Jenett Huart esete sem sokban különbözött a kor többi perétől. A nőt 60 évesen fogták perbe, miután több szomszédja is megvádolta boszor-kánysággal. 1657-ben kezdődtek a kihallgatások, a nő azonban bőszen tagadott minden ellene felhozott vádat, miközben azokat átkozta, akik őt ezzel megvádolták, például „Ez nem igaz! Az a rossz ember, aki ezt mondta, annak hulljon ki a haja!”. Valószínűleg nem szándékos volt az átkozási kísérlet, ugyanakkor a nő valóban elég „ügyesen” átkozódott a kihallgatás alatt, ugyanis azután rögtön kínvallatásnak vetették alá. Ek-kor már mindent bevallott, amivel csak szomszédjai megrágalmazták. A vádak között elhangzott: az anyja és a nagynénje is boszorkány volt, ők tanították meg még hajdanán, rendszeresen járt boszorkányszombatra, miután elég idős lett ahhoz, hogy leszerződjön a Sátánnal. Bevallotta, hogy miután ez megtörtént, szert tett a képességeire, elmondta, hogy sok falubelire halált hozott, azzal, hogy ördöngösen kimosta néhány gyerek ruháját, a gyerekekre bénaságot hozott, sokan derék alatt már képte-lenek voltak ezután mozogni. Jacquette Leverdet is megérintette, rá is kórságot hozva, halálos mérget terjesztett, teheneket és egyéb jószágokat mérgezett meg, akkor volt erős, amikor öltözéke zöld volt. A nőt a részle-tes vallomás után halálra ítélték, és 1657-ben kivégezték.
Jenett Huart perirata is kevés különlegességgel rendelkezik, csupán egy dolgot érdemes kiemelni, ami pedig a mosás általi betegségszórás.
Ezt a technikát nemcsak a germán törzsek papnői vagy papjai használ-ták, de a druidák is, bár igaz, ők szinte mindig csak gyógyításra. Hogy konkrétan germán vagy druida hagyomány volt az alapja ennek a vád-nak, bebizonyíthatatlan.
A boszorkányhagyományok kultúrantropológiai osztályozása a periratok vizsgálata alapján
Munkám során 25 periratot vizsgáltam át tüzetesebben, ezekből köny-nyen levonhatóvá váltak következtetéseim. A periratokban ugyanak-kor nem voltak százszázalékosan pontos adatok, ez a forrás megkérdő-jelezhetőségéből adódó gond, mint mindig az ilyen kutatások során.
den olyan vallási felekezetet üldöztek, amely nem értett egyet a katoli-kus egyház tanításaival – ez a sors várt az anabaptistákra is, akik ekkor még csak szektaként működtek. A tagokat többnyire lenyomozták, és koholt vádakkal eltették láb alól. Ez magyarázat arra, hogy Anneken miért nem volt hajlandó „bűneit” bevallani még a kínzások árán sem.
Erős nő volt, szembe mert szállni kivégzőivel, és nem adta meg nekik azt az elégtételt, hogy elhíreszteljék – boszorkánynak vallotta magát.
22. Jan Luiken metszete Anneken Hendricks kivégzéséről (1571)
Ebben a periratban a legérdekesebb rész a tükörrel való beszéd, ugyanis a tükörrel való interakciók egészen a római korig nyúlnak vissza, ahol is az orákulumok a tavak tükrében vagy saját tükreikben látták meg a jövőt, vagy tudtak beszélni halottaikkal. A vád egyértel-műen koholmány, ugyanakkor, mivel eléggé ritkaságszámba megy ez a vádpont, így elmondható, hogy ez is egyike a szájhagyomány útján öröklődő ősi vallási maradványoknak.
5. Jenett Huart
Jenett Huart esete sem sokban különbözött a kor többi perétől. A nőt 60 évesen fogták perbe, miután több szomszédja is megvádolta boszor-kánysággal. 1657-ben kezdődtek a kihallgatások, a nő azonban bőszen tagadott minden ellene felhozott vádat, miközben azokat átkozta, akik őt ezzel megvádolták, például „Ez nem igaz! Az a rossz ember, aki ezt mondta, annak hulljon ki a haja!”. Valószínűleg nem szándékos volt az átkozási kísérlet, ugyanakkor a nő valóban elég „ügyesen” átkozódott a kihallgatás alatt, ugyanis azután rögtön kínvallatásnak vetették alá. Ek-kor már mindent bevallott, amivel csak szomszédjai megrágalmazták. A vádak között elhangzott: az anyja és a nagynénje is boszorkány volt, ők tanították meg még hajdanán, rendszeresen járt boszorkányszombatra, miután elég idős lett ahhoz, hogy leszerződjön a Sátánnal. Bevallotta, hogy miután ez megtörtént, szert tett a képességeire, elmondta, hogy sok falubelire halált hozott, azzal, hogy ördöngösen kimosta néhány gyerek ruháját, a gyerekekre bénaságot hozott, sokan derék alatt már képte-lenek voltak ezután mozogni. Jacquette Leverdet is megérintette, rá is kórságot hozva, halálos mérget terjesztett, teheneket és egyéb jószágokat mérgezett meg, akkor volt erős, amikor öltözéke zöld volt. A nőt a részle-tes vallomás után halálra ítélték, és 1657-ben kivégezték.
Jenett Huart perirata is kevés különlegességgel rendelkezik, csupán egy dolgot érdemes kiemelni, ami pedig a mosás általi betegségszórás.
Ezt a technikát nemcsak a germán törzsek papnői vagy papjai használ-ták, de a druidák is, bár igaz, ők szinte mindig csak gyógyításra. Hogy konkrétan germán vagy druida hagyomány volt az alapja ennek a vád-nak, bebizonyíthatatlan.
A boszorkányhagyományok kultúrantropológiai osztályozása a periratok vizsgálata alapján
Munkám során 25 periratot vizsgáltam át tüzetesebben, ezekből köny-nyen levonhatóvá váltak következtetéseim. A periratokban ugyanak-kor nem voltak százszázalékosan pontos adatok, ez a forrás megkérdő-jelezhetőségéből adódó gond, mint mindig az ilyen kutatások során.
A grafikonból egyértelműen látszik – még szerény és foghíjas ana-líziseknek köszönhetően is –, hogy a nyugat-európai boszorkányüldö-zések területeire nagy többségben az ősi kelta, illetve druida hagyomá-nyok voltak a legnagyobb hatással. Ritkábban fordultak elő germán elemek, többnyire a druida
hagyományokkal keveredve. A többi, Európában ismert val-lás maradványai még ennél is kisebb arányban tűnnek fel.
Ugyanakkor ezen az arányon nem szabad csodálkoznunk, hi-szen az általam vizsgált területe-ken a kora középkorban jórészt kelta törzsek telepedtek le, így az, hogy az ő hagyományaik ma-radtak fenn túlsúlyban, teljesen előrelátható eredmény volt már az elemzés kezdetén is.
Fontos azonban kiemel-nünk, hogy olyan vallási és kul-turális hagyományok is előke-rültek, mint az ősi görög, római
vallások maradványai, amelyek viszont jelentős meglepetést okoztak a vizsgálat során. Nem gondoltam volna, hogy a periratokban az antik ókori kultúra ennyi töredéke fennmaradt, függetlenül attól, mekkora kerületet is foglalt el a Római Birodalom.
A vizsgálat során nem csupán erre lettem figyelmes, az is feltűnt, hogy általánosságban, ha egy nőt valamiért el akartak ítélni, azonnal a boszorkányságot húzták elő a tarsolyból, függetlenül attól, hogy az illető politikai leszámolás áldozata volt, mint Lady Glamis, vagy hi-vatásos méregkeverő, modern értelemben véve sorozatgyilkos, mint Catherine Deshayes.
23. Diane Howe: Druid Priestess (Druida papnő) (2013)
A periratelemzés összesítése
Kelta (druida) hagyomány Germán hagyomány Egyéb (görög, római, roma)
A grafikonból egyértelműen látszik – még szerény és foghíjas ana-líziseknek köszönhetően is –, hogy a nyugat-európai boszorkányüldö-zések területeire nagy többségben az ősi kelta, illetve druida hagyomá-nyok voltak a legnagyobb hatással. Ritkábban fordultak elő germán elemek, többnyire a druida
hagyományokkal keveredve. A többi, Európában ismert val-lás maradványai még ennél is kisebb arányban tűnnek fel.
Ugyanakkor ezen az arányon nem szabad csodálkoznunk, hi-szen az általam vizsgált területe-ken a kora középkorban jórészt kelta törzsek telepedtek le, így az, hogy az ő hagyományaik ma-radtak fenn túlsúlyban, teljesen előrelátható eredmény volt már az elemzés kezdetén is.
Fontos azonban kiemel-nünk, hogy olyan vallási és kul-turális hagyományok is előke-rültek, mint az ősi görög, római
vallások maradványai, amelyek viszont jelentős meglepetést okoztak a vizsgálat során. Nem gondoltam volna, hogy a periratokban az antik ókori kultúra ennyi töredéke fennmaradt, függetlenül attól, mekkora kerületet is foglalt el a Római Birodalom.
A vizsgálat során nem csupán erre lettem figyelmes, az is feltűnt, hogy általánosságban, ha egy nőt valamiért el akartak ítélni, azonnal a boszorkányságot húzták elő a tarsolyból, függetlenül attól, hogy az illető politikai leszámolás áldozata volt, mint Lady Glamis, vagy hi-vatásos méregkeverő, modern értelemben véve sorozatgyilkos, mint Catherine Deshayes.
23. Diane Howe: Druid Priestess (Druida papnő) (2013)
A periratelemzés összesítése
Kelta (druida) hagyomány Germán hagyomány Egyéb (görög, római, roma)