Kék Gyöngy klub… Perla Blue…
Jól hangzó elnevezés. Jól hangzó elnevezés? Vajon kinek mit jelent?
A Szívtárson megjelenı napló, egy nı tollából… és pont azért, mert egy nı, a nı életérıl szól, olyan titkairól, ami csak a megjelenés, a közlés révén kerül nyilvánosság, az olvasó elé – ki-ki a maga értékrendje szerint olvassa, mond véleményt, vagy inkább ítéletet róla. Nem a naplóról!
Mert „mond ítéletet róla” de nem ám a naplóról, nem is annak szövegtechnikájáról, a történet érdekességérıl, különlegességérıl mond ítéletet, hanem a nırıl, aki itt magával a naplóval azonos.
A reakciók mégsem a napló = nı-rıl árulnak el sokat.
Azokról, akik valamilyen irányban vélekednek róla, szintén sok-sok információhoz jut az olvasó. Most ezen sorok írójáról is, hiszen aki hozzászól, az kiteszi magát a mások, a rajta kívül állók véleményének.
A Kék Gyöngy klub, Perla Blue olyan titkokat tár fel, amiknek megismerését sokan vágyják/vágyjuk, a megismerés után viszont saját egyéni életutunk és belsı értékrendszerünk szerint alkotunk véleményt. A szeretınek
levés, a jó szeretı – bár rendkívüli módon, és sokáig tabu téma volt, és ma sem tartozik a dicsérendı témák és élethelyzetek közé, fıleg nem egy nı életébıl véve –, mégis, akár hogyan is tagadja bárki, állandóan jelen levı gondolat az ember életében, megkezdıdik a tinédzser kor fantáziáival, majd késıbb ismerkedésekkel, elsı szerelemmel kapcsolatos, talán még a pettingig el sem jutó, a hormonok és a külsı hatások folyamatos meglétével; és bevallva, vagy tagadva: az életünk elég nagy dilemmája a szexualitás. Az marad még az idıs korban is, ahol szintén mindenki a maga megélt, vágyott szerelmi élete szerint alkot véleményt, fıleg a másikról, a fiatalabbról, ahol már a kor miatt beleszínezıdhet némi távolságtartás, és „bölcs”
ítélethozatal az épp még szerelmileg aktív korban lévık fölött. (Azért láttam már szerelmes idıs, öreg, sıt nagyon öreg embert, értem itt a férfit és a nıt vagy hogy a sorrend ne legyen döntı: a nıt és férfit.)
Napi „bulvár” televízió adásokban a különbözı kibeszélı mősorok, vagy egyes családok életét bemutatók (és igen sok pénz kap érte a bemutatott család, nem fizikai munkával, vagy jelentıs szellemi teljesítménnyel keresi meg a mindennapit), az értékeket, szerelmet, családi összetartozást éktelenül torz formákban mutatják meg.
Hipotézis: aki nem ismer mást és aki ezt nézi, még képes elhinni: ez az élet. – Sokan ismernek mást. Mégis: sokan elhiszik.
A nı, itt a napló írója, olyan valaki, aki épp csinálhatna mást is. Ahogy az egyik hozzászóló megjegyzi: nevelhetne gyerekeket, vezethetné a háztartását, stb. meg még A-Z-ig bármit, ami szerintem, és bárki szerint dolga lenne egy nınek. Errıl, hogy mi is lenne a dolga a nınek, egy nınek, itt épp Perla Blue-nak, fejezeteket lehetne írni. Meg a férfiakról természetesen, nekik mi lenne a dolguk…
Gondolataim továbbvitele miatt a fejezetek írását és a hozzá
kapcsolódó hivatkozásokat, adatgyőjtést, támogató és ellenvéleményeket most kihagyom, erısen gondolva rá (mint sokszor, ha valamilyen szélsıségesnek tőnı témában gondolkodom), ez a Krisztus utáni 2008-ik év, talán a többség, akik rajtam kívül vannak, szóval a mások is gondolnak erre…
Ifjú koromban nagy sláger volt néhány könyv;
Lawrence: Lady Chaterley szeretıje, a Szépasszonyok egy gazdag házban, a Káma-Sutra… a hetvenes években lassan kezdtek megjelenni, olvasta ezeket mindenki, aki csak hozzájutott. Nem is beszélve a francia szimbolista költık szerelmi költészetérıl (XIX. Század, azaz 1800-as évek): pl Verlaine: Iskoláslány, Rimbaud: Tetvészı lányok.
Boudelaire: A haj. Vagy Csáth Géza naplója (1910 tájáról), vagy a közelmúltban megjelent az Egy nı Esterházy Péter könyve. Vagy a szintén erotikus, reneszánsz kori Dekameron. Móricz: Árvalányok. Alberto Moravia: Az unalom. Aztán nem kell megfeledkezni a százforintos könyvek közt nyíltan vehetı/kapható kemény erotikus regényekrıl.
A XX. század elejétıl a nıi írók is egyre nyíltabban írnak erotikáról, nemiségrıl. Ez azért fontos, mert a nıket még mindig sokkal szigorúbban kárhoztatják (képmutatóan) ha ilyen témát érintenek, elvégre: hogy jönnek ık ahhoz, hogy ne csak a nemiség tárgyai legyenek…
Sokkal korábban is voltak hasonló könyvek, és nem akarok itt vallási ellentétet, vagy szentnek tartott könyv gyalázását, de bizony az Ó-szövetségi történetek is bıven és gazdagon tartalmaznak erotikus mondanivalót, persze ott is azért gyakran a nı húzza a rövidebbet, azaz ıreá kiáltja ki a tömeg: megkövezni. Élvezi is a tömeg az iszonyú halált, s biztosan van közöttük, ahogy napjainkban is van a népességben, akit épp ez a szörnyő kínhalál elégít ki (nem csak lelki kielégülésre gondoltam…). Meg persze vannak
olyan burkoltan erotikát tartalmazó részek, ahol a testi bőn erénnyé válik, ha valakik, valamely népcsoport megmentéséért teszik.
Perla blue feltárja titkait. Ezek a titkok, így összegezve erıteljes érzelmi hullámokat vetnek. Aki szingli ellenes, kitőzheti a zászlót: íme, itt egy! aki nıellenes, az szintén csatlakozhat. Aki a férjét, vagy ha már nem is a férjét, csak a gyermeke apját (a közös anyagi, emberi létet, és már nem férfit, nem a férj-szeretıt!) félti egy másik nıtıl, Perla Blue-tól, az is megbotránkozik. Ez eddig inkább a nıi oldal volt. A másik oldalon viszont szintén elindul valami:
részben a szingliség ellen, részben a felháborító tény ellen, hogy egy nı így tud, akar (akar?) élni; hogy „nekem nem jut egy ilyen bevállalós nı”, a nınek a fakanál mellett a helye, stb. errıl is oldalakat lehetne írni.
Különleges idıszakot élünk, ahol általában a minden kipróbálása, a többségtıl való eltérés, kitőnés a „trendy”, a szerelmi élet, a magánélet is gyakran szélsıséges irányokat vesz. Jóravaló családapát kapnak rajta útszéli ribanccal, vagy találnak meg a szeretkezés után holtan az útfelen –, megmagyarázhatatlan (?) ok vitte oda. Nem is tudná a feleségének, gyerekének megmagyarázni, ha túléli és akkor azonosulna tettével… Kiszámíthatatlan, kiben milyen vágyak, fantáziák törnek elı, és viszik az egyént a megvalósítás felé. Egyikünknek sincs rá garanciája, hogy az önmaga és a körötte élık szerint elvárt énjébıl mikor lép ki csak egy kaland, vagy akár végleges új út felé. Ennek szép megfogalmazása bibliai szövegben van (ez is…), ami nagyon szabadon kb így szól: az Istennek kedvesebb, aki megtér. Mármint a bőnbıl megtér. Egyik példatörténet erre a tékozló fiú. Ez ellenérzést okoz, mégis, meggondolva, a felettünk álló jól érti, amit mond: aki már tudja mi a rossz, az könnyebben hagyja el, mint aki csak vágyik rá, nem ismerve annak sötét bugyrait.
A titkos kapcsolat bőn? Nem bőn? Hadd folyjék róla a diskurzus!
Perla Blue szerelemi életéhez társ kell. Akivel csinálja.
A szellemi és testi játékokat. Róla/róluk is érdemes lenne véleményt mondani… a férfiakról, akik társak, partnerek a történetben.
Az Elvált Férfi sorai megszívlelendık. İ is önmagát is beleadta a levelébe: emberi szavakat írt, egy másik embernek. Amirıl Perla Blue naplója szól, amit az a napló elárul mindannyiunknak, az meghökkentı, jó és rossz irányban értékelhetı. Egy viszont biztos: olyan, amilyen, de nagyon emberi.
*