Kassán, Eperjesen, Pesten. 1779—1783.
Huszadik évének vége felé járt, m ikor a kollégium fa
lai közül az élet szabadabb forgalmába kilépett, bogy elméleti tanulmányait gyakorlati ismeretekkel is kiegé
szítse.
A Kazinczy-fiúktól azt várták, hogy megyei tisztségre törekedjenek és majdan mint főszolgabírák, alispánok, országgyűlési követek szerezzenek új díszt a családnak;
ezért joggyakorlatra kellett menniök. Ferenc ötödfél év alatt végezte a joggyakorlatot Kassán, Eperjesen és Pesten.
Legszívesebben könyvei és ecsetje mellett m aradt volna, írói és művészi kedvteléseinek élve; de a patva- ristaság sem esett nehezére. Űj meg új városban élt, sokféle emberrel érintkezett, főnökei tőle nem kívántak szolgai munkát, mint akkoriban szokás volt, csizmát nem tisztogatott, legfeljebb asztalt te ríte tt és útipogy- gyászt kötözött. Hivatalos elfoglaltsága sehol sem volt nagy, elég ideje maradt olvasásra, verselgetésre, társar ságra.
Kassán 1779 szeptember 9-től 1780 október 18-ig a tor
nai uradalom ügyésze mellett volt patvarista. Eperje
sen másfél évet töltött, 1781 január 11-től 1782 július 2-ig;
a kerületi táblán volt bejegyezve és szintén ügyvéd mel
lett dolgozott. Az 1780-ban trónralépett I I . József a pro
testánsoknak is megengedte, hogy a pesti táblán ju rá tusoknak esküdhessenek fel s Kazinczy 1782 szeptember
22 JOGGYAKORLATI ÉVEK
12-én a legelső protestáns hites jegyzők egyike lett a pesti táblán, Sághy Mihály ítélőmester mellett.
Mind a három város egy-egy emlékezetes állomása lett ifjúságának. Szabad idejét a legszebb módon hasz
nálta; olvasott, verselgetett, fordítgatott, társaságokba járt. A kártyát, bort, kávéházat kerülte; szívesen tá r
salgóit eszes, művelt férfiakkal. Finom lelki szervezeté
nek igazi szükséglete volt széplelkü nők társasága is, s jó sorsa időről-időre összehozta olyan nőkkel, akik ki
tűnő hatással voltak erkölcsi, értelmi és esztétikai fej
lődésére. Ilyen volt Kassán Rozgonyi Erzsi, egy kedves úri leány, aki eszményi ismeretségük emlékét holtig megőrizte és sohasem ment férjhez. Ilyen volt Eperje
sen Steinmetz Ninon (Anna), egy özvegy katonaorvosnó szép olvasottságú leánya, később Keczer György birto
kos felesége. Ez «faragta ki pataki vadságából», ettől sajátította el az irodalmi németséget társalgásban és írásban; Ninon vezette be jobban az újabb német iro
dalom ismeretébe, tőle hallotta először a Klopstock ne
vét, vele olvasta «édes könnyek között* az akkor kapós német regényt, Miller J. Márton Werther-utánzó, érzel
gős Siegwartját. A szerzővel levelezésbe is bocsátkozott, a regényt pedig fordítani kezdte, de ismét azt gondolta, hogy nem kell sietni, és kéziratát idővel megsemmisí
tette; a „Szigvárt“ azután Kazinczy egy iskolatársának, Barcafalvi Szabó Dávidnak fordításában lett a Karti- gám mellett hosszú ideig a magyar érzékeny lelkek ol
vasmánya. Hozzálátott most már Gessner idilljeinek fordításához, ami évtizedekig kedves tanulmánya ma
radt, fordítgatta Wieland egyes darabjait is. Fölkereste levelével Gessnert, Wielandot. Gessner halála után a bensőséges levelezést folytatta a svájci író özvegyé
vel is, akit leveleiben anyjának szólítgat. Verselgetett
KASSÁN, EPERJESEN, PESTEN 23
Is, és meglepődve vette észre, hogy a kedves Ninonhoz írt német versében jobban eltalálja a jambus lejtését, mint magyar dalkísérleteiben, ennek valószínű oka az volt, hogy a német jambus lüktetője összeesik a beezéd- beli szóhangsúllyal, továbbá a magyar jambus még egy
általán nem is volt begyakorolva. Magyar irodalmi tö
rekvéseiben Kassán és Eperjesen nem volt kivel eszmét cserélnie. Baróti Szabó Dávidban csalódott, fás ember
nek találta, modernséget hiába is keresett volna nála.
1780-ban megismerkedett a lelkes Bévai Miklóssal, de csak rövid ideig beszélhetett vele. örömmel fogadta ugyancsak 1780-ban az első magyar hírlap megindulá
sát, és a szerkesztőben, Báth Mátyásban egy új Pro
métheuszt látott. A következő évben, 1781-ben a klasszi
kái triász harmadik tagjának, Bájnisnak fellépésén ör
vendhetett. Maga egy verses gyűjtemény kiadását ter
vezte, Magyar Múzsák Almanachja címmel, többek mű
veiből, a német Musenalmanachok mintájára, melyek vi
szont a francia Almanaque des Muses nyomán keletkez
tek. Ebben tette volna közzé saját verseit is, melyek kö
zül abból a korból alig ismerünk valamit. Az almanach azonban nem jött létre.
Pesten még bővebb alkalma volt német költőkkel és francia írókkal foglalkozni. A francia felvilágosodás egy irodalmi termékét már Kassán megszerezte, 1782- ben pedig olvasta Kousseau Vallomásait. Pesten olvasta el Klopstock Messiását és Bürger költeményeit, a gróf Stolberg testvérek dalaiból egyet-kettőt le is fordított;
figyelmes lett a fenséges költői szólásra és a dalhangra.
Tudósokkal is ismeretségbe jutott, főleg történetírókkal, Cornides megkülönböztetve bánt vele. Látogatta Budán a királyi palotában elhelyezett egyetemi könyvtárt. Tár
sadalmi műveltsége és élénk szelleme a legjobb körök
24 JOGGYAKORLATI ÉVEK
ben szíves látást biztosított neki. Gróf Teleki József meghívta házába és hozzájáratta László és István fiait, hogy mentül több időt töltsenek társaságában. Báró Orczy Lőrinc, a régóta verselgető tüzes magyar lelkű nyugalmazott tábornok, szívesen társalkodóit „kis ba
rátjáv al“, amint Kazinczyt nevezte, noha maga sem volt szálasabb termetű, s Pesten, később tarnaőrsi magányá
ban vele olvasgatta a francia költőket és a m aga ver
seit. Az ifjabb Báday Gedeonná szalonjában is otthonos volt. Pesten bő alkalma volt magyar irodalmi és eszté
tikai kérdésekről eszméket cserélni. Reggelenként az idősb Ráday Gedeonnal együtt olvasgatott az öreg báró könyvtárában; Ráday megismertette könyvritkaságai
val, dolgozásaival, beszélt neki atyjáról, az énekszerző Pálról, Rákóczi diplomatájáról, valamint saját élet- történetéről. Este a (német) színházban Kazinczy más érdeklődő ifjakkal együtt lehetőleg a Ráday zsöly- lyéje mögött helyezkedett el, felvonásközben beszélge
tést kezdtek a látottakról s olyankor az öreg ú r hátra
fordulva, kifejtette nézeteit műről és előadásról, szoba
it ózta Shakespearet, Corneillet, Racinet, Voltairet, sőt m ár Goethét is, a Götz von Berlichingen révén. Mind
ebből sokat tanult Kazinczy. S talán már ekkor kezdte figyelmeztetni Ráday arra a nyugateurópai verselő technikára, melyet nálunk ő kezdett s amelynek főter
jesztője Kazinczy lett.
Az ifjú látóköre egyre európaibbá szélesült; de még jobban bele akarta magát vetni a nagyvilági művelt
ség árjába. Egy nagy európai útról ábrándozott, mely
nek állomásai lettek volna: Göttinga, Párizs, London és Róma. Bár teljesült volna ez a szép ábránd!