kiváltak.
Igen különös, hogy − miközben a saját környezetében mindenkiről megfeledkezett, és senkinek sem kérte ki a véleményét − Bush elnök feleségének, Barbarának a nevére viszont emlékezett, amikor a lemondása előestéjén felhívta a tengerentúlon az Államokat. Csodálatos a tudomány és a műszaki-tudományos haladás hatása az ember pszichéjére.
Gorbacsov bejelentését hallva Koszigin-Kojanto képviselő megkérdezte a Maestrót az államfőről:
– Megveszett ez az ember?!
A Maestro gépiesen válaszolt, ami először az eszébe jutott:
– Nem, a világ veszett meg. Átmenetileg. Három évre, három hónapra, három napra.
Ruga Rumin némán kotorászni kezdett a zsebeiben. Heves mozdulattal előhúzott három kis üveg vodkát, lecsavarta a kupakokat, és a barátainak nyújtotta. Némán kiitták. A Maestro életében először nem érezte sem az ízét, sem az illatát az alkoholnak.
58.
Moszkva megmaradt. Moszkvában maradt az orosz köztársasági kormány, vagyis az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság kormánya, élén az orosz elnökkel. A régi leg-felsőbb hatalom lemondott a felhatalmazásáról, az új még nem vált jogutóddá, nem állította ki a normatív-jogi okmányokat a jogutódlásra. Nem is sietett vele, mivel azt sem tudta, mivel és hogyan kezdje.
Beköszöntött az interregnum kora.
Zavaros idők jöttek.
Elkezdődött az emberiség történetében példa nélküli bacchanália, ami felébresztette a legalantasabb emberi ösztönöket és indulatokat; és ami sok napon, hónapon és éven át tartott;
és ami mellett elhalványodott a két bibliai város, Szodoma és Gomora története is. Azok, akiknek volt hozzáférésük a testhez és szenvedélyük a hullához, rávetették magukat az össze-omlott óriásra, akár az éhségtől megtébolyodott dögkeselyűk, kondorkeselyűk, sakálok, és vittek mindent, ami mozdítható, vihető volt, kezdve a legfinomabb és legelérhetőbb falatok-kal. És volt mit elvinni.
Közben a rájuk szakadt hatalomtól, továbbá a Szövetség anyagi és pénzügyi eszközeinek birtoklásától megbomlott és megittasult személyek gyorsan szétosztották egymás közt a vezetőtisztségeket, a közepes és a kisebb tisztségeket, aztán elfoglalták dolgozószobáikat a Kremlben és az Óváros téren. Majd elkezdték széthordani a korábban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához, a Szovjetunió Minisztertanácsához (Kormányához), az SZKP KB-hoz, a szövetségi minisztériumokhoz és hatóságokhoz tartozott tulajdont. Amit a hivatali és lakóépületek, szolgálati dácsák, telkek, egészségügyi intézmények, szanatóriumok, üdülők, gépkocsitelepek, berendezések, irodai felszerelések, számítástechnikai eszközök képviseltek.
Természetesen az vitte, aki hozzáfért ehhez a tulajdonhoz. A legegyszerűbb volt az ingó vagyont megkaparintani. Néhány nappal a Szövetség széthullása után a rablás egyik első objektuma a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának gépkocsitelepe lett: két autóbusszal szállí-tották oda a civil fiatalemberek csapatait, kiválogatták az összes új autót, beléjük ültették az odaszállított sofőröket, és ismeretlen irányba elhajtottak a személygépkocsikkal. Engedélyező dokumentumok nélkül, nyugták nélkül, bárkinek a szóbeli vagy írásbeli utasítása nélkül. A régi gazda már nincs, az új még nincs. Így volt ez mindennel, ami a szövetségi vagyont illeti.
Mindezt − a tulajdont és a hatalmat – ingyen kapták, harc nélkül, a legkisebb fizikai, szellemi vagy lelki erőfeszítés nélkül, ezért nem értékelték, ezért nem sajnálták szétlopkodni, kifosztani.
Ezekben a napokban senki sem gondolt az állam érdekeire és polgáraira.
Nem sokkal később megkezdődött az állami vagyon széthordásának második szakasza, amit az ipari és a mezőgazdasági vállalatok privatizációjának neveztek. Ezeket az kapta meg, aki közel volt a hatalomhoz, vagy volt valódi hatalma, beleértve a bűnszervezeteket is Oroszország-szerte. A népnek csupán a privatizációs értékpapírok maradtak. De aztán ezeket is ellopták az ország lakóitól a szélhámosok, a kalandorok a különböző tőkebefektetéseken és piramisjátékokon keresztül. Az állam vétkes közömbössége mellett. A tulajdon szétosztása több évig tartó véres összecsapásokhoz vezetett az önálló klánok, újgazdag csoportok és bűnbandák között. A nép a sors szeszélyének kiszolgáltatva minden évben mélyebbre és mélyebbre süllyedt: a nyomor és a szellemi leépülés mélyébe.
Az elvadult politikai mezőn − mint a gombák eső után – nyugati mintára kezdtek feltűnni a különböző áldemokratikus, álliberális pártok és pártocskák, amiket alapvetően a tengeren-túlról finanszíroztak. Csak a Kommunista Párt tartott ki a saját elvei mellett, igaz, alaposan megritkultak a sorai.
Beköszöntött az újonnan feltört újgazdagok politikai és gazdasági uralmának és kormány-zásának korszaka, akik a saját vagyonukat a szociális kataklizmákban; a szocializmus rend-szerének katasztrófájában; az állami tulajdon, az üzemek, a gyárak, a föld és a természeti kincsek kisajátítása során szerezték. Számukra semmi sem volt szent, a személyes hatalmuk, a saját anyagi javaik kivételével. Lelki szegények voltak, pontosabban nem is volt lelkük. A saját szűk körükben, azok, akik a hatalom birtokosai lettek, magasról, nyugati és tengerentúli elefántcsonttornyaikból lenézték Oroszországot és a népet. Divat lett alávaló szavakkal pocskondiázni a saját hazájukat. Akár rászolgált, akár nem. Minél jobban ócsárolták a hazájukat, annál nagyobb elismerést és támogatást kaptak a tengerentúlról és nyugatról. Az állam pedig, mivel ugyanezek a hivatalnokok képviselték és testesítették meg, képtelen volt megvédeni magát, de még arra sem volt lehetősége, hogy egyszerűen csak reagáljon.
Megvetően, megalázóan, arcátlan őszinteséggel nyilatkoztak a népről, az ország lakóiról: „A
«piplik»53 havatyolni54 akarnak!” Ekkor kezdték behozni az USA-ból a „Bush-lábakat”55 a
«piplik» számára. A nép, az állammal ellentétben, nem maradt adós: az akkori évek vezetőire pontos és jellemző − hol ártatlan-gúnyos, hol sötét-gonosz – gúnyneveket akasztott: „Kinder-meglepetés”, „Cseburaska56” („Cseburah”), „Torzszülött”, „Tűzoltó”, „Borotvált fejű” és egyebeket. Sok új reformátorhoz fukar volt a természet, mintha gúnyolódni akarna rajtuk:
nem ajándékozta meg őket sem egy parányi intellektuális képességgel, sem lelki
53 A ‘people’ (oroszosan: пиплы) angol szóból.
54 A have breakfast/dinner/supper (reggelizni, ebédelni, vacsorázni) angol szóból
55 Így hívták az USA-ból importált fagyasztott csirkecombokat. Ezekkel akarták enyhíteni a súlyos élelmiszerhiányt.
56 Eduard Uszpenszkij orosz író könyvének, a Krokodil Gena és barátai-nak (1966) a főhőse. Fura figura, akkora fülei vannak, mint a feje, hatalmas a szeme, és hátsó két tappancsán jár.
séggel, sem megfelelő külső jegyekkel. Az egyik, az örökké negédes-idióta arcú állandóan ott volt a televízió képernyőjén, és azzal szórakoztatta az országot, hogy soha nem tudta helyesen kimondani a ‘konstatálni’ szót. A másik komor arcának száraz, szúrós vonásaival és az örökké véres szemnyílásából áradó beteges, bosszúálló tüzével untatta a nézőket – tisztára úgy néz ki, mint egy hóhér. A harmadik, akinek mintha piszkosbarna utcakőből durván és sebtében farag-ták volna ki a csontos arcát, könyörtelenül vágta bele mindenbe a hatalmas, kampós csőrét, akár egy dögkeselyű – tisztára olyan, mint egy bűnöző. A negyedik pedig, amikor leleplezte az ellenfeleit, haragosan vicsorított, akár egy buldog – tisztára olyan, mint egy buldog...
Oroszország is szakadékba zuhant.
A Szovjetunó után.
Így ért dicstelen véget M. Gorbacsov kormányzásának időszaka.
Kétségtelenül, a jövőben kulcshelyet foglal el a XX. század nagy szuperhatalma, a Szovjetunió összeomlásának történetében.
Ivan Kirillovics a Máltáról szóló ismertetőt nézegette.
59.
Málta. A Máltai Köztársaság állam Dél-Európában, a Máltai-szigetvilágban (Málta-sziget, Gozo-sziget, Comino-sziget és a többi), a Földközi-tenger központi részén. A Közösség tagja (Britannia). Területe 316 m2 km. Lakossága: 318 ezer fő (1982), főként máltaiak. A városi lakosság az összlakosság 64 %-a.
Hivatalos nyelve: a máltai és az angol Vallása: katolikus
Fővárosa: Valletta Államfő: elnök
Törvényhozó szervezet: Képviselőház
Máltát időszámításunk előtt a 13. századtól a föníciaiak birtokolták, a 6. századtól a karthágóiak, az. i. e. 3. századtól a rómaiak, i.sz. a 4. század végétől Bizánc, a 11. sz. végétől a normannok, akik Szicíliához csatolták, a 16. századtól a johannita rend (Máltai Lovagrend).
1798-ban Máltát meghódította Franciaország, 1800-ban Nagy-Britannia tette saját gyarmatává és haditengerészeti bázisává. 1921-ben kapott autonómiát, 1964-ben elnyerte a függetlenséget, 1974-től köztársaság.
1969-ben alakult meg a máltai kommunista párt. Az 1970-es évek elején a munkáspárti kormány gyengíteni akarta a Nagy-Britanniától és NATO-szövetségeseitől való függőségét.
1979-ben likvidálták az utolsó (angol) haditengerészeti bázist. 1967 óta tart fenn diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval.
Gazdasága legfőképpen az angol tőkétől függ. A GDP 38 %-át (1980) az ipar és az építés, 9 %-át a mezőgazdaság adja. Hajójavítás; élelmiszeripar; kézműipar. A földterület 40 %-át művelik: gabonafélék, zöldség, szőlő, oliva. Halászat. Idegenforgalom.
A Máltai Lovagrend. A johanniták (ispotályosok) annak a lovagrendnek a tagjai, amelyet a 12. sz. elején alapítottak Palesztinában a keresztesek. Az eredeti székhely a jeruzsálemi Szt.
Johanna kórház (zarándokok háza). A 13. sz.-ban elmentek keletről. 1530-tól 1798-ig a johanniták a Málta szigetén (Máltai Lovagrend) tevékenykednek. 1834-től a johanniták székhelye Rómában van.
A máltai nyelv az afroázsiai nyelvekhez tartozik (sémi csoport). Írásbeliségük a latinikán alapul.
Pénzegység: máltai font.
Ilyen az ország főperesztrojkásának életútja: a szuperállam, a Szovjetunió vezetőjétől a pizzareklám-arcig57 ível. Egyébként a történelemben minden ismétlődik: az egyik harminc ezüstért adta el a mesterét58, a másik annál kevesebbért – morzsákért, amiket még megszámolni sem lehet... Egy ilyen személyiség sorsa együttérzést és szánalmat vált ki. A könyörületes honfitársakban pedig sajnálatot.
A nem távoli időkben még dicsőség volt meghalni a Hazáért.
De változnak az idők. Az emberek is változnak. A lélek elsatnyul.
A bíró – egyedül Isten az égben.
A vigasztalan lakosok, akik megengedhetik maguknak, évente egyszer elutaznak Máltára, és virágot dobnak a tengerbe – az egykoron nagy és utolsó igazságos világhatalom üdvéért...
60.
Ma a Maestrónak álmában megjelent a délvidéki lány...
Tisztább a tisztáknál...
Mintha nem is álmában, hanem a valóságban látta volna a saját szemével: egész teste hullámzott, remegett.
Eszébe jutottak azok a napok, amikor lefestette őt, a déli lányt. Akkor Paulo Coelhóért rajongtak. Szinte az összes regényét olvasták. Amit a lánynak nem sikerült elolvasni, azt elmesélte neki ő.
Úgy tűnik, akkor éjjel-nappal őt festette.
Egy fekete hajú, hajlékony, kecses nádszál a tengerparton. Úgy érezte, hogy le tudná festeni a nádszálak egész szigetét. Egész tengerét. Egész óceánját. Nádszálacska. A könnyű szélben hajladozik jobbra-balra. Meghajlik a meleg hullámok alatt, tekeredik, koszorúba kerekedik, nyílként repül ki a vízből. Egyszerűen elképesztő volt a déli lány.
Kicsike nádszál... Eszébe jutottak Nyekraszov59 sorai:
Susog a kicsike nádszál, Susog a magas juhar...
Susognak megújhodva, Megújhodva, tavaszosan...
Ő a délvidéki lány.
A délvidéki költőnő, Jennifer F.
A Maestro kiállításán ismerkedtek meg egy indián college-ban, a két Amerika, Észak és Dél határán. A lány ösztönösen érzett valami rokonságot a vásznaiban és a Maestróban. Aztán sokáig álldogált az önarcképe előtt: áhítattal nézte, egyszer csak azt érezte, hogy remegni kezd a szíve, és alaposan szemügyre vette a jobb kezének harmadik ujjpercén lévő titokzatos jelet, amit már látott az Elmúlt Életben. Aztán ő ment oda először a férfihoz, majd a tavaszi éghez hasonlatos indigókék szemével a képei felé pillantva azt mondta:
– El vagyok bűvölve!
– Én is – mondta. – Öntől!
57 Gorbacsov 1997-ben Anasztázia nevű unokájával együtt szerepelt a Pizza Hut televíziós reklám-filmben.
58 Júdás 30 ezüstpénzért árulta el Jézust. Mt 27:3−8
58 Júdás 30 ezüstpénzért árulta el Jézust. Mt 27:3−8