Tisztelt Hallgató!
A téma elmélyülésében segítségére lehet az alábbi ajánlott irodalom, valamint az interneten való keresés.
Ne felejtse el azt sem, hogy a megszerzett ismereteken túl kísérje figyelemmel a legújabb kutatásokat a szaklapokban, szakkönyvekben, interneten.
Munkáját csak akkor tudja magas szinten végezni, ha az elméleti tudás megszerzése mellett folyamatosan figyelemmel kíséri a jogszabályok esetleges változásait is!
Jó tanulást, eredményes munkát kíván a szerző.
1. BALOGH J. (1965): Szennyvízhasznosítás a mezőgazdasági üzemekben. OVF Közl. Budapest.
2. BARÓTFI I. (szerk.) (2000): Környezettechnika. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
3. CSARNAI, G. (2005): Használja ki, használja fel! A szennyvíziszap hasznosíthatóságáról. Agrofórum Extra 10(3). 66.
4. CSILLAG J., LUKÁCS A., BUJTÁS K., PÁRTAY G. (2001): A Cd-, Cr-, Ni- Pb- és Zn-koncentráció változása talajoldatban szennyezés és savterhelés hatására, laboratóriumi kísérletekben. Agrokémia és Talajtan 50. 297-309.
5. HELMECZI B. (1999): Mezőgazdasági mikrobiológia. DE ATC, Debrecen.
6. KÁDÁR I., MORVAI B., 2008. Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. II. Agrokémia és Talajtan 57. 97-112
7. KOCSIS I. (2005): Komposztálás. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
8. KÖRNYEZETSTATISZTIKAI ÉVKÖNYV (2004). KSH, Budapest.
9. LOCH, J. (1999): Agrokémia. DE ATC, Debrecen.
10. SIMON L., SZENTE K. (2000): Szennyvíziszap komposzt hatása a kukorica nitrogéntartalmára, néhány élettani jellemzőjére és hozamára. Agrokémia és Talajtan 49. 231-246.
11. SIMON L., PROKISCH J., GYŐRI Z. (2000): Szennyvíziszap komposzt hatása a kukorica nehézfém-akkumulációjára. Agrokémia és Talajtan 49. 247-255. Talajvédelem különszám 2008 (szerk.: Simon L.) 22 6 12. TAMÁS J., FILEP GY. (1995): Nehézfém forgalom vizsgálata szennyvíziszapokkal terhelt
mezőgazdasági területeken. Agrokémia és Talajtan 44. 419-427.
13. URI ZS., LUKÁCSNÉ VERES E., KÁTAI J., SIMON L. (2005): Települési szennyvíziszapok hatása a talaj mikroorganizmusaira és enzimaktivitására. Agrokémia és Talajtan 54. 439-450.
14. VERMES, L. (1998): Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás. Mezőgazda Kiadó, Budapest..
50/2001. (IV. 3.) KORM. RENDELET a szennyvizek és a szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól
15. KAISER, R. (2002) Eleveniszapos szennyvíztisztítás és tervezése. A szennyvíztisztítás fejlődése a XX.
században - eleveniszapos tisztítás tervezési irányelvei - Ismeretgyűjtemény, Szer. Kárpáti Á., Veszprémi Egyetem, KmKTT, 16-62.
16. KÁRPÁTI, Á. (2002) A szennyvíztisztító - iszapkezelő együttes jövője. Aerob szennyvíztisztítás vizsgálata, modellezése - anaerob szennyvíztisztító rendszerek - iszapkomposztálás - Tanulmánygyűjtemény, Szerk. Kárpáti, Á. Veszprémi Egyetem, KmKTT, 86-94.
Javasolt irodalom
17. KÁRPÁTI, Á., - JUHÁSZ, E. (2002) Szennyvíziszap keletkezése, kezelése, elhelyezési lehetősége.
Lakossági szennyvizek aerob tisztítása eleveniszapos és más módszerekkel. Ismeretgyűjtemény Szerk.
Kárpáti Á., Veszprémi Egyetem, KmKTT, 18-29.
18. VERMES L. (1966) A debreceni szennyvíz egész évi öntözésével szerzett tapasztalatok Vízügyi közl.3.
19. VERMES L. (1968) Szennyvízöntözés hatása a növények termésére; CIGR kongr. 1-2.VITUKI;
Budapest
20. VERMES L. (1973) Városi szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának vizsgálata fontosabb takarmánynövényekkel. Kandidátusi értekezés. MTA.; Budapest.
21. VERMES L. (1988) A Duna-Tisza Közi Homoktalajok Szennyvíztisztító Képességének Liziméteres Vizsgálata; Vízügyi Közlemények. 2. 217-234.
22. VERMES L. (1991) Homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata Kecskeméten 1-2.;Hidrológiai Közlöny.71.‚1-2sz.
23. VERMES, L.1994. Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Fogalomtár
Szennyvíziszapnak nevezzük a települési szennyvíz tisztítása során keletkező és az ehhez hasonló összetételű szennyvizeket kezelő egyéb szennyvíztisztító művekből származó iszapokat.
Szennyvíziszap kezelésnek nevezzük mindazokat az eljárásokat, amelyeket a keletkező iszappal a szennyvíztisztító telepen végeznek a térfogat és a fertőzőképesség csökkentése, a kezelhetőség, a hasznosíthatóság, illetve az elhelyezhetőség javítása céljából.
Iszap stabilizálása a benne lévő mikroorganizmusok elpusztítását jelenti, ugyanis ellenkező esetben szaporodásuk növeli a fertőzésveszélyt, és kellemetlen sajátságú, esetleg mérgező vegyületeket is termelhetnek.
A stabilizálás történhet aerob vagy anaerob módon.
Mineralizáció (ásványosodás): a szerves anyag átalakulása szervetlenné oxidatív környezetben mikroorganizmusok segítségével.
A nehézfémek közé tartozik a toxikussággal, illetve a környezeti ártalmakkal összefüggő értelmezés szerint általában az ólom, kadmium, higany, arzénhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Neh%C3%A9zf%C3%A9m - cite_note-4#cite_note-4.
Szennyvíziszap-kezelésnek nevezzük azokat a műveleteket, melyeket főleg a szennyvíztelepen végeznek el a térfogat, a víztartalom, a fertőzőképesség csökkentése érdekében a használhatóság és elhelyezhetőség javítása céljából.
Iszapkondicionálás az a művelet, amikor az iszapot a jobb vízleadás céljából kezelik.
Pasztörizálás: hirtelen felmelegítések és lehűtések sorozata.
Trihalometán: klórozott vízben keletkező melléktermékek (THM), melyek rákkeltőek.
Trágyának nevezzük azokat a szerves és szervetlen anyagokat, amellyel az elhasznált növényi anyagokat pótoljuk, ill. a talaj termőképességét javítjuk. Az istállótrágya kifejezés hagyományos értelemben az almos trágyát jelenti.
A hígtrágya az almozás nélküli állattartás jellegzetes, folyékony halmazállapotú mellékterméke, amely állati bélsárból, vizeletből, elcsurgó ivóvízből és technológiai vízből, valamint kis mennyiségű egyéb hulladékból áll.
Arany-féle kötöttségi szám: megadja, hogy 100 g légszáraz talaj hány cm3 vizet képes felvenni a képlékenység felső határának eléréséig.
Herbivor: növényevő állat.
Detrivor: a feldarabolást végző szervezet.
Makrofauna: a 2,0 mm-nél nagyobb testméretű talajlakó állatok összessége.
Mezofauna: a 0,2 és 2,0 mm közötti testhosszú talajlakó állatok összessége. Egyes ízeltlábúak (atkák, ugróvillások) és televényférgek tartoznak ide.
Mikrofauna: mikroorganizmusok, csak mikroszkóp segítségével felismerhető, 0,2 mm-nél kisebb talajlakó állatok összessége.
Biológiai mállás: mállás, a zöld növények és/vagy a mikroorganizmusok élettevékenysége nyomán a talajban végbemenő fizikai és kémiai változások. A folyamat irányát és hatását a növények igényei szabják meg.
Mikroorganizmus: mikroszkopikus méretű szervezet.
Heterotróf szervezetek: organikus anyagból szerzik be a szén és energia szükségletüket.
Anaerobiózis: az életnek levegő, ill. oxigén nélkül végbemenő formája.
Anaerob: oldott oxigénben és kémiailag kötött oxigénben szegény környezet.
Fogalomtár
Aktinomicesz: sugárgomba.