Károly király 1308. évi engedélye volt, mely szerint a földbirtokos nemesek bányaművelő jogukat a soltészekre ru

házhatták.

Legrégibb hazai részletes bányajogunk a selmeci. Kachel­

mann szerint az 1244. évből származik, mert IV. Béla ekkor járt ott. Eszerint az iglaui 1249—51. évi, a besztercebányai 1255.

évi, a németlipcsei 1260. évi, szövegével csaknem teljesen egyező jogkönyvek Wenzel szerint a selmeci másolatai volnának. A selmeci jogkönyv 3 részből áll. I. része IV. Béla király szabad­

ságlevele, mely a városnak vagyon-, bánya- és büntetőügyekben szabad bíráskodást enged. Ennek alapján a II, rész a város által alkotott, 40 pontból álló szabályzat öröklésről, vagyonjogról, kereskedésről, mérték- és pénzhamisításról, tísztujításról, bíró elleni panaszról, adósság végrehajtásáról, esküvel bizonyításról, bíró elleni vádaskodásról, fölebbezésről, káromkodásról, varázs­

lásról (büntetése megégetés), lopás- rablásról (büntetése akasztás), gyilkosságról (kerékbetörés), gyújtogatásról (megégetés), tűzvész­

kor megsebzésről (lefejezés), állatbitangságról, templomfeltörésről (kerékbetörés), erőszakról (lefejezés), gonosztevők rejtegetéséről, leányszöktetésről (lefejezés), játékban veszteségről, kísérteiről

— 75 ^—

(lefejezés), kezességről, száműzésről, részegségről, vasárnapi ve­

rekedésről (kézlevágás), terméslopásról (kézlevágás), törvényke­

zési szünnapokról, csonkításról, bénitásról (kézlevágás), zálogba- vételről. A jogkönyv III, része szintén a város által alkotott bányatörvény. 20 pontból á ll; szól a bányaadományozásról (külön városi bányamester végzi), új bánya nyitása módjáról (hét heti kihirdetés után), a bányák vizveszélyében eljárásról, a tárnajog idejéről, a bányák távolságáról egymástól, összetalálkozásukról, kutatási szabadságról, bányaterületen huta vagy malom építésé­

ről, a bányalefoglalás tilalmáról. Mindezek alapelve a bányasza­

badság, szabályszerű, méretezett adományozás alapján. Ez a jog­

rendszer uralkodott Szomolnokon, Schwab ismerteti a város 1414.

évi szabályrendelet-könyvét, mely tartalmazza a polgári és a bányajogot, a fentihez hasonló rendszerben.

A szomolnoki bányajog fontos kiegészítése az a szabályzat, melyet 1421-ben Karll Miklós besztercebányai kir. főbányamester adott ki a többi bányaváros tanácsával együtt a vízelöntött bá­

nyaadományozás módozatairól; s egy másikat, melynek 11 pontja a bányamester választásáról, felügyelő-működéséről, a felek által díjazásáról, az egyes bányák területének kiméréséről szól, (Wenzel adta ki.) E szabályzatok a selmeci bányajog alapján készültek.

Krones értesít bennünket egy 1486. évi gölnici városi sza­

bályzatról (de csak bevezetését közli) és az 1660-as évekből való ügy iratminta-könyvről, melynek anyaga azonban részben még középkori. Tartalmazza az északszepesi szászok 1370. évi jog­

könyvének eddig ismeretlen példányát, amely a lőcsei szöveg büntetőügyekben az 1370. évi felsőszepesi szász jogkönyvet hasz­

nálta, melynek egy-egy kéziratos példánya van az igló-városi és a 16 városi kerületi levéltárban. A bányajogot itt a középkorban szin­

tén a szász gróf osztotta, más hazai bányavidékek joga szerint,

— 76 ^—

A 3 anyaváros joga fokozatosan kiterjedt telepítéseire, leányközségeire, a régi német jogi felfogás szerint. Már 1365-ben tiltakozik Jekel ispán Gölnic ilyen törekvése ellen az ő birto­

kain (minthogy Jekel őse gölnici eredetű volt). Mégis 1368-ban

I.

metét, Svedlért és Szlovinkát, melyeket a gölnici vásárra is utal.

Hasonlóan terjedt ki Szomolnok jogrendszere 1332-ben illetve 1338-ban Svedlérre és Remetére, 1344-ben Lassúpatakra ; 1449-ben Stósz is idetartozik. Igló is telepein saját jogát alkal­

mazta. Egy-egy jogterületet alkotnak még a Máriássy-birtokok : Merény, Kotterbach, Porács, Teplicska és Zavadka; a Jekelfa- lusy-birtok Jekel- és Margitfalva; s Krompach és Kluknó, a Perényiek birtokai. Hogy egyes községek időnként más terület­

hez tartoztak, ennek oka volt a középkori birtokviszonyok bizonytalansága, az egyes városok és földesurak mindenkori hatalmi helyzete és terjeszkedése. Ez magyarázza Lassúpatak időleges önállóságát is.

A középkori községi szervezet is eléggé világosan áll előt­

tünk. Az anyavárosok élén áll az 50 vagy 100 tagú külső tanács által választott bíró és 6 vagy 12 esküdt, vagyis a belső tanács, külön városi bányamesterrel. A lakosság tagozódása: polgárok, szabad jövevények, nép és jobbágyok. A leányközségek élén áll az anyaváros tanácsa által kinevezett falusi elöljáró (villicus), aki 16 dénár értékig íté l; nagyobb értékű és bányapőrők az anyaváros tanácsa elé tartoztak.

A király személyét, vagyis az államhatalmat képviselték a királyi kamaragrófok vagy bányamesterek. Hatáskörük volt a kir. bányaadó (a bányajövedelem V& része) beszedése és a felsőbb bíráskodás, a kerületükhöz tartozó bányavárosok bíráiból alkotott tanáccsal. Ilyenek voltak 1290-ben András, III. Endre idejében Balduin ; Szomolnokon 1334-ben Kakas mester, 1341-ben Marinus, 1347-ben Chartk Miklós, 1380-ban Melanen Tamás kir. kamarás.

1351-ben I. Lajos, 1424-ben Zsigmond szomolnoki kamaragrófo­

kat említ, 1437-ben pedig szepesi bányakamarát; ugyanez évben olasz Rinald „rézgróf“ és kir. várnagy Gölnicen. 1497-ben Donéi János a szomolnoki kamaragróf. A felsőbb állami fenhatóságot a Körmöcön vagy Besztercebányán székelő kir. főbányagróf gyakorolta. A legfelső bányahatóság a kir. tárnokmester volt.

A városok alkalmilag résztvettek az egyházi jogszolgálta­

tásban is. így 1355-ben a pápa kiküldötte a'csetneki plébános és városa közti pörben a tanúkihallgatást Berzéte, Pelsőc, Rozsnyó és Szomolnok városokra bízta.

A közös sors és érdekek már korán rávezették bányaváro­

sainkat az együttműködés szükségességére. Már 1421-ben és 1432- ben együttes tanácsba hívta a kir. főbányamester Szomolnokot, Gölnicet, Telkit, Rudát, Svedlért

és

Szó-molnok, Telki, Ruda, Lassúpatak és Jászó bányamestereít, a szomolnoki elárasztott bányák ügyében. Ez az együttműködés állandósult, s a 15, század folyamán a felsőmagyarországi bánya­

városok szövetsége a következő tagokkal és rangsorban alakult k i : Gölnic, Szomolnok, Ruda, Jászó, Télki, Rozsnyó és Igló.

Ezt a lényegében felsőbírósági intézményt szervezte az említett hét város 1487. karácsonykor Kassán tartott gyűlésében, ahol 13 pontból álló szabályzatot alkottak. A z 1. pont szerint az egyes városban hozott és nem fölebbezett ítélet felülvizsgálati költségé a nyertes felet terheli. A 2. pont szerint a városok együttes gyűlésein a megjelent többség határozatai általában kötelezők, A 3. pont szerint: hä a 2—3 város által felülvizsgált napig fentartandó ; ekkor gazdája harmadnapig kiválthatja, ezután eladják. 13. p ont: bűnügyekben 3 nap alatt eleget kell tenni. — 1494-ben a kir. főbányamester együttesen erősíti meg „Gölnic és a hozzátartozó városok" (névszerínt felsorolva) szabadságait.

1498-ban ugyanaz ítélkezik Rozsnyón „a gölnici joghoz tartozó városokkal együtt", s az ítéletet biztonság végett Gölnic mint fővárosuk városi könyvébe íratja. A szövetség fennállását utoljára 1539-ben említik, de ekkor már Gölnictől a földesurakhoz lehet fölebbezní.

Ezek szerint a hét bányaváros együttműködése korszakunk