ELSŐ FEJEZET.
Jézus helyzete a világtörténelemben.
A világtörténelem legfőbb eseménye azon forra
dalom, a mely által az emberiség nemesebb része a régi, s a pogányság határozatlan neve alatt összefoglalt val
lásokból azon vallásra tért át, a mely az isteni egysé
gen, szentháromságon, s az isten fiának testté léteién alapszik. Ezen változás befejezéséhez csaknem ezer év kivántatott. Az uj vallásnak fejlődéséhez magához leg
alább háromszáz év kellett. Azonban ezen forradalom
nak eredete oly tény, a mely Augustus és Tiberius uralkodása idejére esik. Akkor élt egy magasztos egyén, a ki bátor fellépése és azon szeretet által, a melyet felgyújtani képes volt, az emberiség jövendő hitének tárgyát alkotá és annak kiindulási pontját megha- tározá.
A z ember, mihelyt az állattól különbözött, mind
járt vallásos volt, s a természetben a halálnál távolabb látott. Ezen érzelem ezer és ezer éven át a legkülön
félébb tévelygésben volt. Sok törzsnél nem terjedt
tovább azon durva alakú varázslatbani hitnél, a melyet most is feltalálhatunk Ausztrália több részében. Néme
lyeknél a vallásos érzelem azon gyalázatos emberöldök
lésre sülyedt, a mely a régi mexikói vallás jellemét képezi. Másoknál, különösen Afrikában fetisch-imá- dássá lett, azaz valamely oly anyagi tárgy imádásává, a melynek természetfeletti hatalom tulajdonittatott.
Valamint a szeretet ösztöne, a mely egyes pillanatok
ban a legközönségesebb embert is maga fölé emeli, néha gonoszsággá, s állati durvasággá faju l: úgy a vallásos
ság isteni adománya is sokáig úgy tűnhetett fel, mint egy rákfene, a melytől az emberiséget meg kell men
teni, s mint azon tévelygések és bűnök indoka, a mely
nek elfojtása a bölcseknek egyik főtörekvése volt.
Azon fényes műveltség, a mely Chinában, Baby- loniában, Egyiptomban már a legrégibb korban kifej
lődött , a vallás haladására nézve is kedvező volt.
Chinában jókor bizonyos ép emberi ész lépett előtérbe, a mely azt a nagyobbszerü tévedésektől megóvta. Nem ismerte a vallásos lelkületnek sem előnyeit, sem vissza
éléseit. Ezen tekintetben legalább semmi esetre sem volt befolyása az emberiség nagy folyama irányára. A babyloniai és syriai vallások soha sem szabadulhattak meg a feltűnő érzéki alaptól, ezen vallások egészen elenyésztükig, ami időszámlálásunk szerint a negyedik és ötödik században, az erkölcstelenség iskolái marad
tak, a melyekből néha bizonyos költői nézletnél fogva az isteni világ felől fénylő sugarak törtek elő. Egyip
tomban a látszólagos fetisch-imádás daczára már korán ismerettani dogmák és élénk symbolika mutatkozott.
Azonban a kiművelt theologiának ezen tolmácsolásai
kétségkívül nem voltak eredeteik. Az ember, a ki va
lamely tiszta eszmének birtokában volt, soha sem fo g lalkozott azzal, hogy azt jelvényekbe burkolja, sőt inkább, hosszas gondolkodás után, mivel az emberi szel
lemnem képes az ízetlennel megelégedni, régi mystikus képek alatt, a melyeknek jelentése elveszett, eszméket keresett. Különben az emberiség hite nem is Egyip
tomból származott. Azon elemek, a melyek a keresztyén vallásba ezerszeresen átalakulva Egyiptomból és Syri- ából jöttek, csak jelentéktelen külső formák, vagy ala
kok, a melyek a legtisztább cultusban is találhatók.
Azon vallásoknak, a melyekről itt szólánk, főhibája ényegesen babonás jellemük volt. Nem adtak egyebet a világnak, mint ezernyi ezer bűvereklyét (amulet) és varázsszert (talisman). Oly törzsöktől, a melyek száza
dos zsarnokságtól leigázva, oly intézkedésekhez voltak szoktatva, a melyek minden egyéni tevékenységet lehe
tetlenné tesznek, nem származhatott nagyszerű erkölcsi gondolat.
A lélek költészete a hit, a szabadság, őszinteség és odaadás azon két nagy néptörzszsel léptek a világ elé,
íi melyek bizonyos értelemben az emberiség (humanitás) alkotóivá lettek, értem az ind-európai és szemi néptör
zsöt. Az ind-európai néptörzsnek első vallásos nézetei lényegesen természetszerüek (naturalisticus) voltak.
Azonban ez valódi mély és erkölcsös naturalismus volt, a természetnek az ember általi szeretetteljes átölelése, a véghetetlennek élő érzetével teljes költészet, szóval mind annak alapeszméje, a mit a germán és czelt geni- us, egy Shakespeare, egy Göthe későbben kifejezendő vala. Nem volt az sem átgondolt vallás, sem átgondolt
erkölcstan, hanem ábránd, gyengédség és képzelem, s mindenek felett komoly jelleme volt, a mi az erkölcsi- ség és vallás lényeges feltétele. Azonban az emberiség hite ebből sem eredhetett, mivel ezen ó isteni tisztelet
nek nagyon nehéz volt a sokistenségből (polytheismus) kibontakozni, s tiszta jelvényekben nyilatkozni. A bra- manismus csak azon bámulatos tartósság előjogának köszönheti azt, hogy még napjainkban is él, a melylyel India birni látszik. A buddhismus nyűgöt felé irányozott törekvéseiben hajótörést szenvedett. A druidismus ki
zárólagos nemzeti alak maradt, általános jelentőség nélkül. A görög ujitási kísérletek, az orphismus, a mysteriumok nem voltak képesek arra, hogy a kedé
lyeknek erősitő táplálékot nyújtsanak. Egyedül Persi- ának sikerült dogmatikus, s majdnem egyisteni (mono- theisticus)s tudósán szervezett vallást alkotni, azonban igen könnyen meglehet, hogy ezen szervezet is utánzás vagy kölcsönzés volt. Mindenesetre nem Persia téri
tette meg a világot, hanem inkább maga tért meg*
midőn határain az izlam által hirdetett isteni egység zászlója lobogott.
A szemi *) néptörzsé a dicsőség, hogy az emberi
ség vallását alkotá. Jóval a történelem határain túl készité elő a beduin patriarcha a világ vallását a már elromlott világ gonoszságaitól tisztán megőrzött
sáto-0 Figyelembe ajánlom, hogy ezen szó egyszerűen azon né
peket érti, a melyek az úgynevezett szemi nyelvek egyikét be
szélik, vagy beszélték. Ezen kifejezés egyáltalában hibás, azon
ban ez azon kifejezések egyike, mint : góth építészet, arab számok, a melyeket meg kell tartanunk,hogy megértessünk,még akkor is,ha az azokban foglalt tévedés ki van mutatva. •
rában. Főelőnye abban állott, hogy határozottan gyű
lölte a syriai kéjelgő cultust, egyszerűsítette a szertar
tásokat, teljesen nélkülÖzhetőkké tette a templomokat, s a bálványképeket jelentéktelen seraphimokra szállí
totta le. Minden nomad szemi törzs közűi Bén-Izraelé volt nagy eseményekre kijelelve. Egyiptommali régi viszonyaik, a melyekből talán csak némely egeszen anyagi kölcsönzések származtak, még nevelték a bál
ványimádás iránti idegenkedésüket. Egy igen régi idő
ben ércztáblákra Írott törvény vagy thora, a melyet nagy megszabaditójuknak, Mózesnek tulajdonítottak, már az egyistenség (monotheismus) törvénykönyve volt, és az egyiptomi és chaldaei intézményekhez képest a társadalmi egyenlőség és erkölcsiség igen sok csirá
ját foglalta magában. Egy hordozható szekrényből vagy ládából, a mely kétfelül fülekkel el volt látva, hogy azokba emelőrudakat lehessen dugni, állott minden vallásos eszközük, abban volt a nemzetnek minden szent tárgya, az ereklyék, emlékek, és a „könyv“ *), a törzs
nek nyílt naplója, a melybe csak igen nagy vigyázattal írtak. Azon család, a melynek feladata az emelőrudak tartása, s ezen hordozható okirattár feletti őrködés v o lt, miután mindig a könyv körül volt s a felől ren
delkezhetett, igen hamar tekintélyre vergődött. Azon
ban azon intézkedés, mely a jövő felett határozott, nem innen származott, a héber pap nem sokban különbözik az ókor többi papjaitól. Azon jellemvonás, a mely Iz
raelt a theokratikus népek között különösen kitünteti, abban állt, hogy itt a papi hivatal az egyéni ihletnek
J) 1. Sam. X. 25.
£euan Jézus élete. 4
mindég alá volt rendelve. Minden nomad törzsnek vol
tak papjain kivül Nabi-i vagy prófétái, bizonyos élő orákulumok, a kiktől homályos kérdések, megfejtése kö
rül, a mely nagyobb fokú éles belátást feltételezett, tanácsot kértek. Izraelben a Nabik, a kik csoportozatok vagy iskolák szerint rendezkedtek, igen jelentékeny állást foglaltak el. Mivel ők a régi demokratikus szel
lem védői s a gazdagok ellenségei gyanánt léptek fel, s minden politikai szervezetnek és minden oly intézke
désnek, a mely Izraelt egyéb népek Ösvényére vezette volna, ellene állottak, ők voltak a zsidó nép vallási előrangjának valódi eszközei. Már jó korán határtalan reményeket keltettek; s midőn a nép, igen nagy rész
ben esztelen tanácsaiknak áldozata, az assyriai hatalom által eltiportatott, azzal kecsegtették, hogy számukra határtalan hatalom van fenntartva, hogy Jeruzsálem egykor az egész világ fővárosává, és az egész emberi
ség zsidóvá lesz. Jeruzsálem és annak temploma ugv tűnt fel előttük, mint egy magas hegyen fekvő város, a hová a népek zarándokolnak, mint egy jóshely (oracu- lum), a honnét az általános törvény származik, mint egy eszményi birodalomnak fővárosa, a hol az Izrael által békével boldogított nép az éden gyönyöreit ismét feltalálja *).
Már hallatszanak ismeretlen, a vértanukat dicsőitő s ,,a fájdalom emberé“ nek hatalmát ünneplő hangok.
Egy ily magasztos szenvedő által indíttatva, a ki, mint Jeremiás, vérével öntözte Jeruzsálem utczáit, valamely
*) E sa .II. 1— 4. és különösen X L .é s k ö v .L X . és köv. Mikeas I V . 1. és köv. Nem szabad elfelejteni, hogy Esaias könyvének második része X L . fejezettől fogva nem Esaiástól való.
lelkesült férfiú dicséneket szerzett „az isten szolgájá
n a k szenvedéseiről és diadaláról, a melyben a héber génius egész prófétai ereje öszpontosulva látszik len
ni *). „Félnévekedék ő előtte mint egy vesszőszál és mint egy gyökér a szomjuhozó földből. Nem vala neki formája, se ékessége. Az emberek közt utálatos és meg
vettetett, és olyan vala, mint a ki előtt az ember elrejti orczáját, és semminek sem állitottuk őtet. De a mi be
tegségeinket ő viselte és a mi fájdalmainkat hordozta, jóllehet mi azt állitottuk, hogy megostoroztatott, meg- verettetett s megnyomorittatott istentől. De ő megse- besittetett a mi álnokságainkért, a mi békességünknek veresége vagyon ő rajta, és az ő sebeivel gyógyultunk meg. Mi mindnyájan mint a juhok eltévelyedtünk, és az ur mindnyájunknak álnokságát őreá vetette. A mi bű
nünk büntetését szenvedte és ő kinoztatott; mindazon
által nem nyitotta meg az ő száját, mint a bárány a mészárszékre vitetett, és mint a juh az őtet nyirok előtt megnémult, és nem nyitotta meg az ő száját. Es az istenteleneknek adá az ő koporsóját, és a gazdagoknak az ő halálát. De minekutána teendi az ő lelkét áldoza
tul a bűnért, meglátja a magot, meghosszabbitja az ő napjait, és az urnák akaratja az ő keze által jó szeren
csés leszen“ 2).
Egyszersmind a thorában is hathatós változtatások történtek. Uj szövegek tűntek fel, mint a deuteronomos, a melyek Mózes törvényeit akarták helyettesíteni, s
*) Esa. L II. 13. és köv. és L i l i . egészen.
2) Egyszer mindenkorra megjegyezzük, hogy a bibliai he
lyek mind Károli Gáspár magyar forditása szerint vannak idézve-A f o r d i t ó .
4*
Talódilag egészen más szellemet vezettek be, mint a régi nomádoké volt. Ezen szellemnek főjellemvonása kemény vakbuzgóság volt. Dühöngő hívők szüntelenül erőszakra lázitanak minden iránt, a mi a Jehova tisz
teletétől eltér, s sikerült oly vérrel írott törvényköny
vet hozni be, a mely minden vallási kihágásra halálos büntetést szab. A kegyesség majd mindenkor az erő
szak és szelídség csudálatos ellentéteit idézi elő. Ezen törekvés, a mely a bírák korábani nyers együgyüség előtt ismeretlen volt, oly megindító, lágy és kenetes tanítási hangot idéz elő, a milyet a világ még aze
lőtt nem hallott. Már észrevehető a társadalmi kérdé
sek iránti hajlam, utópiák s a tökéletes társadalomróli álmodozások helyet foglalnak a törvénykönyvben. A patriarchális erkölcsiség és forró buzgóság, az eredeti kijelentés és kegyes elmésség azon keveréke által, a mely egy Ezekiás, Ezsaiás és Jeremiás lelkét e^foglalá, a pentateuch azon alakot nyeri, a melyben mi azt birjuk, s századokon keresztül a nemzeti lelkűiét feltétlen tör
vényévé válik.
Miután már ezen nagy könyv meg volt alkotva, a zsidó nép története ellenállhatlan erővel fejlődött. Azon nagy birodalmak, a melyek nyugoti Ázsiában egymás
után alakultak, s annak minden földi uralkodás iránti reményét megsemmisitették, a komor szenvedélyesség egy nemével űzik azt a vallásos álmodozásokba. Egé
szen közönyös lévén a nemzeti uralkodóház és a poli
tikai függetlenség iránt, minden kormánynak aláveti magát, a mely isteni tiszteletének gyakorlatát és szo
kásainak követését megengedi. Ettől fogva Izraelnek nincs más vezére, mint vallási rajongói, nincs más
el-lensége, mint az egy istenség ellenségei, nincs más ha- :zája, mint törvénye.
Es jól megjegyezzük, ezen törvény társadalmi es -erkölcsi volt. Oly férfiaknak müve volt az, a kik a je len élet eszményétől egészen át voltak hatva, s a kik
azt hitték, hogy annak valósitásához a legjobb eszközt megtalálták. Az általános meggyőződés az volt, hogy a thorának pontos követése csalhatatlanul teljes bol- dogságot eszközöl. Ezen thora semmiben sem hasonlit a görög és római törvényekhez, a melyek tulajdonké
pen csak az elvont joggal foglalkoztak, s igen kis mér
tékben bocsátkoztak a magán jóllét és magán erkölcsi- ség kérdéseibe. Észrevehető, hogy az ebből származó következmények társadalmi, és nem politikai jellemüek leendenek, hogy azon mű, a melyen e nép dolgozik, is
ten országa s nem polgári állam, általános intézmény, s nem nemzetiség vagy haza.
Sok eltérés daczára is csudálatosán betölté Izrael ezen feladatát. Kegyes férfiak egész serege, mint Esd- ras, Nehemias, Onias és a Makkabeusok, lép fel, a tör
vény iránti buzgalomtól em észtet ve, a régi intézmé
nyek védelmére. Azon meggyőződés, hogy Izrael népe szentekből áll s az istennek választott törzse, a mely az istennel szerződésileg van egyesülve, mindinkább mély gyökeret ver. A kedélyeket megmérhetlen vára
kozás tölti el. Az egész ind-európai ókor a paradicso
mot teszi az emberiség eredetének, s minden költői
«g y elmúlt aranykort siratnak. Izrael az aranykort a jövőbe helyezte. Ezen rajongó pietismusból keletkezett a vallásos kedélyek halhatatlan költészete, a zsoltárok, isteni ábrándos harmóniájukkal. Izrael valóban és
ki-válólag az isten népévé lesz, mig körülte a pogánya vallások Perzsiában és Babyloniaban hivatalos nyegle
séggé, Egyiptomban és Syriában vastag bálványimá
dássá, a görög és római világban szinjátékokká sülyed- nek le. A mit a keresztyén vértanuk időszámlálásunk első századaiban s az üldöző orthodoxiának áldozatai a keresztyénség keblében mai napig tettek, azt tették a zsidók azon két század alatt, a mely a keresztyén idő
számlálást megelőzi. Az eszméknek rendkívüli mozgal
ma, a mely a legellentétesebb eredményeket idézte elő ezen korszakban, a világ legfeltűnőbb népévé tették őket. Elő óvás voltak ők a babona és vallásos anyagiság ellen. Az egész Középtenger partjain szétszórt helyze
tük , a görög nyelv használata, a melyet Palaestinán kivül felvettek, oly propagandának készített utat, a milyennek példáját a régi s apró nemzetiségekre szét
darabolt társulatok fel nem mutathatják.
Daczára azon állhatatos kijelentésnek, hogy a judaismus egykor az egész emberi nem vallása leend, egész a Makkabeusok idejéig a régi kor minden más isteni tiszteleteinek jellemvonásait megtartotta, s csa
lád és néptörzs isteni tisztelete volt. Az izraelita azt hitte, hogy az ő cultusa legjobb, s megvetéssel szólt az idegen istenekről. De egyszersmind azt is hitte, hogy az igaz isten vallása egyedül az ő számára alkottatott.
Ha valaki a zsidó családba belépett *), csupán a Jehova tiszteletét fogadta meg, és ez volt minden. Egy izraeli
tának sem jutott eszébe, hogy valamely idegent ojy isteni tiszteletre térítsen, a mely Ábrahám fiainak
Ruth. 1. 16.
öröksége. A pietistikus szellem fejlődése Esdrás és Nehemiás óta sokkal szilárdabb és logikaibb fogalma
kat szült. A judaismus feltétlenül igaz vallássá lett, a belépés mindenkinek, a ki akart, meg volt engedve *), nem sokára jó cselekedetté vált minél többeket megté
ríteni 2). Kétségkívül még nem létezett azon emelkedett nézet, amely Keresztelő Jánost, Jézust és Pált a kicsi
nyes nemzetiségi előítéleteken felülemelték s egy sa
játságos ellenmondásnál fogva az áttérteket kevésre becsülték s velük kicsinylőleg bántak 3). Azonban a kizárólagos vallásnak eszméje, azon eszme, hogy a vi
lágon magasztosabb valami is van mint a haza, a vér, és törvények, azon eszme, a mely apostolokat és vérta
nukat volt alkotandó, meg volt alapitva. Mély sajnál
kozás a pogányok iránt, bármily fényes legyen is világi sorsuk, ez volt ettőlfogva minden zsidónak érzelme 4).
Egy legendaciklus által, a melynek feladata volt ren- dithetlen szilárdságú példányokat mutatni fel (Dániel és társai, a makkabeusok anyja és hét fia 5), az alexan
*) Eszther. I X . 27.
2) Mát. X X I I I . 15. Josephus. Vita, 2 3 ; B. J. II. X V I I . 10.
V I I . I I I . 3 ; Ant. X X . II. 4. Horat. Sat. I. IV . 143; Juv.
X I V . 96. és köv. Tacit. ann. II. 8 5 ; Hist. V . 5. Dió Cassius X X X V I I . 17.
8) Mischna, Schebiit X . 9. Babyl. Talmud, Niddah Föl. 13.
b ; Jebamoth, 47. b ; Kidduschin, 70. b. Midrasch, Jalkut Ruth.
Föl. 13. b. d.
4) Baruch apokryphus levelei Fabriciusnál. Cod. pseud. V*
I. II . 147. és köv.
ö) Makkabeusok 2. könyve V I I . és a Josephusnak tulajdo- ^ nitott De Maccabaeis. V . ö. Sid. X I . 33. és köv.
driai hyppodrom regénye ’), különösen azon meggyő
ződést igyekeztek a nép vezetőibe oltani, hogy az erény bizonyos vallásos intézményekhez! vakbuzgó ragaszko
dásban áll.
Antiochus Epiphanes üldözései ezen eszmét szen
vedélyéé, majdnem őrjöngéssé fokozták. Sok tekin
tetben hasonló volt ahhoz, a mi 230 évvel későbben Nero alatt történt. A düh és kétségbeesés, a visiok és álmok országába űzték a hívőket. Az első apokalypsis (látások, vagy jelenések könyve), Dániel könyve meg
jelent. Ez bizonyos tekintetben a prófétai kor feltáma
dása volt, csakhogy a régitől igen eltérő alakban, s bővebb fogalmakkal a világ sorsáról. Bizonyos tekin
tetben Dániel könyve adta meg a messiási remények
nek utolsó kifejezését. A messiás nem volt többé Dávid és Salamon módja szerinti király, nem volt többé the- okratiai és mózesi Cyrus; hanem ,,az embernek fia“
volt, a ki a felhőben jelenik meg 2), természetfeletti, emberi alakkal felruházott lény, arra hivatva, hogy a világot megítélje, s az aranykor felett uralkodjék.
Talán a persa Sosiosch, az eljövendő nagy próféta, a kinek Ormuzd nagy birodalmát kellendett előkészíteni, kölcsönzött néhány vonást ezen uj eszméhez 3). Dániel
0 Makk. 3 könyve. Rufin Suppl. ad Jós.; Contra Apionem I I . 5.
*) V II . 13. és köv.
a) Vendidad. X I X . 18., 19; Minokhired, egy a német keleti társulat folyóiratában közzétett hely. I. 263. Bundehesch, X X X I . A zend- és pehlvi szövegekben az időrend teljes hiánya a zsidó és persa vallási vélemények összehasonlitása körül igen sok két
ségre nyújt alkalmat.
könyve ismeretlen szerzőjének minden esetre elhatá
rozó befolyása volt azon vallásos eseményre, a melynek a világot át kellett alakitani. Ö hozta létre az uj messi- anismus előkészületeit és műkifejezéseit, s ő reá alkal
mazható az, a mit Jézus Keresztelő Jánosról mondott : A z ő idejéig a próféták, az óta az isten országa.
Azonban ne higyjük azt, hogy ezen mély vallásos és szenvedélyes mozgalmaknak rugói különösen hit- czikkek voltak, mint mindazon harczoknál, a melyek későbben a keresztyénség keblében kitörtek. Ezen kor
szak zsidói lehető legkevésbbé voltak theologusok. Nem okoskodtak az isten lényege felől; az angyalokról, az emberek rendeltetéséről, az isten létezéséről szóló hit- czikkekről, a melyeknek első csirája már átlátszott, hanem szabad meggyőződések és elmélkedések voltak, a melyeket mindenki saját szelleme iránya szerint kö
vetett, a melyekről azonban igen sok ember soha sem
mit sem hallott. Épen a legorthodoxabbak tartózkodtak ezen részletes eszméktől, s ragaszkodtak a mózesi egy
szerűséghez. Még akkor nem létezett azon dogmatikus hatalom, a mely ahhoz hasonlított volna, melyet az orthodox keresztyénség az egyházra átruházott. Csak a harmadik században, midőn a keresztyénség vita után vágyakodó s a dielektikában és metaphisikában eltévedt törzsök kezébe jut, kezdődik azon fogalom-meghatáro
zási (definitio) láz, a mely az egyháztörténelmet végte
len vitatkozássá teszi. Vitáztak a zsidók is, buzgó isko
lák majd minden előforduló kérdést különféleképen megfejtettek, de mindazon harczokban, a melyeknek főbb részleteit a Talmud megőrizte, a speculativ theolo- giának egyetlen szava sem fordul elő. A törvényre
figyelmezni és azt követni, mivel a törvény igazságos, s mivel annak követése boldogit, ebből áll az egész judaismus. Semmi hitvallás, semmi elméleti jelvény.
Mózes Maimonides, a legmerészebb arab bölcsészeinek egyik tanítványa a zsinagóga orákulumává lehetett, mivel igen gyakorlott kanonista volt.
Az utolsó asmonaeusok és Herodes uralkodása alatt még nevekedett az izgatottság. Azokat a vallásos mozgalmak szakadatlan sorozata töltötte be. Azon mér
tékben, a mint az államhatalom elvilágiasodott és hitetlen kezekbe került, a zsidó nép mindig kevesebbé élt a földnek, s mindinkább elmerült azon nevezetes műbe, a mely kebelében fejlődött. A más események
tékben, a mint az államhatalom elvilágiasodott és hitetlen kezekbe került, a zsidó nép mindig kevesebbé élt a földnek, s mindinkább elmerült azon nevezetes műbe, a mely kebelében fejlődött. A más események