nyezőnek hatása jelentkezik a valláson keresztül
31 képpen jelentkező társadalmi elszigeteltségükkel és ennek
kö-vetkeztében inkább jelentkező szociális ellenőrzéssel hozható ösz-szefüggésbe, melyet erős elszórtságuk még csak fokoz; 1920-ban csak 6 vármegyében fordultak elő 0.5%nál nagyobb (Baranya megye 2.1%, Békés megye 2.6%, Bihar megye 6.1%, Arad me-gye 10.2%, Csanád meme-gye 6.0% és Torontál meme-gye 16.8%)
arányban; a legtöbb helyütt 0.1—0.2 közt mozgott a népesség-ben való részük.17)
A világháború előtti időkben a gör. keletiek sok irányban maximális kriminalitást mutattak. Az 1909—1913. években a férfiak a hatóság elleni erőszaknál, a fegyveres erő elleni delik-tumoknál, a magánosok elleni erőszaknál, a könnyű, súlyos és a halált okozó súlyos testi sértésnél, a lopásnál, a sikkasztás, zártörés, hűtlen kezelés és jogtalan elsajátításnál, _ a nők pe-dig a hatóság elleni erőszaknál és a testi sértés egyes eseteinél mutattak maximális vagy azt megközelítő mérvű kriminalitást.
A világháborút követő években kriminalitásuk erősen esett, az 1926—1928. években általában 25.0%-kal, az egyes bűncselek-ményi csoportoknál pedig 14.7—30.8%-kal mozgott az általános
szinten alul, éppen csak a társadalom elleni bűncselekmények-nél haladta meg 9.0%-kal az általános mértéket. A világháború előtti bűnözésüknek lényegesen nagyobb arányát alacsonyabb műveltségi fokuk, az alkoholkicsapongásokra, a pálinkaivásra való erős hajlamuk, továbbá az a körülmény is magyarázza, hogy egyházuk híveinek nagy része az erőszakosságokra in-kább hajló románok és szerbek közül kerülnek ki; a Csonka-Magyarországon élő gör. keletiek közül még 1920-ban is csak 58.2%, a 6 évnél idősebbek közt pedig 63.4% tudott írni és ol-vasni. E mellett kormegoszlásuk is kriminalaetiologiai szem-pontból elég hátrányos volt, amennyiben soraikban a legna-gyobb kriminalitású 20—39 éves korcsoport az össznépességben elfoglalt részüknél jóval erősebb volt. A tények azt mutatják, hogy néhány kriminogen kedvező életkörülményük, nevezetesen az, hogy inkább a kisebb kriminalitású őstermelőkhöz tartoztak és hogy a városoktól távol inkább a vidéken laktak, — a fen-tebb jelzett kriminalaetiologiai hátrányos tényezőket nem tud-ták ellensúlyozni.
" ) Lásd: Magyar Statisztikai Évkönyv 30 (1023.). kötet, Budapest, 1929, 10. oldal.
32
6. A kisebb számban előforduló unitáriusok kriminalitása az elmúlt században inkább valamivel számarányuk felett moz-gott, majd 1904—1908-ban a lakosságban elfoglalt számará-nyuknak felelt meg, 1909—1913-ban az összkriminalitásuk
9.7%-kal, az egyes bűncselekményi csoportoknál pedig főként a társadalom és személy elleni bűnözésük haladta meg az átlagot.
A világháború alatt és azt követőleg 1925-ig bűnözésük kevés kivétellel az átlagnak megfelelő szint, azóta pedig hullámzó de 1926-ban és 1928-ban az átlagon alul mozgó tendenciát m u t a t ; 1926-ban egyedül a vagyon elleni, 1927-ben összkriminalitásuk, különösképen pedig az állam, a társadalom és személy elleni, 1928-ban pedig csak vagyon elleni bűnözésük emelkedett az átlag fölé. Bűnözésüket hátrányosan az a körülmény befolyásolja, hogy utóbb rendkívüli mértékben a város felé tódulnak;
1920-ban a 19%-os átlaggal szemben közülük 57% lakott a városok-ban; kormegoszlásuk is rendkívül kedvezőtlen, amennyiben a.
legkriminálisabb 20—30 éves korcsoportban az átlagot megha-ladóan körülbelül 14—15%-kal fordulnak elő, s még nemi meg-oszlásuk is hátrányos, amennyiben a kriminálisabb férfi nem soraikban az átlagot meghaladó 5%-kal van képviselve; viszont j ó hatást gyakorolnak rendkívül kedvező műveltségi viszonyaik.
A baptistáknak csak az 1926., 1927. és 1928. években kimu-tátott kriminalitása kevés kivétellel elég erősen az átlagon alul mozgott.
7. Rendkívül sok érdekes vonást mutat a zsidóknak a kri-minalitása !
! Ez' a probléma eredeti formájában inkább a faji kérdések közé tartozott, ma azonban tekintettel az izraelitáknak a leg-különbözőbb nemzetek között való elszórtságára, azután nagy beolvadási készségükre, ennek a kérdésnek f a j i szempontokból való megvilágítása felette problematikus vállalkozás volna.18) Ezt akadályozza azután az a körülmény is, hogy a zsidóság sehol sem él már mint elkülönített egység, tehát mint ilyen alig volna megfigyelések tárgyává tehető, ellenkezőleg a más fajok-kal való asszimilálódása állandóan fokozódik.
Az 1884—1885. években, valamint 1891-től 1899-ig az izra-elitáknak a kriminalitásban való része mindig kevéssel a
né-" ) Ilyen felfogást vallanak: Liszt, Das Problem der Kriminalität der Juden, 1907. — Mayr: Moralstatistik, Tübingen, 1917. 844. oldal.
33 pességben elfoglalt részük felett mozgott. 1900—1903-ban va-gyon elleni kriminalitásuk hasonló szinten mozgott, ellenben személy elleni kriminalitásuk ennél jóval csekélyebb volt. Az 1904—1908. években a zsidóknak hazánk 12 éven felüli népessé-gében való részesedése 4.9% volt, ellenben az összes elítéltek közt csak 3.4%-kal, a személy elleni bűncselekmények miatt el-ítéltek közt 2.6%-kal, ellenben a vagyon elleni bűncselekmények miatt elítéltek közt 4.0%-kal szerepeltek. Az 1909—1913. évek-ben a férfiak kriminalitása 18.1%-kal, a nőké 52.8%-kal, és a két nem együttes kriminalitása 23.6%-kal mozgott az országos átlagon alul. Hasonló minust mutat a zsidók kriminalitása a világháború éveiben, azt követőleg pedig kriminalitásuk általá-nos mérve még csak inkább javuló irányzatot mutat; talán egye-dül csak az 1927. és 1928. évnek adatai mutatnak e tekintetben egy kis visszaesést.
Kedvező kriminalitásukat többféle körülménynek köszön-hetik, így mindenekelőtt műveltségük foka az összes egyházak, illetve felekezetek hívei közt a legjobb; éppen csak a kis számú unitáriusok multák felül egyik-másik (például főiskolai képzett-ség) tekintetben kevéssel' az izraelitákat. Ha a budapesti lakás-viszonyokat a vagyonosság mérőfokául elfogadjuk, úgy e tekin-tetben is rendkívül kedvező az izraeliták gazdasági helyzete.
A csak konyhából álló lakások lakói közt egyáltalában nem for-dulnak elő, az egy szobából álló lakások lakói és az ágybérlők sorában a népességben elfoglalt százalék fele részénél is kisebb arányban találkozunk velük, ellenben a lakosságban elfoglalt százalékuknál jóval nagyobb mértékben fordulnak elő az összes nagyobb lakások lakóinak sorában. Ezen két jelentős, kedve-zően alakuló kriminogen tényezőnek j ó hatását a tények tanu-sága szerint a kedvezőtlen tényezők nem tudták lerontani; az utóbbiak sorában szerepel a tény, hogy foglalkozás szerinti megoszlásuk nem kedvező, amennyiben erősen részesednek a nagyobb kriminalitású iparosok és kereskedők sorában; utób-biaknak majdnem fele része izraelita; itt szerepel azután ama körülmény is, hogy családi állapot és kor szerint való megoszlá-suk sem mondható éppen kedvezőnek, amennyiben a krimináli-sabb csoportokban inkább részesednek; végezetül a városokba való rendkívül erős tódulásuk is hátrányosan eshetik latba. Vég-eredményben mégis a kedvezően alakuló kriminogen
tényezők-34
nek hatása erősen győzött, amit elősegít náluk még a gyermek-nevelés fejlettebb volta és az alkoholélvezettől való tartózko-dásuk is.19)
A zsidók kriminalitásának irányzatára foglalkozásuk nyomja reá erősen a bélyegét!
A kereskedelemben való intensiv részvételük magyarázza elsősorban a csalárd és vétkes bukásokban való nagy részesedé-süket, hasonlóan az okirathamisítások, sikkasztások, hűtlen ke-zelések, csalások, hamis tanuzás és eskü, uzsora és árdrágítások terén való nagyobb bűnözésüket. Ezen gazdasági jellegű bűn-cselekményeknek java része az általuk űzött foglalkozással van összefüggésben.
A hivatali és ügyvédi bűncselekményekben való nagyon erős részesedésük pedig talán az ügyvédi karban való erős tér-foglalásukkal hozható összefüggésbe.
Rendkívül nagy az izraelitáknak a részesedése a párviadal-nál és a rágalmazáspárviadal-nál. Előbbi tényt a zsidóknak társadalmi helyzetükből kifolyólag keletkező számos összeütközésük, vala-mint az a körülmény is magyarázza, hogy a főiskolai hallgatók sorában aránylag sok a zsidó és ezenfelül éppen az ellenük irá-nyuló mozgalmak folytán többször jutnak abba a helyzetbe, hogy becsületüket párbaj útján kénytelenek megvédeni. S ezen körülményekkel van összefüggésben a becsület elleni bűncselek-ményekben való nagyobb részesedésük is, amit azonban még faji eredetük is magyaráz; a délibb származású népek mind he-vesebbek, arcjátékuk és taglejtésük élénkebb, többet és hango-sabban beszélnek; talán ezzel áll összefüggésben, hogy ilyen összeütközéseik is számosabbak.
Az egyéb személy elleni bűnözésük és hasonlóan a hatósá-gok büntetőjogi védelme elleni és általában erőszakosságot in-volváló bűnözésük csekély, amit talán az alkoholélvezettől való tartózkodásuknak és inkább félénkebb természetüknek tudható be. Továbbá kisebb a lopásokban való részesedésük, amit ked-vező gazdasági helyzetük magyaráz.
M) Ennek a két tényezőnek érvényesülésére mutat reá 1909—1913. évi bűnügyi statisztikánk. Általános jelentés, 128*. oldal.
4. §. Befejezés.
1. Vizsgálódásaink során arra a megállapításra juthattunk, hogy bár a különféle vallásúak eltérő' kriminalitást mutatnak, mégis ezen különbségeknek okát első sorban nem az eltérő val-láshoz való tartozandóságban, hanem a más-más vallásúaknak különböző személyi tulajdonságaiban és körülményeiben kell ke-resnünk.
Tagadhatatlan, hogy tisztára a vallásnak a kriminalitásra gyakorolt hatását megfigyelni alig lehet. Egyéb tényezők befo-lyásukat karöltve nyomatékosan éreztetik és megfigyeléseinket zavarják.
Tudatában kell lennünk állandóan annak, hogy a kriminalitás összetett jellegű társadalmi jelenség, amelynek keletkezésénél és amelynek előidézésében számtalan faktornak együttes hatása érvényesül. Bár a törekvés mindenkoron az, hogy több tényező együttes hatása esetében ezen hatást elkülönítve is megfigyel-hessük és szemügyre vemegfigyel-hessük, ez ritkán sikerül és sokszor több tényező együttes hatásának megfigyelésével kell beérnünk.
A mi megfigyeléseinknél zavaró körülményeknek, a műveltségi, gazdasági viszonyoknak, a foglalkozásnak, anyanyelvnek, csa-ládi állapotnak, lakhelynek, kormegoszlásnak és nem szerint való megoszlásnak kriminogén hatását kikapcsolni alig tudjuk, tehát az egyes tényezők, így a mi esetünkben a vallásnak krimi-nalaetiologiai jelentőségét sem tudjuk teljesen megismerni.
A kriminalaetiologiai megfigyeléseknél komplikált, számta-lan tényező által befolyásolt lélektani tömegjelenségről van szó, amelyeknél az egyes emberi cselekedetek belső, lelki folyamatát nem tudjuk nyomon követni. A kriminalaetiologia morális tu-domány és éppen ezért abszolút, a fizikai világrendet jellemző
36
mathematikai biztonsággal nem derítheti ki és nem állapíthatja meg minden egyes tételét és a törvényszerűségeket előidéző té-nyezők közötti összefüggéseket.
Ezen akadályoknak tudható be, hogy a kriminalaetiologia keretében a problémáknak hosszú sorozatát megoldani idáig még nem sikerült.
2. Vizsgálódásaink befejezése előtt még arra a kérdésre akarnánk kitérni, hogy azon időtartam során, amelyre meg-figyeléseinket vonatkoztattuk, a különféle egyházakhoz és fele-kezetekhez tartozó népességnek kriminalitása milyen fejlődési folyamatot mutatott.
Kiindulási pontul két egymástól legtávolabbra fekvő olyan többéves ciklust vettük, amelyben a 100.000 lélekre viszonyított kriminalitás áll rendelkezésünkre. A legelső ilyen ciklus, amelyre nézve ezek a bűnügyi statisztikai adatok megvannak, az 1909—1913. évek; ezeknek átlagát hasonlítottuk össze a
há-rom legutolsó, az 1926—1928. évek bűnügyi statisztikai adatai-nak alapján megállapított átlaggal.
Az összehasonlítás eredményét a következő táblázat mu-tatja be. : /
Lásd a 317. oldalon.
Az adatokból megállapítható, hogy a világháború előtti idők óta, a gör. keleti vallásúakat kivéve, minden egyház és hitfeleke-zethez tartozóknak a kriminalitása elég tetemes emelkedést mu-tat. Ez az emelkedés egyes bűncselekményi csoportoknál, pél-dául a vagyon elleni deliktumoknál a számosabb hitfelekezetek híveinél meglehetősen hasonló keretek (emelkedés minimuma a zsidóknál 44.4%, ág. hitv. evangélikusoknál 76.3%) közt jelent-kezett. A jelenség magyarázatául a világháború következménye-képpen leromlott kulturális és gazdasági viszonyok szolgálnak, egyéb ugyancsak a világháború által befolyásolt más tényezők mellett.
Hogy az ág. hitv. evangélikusoknak kriminalitása leginkább emelkedett, ezt megelőző rendkívül alacsony kriminalitásuk magyarázza; ilyen rendkívül csekély kriminalitás mellett a ked-vezőtlen kriminogén tényezők hatása erősebben érvényesül;
ezen emelkedés ellenére még most is ők mutatják általában a leg-alacsonyabb kriminalitást az összes népesebb
vallásfelekeze-zetek sorában. .
37
£
OI • A v a l l á s
E v ; _ abün cselekmények
csoportjának megjelölése.
JJ -cS
"3
HÍ róm. kath. gör. kath.
-cS © : 0 ©
bOIC
HÍ
g H N
E v ; _ abün cselekmények
csoportjának megjelölése.
100,000 12 éven felüli lakosra esett elitélt
1909—1913.
évek átlagában:
Állam
JA •
© 29 26 45 25 19 43 24 21
Társadalom © TO M
s t 21 20 24 22 16 22 24 25
Személy
•a a 235 230 295 236 166 284 330 118 Vagyon o © 244 247 296 228 148 265 203 238 Összesen :x) 530 524 662 512 350 615 582 405
1926—1928.
évek átlagában:
Állam t
JA © 27 30 26 24 23 20 29 24
Társadalom Személy
TÖo JA © l - l
_ D SD
•a a 44 227
46 243
51 311
42 213
38 181
48 157
57 184
40 139 Vagyon s
373 392 486 346 261 318 394 345 Összesen: .671 711 874 624 503 542 660 548 A z 1926—1927. évi átlag eltért (+) az 1909—1913. évi
átlagtól, az utóbbinak %-ában kifejezve.
Állam •á - 6-8 + 15-3 - 42'2 - 4'0 + 210 - 53-4 + 20-8 + 14-2 Társadalom
—M íi bűncse menye
k +109-5 +1300 +112-5 + 90'9 +137'5 +1181 +1375 + 60-0
Személy —M íi bűncse menyek
- 3-4 + 5-6 + 5'4 - 9'7 + 9-0 - 44-7 - 44-2 + 177 Vágyón ©
3 + 52-8 + 63-4 + 64'2 + 5T7 + 76-3 + 20-0 + 990 + 444 Összesen: + 2 6 6 +35'f +32-C + 2T8 + 43-7 - 11-8 + 134 + 35-3 i) a hivatalos 1909—1913. évi bűnügyi statisztikában (Ált. jelentés 129*.
oldal.) még „Egyéb bűncselekmények" cím alatt is lényegtelen számok szere-pelnek; ezekkel együtt adódnak az „összesen" rovat számadatai.