novicziusok.
Ki tiltja meg a mennyei kertésznek, hogy ne csak am- bróziás gyümölcsökkel, hanem illatárasztó virágokkal is díszíthesse az örök lakodalom asztalát? Ily egekbe emelt virágcsokrot mutatnak be jelen soraink.
Sztára Sándor született Oraviczabányán, Krassó-Szörény megyében 1864. november 30-ikán. Már ifjú korában egyike volt azon sokatigérő sarjaknak, kik szülőt és tanítót egyaránt fényes reményekre jogosítottak. A kedves őszinteség s az ernyedetlen szorgalom, a készséges engedelmesség s a nemes szerénység már akkor összes társai fölé emelték őt.
Ifjú vágyainak legkedvesebbike vala a papi pálya, s hogy e tervét megvalósíthassa, a gondos szülők a gimnázium második osztályára Temesvárra vitték őt. Itt csakhamar minden tárgyból jeles eredményt vívott ki, s midőn a szünidőre hazatért, kedves anyja szerető keblére hajtva szőke fejecs
kéjét, örömkönyek közt jelentette, hogy ő az első az iskolában.
1883-ban sikeresen állván ki az érettségi vizsgálatot, fel
vétette magát a csanádegyházmegyei növendékpapok közé,
2 4*
s hogy a theologiát alaposan tanulmányozza, Innsbruckba ment. Vele azonban Istennek más tervei voltak. Az innsbrucki jámbor növendékpap nemsokára a kegyelem hivó szózatát érezte lelkében magasabb tökéletességre, s megyés püspökének engedélyével lemondva eddigi terveiről s a világ minden igényeiről 1886. január 27-ikén Nagyszombatban Jézus- Társaságába lépett. Onnét két évi rhetorikára Sanct-Andräbe, majd Pozsonyba a filozófiára küldötték elöljárói. Ezek sikereit látva méltán remélték, hogy benne egykoron a rend nagyobb fényű csillaga fog felragyogni. Ám ember tervez, Isten végez.
Már a filozófia első évében egy alkalommal erősen meghűlt s tüdővészbe esett. A baj orvoslására előbb Kalks- burgba, s midőn az ottani éghajlat reá nézve zordnak bizo
nyult, 1891 elején az enyhébb Kalocsára küldötték; s bár elöljárói mindent megkisérlettek egészségének helyreállítására, ereje napról napra rohamosan hanyatlott.
Aprilis 1-sején este nagyon roszúl érezte magát. Másnap reggel félkettőkor lelki atyját hivatta s mégegyszer meg
áldozott. Majd mosolyogva beszélt utolsó perczeinek köze- ledtéről, nyugodtan nézett a halálnak elébe. Reggel hét óra tájban melegen üdvözölte épen megérkező jó atyját; nehány perez múlva összekulcsolá kezeit, s a P. Spirituálishoz for
dulva örömtől sugárzó arczczal mondá: „Páter! én boldog vagyok, nagyon boldog vagyok! Oh bár Jézusommal lehet
nék! Veni Domine Jesu, veni!” S kis vártatva, mikor a lelki atya abbeli örömét fejezte ki, hogy kínjai megszűntek: „Oh Páter, úgymond, nemsokára mindezen mosolyogni fog!”
Nehány perczczel hét óra után Jézus és Mária szent neveivel ajkain kiadta szép lelkét.
Források: Liber defunct. Coloc. — A „Kalocsai Néplap”
1891. 15-ik száma, melyből a czikket jórészt átvettük.
*
Richter Ede született Nagyszombatban 1872. július 4-ikén.
Mialatt szülőhelyén négy latin osztályt végzett, az éplelkű ifjú örömest ellátogatott rendházunkba, hol a mesterkéletlen, őszinte jámborság, s a példás szerzetesi élet, mely szemei előtt lépten nyomon feltárult, nagy hatást gyakoroltak lelkére.
A felvételt, mely után epedve vágyódott, ifjú kora daczára már 1888. október 6-ikán megnyerte.
A novicziátusban mély buzgóságával, szigorú pontosságá
val felelt meg a szerzetesi új élet s a házi rend követelményei
nek; onnét a két évi rhetorikára Sanct-Andräbe, majd a filo
zófiára Pozsonyba ment, itt azonban már az első tanfolyam alatt tüdővész szállotta meg, úgy hogy majdnem az egész évet a betegszobában kellett töltenie. Visszakivánkozott szülő
városába Nagyszombatba, hol azután nagy baja daczára derült kedélyével, gyermekded türelmével épülésére szolgált öregebb, ifjabb rendtársainak. Két hónappal halála előtt kérte elöljáróit, bár szabadna az oltári szentség gyakoribb vételéből vigaszt, örömet merítenie; az engedélyt megnyervén mindennap benső áhítattal járult a szent áldozáshoz, míg végre testileg lefogyva, lelkileg dús kincsekkel megrakodva szállt át szép lelke Jézu
sához 1894. június 11-íkén. Temetése június 13-ikán szülő
városának nagy részvétnyilatkozása mellett ment végbe.
Források: Liber defunct. Tyrnav. — Catalogi.
*
Kanyó Károly, ez az üde tündöklő virág Krisztus kertjé
ben, napvilágot látott Pacséron, Bácsmegyében 1873. május 9-ikén. Már szülőhelyén á kis iskolákban annyira felülmúlta
gyermektársait, hogy a falubeliek szép jövőt jósoltak neki, s majd az oltár szolgálatában reméllték őt üdvözölhetni. 1887- ben a középiskolai tanulmányokra Kalocsára küldték szülői, s itt bámulatos emlékezőtehetségével feltűnést keltett tanuló
társai között; könnyű szerrel megtanulta könyvhétévé Arany Jánosnak 1672 versből álló Toldi-eposzát. A kollégium akkori rektora P. Menyhárth botanikai kirándulásaira szívesen magával vitte az eleveneszü virgoncz ifjút, s észrevétlenül nagy kedvet, hajlamot élesztett benne a füvészet de meg Társaságunk iránt is. Nemsokára a különben is buzgó ifjú kérelmezte, hogy rendünkbe beléphessen, amit elnyerve 1889. július 19-ikén a nagyszombati novicziátusba sietett.
Azzal az eleven, friss erélylyel, mely őt jellemezte, végezte itt nemcsak nagyobb, hanem kisebb sőt apró-cseprő teendőit is, s mint lelkes manuduktor úgy elöljáróinak mint társainak szeretetét, nagyrabecsülését vívta ki magának. Ezek után Sanct-Andräben töltött egy évet a rhetorikán, de már 1892. őszén Kalocsára jött, hogy a még hátralevő érettségi vizsgálatokra előkészülhessen. Ám váratlanúl vesebajba esvén már május havában ágyba dőlt, a hol hosszú betegség bilin
cselte le, s egész évnél tovább megakasztá őt tanulmányaiban.
Megtört egészsége daczára, melyet teljesen többé vissza nem nyert, nagy gondolatok, tervek tölték el ifjú keblét.
Nagyot mívelni egyszer a Társaságban! ez volt kedvencz eszméje, kedvencz thémája. S e magas czélt nemcsak derekas tanulmányok, hanem még inkább a belső élet, az imádság lelkes gyakorlatával kívánta elérni. Nagy súlyt helyezett a lelki számadásokra, melyre minden vasárnap egy-egy órácskát fordított szobájában; a hónap első vasárnapján pedig elöl
járója engedélyével az egész délelőtti időt ily rekollekczióra
szentelte. 1894 őszén felüdülve ismét Nagyszombatba tért, hogy ott az érettségi vizsgálatot végleg letehesse. Fényes tehetségei itt is beváltak s még egy év lefolyta előtt kitün
tetéssel felelt meg feladatának.
Pozsonyban, hol azután a bölcseleti első folyamot hall
gatta, egészsége újra megingott; elöljárói e ritka talentumot a szerzetnek megmenteni óhajtván reménykedtek, hogy a sokszor csodáshatású spanyol éghajlat fogja őt is a kívánt erőre juttatni; így utazott tehát az ifjú szerzetes Innsbruck—
Páris—Madridon át Granadába, s ott jómaga is csakhamar emelt kedélyhangulattal nézett a jövőnek elébe. Gyermekded nyílt modorával az idegen földön legott meghódítá magának társainak szeretetét.
Am mindnyájunktól óhajtott javulása nem állott be, ereje napról napra hanyatlott. Ép oly hévvel, mint tenni, működni óhajtott, ragadta meg most a keresztet is, s mind melegebben megbarátkozott a kora szent halál gondolatával, sőt lelki olvasmányait is — jobbára Kempis és Rodriguez könyveiből — e magas czélra irányította. 1897. október 22-ikén megkapván a visszahívó szózatot, Granadát elhagyta s hazafelé utazott; nevenapján november 4-ikén megtörve ért Innsbruckba, hol azonnal ágyba dőlt. Vágyai már az örök haza felé emelték lelkét. „Bárcsak már végre valahára meghalhatnék!” mondogatá nem egyszer az őt látogató társaknak; imáját a kegyes Isten meghallgatta november 24- ikén déli egy óra tájban, nagyreményű földi pályafutásának 25- ik évében.
Kanyó Károly közzétett dolgozata: Barbarity Péter kitűnő tanulóifjú életleirása a „Máriákért” 1897. folyamában, 2 1 5 -2 2 3 11.
Források: Litterae defunct, in Archiv. Prov. — Kanyó Károly kőnyomatú latin emlékezete Jablonkay Gábor S. J.
tollából, 15 negyedívrétű lapon.
*
Mlady Károly született Újpesten Pest megyében 1873. augusztus 29-ikén. Három latin, majd három reál
osztályt elvégezvén a fővárosban, a ő-ik latin osztályra Nagy
szombatban jelentkezett, s ennek végeztével jó bizonyít
ványnyal kezében Váczott a papi szemináriumba nyert fel
vételt. Midőn mint hetedik osztálybeli klerikustanuló egy alkalommal a vasúton Társaságunk két novicziusával véletlenül megismerkedett, oly lelkesedés, oly vágy szállta őt meg szerzetünk után, hogy szülőinek kemény ellenkezése daczára is Nagyszombatba sietett s ott 1891. szeptember 4-ikén haladék nélkül belépett.
Sanct-Andräben a rhetorikai tanulmányok második évében mellbajba esett, s midőn egészsége helyreállítására az enyhébb Nagyszombatba visszatért, rövid idő alatt szemlátomást vég
kép lefogyott, míg végre mint a kialvó mécs, nyugodtan a legmélyebb béke érzetében húnyta le szemeit 1895. augusztus 6-ikán. A minden jóra lelkes ifjú főleg betegségében tűnt fel türelmével, teljes megadásával, melylyel a szerzetben óhajtott boldog halált mint legbecsesebb kegyelmet várta a nagy Isten kezéből.
Források: Liber defunct. Tyrnav. — Catalogi.
*
Judák Xavéri Ferencz született a pestmegyei Akasztón 1875. deczember 27-ikén. Társaságunkat Kalocsán ismerte és szerette meg, hol hat latin osztályt sikerrel végezvén 1894. augusztus 7-ikén Nagyszombatban a novicziusok közé
sorakozott. Már a két próbaév alatt sokat bajoskodott egész
ségével; a lourdesi víz bizalommal teljes használata folytán azonban belső vérzései annyira megszűntek, hogy Sanct- Andräben a rhetorikai tanulmányokat nagy kedvvel, sikerrel folytathatta; ám a tanév derekán április havában baja meg
újult; július 1-sején a haldoklók szentségeit vette fel, s azon édes reménykedésnek adott kifejezést, hogy a Szűz Anya őt másnap, Sarlós Boldogasszony napján szólítja majd ki ez árnyékvilágból. Példás türelmének azonban még több rózsát kelle teremnie, míg végre a derült lelkű, jámbor ifjú a fájdalmas Szűz Anya ótalma alatt, kinek életében hű tisztelője volt, vágyódásainak czéljához ért boldog végórájában 1895. október 26-ikán.
Források: Liber defunct, ad S. Andr. — Catalogi.
*
Käufler Szalézi Ferencz a pestmegyei Török-Bálinton jött a világra 1870. január 28-ikán. A középiskolai négy alsó osztályt Tatán, a felső négyet Székesfehérvárott végezte és fejezte be derék érettségi bizonyítványnyal.
A minden jóra hajló ifjú ezekután Nagyszombatba utazott, hol a novicziátus kapuja 1891. szeptember 29-ikén nyílt meg előtte. Elöljáróit, társait a szerény, mindenben nagyratörő ifjú szép reményekre jogosította, midőn váratlan fordulat a szép kilátásokat egyszerre szétoszlatta. 1893. már- czius 30-ikán nagycsütörtökön szokása szerint pontosan, frissen felkelt, ám negyedóra múlva roszúl érezte magát, s bélfájdalmakról panaszkodva az ágyba dőlt. Az orvos bél
csavarodást konstatált, mely napról napra gyötrőbb fájdal
makat okozott a derék ifjúnak, úgyannyira, hogy április 11-ikén előbb az utolsó kenet szentségében, majd a szent
2 5
áldozásban kívánt részesülni. Hálaadó imádsága közben szállt fel szép lelke Jézusához, mint óhajtotta Sz. Leó napján, havi védszentjének ünnepén.
Források: Liber defunct. Tyrnav. — Catalogi.
*
Kól András született a maros-tordamegyei Radnótfáján Erdélyben, 1871. május 19-ikén. A gimnáziumi osztályokat Szász-Régenen majd Maros-Vásárhelyen szép sikerrel végezte, s mint károlyfehérvári papnövendék kitűnő érettségi bizonyít
ványnyal hagyta el azokat. A theologiai tanulmányokra Buda
pestre, a központi szemináriumba jött. Itt Loyolai Szent Ignácz életleirása mély benyomást gyakorolt lelkére; örömest látogatott át, ha szerét tehette, rezidencziánkba, míg végre leszámolva az élettel, nagy szívvel áldozván fel magát és jövőjét Istenének, 1892. szeptember 20-ikán a nagyszombati novicziátusba sietett.
Isten, ki a szívre néz, s a nagy szándékot nagy jutalom
ban részesíti, csakhamar méltónak találta őt az örök koszorúra.
Alig töltött ugyanis a lelkes noviczius három hónapot a szerzetesi pályán, midőn váratlanúl mellbaj lepte meg; nehány napig élet-halál közt lebegve csak azon vágyának adott ki
fejezést, hogy a szerzetesi fogadalmakat letehesse. Óhaja teljesült, mire oly boldogság töltötte el lelkét, hogy mint Istennek gyermeke jómagát végkép az Ő szent kezére bízva, mennyei kcdélyhangulattal hunyta le szemeit 1892. deczember 13-ikának felvirradó reggelén.
Források: Liber defunct. Tyrnav. — Catalogi.