kikaburcol: kaburcolás közben ki- löttyent.
kacamajka : női rövid felsőkabát.
kacároz: kacag.
kaccan: felkacag hirtelen.
kaccsol; kaccsóják a szőttől = kacsait leszedik.
kacskakezű: nyomorék kezű.
kajabál: kiabál.
kajács: görbe.
kajfétás: 1. görbe. 2. bolondos.
kajfétáslábú: aki töri, félretapossa a cipő sarkát.
kajsza: görbe, ferde.
kajszatű: zsákvarró görbe tű.
kajtat: kószál.
kakó;erigy mán te kis ^ : csacsi.
A SZALONTAí NÉP NYELVÉBŐL
2
?katajdász: plajbász; naty kalajdász ember: hosszú, nyurga.
kalamol: kutat, kotorász.
kaláris, keláris, kláris: kláris.
kalendáriom, kalendárijom kalicka: kalitka.
kantora: kamra.
kampSc: vége! odavan!
kampó: pásztorbot, juhászbot.
kampós (labdaütés): amit nem a fogók, kinnlevök felé, hanem félre
ütnek.
kancsi: kancsal.
kancsipilátus: u. a.
kantus: gyerekköntös.
(kctp), szájon kap: szájbaüt.
kaparász: kapkod; né kaparász mán mindenüvé!
kapat: szoktat.
karikáslábú: ( ) lábú.
karikázik: 1. karikával játszik. 2.
megy (a karikáslábú.)
karisztol: futkos, jő-megy, lót-fut.
ka rőtő : kartő, hónalj (ruhán.) kapafogú: nagy fogú.
kaptageróf: csizmadia.
karattyol: sokat beszél, fecseg.
karé: karaj.
kaska: kosár.
kasmatol, össze-: összehány-vet, ku
tat, keresgélve turkál.
kasornya: sásból font kantár, amiben a fazekat hordozzák pl. mezőre.
kast, csupa kast vagy: csatok, sár.
kastos: csatkos, sáros.
kastat: nedves időben, sárban járkál, kószál.
katélikus: katolikus.
katrincakötő: kalotaszegi módra ké
szült fekete, hímzett szélű kötény.
vinkatuja: idős lány, asszony.
mekkábúl; mekkábútál? — meg
bolondultál? (tréf.)
kácsi (gyny.): 1. hold. 2. kalács.
kácsingózik: áhítozik.
bekáfol: berúg.
kákabélű: kis étű, gyenge, sovány.
(kállátó); kállátőba: gyereknek adott
tréfás felelet, ha az kérdi, hogy hova mennek.
kánfarcúkor: kámforos cukorkaféle.
elkámpicsorodik: elszontyolodik.
kárál: a tojós vagy éhes tyúk ének
lésféle hangjának hangutánzó igéje.
kárkár (Gyny.): csóka, varjú.
kárpál, kárpálódik: zsörtöl, fenye
getőzik, méltatlankodik.
kártus: fakanna.
kártyapiller; 1. nagykártyás. 2. csa
lókártyás.
koszolódik: lomhán készülődik.
kávécúkor: cukorkaféle.
ke: kelmed.
kecél: lábával kaszálva jár.
kécmereg: bajlódik vlmivel.
kecske (gúny): szabó.
kedvesanyám: édesanyám. Van-iked- vesannya? — van-e édesanyja?
kefercel: vö. kecél.
keferceslábú: görbelábú (?)
kelevínyes: daganatos. M i baja ? — Kelevínyes.
kelletlenlcédik: akkor tesz valamit, mikor nem kellene, kellemetlen
kedik.
kelmed: kelmed.
kemence; ety kemence kalács: annyi, amennyit egyszerre lehet benne sütni.
kendisz kis jány a ! kendiszhedö kis já n l: 1. sunyi. 2. szende, szemér-
meskedő.
kendő: törülköző.
kikenekedik: falánk evés közben, ösz- szemázolja kezét-arcát. No szépen kikeneketté!
összekenteficséli: összesúrolja, feni (pl. járás közben a lábát.) kenyeres : kenyérszerető, sok kenye
ret evő. Nagy kenyeres,
kényeresasszon: kenyérsütő,
kenyér-• árus a.
kényeresbót: pékbolt.
kény ír: külön kenyíren vannak:
külön élnek.
kepedez: kapadoz, kapkos, úgy, hogy
1§ V1SK! KÁROLY
ezzel mást zavar; ágaskodik:
nyúlkál.
kerbeníző: kancsal.
kereszbe: bisztosan ~ van benne a lilék: nehezen halódik, sokáig kínlódik; erre mondják.
mekkergül: megbolondul (tréf.) keringél: kering. [bejönni.
kerül; tessék belü kerűni! = tessék kerükőzik, kerüköddzik: kerülget.
keserveskedö (tréf.): kereskedő.
keshed, ki-: feslik, ki-.
keshett: feslett, foszlott.
keszegódalvást: keszegelve.
kettédSn-ketté : pontosan ketté, éppen ketté.
kever, el-, be-, össze-: piszkol.
kezel: kezet fog, paroláz.
kezeragadoző: „enyveskezü“, tolvaj
kezes: szelíd, jámbor. [kodó.
kirdezgetőddzik: kérdezget, sokat kérdez.
kétgarasos: a régi négykrajcáros;
lejárt mán mint a régi ~ kétkézmeszelő: két kézre való, hosz-
szú nyelű.
k i: valaki; ha ki találkozna vélte, szójjík !
kicsektet: kecsegtet.
kifutó, kifutósdi: kifutó, labdajáték.
kiféle ján a ? = kié, melyik család
ból való? [megölték.
kihajt; kihajtották belőle a párát:
kila: kiló. — kilís: kelés.
kihúzat; kihúzattam az oskolából:
kitörültettem a tanulók névso
rából.
kinkírgóddzik: hátul a kocsira, sze
kérre kapaszkodik, függeszkedik;
kinkírgóznak hátul I (kiáltják a gyerekek a kocsi után, ha vala
melyikük fölkapaszkodott.) elkínszeredik: elbetegesedik, lesová
nyodik.
kínyen nevelik: kényesen, kényessé.
kínyesö: kéneső.
felkípel: megpofoz. [kapkod.
kipked-kapkod mint a vízbehaló:
kipkes-kapkos: u. a.
kéré’gető: kolduló.
kíresztet: kéri, hogy engedjék el (pl. a szülőktől gyermeküket, aki neki barátja); elkíresztetlek: el
kérlek.
kisbíres: béres inasa, szolgája.
kisbornyusté: kísborjas tehén teje,
kiseji: késői. „
kisgyurka (tréf.): kisujj.
kissepsígedre van: hátrányodra van.
kistarja ; levágott marha része.
kikíszít: áty kiklszítem a bűrödet, hogy még csak bocskornak se lesz j ó !
kísztet: ingerel, fel-; ne kísztess!
kítelen vélte: kénytelen v.
kítelensígbü ez is j ő : szükségből.
kitolófánk: fánktolóval készült fánk
féle. (Hogy a nem tetsző leány
kérőt vagy vendéget ilyen fánkkal kínálnák, nem igaz s sohasem is lehet igaz. Tréfás magyarázat, amivel sok komoly kutatót meg
ejtettek.)
kitolókása: fánktolóval formásított kásaféle. (A fánktoló a kolbász
töltőhöz hasonló készülék, alján csillag vagy másalakú kivágással.
A vajat is ilyennel cifrázzák.^
M a ; ety kita kender: a kendernek bizonyos mennyisége.
kityeg-getyeg: az óra.
kívánás : mindent megkívánó.
kóbor: kószáló, kódorgó.
kikoboz: kikutat,-keres{koboz: kutat.) kockakű: az a kő, cserép, vagy porcellándarab, amit az iskolásdi játékban rugdosnak.
kockatíszta: kockára vágott tészta.
kocog; kiceg-kocog: ballag.
kócsag: kaucsuk; kócsaglabda (né- petim.)
összekócolódik: összegubancolódik, bogozódik.
kófic: kenyérsütéshez való kis ko
vász (?)
kikohol: kitalál (pletykafélét.)
A 8ZAL0NTAI NÉP NYELVÉBŐL •29
kojtol (a tfiz): lanyhán, csak füstö
lögve ég, 2. pipázik.
kojtorog (a tűz): u. a. [korica.
kokas: 1. kakas. 2. pattogatott ku- kokasos (tyúk): amelyik kakas tár
saságában él, tojó, nem hizlalt,-—
kokasosak, de nehezek azír! (a tyúkok t. i.)
kólikás: vérszegény, beteges.
koliba: kaliba. [tüzet!
koliánt: penderít; kollantok ojan kolmarkos: aki behizelgi magát, az
tán becsap.
kolompír, kompír: krumpli.
kölönc: nehezék: kútkolonc, óra- kolonc.
koma neki a dolog: komázik a do
loggal ; lusta.
komja: komája.
komaszflke: egymásba rakható hen
geres bádog vagy porcelláncsésze;
kosztoscsésze, amiben több fogá- sos ebédet hordanak. [A komasz- szonyok gyerekágyas betegnek há
rom hétig felváltva ebédet szok
tak vinni.] [lőbe.
komába hí: komaságba, kereszte- komlóskorpa : komlóval kevert korpa.
A komlóskorpát megáztatják, ön
tik s levével sütik a komlós- kenyeret.
komócciipö: félcipő.
kompírleves: krumplileves.
kompri: krumpli.
konc: tudod mír veszi el? — mer naty konc van o tt! ( = gazdag.) kontrektus: kontraktus, szerződés.
kondás, kondásbojtár, kondásostor:
- kanász, stb.
kondit: 1. jó bele kondítottam = jól ráraktam a tűzre (kályhában.) 2.
ostorral cserdít, csattant. 3. mos kondította a nyócat: most kon
gatta, ütötte.
kongat: ostorral kondítgat.
kontrabont: baj, ellenkezés, pörpat- var; — ne csináj kontrabontot!
kontyalávaló: édes pálinka.
kontyol; felkontyóták a meny asz- szont: kontyot raktak neki kontyolás: kontyrakás.
konya; konyán: konyult, konyultan.
konyafülü: elálló fülű.
kopcihér: léha, semmirekellő.
kopec: kupec.
kopik; máj kopik! = soha sem kapsz; nem kap; soha ; kopik az állad tiille.
koporsós: temetési vállalkozó.
kopp; márna hopp, hónap kopp!
koppan a szemed tiille: abból ugyan nem kapsz.
koppasztó: az a helyisége a barom
fihizlalónak, ahol a megölt barom
fit koppasztják.
koppasztógyár: baromfihizlaló (tréf.) koppasztóján: a baromfihizlaló te
lepre koppasztani járó munkás
lány.
koppóvíz: baromfikoppasztásra való forró víz.
koppóz: koppaszt; koppóztunk két csirkét. — Ojan fóró, hoty kop
pózni lehetne vélle. [taliga.
kordé: ló után való két kerekű mekkorául; mekkordút a gyomrom:
egyet korgott.
korelás (tréf.): beteg.
mekkorelásodik: megbetegszik.
korhányos, korhel: lusta, lassú dolgú.
kóringyál: csavarog, koricál.
kornyikál: 1. ordítoz, kiabál. 2.
(tréf.) ordítva, módja nélkül énekel.
korságos: beteges.
korsós: fazekas.
kortyogat (tréf.): iszik.
kortyoktat: úgy iszik, hogy minden kortya hallatszik.
kóstál, mit kóstál? = mi az ára?
kikoszlik: kikopik, kiváslik (kivált ruhaféle.)
koszmós: koszos (gyerek feje.) kosztikováj; mindig sétál, mint koszvájó (tréf.): borbély, [ety ~ . kőt ér: 1. tömlöc. 2.1im-lomos kamra- kotlóstojás: záptojás. [féle.
30
VISKt kXr o l ykőtog: zörget kopogtat, kalapál, dörömböl.
kotol: mit kotlassz ithom mint egy víii kotlól — mért ülsz mindig, (annyit) itthon!
kotor (tréf.): söpörget.
kotoz: kutat, matat.
kotránc: vigyen el a ~ /
kotú: 1. mélyedés; abba a kotúba van a födém, 2. kátyú.
kótyagos: 1. részeg. 2. féleszű, bo- kotyesz: viskó. [londos.
kotyog, ki-: 1. kifecseg; belekotyog'.
beleszól (mikor nincs helyén a beleszólás.). 2. — csak itt-ott ko
tyog benne ety kicsi (a hordóban)
= már alig van benne. 3. a kotló hívogató szava is kotyogás, kikottyant: kiszalaszt (pl. titkot.) kótyonfityula; ászt a kótyonfityulá-
já t a világnak! (Tréfás káromk.) kovártíj, kvártíj: szállás, ideiglenes
lakás. Kinél van kvártíjba ? kovásztivő: kovászkeverő lapos kanál.
kozbitol, el-: koptat, rongál, elnyű (kivált ruhafélét.)
belékozmásodik: beleszeret vlkibe.
köblös; nígy köblös föd: amelyikbe négy köböl gabona vethető.
köce: kabát.
köcsög: kisebb fazék, csupor.
köcsönkenyír; nem hogy osztán viszszaaggyuk. (Mert mindig kell tartania, örökre szól, pl. a há
zasság.)
kökínszílva: apró nyári szilvaféle.
könyék: könyök; könyékig jár min
denbe = dús.
könyöklő: tornácfája, ablakpárna.
könnyenhagyó : ~ vagy; könnyen hacc mos minden dógoddal = nem sokat törődsz a dolgoddal.
köp: köpés, köpet.
köpedelém: utálatos, köpnivaló.
köppií: köppöly; köppüt ragaszta
nak nadáj héjén,
környeslenkörül: köröskörül.
kormos: 1. ragadóskörmű,
tolvaj-kodó. 2. ütés a kéz összeszedett öt körmére.
körtlhajigáló (tréf.): fej; mír nem hajtod el mán ászt a nagy körtí- hajigálódat; (mondják, ha valaki vlmi munkát elront.)
köszköpü: mindig sünyöl, mint ety köszköpü; (mindig dolgozik?) köszköpüködik: pletykál.
köszkötő: pótadó, községi közpénz.
elköszön: köszön és elmegy.
köt: virágzik (dinnye és tök.) mékköti magát: csökönyösködik.
kötés; kötísig vót benne; kötísig írö víz vót: csípőig, a gatya kötéséig.
kötő: kötény; kik mint a kötöm, kötőke: harisnyakötő vagy horgoló
női társaság.
köt; hátul kötöm a sarkodat! (Hosszú cí-vel, tehát valószínűleg annyi, mint keltem, keletem ; tréfás
ijesztés.) [tolvaj,
ráköt: ráfog; a világ rákötötte, hogy kötölőcködik: kötekedik.
kötöszködik: u. a.
kötőtáska: amiben a kötést viszik az iskolába.
köttes: élesztővel készült, kelesztett tészta.
kötyföl, kötyfötöl: katyfol, kotyvaszt.
mekkövet: megkövet, bocsánatot kér.
— kövezsd meg a tanító urat!
követtítel: képviselő választás; — nagy idők járnak, ~ ié'ssz.
közzé, közzül: közé, közül.
krákog :■ köhécselve köpköd.
kiici, kucí, ci-ci-ci: sertéshivogató.
kuckó: vacok.
összekucorodik: összezsugorodik (pl.
a ruha mosás után.)
kúcsoskalács: lakodalmi fonatosféle.
kúdúl: koldul.
kúdús, kódús: koldus.
kúdúsvonat: minden állomáson meg
álló, vicinális vonat.
kugliznak odafen: menydörög.
kukacos(tréf.): selyemhernyótenyész
tési felügyelő.
Á SZÁLONTAI -NÉP NYELVÉBŐL 31
bekukkant: benéz.
kúkor (gyny.): cukor.
kukora: nagyon kicsi, idétlen, for
mátlan.
kukás: pettyes (pl. szövet.) kuksol: üldögél magában; — min
dig othol kuksol. (Határozó nélkül sohasem használják.)
kukucskál: kukucsál.
kukujlé (tréf.): nem jó levesféle; — em mán csak ojan kukujlé!
kukurica: kukorica.
kukutyimba (tréf. felelet): elment
~ zabot hegyezni,
kulimáz: tréfásan mindent lehet így nevezni, ami inkább pépszerű, mint híg és kenhető; ja j de csupa
~ vagy! = össze vagy kenve.
kulimázos: piszkos, elkent, pecsétes.
kuncog; ne kuncogj it rajtam !:
csüng, nyűgöl, sírdogál, kunyorál.
kuncsorál: kunyorál.
kuncsorog: u. a.
kúngödör: határjelző gödör.
kunkorgó: 1. kunkorított. 2. gyalu- forgács.
kunkorgós (bajusz): kunkorított.
kúpa: kupa. (De kupán taszít, ku
pán hajít = pofon vág.) kupérta, koperta: levélboríték.
kuporít: zsugorog, fösvénykedik, gyűjt (vagyont.)
kur-kur-kur: rucahivogató.
kurázsi: mersz, bátorság.
kurázsis: merészkedő, hetvenkedő.
kurázsiskodik: merészkedik, hetven- kedik.
kurtakutya: nem veszek íjet, mert a kurtakutyának is vám mán íjen!
kurrencs: kikiáltó; — mengyek a kurrencsre; mengyek kurrencset halgatni = meghallgatni a város
háza előtt vasárnapi istentisztelet után szokásos hirdetést.
kurucvilág léssz itt aztán! — baj, lárma, veszekedés lesz.
kuruttyol (tréf.) = beszél, fecseg.
kushad: lapul, meghúzódik, hallgat;
kushagy more, mer megüt a ménkű.
kusz-kusz (gyny.): csecsemő foga;
nő a ~ .
kuszrihajú: rövid hajfonadékú.
kútkolonc, kölönc: nehezék a kút- gém végén.
kútkáva: a kút kerítése, gárdája.
kutrica: ketrec.
kuttog: sompolyog, kerülget, ólál
kodik, csendesen várakozik.
kutyahitű: „aki szemibe szép, háta mégett kikacagja.“
kutyapicér, kutyasintér: sintér.
kutyaszorító: zsákucca.
kutyákodik: rosszalkodik.
kümijes: kőmíves.
elküllőféréz: elsomfordál.
összekülönbözik: összevesz.
összekülönözik: ua.
kűpalajbász: palatáblához való plaj- kürtöskalács: dorongfánk. [bász.
kürül: körül.
kütábla: palatábla.
la: ni; ot van la !
lackó: felüt ~ a nyakára; — fel
üt — ráüt ~ ügyi a há
tadra ! — lusta.
lagzi: lakodalom.
ellak: ellakták a lagzit: vége a la
kodalomnak.
lakik: szolgál; kíné lakói ?
láng: 1. láng. 2. liszt eleje; — nem jó liszt, kivettík a lángját, lángoló: szalma, amit hevítés után
a kemencébe tesznek, hogy szíjjá fel a kenyeret; „felfogattyák vélle
a kenyeret.“
ellapogat: elver.
taposs: lapos.
laposguta: beléütött a ~ (pl. az erszényébe.)
lapta: labda.
meglatol: mindig a napot meglatojja (sic!) = számot vet napi mun
kájával.
lazsukál: lustálkodik, csak szem
fényvesztésből dolgozik,
VlSKl KXroLy
ellazsukál: ellazsukájja az időt.
lábasjószág-, apró és nagy marha.
lábos: lábas (edény.) lábri: lajbi, mellény.
lágymeleg: langyos.
lagymosó: mosogatórongy; — ojam mint egy ~ = lomha, ügyetlen.
láncoslobogóshorta! (káromkodás.) lángos: kenyérsütéskor kenyértész
tából sült, sós, zsíros lepényféle.
lát: nagy fel lát = dölyfös, gőgös, nagyra néző.
látó (gyny.): 1. színes üvegdarab, amin át lehet látni. (Vö. százlátó.)
— 2. maroknyi mustramag, vető
magminta, amivel ki szokás ülni a piacra. Még gabonamagból sem visznek többet vásárra.
látósasszony: mustramaggal (heti
vásárkor) a piacon ülő asszony.
lebegőég: eigy a lebegőégbe pa
naszra! ( = az istenhez.) lebegő: levegő.
lebernyeg: 1. lebegő ruha, gallér
féle. 2. főzésre, sütésre alkalmat
lan fityegő húsrész.
lebernyegé's: vö. lebernyeg.
lebbencsleves: tésztával főtt pász
toreledel.
lecke: egyházi beszéd alapigéje, t e x t u s a : árúi vette fél a lec
két : eltávozott töltetek az angyal, lecsepp: egy lecs'éppet se adok.
lefest; lefestelek apád előtt! = el
mondom, hogy milyen vagy.
legelébb: legelőször.
leginyiis idő van : nagy hideg van.
leggyint: semmit se ~ a dógon
= lendít. [a legjavát.
lelke: a leglelkit mertem ki neked = lér, lérni: takaréktűzhely sütője.
lé'rakőskártya: kártyajátékféle.
lepenyeg: nagy lepenyeget kerített magára. (A lepedő és köpenyeg kombinálása.)
lesipecsenye: falatnyi pecsenye, amit a tűzhely körül áhítozó gyerek
nek szokás adni,
lesipecsi: ua.
lesekedik, leskel: leskelődík.
leskelőjuk: minden lyuk, kivált ke
rítésen, amin át lehet leskelődni.
léiitősdi, leverősdi: labdajáték.
levesés: leves.
levesmerő: levesmerő kanál.
levesnóta: húzzák a levesnótát = harangoznak délre.
léháskodik: tréfál, bolondozik.
léhé: lompos. — éj nagy léhé, csu- hánglé!
léhó (lihu.): nagy tölcsérféle szer
szám. (Pintérmunka.) lékrí: egyszerű parasztblúz.
lével-plével: lihegve; nagy lével- plével szalad,
libavirág: ranunculus ficaria (?) libu-libu: libahívogató szó.
líg-lóg rajta a ruha. (Hosszú /-vei.) ligríi retesz (rigli.)
lihel: lehel, liheg.
likasztónap: a lakodalmak szokásos heti napja.
méglíkel: léket vág rajta (pl. diny- nyén); meglíkeltik: beverték a fej ét.
lílekmelegítő: 1. szeszesital. 2. bunda.
líleltvesztő: rossz, vásott (gyerek.) Te lílekvesztő!
limél-lomol: széthányja, szétszórja, rendetlenséget csinál.
lingár: léha, léhűtő suhanc.
lingrótszilva: ringló.
líp: lép(ik.) [öltő.
lipityánka: könnyű, gallérszerü fel- lisztlangja: lisztláng.
lityak: sipka.
lity-lotty: bőbeszedű, fecsegő.
lityég-lotyog: lóg, rosszul áll, (bo;
nagyra szabott ruhaféle.) lityég-lötyög: ua.
locsi (gyny.): fürdő.
lócsiszár: lóidómító, lókupec.
locsoló: locsoló, öntöző kanna.
locsos: nedves, leves, mállott, po
csék, sáros (pl. gyümölcs, időjárás.) lódít: odéb lódítlak, hoty felfordúsz!
elhSfol: elillan (laufol, katonaszó.)
Á sZa l o n t a í n é p n y e l v é b ő l
lóformátus: református (tréf.).
lógókoma: koma, mert ott volt a keresztelőben, de nem keresztszülő.
lógós (lú): a harmadik, kívül fogott.
lohajt: se szó se beszíd, csak neki- lohajt = nekitámad, kíméletlenül neki ront. 2. nagyon siet.
lomol: össze-visszahányva tesz-vesz, keres, fitat; nem tucc egyebet, csak lomósz; összevisszalomol: ua.
lomos: limlomos, lompos, rendetlen.
loncsos: ua.
lopó: nagy lopó a z! — huncfut, agyafúrt. (Vő. Erdélyben tolvaj.) lóstat: huvá lóstat kend ? = lohol lotyóa: meglágyult, összetört, zúzott
(gyümölcsféle.)
lottyan, össze-: meglágyul, puhul, levesedik (gyümölcsféle.)
fellovai: fölbiztat, ugrat.
lőgíreskedik: oldalog, jő-megy elé- hátra dolog nélkül.
lőgírez: ua. — lőstet: 1. lóstat.
lötykőtől: lötyögtet, pancsol; nem mos jól, csak
lötyög: ingadozva jár.
ötyömfityikál: ellötyömfityikájja az
¡időt: lopja az időt.
lucaszéke: úty készül, mint a luca- széke: lassan, sokáig.
lucskol: lubickol; bő vízzel dolgo
zik, az edényből kiveri a vizet.
lúdaskása: libaaprólékkal főzött kása.
lúdhúr: növényféle (alsine média?) lúdmíreg: pulykaméreg; lúdmírgii:
hirtelenmérgű.
madállátta (kenyér, kalács): gyere
kek áltatására használt szó (Vö.
k a k a s tej.) [édes eledel.
madárté: tejből, tojásból készült
madling: egy szőllőfaj.
magánakvaló (ember): önző.
magyargomb: gyöngyházgomb.
magoss : magas.
magyarpap: ref. pap.
magyarvallás: ref. vallás.
majd: azután, később; majd elment a fiú is utánna; — asztalho ül
tek, majd bejött a menyasszony is. (A hangsúly az igén van.) majmolódik: bajmol.
majszol: rágcsál (gyerek, rossz fogú.) makkot: ízlik (smakkol.)
makula: pici.
mamaliga: nem sikerült tésztaféle.
mamóka: anyóka. marcafánk. (Konkrét jelentés nél
küli gyerekáltató szó.) [fogdos.
marcingol: marcangol; kíméletlenül kimarjul: kirándul, kificamodik.
marokszedő: aki a learatott szalmás szokás kitűzni; májusfa.
májiszter: mester: nagy májiszter:
nagy imposztor.
máknyi: egy máknyit aggyál csak!
= mákszemnyit.
máié: tengerilisztből sült tészta; — addig tart asz csak, amíg a máié kisül! = rövid ideig.
máléliszt: tengeriliszt. . 3
34 VISKÍ KÁROLY málépulicka: tengerilisztből főtt pu
liszka. (Vö. dercepulicka.)
máléskenyír: kukoricaliszttel kevert búzalisztből sült kenyér.
málészájú: mamlasz, élhetetlen.
márna: ma. — mdmldsz: mamlasz.
mán: már.
mámmá (gyny.): anya.
mándoki: vigyen ei a ~ / (Tréf.át- kozódás.)
mángöl: mángorol.
mángurló: mángorlófa.
mángolió: ua. (Ez a gyakoribb alak.) mászik: kipire mászik: megpofozza.
más: múlt: a más héten, a más éjjel = a múlt héten stb.
másfélszemü: kancsal.
másik: m ás; hozok másikat, másuvá: máshova.
máté: hm be cifra! pedig nem illeti mátét a kosz!
mátyás: szajkó.
mázgál: bémázgájja magát = el
keni, bemázolja m. (pl. gyerek evés közben.)
m é: mert; egyik lelkűm, mé éhen marad ■ a kinálástúl!
meddig: meddig: — meddig kísér
jelek? — eddig,
meg-meg: néha [?] ; — meg-meg úgyis szoktam,
megannyi: mégegyszer annyi, még egyszer akkora; — kicsi asszon, az ura meg megannyi,
mégest: ismét.
megmered: ropogósságát, omlóssá- gát veszti (pl. pirított kenyér, főtt tészta, ha kihűl.)
megintelen, megintlen: megint.
megöld ellensígem az nékem: nagy ellenségem.
mejje: melle.
mejtü: melltű.
melegfülii: becsípett, szeszeit.
méndörög; menydörög, menégél: mendegél.
menís: hova lessz a menis ? — hova megy ?, hova mentek ? stb.
menőke: ménökéjje van - - menni való kedve van.
menta (uras): minta; ék kis mentát tessík adni beliille. , ^ menyasszonyebéd:
ményasszonpogácsa : .apró pogácsa*
amit a menyasszony sütött s fel- kontyolás után ezzel kínálja a ven-?
dégeket.
meredez: gyakran, betegesen ásítoz, nyújtózkodik (közeledő betegség mérefelé: merre. [előtt.) meregető: vízmerítő csupor.
meresmereviil: egészen, csupa.- mesmég: újra, megint, ismét.
meszéj: kb. % liter ; égy m. téfet.
meszejés: kb. 'h 1. üveg..-
messzell: sokall, későnek tart; mesz- szellem az időt = későn, soká fog eljönni (az az idő.)
messzi: messze. — metália: érem.
mettül-meddig: mikortól, mióta, hon
nan — meddig.
meziránt ?: merre, mely irányban.
mezentájon : merre.
mécses: mécs; — eltört a mécses ecsém! = (Siró gyereknek mond- métáznak: métát játszanak, [ják.) météj (m étéj): métely; öjjöm meg a
mété! _
mihejest: mihelyt; — mihejest-meg
láttam, mingyán néked szántam, mihint: mihelyt; — mihint ára já
rok, bemengyek.
mik: melyik; — mik vöt?
mike: úgy ül, mint egy mike = szótlanul.
m ikó: mikor.
mílö: dolgos, munkás (<C mi velő:
az egész milő nyáron.)
mindennapos: ami minden nap is
métlődik (járás, munka, eső stb.) mindétig: mindig.
minekutánna: miután.
mingyá, mingyán: mindjárt.
mink: mi (nos, wir.)
mírce: bádog mérőedény, [mérges.
míregduda, míregzsák : méregzsák,
A SZALONTAI NÉP NYELVÉBŐL 35
mireg-morog: morog, zsörtöl.
félmírgeli magát-, mérgelődik.
mirigyes (a nyaka) : skrofulás.
mírsikél: mércsikél, méreget.
miskuláncia: ászt a kis miskulánciát vegye le innét: jelentéktelen va
lami (pl. valami kis felesleges ruhadísz kész munkán); „apró- cseprő hummiegymás.“
misling: csalamádé; (tréfásan zöld
ségféle eledelre is mondják.) miszég-moszog: piszmog.
miszer: pamutféle.
mitugrász: eleven, ugrándozó, nyug- miúta, m iút: mióta. [talan.
miveltet, istennel mívelteti: isten
szavával káromolja. .
miven : mélyen. [linka.
mízespájinka: édes, cukrozott pá- mocskol, meg- : szid. [dolgos.
mojos: igen nagyszorgalmú, igen mojszi: kis együgyű, alamuszi gye
rek; — gyere mán te kis mojszi!
mókán-, neveletlen, paraszt.
mokánlú: alacsonyfajta erdélyi hegyi
mókás: tréfás. [ló.
mókázik -. tréfál.
megmond: beárul, följelent; — meg- monlak a tanító úrnak!
összemond: mindennek összemonta : mindenféle szidalmazó névvel illette.
mondúr: egyenruha.
morcog: durcáskodik, duzzog.
monsos: mogorva, durcás.
morcsoskípií: szigorú arcú, mogorva külsejű.
more: móré; — kushagy more, mér megüt a ménkű,
móres: illedelem; — tanúj móré'st!
morzsa: másnap morzsára mentek (a lakodalmas házhoz a maradék elfogyasztására.)
mosakodik: mosdik.
mosattanlt: „sok mosatlant csinál“, evés v. főzés közben sok edényt f használ; — ne mosatlaniccs annyit!
inoszog: piszmog.
motoszkál: motozgat.
motozóeste: a hívőkről, azaz bap
tistákról állítják, hogy bizonyos napokon este egymást szertartás szerint megmotozzák.
motyó: batyu.
mozsdatlan : csúnya; az a mozsdat- lan kípií vót a !
mujapeták: ügyetlen, élhetetlen.
mujók : ua múlat: mulat.
elmulaszt: az ecet elmúlasztya a fő
fájást = megszünteti.
murit neki: vége, meghalt, meg
döglött
megmurit: meghal, megdöglik.
murgondi: takarmányrépa; (bur
gundi.)
muskutáj: muskotály.
muslica: apró légyféle.
muszáj: nagy úr a muszáj!
muszmúj: ügyetlen, esetlen, együgyű.
műt a, muti (fitizsd): mutasd.
műt a, muti (fitizsd): mutasd.