KÁRPÁTI MAGYAR HÍRLAP

A Kárpáti Magyar Hírlap szinte egy időben született az első Csehszlo-vák Köztársasággal, és azon kevés újság egyike volt, amely túlélte Kár-pátalja csehszlovák fennhatóságát, egészen 1944-ig folyamatosan eg-zisztált. A szerkesztőség Ungváron működött. Nem igazi napilap volt, általában hetente három alkalommal, szerdán, pénteken és vasárnap jelent meg, Rácz Pál és Kováts Miklós szerkesztésében, s csak 1939-től kezdődően jelent meg minden nap, ekkor viszont Kováts már egyedül szerkesztette az újságot. Rácz Pál vezetőségi tagja volt a Magyar Egysé-ges Pártnak, s ez a tény meghatározta a sajtóorgánum arculatát. A ma-gyarság törekvéseinek adott hangot meglehetősen éles stílusban, ezért a cenzúra rendszeresen „kitüntette” figyelmével, igen gyakori volt kez-detben egyes cikkek vagy cikkrészletek törlése, majd az 1920-as évek második felétől kezdve a lap megjelenés előtti elkobzása.

A terjedelem általában 4 oldalt tett ki, de kivételes esetekben ez 8 vagy akár 12 oldalnyira is bővülhetett. Hagyományos értelemben vett vezércikk az 1930-as évek elejéig szinte soha nem volt, 1933-tól kezdő-dően viszont már rendszeressé vált a lapban. Ezeket általában valame-lyik szerkesztő írta, a külpolitikai témákkal többnyire Kováts Miklós, míg a belpolitikai kérdésekkel Rácz Pál foglalkozott. A korai számok-ban első oldalon a nemzetközi élet, a második oldalon az országos politika hírei szerepeltek, míg a 3-4. oldal a kárpátaljai híreket tartal-mazta. Amikor azonban 1934-től a helyi olvasótábort közvetve vagy

közvetlenül érintő külpolitikai események megszaporodtak, a Kárpáti Magyar Hírlap is nagyobb figyelmet és terjedelmet szentelt ezeknek.

Az újságot keresztény magyar nemzeti elkötelezettség jellemezte, de korrekt híradást közölt ruszin vagy zsidó vonatkozású események-ről is. Az őslakos-gondolat tekinthető a lap vezérelvének, folyamatosan tiltakoztak azon politika ellen, amelynek következtében az országrész fontosabb hivatalaiba rendre cseheket ültettek, s ezzel a helyi lakos-ság karrier-lehetőségeit teljesen beszűkítették, az ifjúlakos-ság perspektíváit pedig alaposan megnyirbálták, amennyiben azok nem mutattak kel-lő hajlandóságot az asszimilációra. (Ennek a szemléletnek láthatóan nem mondott ellen az a gazdasági indíttatású tény sem, hogy időnként egész oldalas Bata cipőhirdetéseket jelentettek meg a lapban.)

Az újság véleménye szerint a csehek mesterségesen szították a ma-gyar – ruszin ellentéteket, hogy saját pozícióik sértetlenek maradja-nak. A lap válasza ez volt: „Össze kell fogni! Le kell rombolni ruszin és magyar között a mesterséges válaszfalakat! Vissza kell térni a régi alapokra, melyek az egymást megértés szikláiból állottak össze egykor, és az egymásra utaltság tudatából nyerték erejüket.”⁴¹ Amikor a ruszin pártvezér, Kurtyák János váratlanul, igen fiatalon meghalt, érdemeit elismerő hangú nekrológban méltatták. Kurtyák utóda, Bródy András is kivívta a magyar sajtó rokonszenvét, amikor parlamenti szűzbeszé-dében a ruszin autonómiát követelve ő is kitért az őslakos gondolatra, amely az itt élőket etnikai különbség nélkül összeköti.

Egyik írásuk érdekes párhuzamot vont a trianoni magyar és a zsidó sors között: „Az összetartozás és együttérzés! Ez a két erény hiányzik a magyar nemzetből, éppen most, kálváriajárásának a legnehezebb esz-tendeiben. A világ minden tájára szétszóródott magyarok szenvedései el-szigetelten maradnak és vesznek bele a feledésbe… A hiba bennünk van.

Nem tudunk példát venni a leghazátlanabb nemzettől, a zsidótól. Az ő szenvedéseikkel együtt érez a világ nagy hányada, a miénkkel senki.”⁴²

A Csehszlovák Köztársaság fennállásának utolsó évében vezércikk jelent meg az újságban A magyar kisebbség és a zsidókérdés címmel: „Mi

41 Kárpáti Magyar Hírlap, 1932. máj. 20.

42 Kárpáti Magyar Hírlap, 1934. jún. 27.

68

sohasem tettünk különbséget magyar és magyar között vallási alapon … Erkölcsi és becsületbeli kötelességünknek tartjuk mindazokat a kiharcolan-dó magyar kisebbségi jogokat azokkal a zsikiharcolan-dó vallású polgártársainkkal is megosztani, akik anyanyelvüknél, kultúrájuknál, mentalitásuknál és ér-zésüknél fogva magyarok … Ma már nem csak támogatást kér a politika a zsidó vallású magyaroktól, hanem biztosítani kívánja azok részére is mindazokat a vívmányokat, amiket rövidesen meg kell kapniuk. Ha tehát zsidókérdésről lehet szó nálunk, az csak ebben az értelemben lehetséges.”⁴³

Szép gondolat ez, kár, hogy pár hónappal később változott a hang-nem. Kifogásolva a Keleti Újság egyik írását, felsorolták a szerkesztőség teljes névsorát, az esetleges magyarosított nevek után zárójelben feltün-tetve a zsidó eredetit, majd maliciózusan folytatták: „Ugyebár mind-mind tősgyökeres, elvhű, fajhű magyarok? A nemzetiségi összeírásnál csak feledékenységből nem jelentkezett egyikőjük se a magyar Pártirodában?”⁴⁴

Felemelték szavukat a cseheket kiszolgálók ellen: „Még a legmeré-szebb fantáziájú cseh politikus sem merte felvetni a cseh–magyar testvériség lehetőségeit. A magyar nemzetiség, mint kisebbség kezelése ui. oly kirívóan elmellőzött, hogy csaknem külön–külön meg kellene állani minden egyes magyar ember előtt, aki a magyar tábort cserbenhagyva, őseit megtagadva beállott abba a cseh politikai táborba, ahol még a szavát sem tudják megér-teni, de erre még csak nem is kíváncsiak, megelégszenek a szavazatával.”⁴⁵

A kormánnyal szembeni bizalmatlanság fogalmazódott meg abban az írásban is, amely Beneš (akkor éppen a köztársaság tere) közelgő ruszinszkói látogatásával foglalkozott: „A külügyminisz-ter kárpátaljai látogatásához egyes körök igen nagy reményeket fűznek…

Csupán az öntudatos kárpátaljai magyarság nem vár Beneštől semmit.

Nem tulajdonít fontosságot annak, hogy a külügyminiszter az aranyos Prágából a legszerencsétlenebb Kárpátaljára leereszkedik. Ha eljön, végig fogja élvezni a fényes fogadtatás örömeit, át fogja venni a memorandumok papírtömegét, meg fogja ígérni, hogy minden jogos kívánságot teljesíteni és minden sérelmet orvosolni fog, s aztán minden marad a régiben.”⁴⁶

43 Kárpáti Magyar Hírlap, 1938. máj. 1.

44 Kárpáti Magyar Hírlap, 1938. aug. 17.

45 Kárpáti Magyar Hírlap, 1931. aug. 20.

46 Kárpáti Magyar Hírlap, 1934. ápr. 25.

Beneš egyébként valóban ígéretet tett, hogy az autonómia a kö-vetkező évben már megvalósul, s utalt arra, hogy ennek jelenleg első-sorban súlyos pénzügyi akadályai vannak. A bejelentést az újság így kommentálta: „Kárpátalja először a republikáé és csak azután az ide-való népé.”⁴⁷ Pár nappal később pedig ezt írták: „Azokat az ígéreteket, amelyeket Beneš külügyminiszter 1921-ben, miniszterelnök korában tett Kárpátalján, a leghamarabb ő felejtette el. Mi nem felejtettük el.

Mi nem tudunk felejteni, mert nekünk annyi minden fáj, hogy folyto-nosan eszünkbe juttatja azokat a fájdalomcsillapító injekciókat, amiket olykor–olykor egy–egy miniszteri ígéret alakjában szoktunk kapni.”⁴⁸

A lap magyarság- értelmezése gyakran patetikus hangon szólalt meg. Az egyik húsvéti vezércikkben Kováts Miklós következő sorai olvashatók: „Csüggedésnek, kishitűségnek, megalkuvó fekélyességnek igaz magyarnál nyoma sem lehet! A magyart erősnek, igaznak, öntuda-tosnak, büszkének teremtette meg a Mindenható! Az asszimiláció nem jelleme az igaz magyarnak!”⁴⁹

A csehek asszimiláló törekvéseivel vették fel a harcot, amikor rend-re kiálltak a magyar iskoláztatás, a magyar nyelv ügye mellett. 1932 ta-vaszán cikksorozat indult „A magyar szülők gondja” címmel. E sorozat egyik írásában lényeges alapelvet szögeztek le: „A cseh nyelv ismerete, éppen úgy, mint az oroszé is, feltétlenül hasznára van a magyarságnak, de ez nem azt jelenti, hogy ezért feláldozzuk a saját anyanyelvünket, s az anyanyelvünkön megszerezhető műveltségünket.”⁵⁰ Egy hozzászóló vélekedése szerint „az idegen nyelven történő iskoláztatás zsákutca a gyereknek”.⁵¹ Egy évvel később Hozzászólás a magyar iskoláztatás kér-déséhez címmel ismét sorozatot közöltek. Ekkorra már több újságban közzétették, hogy a Csehszlovák Köztársaság fennállása óta Kárpát-alján egyetlen új magyar iskolát sem létesítettek, s a szociáldemokrata Dérer iskolaügyi miniszter nevével fémjelzett oktatási törvénytervezet is ismertté vált. A tervezet a felekezeti iskolákat a továbbiakban állami

47 Kárpáti Magyar Hírlap, 1934. máj. 8.

48 Kárpáti Magyar Hírlap, 1934. máj. 13.

49 Kárpáti Magyar Hírlap, 1931. ápr. 5.

50 Kárpáti Magyar Hírlap, 1932. máj. 22.

51 Kárpáti Magyar Hírlap, 1932. máj. 22.

70

hatáskörben kívánta működtetni, s ez a lakosság nagy részének felhá-borodásával találkozott. Az egyik cikkíró keserűen állapította meg:

„Megszoktuk már, hogy utolsó állampolgárai legyünk ennek a szűkebb hazánknak, de azokat a mellőzéseket, amelyeket minden téren el kell szenvednünk, a legfájóbban a magyar iskoláztatás terén érezzük.”⁵²

A magyarság – tudat ébrentartásának egyik rokonszenves eszköze volt, hogy a Kárpáti Magyar Hírlap rendre megemlékezett a magyar történelem jeles évfordulóiról. Nem múlt el év, hogy ne írtak volna már-cius 15-ről, az aradi vértanúkról, vagy a kimagasló történelmi személyisé-gekhez kapcsolódó dátumokról. Több esetben ezeknek a személyeknek a sorsa valahol kapcsolódott Kárpátaljához, pl. Kazinczy Ferenc halálá-nak 100. évfordulójáról írva megemlítették, hogy Munkács várában ra-boskodott, II. Rákóczi Ferenc pedig köztudottan e vidék szülötte volt, s halálának 200. évfordulójára készülődve szomorúan állapították meg, hogy egyre jobban pusztul a borsi kastély, ahol a fejedelem a világra jött.

Folyamatosan tudósítottak az ungvári képviselőtestületi ülésekről, s ha ezeken az üléseken valami botrány alakult ki – s ez nem volt ritka eset –, ezeket is megfelelőképpen részletezték.

A Kárpáti Magyar Hírlap leginkább preferált politikusa Korláth Endre volt, aki képviselőként tevékenykedett a törvényhozás munká-jában. Gyakran szólalt fel a prágai parlamentben, s beszédeiben rend-kívüli hangsúllyal elemezte az országrész hátrányos helyzetét. A gaz-dasági világválság éveiben a depresszió a keleti területeket érintette a legérzékenyebben, ekkoriban Szlovákiában és Kárpátalján kétszázezer munkanélkülit regisztráltak.

Korláth parlamenti szónoklataiban konzekvensen követelte ennek az állapotnak a megszüntetését, s ezeket általában teljes terjedelemben adta közre az újság. „Az itteni kormányzati rendszer vétkes mulasztása, - mondjuk ki nyíltan: bűne – hogy a csehszlovák állam még csak gyenge kísérletet sem tesz a határai közé kényszerített nemzetek és népek megbé-kítésére. A kormány még mindig nem hagy fel elnemzetietlenítő törekvé-seivel. 13 év alatt vagyondézsmával, végrehajtókkal elszedte a

pénzün-52 Kárpáti Magyar Hírlap, 1933. jún. 7.

ket. A dezindusztrializáció jelszavával egy évtized alatt megteremtette a kárpátaljai és szlovenszkói munkanélküliek számba sem vett, nyilván sem tartott százezreit. A földreformmal földönfutóvá tette azokat, akik évszázadok óta a földből éltek. A cseh nemzeti gyáripar kedvéért szét-züllesztette iparos és kereskedő társadalmunkat. Mindezt azért, mert a 14 milliós egységes csehszlovák nemzeti állam rögeszméjét, ábrándképét kergette. Mindent megtett, hogy az idezárt magyarokat előbb koldussá, majd csehszlovákká tegye… Minket akaratunk ellenére csatoltak a cseh-szlovák államhoz. Ha a csehcseh-szlovák állam és kormány nem tudja vagy nem akarja fenntartani életstandardunkat, akkor engedjen szabad utat a népek akaratának, s annak békés megnyilvánulásának.”⁵³

K é p v i s e l o h á z

Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap.

Előfizetési á r: 1/1 évi 96 Korona, V2 évi 48 Korona V. évi 24 korona, egyhavi 8 Korona. Külföldre csak a portókülönbözettel drágább. Egyes szám ára 1 Ko­

rona. • Telefon: 95 Cheque: 2.978 • Postafiók: 9.

SZERKESZTIK:

RÁCZ PÁL és K OVÁTS MIKLÓS

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uzhorod—Ungvár Kor jatovicovo n. (Széchenyi-tér 6. Mukacevo-Munkács Masarykova (Fő­u.): 44. — Berehovo­Beregszász, n.

Republiky (Kálvín)-tér 2. • Szerkesztésért és ki-adásért KOVÁTS MIKLÓS laptulajdonos felelős.

Veszendő magyarok

A Ruszinszkói Magyar Pártszövetség Elnöki Tanácsülésének egyik tárgysoro­

zati pontja a veszendő magyarok sor­

sával foglalkozott.

A veszendő magyarok legnagyobb százaléka az idegen nyelvű iskolákból kerül ki. Különösen a középiskola fejt ki ezen a téren megdöbbentő tevékeny­

séget, legyen az bár ruszin, ukrán, nagy-orosz, vagy cseh tannyelvű.

Ha az ilyen iskolába járó, avagy onnan kikerülő magyar ifjúval beszél­

getést folytatunk le, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy nagy mértékben hiányzik belőle az a tárgyi tudás, ami­

vel minden legutolsó nemzet fiának nem­

zetére vonatkozólag rendelkeznie kell, ha az a nemzet megakarja állani helyét az európai népek között.

Az a bizonyos „csehszlovák" szellem, amit az orosz, szlovák és cseh elemi és középiskolák kötelesek lennének az ifjú­

ságba beleplántálni, a magyar tanuló ifjúságban, valami csodálatos lelki folya­

mat következtében, nemzetköziséggé ala-kul át.

Ez a nemzetköziség aztán megöli a magyar ifjúság szivében a magyar nem­

zethez való tartozandóság érzetét, ve­

szendőbe indul tehát legdrágább kincsünk:

magyar ifjúságunk.

Ennek a problémának — úgyszólván

— kimeríthetetlen tételei vannak. He-tekre, sőt hónapokra van szükség, mig ezt mindenoldalról meg lehet világítani.

De akármennyi időre is van szükség, mégis ott állunk, hogy ennek a veszendő ifjú magyarságnak sorsát a kezünkbe kell vennünk, mert különben a nemzeti halál vár reánk.

A problémának legfontosabb tétele az, hogy sikerüljön meggyőzni a magyar szülőket arról: milyen veszély fenyegeti a magyar nemzetet azzal, ha a magyar gyermekek nem anyanyelvükön szerzik meg a műveltséget s pláne ha ez a mű­

veltségűk nem magyar szellemű mű­

veltség.

Ha a magyarságban fel tudnók éb­

reszteni — az igen sok esetben erő­

szakkal és mesterségesen elaltatott — magyar nemzeti érzést, ha ismét büsz­

kévé tádnók tenni a magyart, arra hogy szenvedéseiben és bukásában is csak akkor válthatja ki a világ tiszteletét, ha magyarnak marad s ha ismét öntu-datra tudnók ébreszteni mindnyáját ab­

ból a szempontból, hogy miért kell jo­

gosan büszkének lennie magyar nemze­

tiségére, akkor a magyar iskoláztatás problémájának nagyobbik felét már meg-oldottuk.

Mert a mai szomorú helyzet forrása ebből ered. A magyar szülők igen nagy része nem tartja százegy százalékig fon-tosnak azt, hogy ő magyar. Azért, mert ezen az ősei területén félredobottan, gazdaságilag agyonnyomorítva, megve- tetten, lenézetten és idegen érdekeknek prédájául dobva kénytelen ma élni, el-veszti hitét nemzete jövőjében és fá­

sulttá lesz a nemzeti ideálok iránt.

Ezt az első jelenséget követi a má­

sodik : a kenyérgond megoldása.

Ezen a téren a legtöbb magyar szülő nem akar már többé harcolni, inkább kieszközölni, kérni, valahogyan szerezni...

Országos képviselőtestületi tagjaink a magyar nyelv használatáért

A kedden összeült országos képvi­

selőtestületi választmány elé a Ruszin­

szkói Magyar Pártok Szövetsége nevé­

ben dr. Siménfalvy Árpád országos kép-viselőtestületi tag a magyar nyelv hasz­

nálhatása érdekében az alábbi javaslatot terjesztette b e : A Ruszinszkói Országos Képviselőtestület

Mélyentisztelt Elnökének U n g v á r — U z h o r o d . Van szerencsém az országos képviselő­

testület nyelvhasználata ügyében benyúj­

tani a következő inditványt, kérve, hogy az országos választmány, illetőleg képvi­

selőtestület legközelebbi ülése tárgyso­

rozatába felvenni méltóztassék.

Indítványom a következő:

Mondja ki a ruszinszkói országos kép­

viselőtestület a következő határozatot:

Az orsz. képviselőtestület és választ­

mánynyelvhasználata tárgyában 1928 évi 229 szám alatt kiadott rendelet 3-ik

§-ában foglalt azon jog, amely az ország

■ lakosságának legalább 20%­ot kit?­ ő nyelvi kisebbségét illeti, hogy t. í. az orsz. képviselőtestület, választmány és bizottságok ezen nyelvi kisebbséghez tartozó tagjai saját nyelvükön szólalhatnak fel, tehetnek nyilatkozatokat, javaslatokat, intézhetnek kérdéseket, terjeszthetnek elő panaszokat és szavazhatnak, az elnö­

kök, az országos hivatal, vagy más ha-tóság jelenlévő képviselői pedig szintén e nyelvet használhatják válaszukban, továbbá a kisebbségi nyelven tett elő­

terjesztésre, javaslat, vagy panaszra adott választ, elintézést e nyelven eszközölni, vagy azok e nyelvre való fordításáról gondoskodni is kötelesek, kíterjesztetik mindazon nyelvi kisebbségekre, illetőleg e nyelv kisebbségekhez tartozó orsz.

képviselőtestületi, választmányi, vagy bi­

zottsági tagokra, amely nyelvi kisebbsé-gek a Ruszinszkóhoz tartozó valamelyik bírósági fárásban a járás lakosságának legalább 20%­át alkotják.

I n d o k o l á s : A határozat meghozatala logikai kö-vetkezménye az 1928 évi 229 számú rendelet 2 §-ában foglalt azon jogelvnek, hogy mindazon ügyekben, melyeknek hatálya valamely nyelvi kisebbséget is magában foglaló járásra is vonatkozik, az e nyelvi kisebbséghez tartozó tagok saját nyelvükön vehetnek részt a tárgyalásban s az elnök és a hiva-talnokok részéről a válasz, vagy

elintézés e kisebbségi nyelven is eszközlendő, mert minden általános' tárgyalás alatt levő ügy az egész országot, tehát mtnden járást és minden nyelvi kisebbségi joggal biró

járást is érdekel, mert a demokratikus államelv helyes értelmezése az egyéni és nemzetiségi jogoknak mindig csak kiterjesztését, nem pedig megszorítását követeli s egy, a népfelség elve alapján választott országos képviselőtestületi tagot csak azért, mert az államnyelvet nem beszéli a szólás­

jogától elütni nem lehet, továbbá csak azért, mert egy kultúrában különben vezető nyelvi kisebbség az országban a 20", „­ot el nem éri, az ehez tartozó országos képviselőtestületi tagot attól a jogtól, mely a prágai parlamentben minden képviselőt anyanyelve százalék számára való tekintet nélkül megillet, hogy a politikamentes és kizárólag közigazgatási munkára hivatott parlamentben az: az orsz. képviselőtestületben anyanyelvén tálalhasson fel, megfosztani annál ke-vésbé lehet, mert

ez a tény a különböző anyanyelvű állampolgárok egyenlőtlenségét je­

lentené s a választópolgárok igen tekintélyes részét a választásban kifejezett kívánságuk dacára, tény-leg elzárná az orsz. közigazgatás-ban való részvételtől, mert továbbá az orsz. képviselőtestület, illetőleg munkája a nyelvi kisebbségek képviselőinek részvétele nélkül csonka, illetőleg eredménytelen lenne, és arra való tekintettel, hogy Ruszinszkóban a lakosságnak közíudomás szerint 20" 0-ot minden esetre meghaladó és legintelli­

gensebb része, faj különbség nélkül magyar kultúrában nőtt fel, ma is magyar nyelvvel és kultúrával él, hogy továbbá a katonai diktatúra alatt az őslakosság részvétele és ellenőrzése nélkül végzett népszámlálás anyanyelvi adatai külö­

nösen a magyarságra nézve nem meg-nyugtatók s az uj, úgynevezett konszo­

lidációs aimoszférában a népszámlálás és Ruszin ország határainak soká már nem halasztható végleges megállapítása a nyelvi kisebbségek arányszámát előre­

láthatólag emelni fogja ; végül, mert a köztársaság uralmának első 8—10 éve alatt a kisebbségi állampolgároknak a két államnyelv elsajátitására elég idejük és módjuk még nem lehetett s mert

a nyelvjog végleges randezése amúgy Ez hozza aztán magával, hogy

en-gedményeket tesz olyan téren is, ahol pedig szilárdnak, meg nem alkuvónak lenni a kötelessége, mert minden más

— bűn!

E bűnről kell tehát elsősorban leszoknia a magyar szülők százezreinek, hogy a ve­

szendő magyarokat a mi bárkánkba — visszamentsék.

LÄUFER S., Bratislava f Ondrejská 11., Tel. 29*22. 0 is a ruszinszkói autonomsofm hatás­

körének van fenntartva s a most ért átmeneti időben a tényleges állapot a nyelvi kisebbségi jogoknak inkább kiterjesztésével, mint megszorí-tásával s mindenesetre az említett kü­

lönleges nyelvi és kulturális helyzet figyelembevételével méltányosan szabá­

lyozandó.

Ezt a határozatot legvégül és a fen­

tiekre való hivatkozással azért is meg kellett hozni, mert a köztársaság kor-mánya az 1920, évi 122 számú nyelv­

törvény 6-ik §-a ellenére az 1926. évi 17 számú végrehajtási rendeletben Ruszin­

ország különleges helyzetének megfelelő kivételes jogot nem statuál s így e hiányt az országos képviselőtestület tárgyalási és munkaeredmény = lehetősége érde­

kében és az említett 6-ik § szellemében a meghozott határozattal pótolni kellett.

Az am erikai horvátok felhívása.

(Bécs, jan. 28.) A horvát független­

ségi mozgalom Amerikába is átterjedt.

Ennek tulajdonítható, hogy Píttsburgban az amerikai horvátok naggyülésí tartot­

tak, melyen megalakították politikai szervezetü­

ket, * A szervezet felhívta a macedónokat, montenegróiakat és a horvátországi szer­

beket is az egyesülésre, hogy országaik önkormányzatát kivívhassák. Az ameri-kai horvátok beadvánnyal fordultak a népszövetséghez és a horvát nép elnyo-matása ellen ott fognak segítséget kérni.

Macedón lapok jelentése szerint a jugo­

szláv diktatúra 300 személyt tartóztatott le. Ez a rendszer — Írják a lapok — a királyság bukásához fog vezetni.

NEMÉNYI ADOLF REÁLISAN ÉS D IsT j CRÉTEN HÁZASSÁGOT KÖZVETÍT.

Budapest, Baross-tér £7, földszint 7.

B Ő D

і tánckurzusa január hó 10­én vette kezdetét. — Vasárnap este 8­tól Ö S S Z T Á N C Zártkörű csoportok tanfolyam a januárban kezdődik.

Forrás: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/RuszinszkoiKarpatiMagyarHirlap_1929_1/?

query=SZO%3D%28Nagybereg%29&pg=52

53 Kárpáti Magyar Hírlap, 1932. jan. 1.

In document MAGYAR ÚJSÁGOK KÁRPÁTALJÁN AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN (Pldal 67-72)