Távolról jött népek kettős ábrázolása.
János pap népe
Különleges népek ábrázolásánál visszatérő fordulat, hogy előbb rokon-szenvesen, majd taszítóan mutatják be őket. Ezt figyelhetjük meg a szkí-ták, a tatárok és a cigányok ábrázolásánál. is.
A szkítákról szóló fejezetben már szóltunk a „kettős” szkítaképről:
előbb eszményi, igazságos embereknek, majd elképesztően vadnak, em-berevőnek festik le őket különböző szövegek pl. Ambrosiaster, Exordia Scythica, valamint Béla király névtelen jegyzője. Hasonló kettősséget fe-dezhetünk föl a 12-13. századi szerzőknél a keleti nomádok ábrázolásakor.
Freisingi Ottó krónikájában leírja a szíriai Gabala püspökének, Hugó-nak beszámolóját. Eszerint egy bizonyos János nevű király és pap, aki nesztoriánus keresztény volt, és népével együtt „Perzsián és Arménián túl kelet legszélén lakozott”, megtámadta a perzsák és médek királyát, a Samiard testvéreket, és elfoglalta fővárosukat, Ekbatánát. Az elbeszélés szerint János pap az Evangéliumban említett napkeleti mágusok leszárma-zottja volt. El akart jutni Jeruzsálembe, de nem sikerült, meg nem tudott átkelni a Tigris folyón.1 Gabala (Dzebal) püspöke 1145-ben jelent meg III.
Eugén pápa előtt Viterbóban, akkor hallhatták tőle a fenti híreket. János pap hadi sikereiről való hírnek megvolt a történelmi alapja. Jelü-Tasi, a karakitaj nép vezére 1141-ben Szamarkandról északra legyőzte a dzsuk török Szalandzsar szultán seregét. Jelü-Tasi megdöntötte a szel-dzsuk törökök Karahánida birodalmát, és megalapította a karakitaj biro-dalmat. Tehát Jelü-Tasi lehetett a nyugati forrásban felbukkanó János pap megfelelője, Szalandzsar szultán pedig a Samiard testvéreké. Gebala püs-pökének beszámolója szerint János pap nesztoriánus keresztény. A nesztoriaizmus valóban jelent volt Belső-Ázsiában. Maga Jelü-Tasi és a karakitájok ugyan nem voltak keresztények, birodalmukban azonban éltek keresztények, így a najmanok és a kereitek.2
1 Freisingi Ottó: VII. könyv, 33. fejezet, 360-361.; GYÖRFFY György: Napkelet fölfedezése, In. Julianus barát és a Napkelet fölfedezése, szerk. GYÖRFFY György, Bp.
1986. 9. ;Denis SINOR: The Mongols and Western Europe, In: Inner Asia and its Contacts with Medieval Europe, London 1977, 513–544. 516–517; GOMBOCZ 161-162;
Axel KLOPPROGGE: Ursprung und Ausprägung des abendländischen Mongolenbildes im 13. Jahrhundert: ein Versuch zur Ideengeschichte des Mittelalters. Asiatische Forschungen 122, Wiesbaden 1993. 72–73.
2 GYÖRFFY, Napkelet fölfedezése, 9-11.; VÁSÁRY 2003. 121.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/regi-belso-azsia/ch04s03.html
1221-ben, a keresztes hadjáratok során kelt szárnyra a hír, hogy János pap utóda, Dávid király megtámadta a muzulmánokat, és kelet felől készül felszabadítani a Szentföldet. Akit Dáviddal azonosíthattak, bizonyára a mongol uralkodó Dzsingisz kán (Temüdzsin) lehetett. A mongolok 1219-ben valóban megdöntöttek egy jelentős muszlim államot, a Horezmi Biro-dalmat. Pelagius bíboros és Vitry Jakab püspök levelei révén elterjedt a hír Európában Dávid királyról. A keresztesek számára is reményt jelenthetett a távoli szövetségesbe vetett remény. 1221-ben Vitry Jakab azt hirdette Damietta körüli kereszteseknek, hogy a „két India királya”, Dávid a ke-resztesek segítségére siet majd, és legyőzi a szaracénokat.3 Vitry Jakabnak Dávid királyról való ismeretei egy olyan műre vezethetők vissza, mely eredetileg arabul készült, majd franciára, végül latinra fordították: Relatio de Davide rege Tartarorum Christiano.4
Riccaldo de San Germano a következőképp ír az 1223. évnél: „A ma-gyar király követei révén figyelmeztette a pápát, hogy egy bizonyos Dávid király, akit a köznép János papként emleget, embereinek korlátlan sokasá-gával orosz földre jött.”5 Itt felismerhető az 1220-as évek elején zajló mongol hadjárat emléke. Dávidot és János papot ez a hagyomány egy személynek tekinti.
Albericus, Trois-Fontaines-i ciszterci szerzetes is ír János papról és Dávid királyról. Évkönyvében az 1165-évnél írja, hogy János pap, az indi-aiak királya leveleket küldött különböző keresztény uralkodóknak, külö-nösen Mánuel és Frigyes császároknak.6 Az 1221-es évnél már támadó hadjáratról olvashatunk: János pap, akit Dávid királynak neveztek, meg-támadta Perzsiát. Albericus szerint olyan hír is érkezett Franciaországba, hogy Dávid király vagy a fia megtámadta Kumániát, mely Magyarorszá-gon túl fekszik a rusz területeken. Sokakat megölt a ruszok és a prutánok közül, és elpusztította Tornax városát. Albericus szerint sok hihetetlen
Sinor szerint viszonylag kevés jelentősége van annak, hogy a karakiájok győzelme adta-e a történelmi alapot a János-pap mondához. SINOR 1977. 517.
3 SINOR 1977. 517; Uő: A mongolok nyugaton, In: Tatárjárás, Szerk. NAGY Balázs, Bp.
2003. 311–338. 313, jegyzetek a 335. o-n. Sinor Axel KLOPPROGGE fent hivatkozott könyvét jelöli meg továbbvezető irodalomként.
4 SINOR 1977. 517.
5 SINOR 2003. 313.
6 Chronica Alberici monachi trium fontium, Ed. P. Scheffer-Boichorst, MGH. Scriptores (Fol.). 23. Vol.. Ed. G. H. PERTZ, Hamnnoverae 1874. 848. KLOPPROGGE 1993.90.János pap levelét Klopprogge részletesen elemzi. Kiadása, melyre Klopprogge hivatkozik:
Friedrich Zarncke: Der Priester Johannes. Erste Abhandlung: Abhandlungen der Königlich-Sächsischen Gesellschaft der Wissenschaften Bd.7, Leipzig 1879. 827-1030.;
Zweite Abh. ebd. Bd. 8. Leipzig 1878. 1–86. I. 872–934.
dolgot mondanak Dávid királyról, amit azonban csak kevesen fogadnak el.
„mondják ugyanis némelyek, hogy se nem keresztények, se nem szaracé-nok.” 7 Albericus szavaiban tehát már fölsejlik a reményt keltő hírek mö-gött rejtőző valóság: a gyors sikereket elérő keleti nagyhatalom talán nem is keresztény. Albericus azonban úgy tűnik, nem támogatja ezt a véle-ményt. Az 1222. évnél Dávid király népének visszavonulásáról ír. Itt már azt is megjegyzi, hogy a magyarok és a kunok tatároknak nevezik Dávid király seregét. Amint ezek a tatárok meghallották Damietta elestének hírét, és a tenger szigetein át visszatértek hazájukba.8
A kezdeti remények után a nyugati világnak szembesülnie kellett azzal, hogy a mongolok pusztító és hódító céllal lépnek fel a keresztény terüle-tekkel szemben.9 Albericusnál az 1237. évnél olyan elbeszélést találunk, mely igyekszik összeegyeztetni a derék János papról szóló mondát a pusz-tító mongolok valóságával. „Ebben az időben ugyanis a tatárok, egy bizo-nyos barbár nép, János pap hatalma alatt éltek. Mikor János pap a médek és a perzsák elleni háborújában segítségül hívta őket, látták, hogy ők az erősebbek, ezért János papot megölték, és országának nagy részét
elfog-7 Annos 1221. Hic scribit summus pontifex Honorius omnibus archiepiscopis Galliarum, cardinalem Pelagium srcipsisse a partibus transmarinis, quod rex David, qui presbiter Iohannes appelatutr, vir timens Deum, in manu potenti Persidem ingressus et soldano Persidis bello campestri devicto terram eius per 24 dietas invadens et occupans in ea tenet quamplures munitas civitates et castra; …. in isto quoque anno nunciatum est in Francia, quod iden rex David vel eius, út quidam dicebant, filius iam venerat in Comaniam, que est ultra Hungariam et in partibus Russie. Ubi quasdam terras incredulorum destruxit et maxime Cumanorum, et habuit ibi fortissimum bellum per menses 5; de Russis etiam sibi resistentibus multa milia, de Prutenis quoque paganis absque numero interfecit; et quod magna civitas Tornax, id est Ornacia, ab eis destructa est, ad quam mercatores de longinquis partibus ibant; et ferebatur, quod in exercitu eorum erant 40 reges, archiepiscopi vel episcopi 60; et moratus est idem rex David circa partes illas fere per biennium; et multa alia de eis incredibilia sunt dicta sed hec pauca sufficiunt; dicunt enim quidam, qoud neque christiani sunt, neque Sarraceni.” ALBERICUS 911.
GYÖRFFY, Napkelet fölfedezése, 20. 23-24.;SINOR 2003. 313.
8 „Supra dictus rex David et exercitus eius quos Hungari et Cumani Tartaros vocabant – et adhuc sequaces eorum in partibus transmarinis Tartar cognominantur. – cum audissent Damietam esse perditam, per insulas maris prout melius potuerunt in patriam suam recesserunt et tota fama que de illis sparsa fuit in brevi evanuit.” Albericus, 912.; SINOR
2003. 313.
9 Berend Nóra: A kereszténység kapujában, Máriabesnyő 2012. 59. A 76. o-n további irodalmakra hivatkozva.
lalták. Ezért királyt állítottak maguk fölé, mintha ő volna János pap, és ez időtől fogva sok rosszat követtek el a földön.”10
Albericuséhoz hasonló gondolatokat találunk a 14. századi Andrea Dandolo, velencei krónikásnál is: „Régen, amikor a tatárok az indiaiak fennhatósága alatt éltek, Csingisz tanácsára fellázadtak az indus király-nak, János papnak Dávid nevű fia ellen, akit elfogtak, az országát pedig elfoglalták. A királyt aztán kivégezték, …”.11
Lássuk azoknak a véleményét, akik maguk is jártak keleten mongol uralkodóknál. Plano Carpini, a pápa követe 1247-ben írta jelentését a rok földjén tett útjáról. János papot Nagy-India uralkodójaként, és a tatá-rok ellenfeleként szerepelteti. Leírja furfangos hadicselét, mellyel sikerült legyőznie az ellene küldött tatár sereget.12 Willelmus Rubruk ugyancsak járt a tatárok földjén, 1255-ből való a beszámolója. Ő már több kritikával állt hozzá a János papról szóló mondához: „E havasok között egy síkságon élt egy nesztoriánus, nagy hatalmú pásztor, és ura a najmannak mondott népnek, mely nesztoriánus keresztény volt. Gürkán halálával ez a nesztoriánus megtette magát királynak, a nesztoriánusok János királynak nevezték, és tízszerte annyit híreszteltek róla, mint amennyi az igazság.
…Én áthaladtam a legelőin, de néhány nesztoriánus kivételével senki semmit nem tudott felőle.”13 A monda elemei Rubruknál is jelen vannak, de ott van nála a mondában való kétkedés és a saját tapasztalatának hang-súlyozása is. Láthattuk, hogy Rubruk úti beszámolója után, a 14. század-ban még továbbra is élt az a felfogás, hogy a tatárok fellázadtak János pap fia, Dávid ellen.
A 16-17. századi forrásokban a cigányokról is tapasztalhatjuk a fenti-ekhez hasonló kettős képet.14 Különleges népek - szkíták, tatárok, cigá-nyok - előbb rokonszenves majd taszító bemutatása tehát visszatérő motí-vum a középkori, kora újkori szerzők műveiben.
10 ALBERICUS monachus Trium Fontium, Krónika a város alapításáról egyészen az 1241.
esztendőig, 1237-1239 (részlet), Ford. CSONKA Ferenc, In: Tatárjárás, Szerk. NAGY Ba-lázs, Bp. 2003. 38.; Chronica Alberici monachi trium fontium, MGH. Scriptores (Fol.).
23. Vol. 942.
11 ANDREA DANDOLO: Velencei krónika Szent Márk püspökségétől 1342-ig (részletek), Ford. CSONKA Ferenc, In: Tatárjárás, 39.
12 PLANO CARPINI, V. cap. 117. o.
13 RUBRUK XVII. 243-244. Röviden János pap népeként említi a najmanokat a XXVII.
fejezetben, 279. o.
14 Sir Angus FRASER: A cigányok, Budapest 2000, 95.