Rab ember fiai
5. jelenet – Pipitér eltűnik; lázadás; tűz a lápon; Pipitér megkerül Ugyanott, másnap
(a Rab ember fiai, a rongyos hadsereg) Tamás nyújtózkodva kilép a kunyhóból. A
rongyosok már ott ülnek a ház mellet.
JANCSI: Pipitér felébredt már?
TAMÁS: Pipitér? Ébren kell lennie, bent üres a vacka.
PISTA: Hajnal óta fent vagyok, de Pipitér nem mutatkozott.
TAMÁS: Ezt nem értem.
NEVESINCS: Mit kell ezen érteni? Pipitér nem hált odabent az éjszaka.
TAMÁS: Igazad lehet, Nevesincs. De akkor hun hált, ha nem odabent?
SEHOGYSE: Idekint se hált. Az mink már csak észrevettük volna.
TAMÁS: Ha se kint, se bent, Nevesincs, ak-kor hol hált?
NEVESINCS: Pipitér eltűnt.
Ádám lép ki a kunyhóból. Borzas, álmos.
ÁDÁM: Ki tűnt el?
NEVESINCS: Ki tűnt el? Hát a Pipitér.
ÁDÁM: Már miért tűnt volna el Pipitér? Bo-londozol, Nevesincs.
SEHOGYSE: Azt nektek kell tudnotok. Hogy miért tűnt el…
ÁDÁM: Odabent tényleg nincs.
JANCSI: Idekint sincs, kérem.
PISTA: Ha se bent, se kint, akkor vagy a föld nyelte el…
JANCSI: Vagy a víz…
NEVESINCS: Vagy itt hagyott bennünket…
SEHOGYSE: És akkor már ő sincs nekünk.
TAMÁS: Hogy mondhatsz ilyet, Sehogyse?
Pipitér nem hagyhatott cserben ben-nünket!
JANCSI: Már miért ne? Miért kellene neki törődnie egy maroknyi csavargóval?
TAMÁS: Mi, Ádámmal, nem vagyunk csa-vargók, Semmilyen Jancsi!
PISTA: Itt nincsenek uracskák. Itt egyfor-mák vagyunk.
vagyok a kapitány, Ádám a hadnagy, ti meg közlegények vagytok.
JANCSI: Amikor itt van Pipitér. Csak akkor, Szitáry kapitány. ron-gyos hadsereg, ha meg nincs itt, akkor meg nincs rongyos hadsereg se.
JANCSI: Jól beszélt Valamilyen Pista. Pipi-tér a generális. Ti csak Kolozsvárról szalajtott ficsúrok vagytok nekünk.
TAMÁS: Ezt a hangot nem tűröm, Semmi-lyen Jancsi! Sorakozó!
PISTA: Ezt a hangot nem tűri a Szitáry úr?
Hát akkor ne tűrje. Álljanak ketten sorba az öccsével, kapitány úr, és tes-senek ketten katonásdit játszani.
NEVESINCS: No, Valamilyen Pista, ne bo-molj! Ártott neked ez a Szitáry Tamás?
PISTA: Ne parancsolgasson nekem, Neve-sincs, , amikor maga is csak egy nyo-morult. Ha nem lenne Pipitér, már rég rabszolgaszíjon vergődne a töröknél, Nagyváradon.
TAMÁS: Ha lenne kardom, megmutatnám neked, rongyos Valamilyen Pista…
JANCSI: Kard helyett lehet bottal is…
PISTA: Tőlem mehetünk akár ököllel.
SEHOGYSE: Csak nem fogtok verekedni, bo-londok?
TAMÁS: Nem piszkítom be a kezemet ezzel a szarossal!
PISTA: Ennyire gyáva a fiatalúr?
TAMÁS: Azt mondtad, Valamilyen Pista, hogy gyáva vagyok?
JANCSI: Azt mondta, hogy gyáva vagy, Szitáry Kristóf.
TAMÁS: Egy Szitárynak még senki se merte azt mondani, hogy gyáva.
PISTA: Most mondtam. Én mertem. És mondom megint, akár többször is.
Gyáva, gyáva, gyáva…
Ráveti magát Pistára, csépelik egymást a földön. Jancsi odaugrik, de nem szét-választani őket, hanem egy bottal Tamást
kezdi el csépelni. Ádám se hagyja, fejjel belerohan Jancsi hasába. Ordítanak, ve-rekszenek, tépik egymást, szaggatják. Ne-vesincs és Seholse kezét tördelve nézi a ve-rekedőket. A következő dialógusok tetsző-leges sorrendben hangzanak el, együtt és különváltan egymástól, a rendező
szándé-ka szerint.
TAMÁS: Megöllek, te aljas!
JANCSI: Előbb nyuvasztalak én ki, úrifiúcs-ka!
TAMÁS: Vigyázz, Ádám, be ne törje a fejedet azzal a nagy bottal ez a nagy állat!
ÁDÁM: Ne félts engem, te csak pofozd szét annak a takony golyhónak a fejét.
JANCSI: Gyere, hőzöngő kisgyerek, csirke-itatót csinálok a fejedből!
ÁDÁM: Puszta kézzel leverlek, paraszt!
NEVESINCS: Megöli, a végén még tényleg megöli!
PISTA: Ez fájt! De ez neked is fájni fog!
JANCSI: Kiszakítottad a gyomromat, te vad-ember!
SEHOGYSE: Már csupa vér mindkettő!
NEVESINCS: Szét kellene választani őket.
SEHOGYSE: Én nem merem.
NEVESINCS: Én sem…
TAMÁS: Bírod még, nagyfiú?
PISTA: Csak te bírd úgy, fejedelem kedven-ce!
ÁDÁM: Bot nélkül, persze, nem vagy olyan nagylegény.
JANCSI: Ez a tiéd volt! Kapsz még, öcskös, csak győzd számolni a pofonokat!
A verekedés kellős közepén erős, vörös fény önti el a színt.
NEVESINCS: Hagyjátok abba! Ég a nád!
SEHOGYSE: Akkora lángok közelednek, hogy egy perc alatt hamuvá égetnek ben-nünket!
ÁDÁM: Mit beszélsz, Sehogyse?
SEHOGYSE: Ég a nád!
NEVESINCS: Tombolnak a lángok. És egyre közelednek!
A verekedők megállnak.
TAMÁS: Megállj! Majd folytatjuk később!
Most nagyobb a baj.
JANCSI: Uram isten, mekkora lángok!
ÁDÁM: És egyre közelednek!
NEVENINCS: Hallgassátok! Már idáig elhal-latszik a lápi vadak halállármája!
JANCSI: Ez róka szűkölése volt…
PISTA: Most meg farkas vonyít…
SEHOGYSE: Röfög a füstben, fuldoklik a borz…
NEVENINCS: Utolsókat makogja a hiúzkö-lyök…
SEHOGYSE: Erre a sorsra jutunk mi is!
ÁDÁM: Csinálj már valamit, Tamás!
TAMÁS: Én? Ugyan miért én? Most mond-ták ezek a rongy rongyosok, hogy nem vagyok a kapitányuk.
JANCSI: Most nincs idő sértődősködésre!
PISTA: Rendben, visszavonok mindent, csak csinálj valamit!
TAMÁS: Na, mi van, inadba szaladt a bátor-ság, Valamilyen Pista?
PISTA: Inamba, inamba, mindegy is az, mi hova szaladt. Nagy a baj.
NEVESINCS: Most ne veszekedjetek. Ha nem teszünk valamit, itt sülünk meg perce-ken belül!
Keservesen sírni kezd. Tamás odalép hoz-zá, átöleli. Megsimogatja az arcát, de ügyetlen, lelöki a kalapját. A kalap alól hosszú haj kígyózik elő, és kibontakozik
mögüle egy finom lány arca.
TAMÁS: Te lány vagy, Nevesincs?
NEVESINCS: Az vagyok. Lány. Na és? Lány, és nagyon félek! Ments meg bennün-ket!
TAMÁS: Megáll az eszem. És te is az vagy, Sehogyse?
SEHOGYSE (lekapja a kalapját) Én is az va-gyok. Ez a legfontosabb most neked,
amikor a fejünk fölött tombol a tűzvi-har?
TAMÁS: Igazad van… De nem elhanyagol-ható.
ÁDÁM: Most már tényleg csináljunk vala-mit, Tamás, mert egyre nagyobb a baj!
TAMÁS: Rendben! Visszaveszem a kapi-tányságot. Nyomás az evezőkért, pró-báljuk meg együtt eltaszítani a szigetet a zátonytól! Addig én a ház tetejéről megszemlélem a tüzet. Azt gondolom, ha megkerüljük ezt a nyírfás zátonyt, a másik oldalán már nyílt vízen va-gyunk, oda nem jöhet utánunk a tűz.
A rongyosok szétfutnak az evezőkért, Ta-más felTa-mászik a tetőre. Amazok rémült
arccal szállingóznak vissza.
ÁDÁM: Innen nem lehet elmozdulni sehova.
JANCSI: Az éjszaka egytől egyig elvesztek az evezők…
PISTA: Most nincs mivel eltaszítani a szige-tet a zátonytól.
TAMÁS: Márpedig az evezőrudakat csak Pi-pitér rejthette el.
NEVESINCS: Miért tette volna?
TAMÁS: Hogy itt várjuk meg, nehogy el-menjünk távollétében valahova.
SEHOGYSE: Pipitér tehát visszatér!
TAMÁS: Vissza, vissza, Sehogyse. Ebben biztos vagyok.
ÁDÁM: De mikor?
NEVESINCS: Itt leszünk még akkor mi is, vagy már csak a pernyénket kevergeti a víz fölött a szél?
TAMÁS: Ilyet csak egy lány tud mondani…
Nevesincs… csak egy lány.
NEVESINCS: Tessék?
TAMÁS: Ilyen szépet…
ÁDÁM: Ne édelegjetek már, amikor nya-kunkon a tűz!
NEVESINCS: Kiabáljunk hangosan, hátha meghallja…
SEHOGYSE: Mit kiabáljunk?
JANCSI: És kinek kiabáljunk?
pitér, hátha itt bolyong a közelben, és akkor most azt mondom, senki se essen pánikba!
SEHOGYSE: Könnyű azt mondani!
NEVESINCS: Bízzunk Tamásban… én… na-gyon bízom…
TAMÁS: A legfontosabb, hogy ne legyetek kishitűek!
JANCSI: Ne azt mondd, hogy mik ne le-gyünk, hanem azt találd ki, hogy mit tegyünk!
TAMÁS: Semmit se tegyetek. Nem kell sem-mit sem tennünk. Maradunk itt, és visszavárjuk Pipitért.
PISTA: És a tűz?
Tamás leugrik a tetőről, nyugodtan be-szél.
TAMÁS: A tüzet megnéztem, azt hiszem, nem kell tőle félnünk. Úgy tűnik, a lán-gok nem férhetnek hozzánk. Mi egy széles, zöld nádkaréj mögött vagyunk.
Itt tart bennünket ugyan a nád, de meg is véd majd a tűz ellen mindket. A friss nád nem gyulladhat meg.
ÁDÁM: Ebben biztos vagy?
danám. Csak nem képzeled, hogy koc-káztatom a rám bízott életeteket!
NEVESINCS: Hát, ne is kockáztasd!
TAMÁS: A tiédet különösen nem kockáztat-nám, Nevesincs…
JANCSI: Az övét mért különösen nem?
TAMÁS: Mert… mert ő… ő lány…
SEHOGYSE: És én nem vagyok lány? Mi van az én életemmel?
TAMÁS: Te is lány vagy, Sehogyse… szetesen… a tiédet se… sehogy… termé-szetesen… se… hagyjatok már ezzel, ne izéljetek!
Egy pillanatra nevetés fut át a csapaton, majd ismét begörcsölnek.
ÁDÁM: Akkor most mit csinálunk?
TAMÁS: Amíg Pipitér vissza nem tér, szabad a vásár. Dolog semmi, mindenki azt csinál, ami legjobban esik neki. De…
JANCSI: De?
TAMÁS: De, akkor rend legyen mindig, amikor rendnek kell lennie, Semmilyen Jancsi, és a többiek! Napközben fogja-tok halat, este lobogjon a tűz, a fiúk ha-lásszanak, vadásszanak, a lányok főz-zenek, süssenek, mutassuk meg Pipi-térnek, hogy nélküle is boldogulunk!
ÁDÁM: Megmutatjuk.
JANCSI: Azért, jó lenne, ha visszajönne.
PISTA: De jó ám!
TAMÁS: Vissza fog jönni, én tudom. Vagyis, nagyon hiszek benne.
6. jelenet – Pipitér elcsábítja Mihálykát