A képzés kidolgozását megelőző vizsgálatok A meglévő képzések

Első lépésként 2012-ben felmértük a Budapesti Corvinus Egyetem belső képzéseit (Sass, Pfister: 2012). A feltárt 32 képzés 3 nagy csoportba osztható:

 az oktatók módszertani képzése (többek közt tanulás-/ tanítás-módszertani képzések, kommunikációs képzések, egyénre szabható e-tananyagok készítéséről szóló képzések)

 a tanácsadások módszertani képzései (pl. pályatanácsadás módszertana)

 az egyetemen használt különböző alkalmazások hatékony használatára való felkészítés, továbbképzés (Moodle, Neptun használata)

A képzéseknek 1400 résztvevője volt az alábbi eloszlásban:

1. ábra A képzések résztvevői

Az ábrán jól látható, hogy az oktatók, kutatók mindösszesen a résztvevők 35%-át teszik ki.

2 Gennováció alatt a generációs igények által kiváltott innovációkat értjük.

90

Az oktatók képzési igényei

Következő lépésként 2013 elején a Budapesti Corvinus Egyetem oktatóinak képzési igényeit mértük fel online kérdőív formájában (Sass, Bodnár, Kálmán: 2013). A felmérés a MELLearN Felsőoktatási Hálózat tagintézményeinek dolgozói körében végzett vizsgálat része volt, amely során a „Képzők képzése” pályázatban felhasznált igényfelmérő kérdőív átalakított változatát használtuk fel. A teljes minta 734 fő volt, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatói közül 45 fő vett részt a vizsgálatban.

A vizsgálat során elsőként azt szerettük volna megtudni, mi az, ami problémát jelent a válaszadóknak a tanári munkájukban. Az eredmények azt mutatják, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem oktatóinak elsősorban a technikai gondok, a teremhiány, a motiválatlan tanulók, a nagy létszámú csoportok és az idő hiánya jelent nehézséget. Az eredményeket az összmintával összevetve azt kell megállapítanunk, hogy ugyan kiemelkednek a problémák közül a technikai jellegűek és a teremhiány, de mégis kevésbé jelent gondot, mint a vizsgálat körébe bevont többi intézményben. A BCE oktatói esetében az összmintán tapasztalt eredményekhez képest magasabb elvárásokat takarnak a következő területek: heterogén csoportok kezelése, a tanulók motiválása, új tudományos, szakmai eredmények tanítása, nagy létszámú csoportok kezelése, fegyelmezés, tanulói tudáshiányok korrigálása, a tanári túlterhelés.

Ezt követően arra kerestük a választ, hogy a hallgatókkal kapcsolatban mi a fő nehézség a számukra. A válaszokból az derült ki, hogy a tanulói problémák (pl. a hallgatók viselkedése, önállótlansága, negatív tanulási tapasztalata, együttműködés hiánya), a motiválatlanság (azaz a tanulók érdektelenségére, motivációjának hiánya), illetve az órákra való felkészülés hiánya jelenti a legnagyobb gondot. A BCE oktatói számára az összmintához viszonyítva nagyobb nehézséget a hallgatók vonatkozásában a felkészületlenség, a tanulói problémák, az érdeklődés mássága (tehát a hallgatóknak idegen a tantárgy, más az érdeklődésük, a tárgy csak kötelező, de nem szakmai tárgy a képzésükben), valamint a nagy létszámú csoportok jelentik.

Ezt követően a képzési igényeket vizsgáltuk.

Arra a kérdésre, hogy hogyan látják, oktatóként miben kellene fejlődniük, a tanárok válaszaikban az előadói készséget, szakmai, gyakorlati kérdéseket, csoportmunkát, a hallgatók motiválását, IKT eszközök, webes alkalmazások használatát, és összességében a módszertani kérdéseket jelölték meg mint szükséges fejlődési területeket.

Az összmintához viszonyítva ebben a kérdésben a BCE oktatói az előadói készségekről, a szakmai gyakorlati kérdésekről, a hallgatók motiválásáról és a csoportmunkáról érzik úgy, hogy azokban fejlődniük kellene.

Szerettük volna azt is megtudni, hogy középtávon (3 éven belül) milyen képzéseken vennének szívesen részt. Az oktatók a válaszok alapján leginkább az interaktivitást, a tanulókkal való sikeres kapcsolattartást segítő, a módszertani, az IKT eszközök és webes alkalmazások használatát, előadói képességeket fejlesztő és a szakmai képzéseket látnák legszívesebben.

A BCE oktatóinak és az összmintának a válaszaiban eltérés a szakmai képzések igényében, az előadói és prezentációs kompetenciák fejlesztésének valamint az interaktivitást és az Y generáció kezeléséhez kapcsolódó képzésigények esetén jelent meg.

Ezt követően leszűkítettük a kérdést, és a hallgatók érdeklődésének fenntartásához kapcsolódó képzések igényére kérdeztünk rá. A válaszok alapján legnagyobb szükségét a

91

prezentációs technikákat, a módszertani ismereteket és a motiválást célzó képzéseknek látják – hasonlóan az összes oktatóhoz.

Utolsó kérdésünk arra vonatkozott, hogy a válaszadók milyen más, az oktatói munkájukat segítő képzéseken vennének részt szívesen. A legtöbbször említett képzések a következők voltak: módszertani, szakmai és informatikai képzések.

A 2013-ban végzett vizsgálatban egyértelműen kirajzolódik tehát, hogy az oktatók maguk is látják a felsőoktatásban megjelenő problémákat, és ezek megoldását a módszertani képzésekben, az Y generációra jellemző digitális eszközök használatára fókuszáló, illetve a legfrissebb szakmai ismereteket átadó képzésekben látják.

Interjúk

Ezt követően interjút készítettünk a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektor-helyettesével, a Társadalomtudományi Kar volt oktatási dékán-rektor-helyettesével, a Tanárképző Központ volt és jelenlegi igazgatójával (Daruka, Csillik: 2015). Az interjúkban arra voltunk kíváncsiak, hogy véleményük szerint milyen változások történtek a felsőoktatásban, milyen további változások várhatóak, és mindezek milyen feladatok elé állítják az egyetem vezetőségét illetve oktatóit.

Az interjúalanyaink úgy érzik, hogy egyre nehezebb a megfelelő szintű elméleti és gyakorlati ismereteket átadni, minőségi oktatást biztosítani a hallgatóknak. Ennek oka egyrészt a felsőoktatás expanziója, amely következményeként számolni kell azzal, hogy az egyetemre jelentkezők motiváltsága egyre nagyobb szóródást mutat, preferenciáik meglehetősen heterogénekké válnak, elkötelezettségük igen változatos képet mutatnak, valamint a felsőoktatás is tömegesedik, aminek hatására a szabványszerű, elszemélytelenedő megoldások egyre nagyobb teret kapnak. Mindezek következtében nő a lemorzsolódás aránya, az oktatás minősége, hatékonysága romlik.

Úgy látják, hogy az egyetemre bekerült diákok tipikus netgenerációs diákok, akik folyamatosan újabb és újabb ingerekre, információkra vágynak. A gyors információszerzési lehetőség türelmetlenné teszi őket. Az idővel, a tervezéssel hadilábon állnak: tudják, hogy az okostelefon mindig kéznél van és segít nekik. Sok mindenben magabiztosnak tűnnek, de döntési helyzetek során bizonytalanok, szükségük van a külső támogatásra. Folyamatosan igénylik a visszajelzéseket, keresik az elismerést.

Megszokták, hogy minden azonnal a rendelkezésükre áll, lényegében nem kell várni, minden a jelenben érhető el, így stabilizálódik rövid távú szemléletük. Jellegzetesen változik a gondolkodási módjuk is. Nem a lineáris, lépésről lépésre történő, elemző megismerés jellemzi a netgeneráció tanulását, hanem egészből haladnak a részek felé.

Erősödik a holisztikus szemlélet. A vizuális megközelítési mód, a képi gondolkodás a multimédiás eszközök révén előtérbe kerül. Mozaikszerű érettség jellemzi őket. Vannak olyan területek, amelyeken a korábbiaknál lényegesebben tájékozottabbak, érettebbek, ugyanakkor más területeken nagyon gyerekesek maradnak. Érzelmi fejlődésük többnyire elmarad az értelmi képességekétől. Az állandó online jelenlét lehetővé teszi, hogy érzelmeiket, sérelmeiket, feszültségeiket, konfliktusaikat azonnal megosszák társaikkal, akiktől azonnali együttérzést, megértést kapnak.

Mindezeket figyelembe véve úgy látják, hogy megváltozott az egyetem feladata.

Annak érdekében, hogy megfelelő tudásra tudjanak szert tenni a hallgatók, a kompetenciáikat is fejleszteni kell – sokkal inkább, mint korábban. Itt elsősorban azokról az akadémiai tudás megszerzéséhez szükséges kompetenciákról van szó, amelyeket a közoktatás nem tud fejleszteni. Ez erőfeszítéseket igényel az egyetemtől mint szervezettől és az oktatóktól is. Új oktatási módszerek kellenek, hiszen az elméleti

92

ismereteket nehezebb átadni a hallgatóknak, mint a gyakorlatias jellegű tudást: a projektfeladatok, a problémaalapú képzések, a team munka mind-mind vonzó számukra.

Az oktatóknak képesnek kell lenni multidiszciplináris látásmód és rendszerszemlélet átadására, a készség-, attitűd- és felelősségvállalás fejlesztésére. Igazodniuk kell a képzésben lévő generációk főbb jellemzőihez, gazdag módszertani eszköztárral kell rendelkezniük, a tanítási-tanulási folyamatba az IKT eszközöket hatékonyan kell integrálniuk, és innovatív, a változásokat menedzselő, a hazai és nemzetközi tudományos térben tájékozott szakembereket kell képezniük.