Nagyfalu.
O Debreczen, Döbröczen! a Te neved Nagyfalu, hires vagy Kenyered és Szalonnádról.
Kelecsényi József1 1.
Hogy ne áruljak zsákbamacskát, el®re bocsátanám írásomnak a címben elrejtett té-zisét, amelynek nyilvánvalóvá tétele megkönnyítheti (vázlatos) munkám olvasását.
Tézisem a címben szerepl® kapcsolatra kívánja irányítani a gyelmet: amennyiben a Lúdas Matyimimetikus szövegként is olvasható, akkor az els®dleges kontextus aligha hagyható gyelmen kívül. Vagyis ahol a szöveg szerz®je transzponál, ott az általa ismert kontextust transzponálja. Ez az els®dleges kontextus pedig a korabeli Debre-cen. Döbrög topológiai fogalma a mimetikus transzponálás eredményeként áll elénk olyanként, ahogyan a szöveg alapján ismerjük. Sajnálatos módon a m¶ els®, 1804-re datált ®sváltozata nem maradt fenn. A m¶vet funkciója szerint feln®tt közönség számára készült példázatnak tekintem, retorikai megformáltsága alapján pedig tanító parabolának. A mese a korszak fogalmai szerint az állatvilágba transzponált történet, amely a közösség politikájának problémáit küls® néz®pontból, elfogulatlanul, vagyis el®ítéletmentesen képes a közönség elé állítani. A meseként olvasás utólagos kódja félrevezet®, ezért a m¶vet pragmatikus, tehát allegorikus intencionáltságú szöveg-ként fogom fel, amely szándékai szerint túllép az elokvencia határain. Ezt a határt úgy érzékelhetjük, ha az értelmez® olvasásba bevonjuk az író által ismert els®dleges kontextust. A továbbiakban ennek vizsgálata kerül el®térbe.
1 Köszönet Gönczy Monikának az idézet szíves közléséért. A tanulmány írásakor a követ-kez® szöveget használtam: FAZEKASMihályÖsszes m¶vei,I II, s. a. r. JULOWViktor, KÉRY
László, Bp., Akadémiai, 1955; és els®sorban a következ® szakirodalomra támaszkodtam:
JULOW Viktor, Fazekas Mihály, Bp., Szépirodalmi, 19822, 257 309; SZILÁGYI Márton, Kegyelem és er®szak: (Fazekas Mihály Lúdas Matyija)= UŽ,Határpontok, Bp., Ráció, 2007, 164 182; MARGÓCSYIstván,Pet® Sándor: Kísérlet,Bp., Korona, 1999 (Klasszikusaink).
2.
Esettanulmányba ill® történet aLúdas Matyié: szerz®je, Fazekas Mihály életm¶ve fölé n®tt. Ezzel nemcsak az írót borította homályba, de kiemelkedett létrejöttének törté-netiségéb®l és kontextusából is. Nem példátlan eset persze, amikor a maga teremtette h®st®l nem látni a szerz®t, annak környezetét, korát, sem a m¶ céljait, lehetséges és szándékolt jelentését. A népi demokrácia és a marxista ideológia történelemértelmez®
m¶vé avatta, az osztályhatalom megszerzésének szimbólumává, h®sét pedig elsza-kította az id®t®l: örök törvények által vezérelt, öntudatlan forradalmárként tekintett rá. Az irodalmi kcionalitás vizsgálatában pedig (a mimézis marxista felfogása je-gyében) a realizmus szövegalakítási stratégiáinak el®futáraként, a realista típusalkotás technikája szerint tette hozzáférhet®vé a m¶ retorikai-poétikai megformáltságát. Ol-vashatatlanná válása korán megkezd®dött és radikálisan felgyorsult azáltal, hogy ezek az adaptációs technikák beíródtak a magyar kulturális emlékezetbe. Mindez nem a híres 1953-as lmváltozattal kezd®dött, s nem is a színpadi, mesei, animációs feldol-gozásokkal, hanem sokkal hamarabb, már a ponyvaváltozatokkal, amelyek át-, illetve továbbírták a történetet magát, hozzáidomították a hazai színjátékhagyományhoz, s a kulturális elsajátítás részévé tették. Hosszabb id®r®l van szó: valójában már a megjelenés vagy akár a megírás idején kezd®dött, látványosan a Kerekes-féle 1815-ös kalózkiadással . Fazekas életm¶véb®l el®bb kizáródott, majd önálló életre kelt Lúdas Matyi, a h®ssé vált áldozat. Fazekas mindig is egykönyves szerz® volt, csak az egykönyv változott. Kezdetben, mindjárt halála után a sógorával, Diószegi Sámuellel közösen írtF¶vészkönyv szerz®jeként emlékeztek rá. Ennek a munkának ugyan nem volt köze a poéta Fazekashoz, tényleges tudományos jelent®sége sem mutatható ki, már szinte megjelenése pillanatában elavult; példányai évtizedek múltán is ott álltak érintetlenül a Kollégium raktárában. A magyar tudományosságot nem forgatta fel, tankönyv sem lett bel®le, még a Kollégiumban sem. Ett®l függetlenül a botanika poétikus tevékenységnek mondható. A botanikusok jámbor lelkek, akik keresik a vegetatív világ nyelvét, társalkodnak ezekkel a kedves és ártatlan létez®kkel, amelyek annyira mások, mint a lelkes állatok létszférájának lakói, amely hozzánk emberekhez mégis csak közelebb állnak, mint az angyalok titokzatos szférája. Az angyalok és a növények szférájában nincs otthon a b¶n, a tévedések lehet®sége, s nem merülnek fel erkölcsi jelleg¶ döntések.
3.
Legutóbb Szilágyi Márton izgalmas tanulmánya tekintette át a m¶ lológiájának fé-nyében az értelmezéstörténet tanulságait. ALúdas Matyi az orális folklór és az írott irodalmi szöveg közötti kapcsolat izgalmas és titokzatos példája. Ez azonban tárgy-vagy kultúrtörténeti mozzanat, s elhatalmasodott a szöveg értelmezése fölött. ALúdas
Matyiújraolvashatóvá tételéhez vezet® út akadályai között fontos helyet foglal el az az olvasásmód, amelyet Julow Viktor épített ki, s a kollektív képviseleti elv jegyében született. Matyit típusnak vagy egy osztály képvisel®jének tünteti fel, a m¶ értelme-zését pedig ennek jegyében ideológiai, illetve politikai jelentéssekkel tölti fel. Ehhez ugyan nem ad érveket, de a homályos keletkezési történetet megfoghatóbbá teszi a Fésüs Ilona és Jámbor Mária nev¶ aláírókhoz kapcsolt két ktív levél. Már a m¶faji besorolás is kétséges, hiszen a két szöveg beszédszituációját és az el®zetesen eldöntött következtetés tudniillik Fazekas szerz®ségének kérdése jegyében olvassuk egy-részt levél -ként, másegy-részt ktív -ként. Noha ezek a szövegek szándékuk szerint sokkal inkább paszkvillusok, illetve a kor még hiányzó kritikai diskurzusát helyette-sít® kritikai beszéd formáját használják. A szarkazmust mint a paszkvillusok egyik legfontosabb stiláris eszközét összekapcsolják a kritika retorikai stratégiájával: a kri-tika tárgyát ki is akarják gúnyolni, a levélszer¶ség formai kellékei ennek a funkciónak rendel®dnek alá. Azt gondolom, hogy a két ktív szerz® nevéhez f¶z®d® írást nem kellene bizonyosan Fazekashoz kapcsolni, mivel a szerz®ség mellett felsorolt érvek aligha jutnak túl a tekintélyelv¶ségen, mint például, hogy ekkoriban jobb stiliszta nem volt Debrecenben Fazekason kívül. Ez aligha állhatja meg a helyét, elég csak a Mon-dolat ®sszövegét készít® Szentgyörgy Józsefre gondolni, de rajta kívül is még számos kiváló stiliszta élt a városban. Az sem bizonyos, hogy csak debreceni illet®ség¶ szerz®
jöhetne szóba. Julow a két szöveget levélként és modern értelemben vettprózaként olvassa, mondván, hogy ekkor Debrecenben ilyen prózát Fazekason kívül aligha ír-hatott más. A kor alkotói stratégiáihoz mérten diszfunkcionális kategóriarendszer jegyében Julow prózaírót keres, noha sokkal inkább paszkvillusírót kellene szerz®-ként gyanúba hozni. Nagy nyelvi er®vel bíró, veszedelmes tollú paszkvillusíró volt ekkoriban Debrecen környékén Budai Ézsaiás testvére, Budai Ferenc, aki a magyar kantiánusok ellen fogalmazottRostát írta. A kisnyomtatványok termését meglehet®-sen kevéssé és foghíjasan ismer® irodalomtörténet-írás azonban a paszkvillusírókat nem tekinti prózaíróknak. Ez egy olyan stíluselvárás nyomán alakult ki, amely a kor-szak szövegalkotási gyakorlatát egy kés®bbi, a romantikus m¶vészet kategorizálására szolgáló szempontrendszerben értékelte. A korszak azonban másként gondolkodott és írt. Ezen az úton haladva pedig például a hexameteres forma azonnal az eposzi-ság jeleként értelmez®dik az irodalomtörténetben. Ez a formai érv a két levél által a Dorottyához kötött keletkezés mítosza szerint vált aLúdas Matyiolvasásának masszív el®feltevésévé. A hexameter viszont nem kizárólag a h®seposz formája lehet, hanem a tantörténeté, paraboláé is, amihez a Lúdas Matyi sokkal közelebb áll. Az eposzi m¶faj, mint diszfunkcionális kategória, aDorottya és annak El®beszéde hatására kerül be a magyarázatokba.
Szilágyi Márton fontos észrevételeket tesz, amikor felveti az erkölcs és jog ko-rabeli kapcsolatát, hogy vajon ez mennyiben hagyott nyomot a szöveg világán. Még
súlyosabb kérdésként merül fel, hogy vajon lehet-e h®ssé olyan áldozat, aki tetteiben maga is b¶nt követ el? Az, aki mind morális, mind jogi értelemben b¶n hordozója, változhat-e az eposz világában h®ssé? A lehet®ség természetesen nem kizárt, azonban nem a moralitás, nem is a jog, hanem a példázat keretein belül, vagyis a kegyelem ere-jével. A korábbi, Matyira mint h®sre gyel® magyarázatok számára meglep® módon a kegyelem Döbrögit emeli fel, elesettségéb®l és b¶nh®désének sorozatából valójában a mértéktelenség, vagyis a nyers er®szak áldozata válik megigazult h®ssé. Az els®d-leges kontextus vizsgálata Szilágyi Márton tanulmányában meglep® eredményekre vezet. A Horváth János által felállított félirodalmi fogalom, azirodalmi népiesség jegyé-ben olvasottLúdas Matyiból már 1948 el®tt kihallották a radikális demokratizálódási törekvések jelentéseit. A kommunista párt hatalomátvétele után pedig az osztály-szemlélet alapvet®en, mégpedig napjainkig tartó er®vel tette vakká a m¶ értelmez®it, és telezsúfolta azt szövegidegen ideológiákkal. Ezzel együtt azonban az els®dleges kontextus jelenlétét is nagy er®vel oltotta ki az olvasási hagyományból.
4.
ALúdas Matyi a korszak kivételes alkotása, mivel ebben az id®szakban kevés olyan irodalmi m¶ jött létre, ahol a szerz® nem értékmentes, poétikai formák újradolgo-zásával hozott létre újabb variációt, hanem kénytelen volt állást foglalni a szöveg jobb szó híján politikájamellett. A közösségi cselekvések játékterén kívüli sémákat alkalmazó variánsok, amelyek az imitáció és az emuláció, a megújító utánzás, illetve a kontamináló versengés kategóriában gondolkodtak, a politikai szférát rendszerint sikeresen elkerülhették. A kcionált szerepl®k tetteinek közösségi következményei-vel való számvetés ekkor nem a literatúrai tevékenység, a poétikai hagyományrenden belüli stratégiák által létrehozott szövegek feladata. Fazekas Mihály munkája ebb®l a szempontból kivétel, mivel a tantörténet politikájával szembesíti az értékmentes alakí-tás poétikai mívességét. Ezt a korszakbeli idegenséget érzékelte Kazinczy az 1815-ös változat olvasásakor. Ezért keresett közösségi cselekvési mintát a pam et jelleg¶ olva-sási kód alkalmazásával. Ezért érezte önmagára irányuló, személyét mintegy veréssel fenyeget® m¶ként aLúdas Matyit. Annál is inkább érzékeny pontján érhette el ekkor Kazinczyt ez a gyanakvó feltételezés, mivel ezekben az években aMondolatés az arra adottFelelet következtében több, ilyen jelleg¶, a poézis és az elokvencia területér®l merészen kilép® szöveg jött létre; mindenekel®tt a Mondolat nev¶ antológia, amely a neológusok nyelvhasználati stratégiáját, azok sz¶ken értelmezett irodalmiságát, a közösségi felel®sség iránti közönyét poétikai travesztiák által mutatta fel.
5.
Ha a továbbiakban amértékkérdését vizsgáljuk, meglep® következtetésekre juthatunk.
A mérték nemcsak a beszéd prozódiai szervezettségét tekintve meghatározó jelent®-ség¶, hanem az egész m¶ lehetséges jelentéseinek megítélésében is. A mértékek és a határok áthágása szervezi a szöveg egész világát. Döbrögi háromszori megverése (egy anekdotikus téma vándormotívuma) a méltatlanul elszenvedett sérelem túlzó meg-torlásaként a morális rend helyreállítását jelenti. Az ekképpen szimbolikusan és nem valóságosként értett hármasság a megsérült világrend helyreállítására irányul, kívül a morál és a jog területén. Az efféle szimbolikus tettek azonban nem kapcsolódnak össze amint arra Szilágyi Márton észrevétele irányul a szenvedés leírásával, ha-nem a szöveg a mimetikus világalkotás nyelvébe transzponálja azokat. Nem bizonyos azonban, hogy Döbrögi szenvedése az ® megigazulásának pszichológiáját hivatott er®síteni, mivel a pszichológiai motiváció nem tetten érhet® a szöveg stratégiái kö-zött. Ezért t¶nik el®készítetlennek Döbrögi elhatározása a m¶ végén (a három verés betartása), továbbá annak kérdése, hogy miért nincs negyedik stb. Mindez inkább csak az olvasónak szól, s a szövegen kívüli világ, az olvasó tanítását, érzelmi befolyásolását, illetve a részvét felkeltését célozza Döbrögi iránt. Ezzel együtt pedig állásfoglalásra készteti a mindenkori olvasót Döbrögi mellett, és Lúdas Matyi ellen. A szöveg politi-kája megteremti az olvasó pozícióját ett®l pedig mi sem áll távolabb, mint a Matyival való érzelmi azonosulás.
Az alsóbb néposztályokkal való olyanféle közösségvállalás, amelyet a szövegnek a szocializmus évei alatt tulajdonítottak, távol áll a Lúdas Matyi textusától, s Faze-kas életm¶vében sem lelni rá semmiféle érvet. A népiesség nyelvi kódjainak Horváth János-féle kiterjesztése már egy demokratizálódó kor értelmezési normáját vetíti vissza az el®z® korok olvasási kódjaira. Az utólag népinek értelmezett nyelvhasználat pél-dának okáért Fazekas esetében egy alternatív m¶velt köznyelv, lehetséges irodalmi nyelvhasználat alkalmazását jelentette. Egyúttal protestálást is Kazinczynak afentebb stíl jegyében felállított, életidegen és magyartalannak t¶n®, irodalmi nyelvi normát célzó törekvése ellen. Fazekas nem kívánta ezzel a népet Pet® vel szólva uralko-dóvá tenni a költészetben; ez a gondolat fel sem merülhetett számára. A Fazekaséhoz közeli nyelvet (alternatív m¶velt nyelvi normát) használó Pálóczi Horváth Ádámtól is igen messze állt az, hogy egyenl®nek tartsa önmagával jobbágyi-paraszti sorban lév®
embertársait; erre az 1801-es somogyi parasztlázongások eseményei szolgáltathatnak dokumentált példát, noha versnyelve mintha közösséget vállalna a néppel.
6.
Julow Viktor naiv és rajongó mondatai (Fazekas-monográ ájának második kiadásá-ban is) arról tanúskodnak, hogy a szöveget er®s vaksággal olvasta. Elhárítja Tóth
Dezs®nek az els® kiadást kritikai megjegyzésekkel illet® levelének fontos észrevéte-leit, amelyek a komikum hatásfunkciójának érvényesülésére kérdeznek rá. Kitart a nép iránti elkötelezettség és a szöveg elvont osztályszemlélet¶ értelmezése mellett.
E szándékokat problémamentesen tulajdonítja Fazekasnak. T®le azonban távol állt a demokratikus korszak neveltjének, Julow Viktornak a kategóriarendszere. Számára a társadalom sem létezett mint fogalmi keret, ahogy az osztályok sem. A rendi világ jogi és morális fogalmaiban gondolta el témáját és fejezte ki szándékait. Gondolkodását a felvilágosodás némely, ekkor már közhelynek számító retorikai alakzata befolyásolta, de nincs annak nyoma, hogy radikális felvilágosodás szele megérintette volna; ahogy a lantrópiája sem léphette túl a protestáns morálteológia korabeli normáját. Tehát nem valószín¶, hogy az emberek közötti, a születés által létez® távolságok forrását a társadalmi igazságtalanságokban fedezte volna fel, s azokat megszüntetend®, az emberi méltóság elleni tényként kezelte volna. Egyébként ez a fajta éles elítélés, amely a változtatás gondolatát is követeli és igeneli, még a sokkal radikálisabb Csokonai gondolkodásában sem kimutatható.
Fazekas munkáit olvasva úgy t¶nik, hogy szerz®jük elfogadni látszik az Ausztriai-ház uralmát éppúgy, ahogy az emberek közötti egyenl®tlenségek okait sem rtatja.
A világ állapotát adottságként kezeli, amellyel szemben nincsenek kritikai elvárásai. Az emberi közösségek állandósága a rend és a törvény zálogaként jelenik meg munkáiban.
ALúdas Matyihoz írt bevezet®je (alapvet®en a konzervatív beállítottság jegyében) a jelenkort az eddigi id®k legjobbikaként láttatja. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a szerz®nek saját korával szemben nincsenek kritikai jelleg¶ elvárásai; ilyen jelleg¶
intenció sehol nincs a szövegben. Ha pedig a m¶ alapvet®en a példázat és a tanítás szándékai fel®l közelíthet® meg (véleményünk szerint igen), akkor ez a tanítás nem ott rejlik, ahol a Julow Viktor teóriája sejti, hiszen az kevésbé vet számot az els®dleges kontextussal, és ezért némiképp védtelen.
7.
Matyi karaktere a Szilágyi Márton által említettpitaval szövegtípusból, a híres gonosz-tev®k élettörténetét elbeszél® munkákból ismert jegyeket ölti fel Fazekas m¶vében.
A pitaval h®sei a félem és a borzongás érzéseivel kísért, de semmiképp sem a szeretet és az azonosulás céljával megformált alakok. ALúdas Matyikontextuális olvasásához fontos, hogy tudatosítsuk: sem a szerz®i szándék nem szólít fel bennünket a vele való érzelmi azonosulásra, sem maga a szöveg. Amennyiben mégis, az már a hatástörténet-b®l az értelmezésre rátelepedett jelentéseknek köszönhet®. A m¶ végéig kitartó Matyi iránti rokonszenv ideológiai tulajdonítások eredménye. Még az 1817-es kiadás négy metszete sem keltette fel Döbrögivel szemben a kövér, tunya és tehetetlen önkényúr képzetét, ugyanúgy a korabeli kontextus, a tanító célzat által megcélzott közönségben
aligha támadhatott fel a jobbággyal való érzelmi azonosulás. A rendi társadalomban az alsó renddel szembeni részben alaptalan, részben kényszer¶en jogosnak t¶n®
el®ítéletek igen csak er®sek voltak. Még negyven évvel kés®bb, Pet® költ®i téma-választásában, Eötvös irányregényében is provokatív és megosztó újítás volt. Matyi jellemzése azonban nem hagy kétséget afel®l, hogy miként látja és láttatja a szerz®
maga teremtette h®sét, és miként kell ®t megítélnie az olvasónak:
Ez munka fejében
Nyáronn a legyet a szárán csapkodta napestig, Télenn a tüzel® mellett a piszkafa végén Ácsorgott el egész napokat; jó anyja eléggé Zsémbelt rá; de akár a száraz falra marokkal Borsót hintett vólna, szitok, mocsok, és hurítás Annyit tett Matyinak. . .
Ám amikor elunja magát a dologtalanságban, és egyszeriben szembesül azzal, hogy az anyja telkecskéjén és a falun határán túl még más helységek is vannak, kedve kerekedik megismerni azokat. Ekkor arról is tudomást szerez, hogy a híres döbrögi vásár / Egy hét múlva esik. A vásár, mint a világ megismerésének helye válik Matyi érdekl®-désének tárgyává. A vásárok ekkoriban jelent®s vallási ünnepekhez, illetve a katolikus hagyományban a szentek kultuszának jeles napjaihoz kapcsolódtak, és térben pedig a vásártartási joggal bíró helységek között oszlottak meg. Ezek id®pontjai egyúttal a közösségi kapcsok er®sítésére szolgálnak, a találkozások, látogatások, vizitációk al-kalmai is: nemcsak tárgyak és áruk, hanem az ismeretek és egyéb szimbolikus javak is gazdát cserélnek ezeken a helyeken. Az áruk egymással való összemérése mellett egyre nagyobb szerepet tölt be egy fontos dolog, a pénz, amely az univerzális csere-alapot jelenti, amely mindent mindennel összehasonlíthatóvá tesz. Vagyis az ideális mértéket, amellyel a dolgok összemérhet®vé válnak.
Matyi gondolatai az anyjától elorozni kívánt húsz liba körül forognak, amelyet erre az univerzális és idealizált cserealapra szeretne transzponálni. Amint azt a Döbrögi urasággal folytatott beszélgetésb®l megtudjuk, a boltok, a viszonteladók és általá-ban a keresked®k hiányááltalá-ban piac az a hely, ahol mindent mindennel összemérnek.
Hagyományosan a termel®k találkoznak itt, de egyre fontosabb szerepet kezdenek betölteni a pénzt®kével rendelkez® keresked®k, akik megkönnyítik és felgyorsítják a cserét, de ennek fejében jelent®s hasznot vágnak zsebre. A pénz használata ekkoriban még új jelenség, még sokáig pénzhiányos a rendszer. A termékeknek nincs szabott ára, az értéket és az ellenértéket az alku szabja meg. Ám ez csak részen igaz. Furcsa hely a vásártér, a korszak m¶ködésmódjában az alkuknak és a cseréknek különös és szabálytalan helye. Ugyanakkor a pénzre történ® átváltásnál a szabadság sokkal behatároltabb. Ide igyekezett tehát Matyi, és ebben kívánt részt venni az anyja húsz
libájával, mint cserealappal. Úgy t¶nik, hogy a libáiért kért 10 peng®forint, de még Matyi utolsó ajánlataként megfogalmazott 6 forint 40 krajcár érték¶ váltóforint is g®gös és szemérmetlenül túlzó ár. Döbrögi az árdrágítót azonban nem ajánlata alap-ján szúrta ki a tömegb®l, hanem a játékrontó t¶nt fel neki két fontos jel alapalap-ján: a fennhagyott kalap és a tisztelg® köszönés hiánya által.
Matyi ezen a ponton többszörösen is átlépi a határokat. Egyrészt a piac fel®l nézve, amely az egymással összemért értékek szerint gondolja el a dolgokat, elveszíti a kap-csolatot a dolog és az érték között. Másrészt és ez esik itt súlyosabban latba Matyi a piac fel®l nézve árdrágító, aki nem veszi gyelembe a szabályozott piac törvényeit.
Harmadrészt a morális törvényeket, a játékszabályokat el nem fogadó viselkedése által. Pedig a piac szabályozója itt maga Döbrögi, aki ®si jussa szerint Döbrögben felügyeli a piac m¶ködését. A gondviselés kegyelméb®l a hatalma alá jutott emberek érdekeit igyekszik védeni, és a nyerészkedést amelyen a rácok példája alapján Matyi terve alapult volna megpróbálja távol tartani a rendi világ piactartási jogainak védel-me által. Döbröginek ugyanis jogában áll védel-megszabni az árat, és avédel-mennyiben ezt valaki túllépi, akkor ezt szankcionálni. Az árdrágítás üldözése éppúgy ennek része, ahogy az olcsón vásárlás nyerészkedése esetén legális eszköz az elkon skálás. A piac szabályo-zásának ez a metódusa azonban nem öncélú földesúri önkény, hanem praktikus célja
Harmadrészt a morális törvényeket, a játékszabályokat el nem fogadó viselkedése által. Pedig a piac szabályozója itt maga Döbrögi, aki ®si jussa szerint Döbrögben felügyeli a piac m¶ködését. A gondviselés kegyelméb®l a hatalma alá jutott emberek érdekeit igyekszik védeni, és a nyerészkedést amelyen a rácok példája alapján Matyi terve alapult volna megpróbálja távol tartani a rendi világ piactartási jogainak védel-me által. Döbröginek ugyanis jogában áll védel-megszabni az árat, és avédel-mennyiben ezt valaki túllépi, akkor ezt szankcionálni. Az árdrágítás üldözése éppúgy ennek része, ahogy az olcsón vásárlás nyerészkedése esetén legális eszköz az elkon skálás. A piac szabályo-zásának ez a metódusa azonban nem öncélú földesúri önkény, hanem praktikus célja