1 ELTE SEK BDPK Biológiai Tanszék toth.gabor.antal@sek.elte.hu
2 E.v., régészeti szakértő pap.ildiko.katalin@gmail.com
Absztrakt: A jáki Szent György-templom mellett 1990-ben megkezdett tervásatás 2019-ben, a Szombathelyi Egyházmegye finanszírozásával indult újra. A jelenleg folyó felújítási munkálatokhoz kapcsolódóan először nyílt lehetőség kutatásokat végezni az apátsági templom belső terében. A jáki templomdombon 2021-ig 1373 temetkezés illetve sírrészlet vált ismertté, melyek kora a 10. század végétől a 18. század végéig terjed. A kora Árpád-korban pogányként induló temető az első plébániatemplom 11. századi felépítésével vált kereszténnyé, és Ják település lakói a koraújkorig temették halottaikat a Szent György- és Szent Jakab templomok köré. Jelen munka a népesség embertani vizsgálatának jelentőségére hívja fel a figyelmet.
Kulcsszavak: Ják, Nyugat-Magyarország, régészet, antropológia
44 A régészeti feltárások
Dr. Valter Ilona régész, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa vezetésével 1990-ben indult meg a kutatás a jáki Szent György apátsági templom és a Szent Jakab kápolna dombján (Valter 2005. 537.). A templomkert szisztematikus feltárása 1997 és 2003 között történt Valter Ilona és P. Hajmási Erika, a szombathelyi Savaria Múzeum régésze közös munkájaként. Az első tervásatás eredményeképp 931 temetkezést ismerhettünk meg a két egyházi épület közötti, valamint a Szent György-templomtól északra és délre eső területekről. A templomdombon kirajzolódott két eltérő rítusú, időben egymást követő temető képe. A kora Árpád-kori, pogány rítusú ún. soros temető ugyanis az első plébániatemplom felépítése után kereszténnyé vált. A templomok körül a 18. század végéig történtek temetések, ezután Ják lakói a falun kívül nyitott új temetőben hantolták el halottaikat (Valter, 2005. 539).
Az első tervásatás során felszínre kerültek a Szent György-templomhoz délről csatlakozó bencés kolostor alapfalai és az apátsági templomtól délre kirajzolódott egy későközépkori kaputorony alapja is. Nem kerülhetett sor azonban a templomdomb keleti részének kutatására és a közvetlenül a Szent György-templom falai előtt húzódó csatornarendszer számos ponton lehetetlenné tette az egyházi épület alapfalai és a hozzá csatlakozó falak összefüggéseinek tanulmányozását is.
2019-ben a Szombathelyi Egyházmegye anyagi támogatásával és a Savaria Múzeum szakmai együttműködésével újraindulhatott a régészeti kutatás, amely a Szent György-templom mellett zajló építési munkák előkészítése mellett elsősorban a nyitva maradt szakkérdések megválaszolását tűzte ki célul.
2019 nyarán a templomdombot északnyugatról övező támfal megerősítési munkáját előkészítő feltárás során újabb 27, 13-18. századi temetkezés került elő a Szent Jakab templomtól délre és nyugatra. Ugyanazon év őszén a templomdomb déli részén nyitott szelvénysorban és a Szent György-templom déli mellékhajójában 95, a 11-18. század között megásott sír feltárására került sor.
2020 nyarán új csapadékcsatorna készült a templomok mellett, mely munkálatait Nyerges Éva Ágnes (Savaria Múzeum) vezetésével régészeti szakfelügyelet kísérte. Ennek során, főképp a még nem kutatott keleti szakaszon a templom körüli temető újabb 123 temetkezése került felszínre.
A tervásatás folytatására 2020 őszén került sor, és a 2021 tavaszán befejezett munkák során a Szent György-templom belsejében (1. ábra) és az épület körül újabb 196 temetkezést ismerhettünk meg.
2019 előtt nem volt lehetőség a templombelsőben régészeti kutatásra. Az 1896-1904 között zajlott századfordulós nagy restaurálás (D. Mezey & Szentesi, 1999. 25) utolsó éveiben lerakott kőpadló elbontására nem volt ok. Abból, hogy a templom alapfalai kívülről is jól megfigyelhetően Árpád-kori sírokat vágnak (Valter, 2005. 537), sejthető volt egy korábbi egyházi épület előkerülése az apátsági templomon belül. A déli mellékhajóban kettő, a mai egyházi épületnél korábbi időszakból származó falrészletet is megismerhettünk.
A tervásatás első évében ezeket még nem sikerült rendszerbe illeszteni, mára azonban a további falrészletek felszínre kerülésének köszönhetően az első templom alaprajzát teljesen sikerült kirajzolnunk.
A déli toronyaljban, ahol a falképek ábrázolásai alapján (Entz, 1975; Tóth, 1974; Jékely, 2001) a Szent György-templomot alapító Jáki Nagy (Öreg) Márton temetkezése volt sejthető, feltártunk egy kőlapokkal fedett, legkésőbb a templom alapozásánál kialakított téglasírt. A sírba már az egyházi épület használati idejében eltemetett nagytermetű férfi csontvázát a templomalapító jáki nemzetségfőnek tulajdoníthatjuk.
Elsősorban a leletekben gazdag későközépkori és koraújkori temetkezéseknél figyelhető meg a társadalmi különbség a templomkert és templombelső halottai között. A templomon kívül patkolt csizmában, egyszerű ruhakapcsokkal ellátott viseletben helyezték örök nyugalomra az elhunytakat, míg a templomon belül számos bőr lábbelit, díszes ruhakapcsot és fémfonalas díszítéssel ellátott textilmaradványt találtunk. A főhajó szentélyhez közel eső keleti részébe két rangos egyházi személyt biztosan eltemettek. Az előkelő világi személyek sírjaiból nemesfémmel díszített viseletek, több süvegszerű férfi fejfedő, a nőknél csipkés főkötők és egy ékes hajháló is ránk maradt.
Ma a jáki templomdombról összesen 1373 sírt ismerünk, amely nem csak Vas megyei, hanem országos szinten is kiemelkedő mennyiségű régészeti és antropológiai adatot jelent.
45
Az előkerült sírok száma nem fedi pontosan az embertani anyag mennyiségét, mivel számos sírnak csak beásását volt alkalmunk megfigyelni. A korlátozott helyre beszorított templom körüli temetőkre általánosan jellemző, hogy a sírokat egymásra ásták, különösen az egyházi épület falainak közvetlen közelében. Emiatt leggyakrabban a koraújkori sírokat volt alkalmunk teljes egészében feltárni, a korábbi temetkezések pedig csonkán, bolygatások által sérülten kerültek elő. Több sírt a Szent György-templom alapfalai, illetve a kolostor falai is elvágtak (2. ábra). Számos sírgödörben két vagy több egyén maradványait lehetett megfigyelni.
A folyamatos rátemetkezés miatt a legtöbb sír illetve feltárt jelenség gödrében találtunk másodlagosan emberi csontokat. Ezek válogatásakor igyekeztünk figyelmet fordítani arra, hogy a sérülések, betegségek nyomait viselő vagy átlagostól eltérő csontmaradványokat az antropológiai vizsgálat céljára megőrizzük.
Az első tervásatás során feltárt összetartozó emberi maradványokat a Jáki Egyházközség kérésére az antropológiai feldolgozás után, szakszerűen csomagolva a Szent György-templom északi tornyában helyeztük el (3. ábra). A szórványként előkerült emberi csontokat az első tervásatás végén a templomkertben nyitott közös sírba temették vissza. A most folyó felújítási munkálatok végeztével hasonló módon szeretnénk a Jákon eltemetettek maradványait ismét szentelt földben elhelyezni.
Antropológiai vizsgálatok – első szakasz
A Valter Ilona és Hajmási Erika régészek által 1997 és 2003 között feltárt több mint 900 sír embertani anyagát Éry Kinga és Marcsik Antónia dolgozta fel (2012).
A nemi és életkori alapadatok meghatározása mellett metrikus program és paleopatológiai kórismézés történt a biológiai rekonstrukció elvégzése céljából. A régészeti korszakolás alapján megállapításokat tettek a halandósági adatok változásaira-, a koponyaalkat eltéréseire- és a testmagasság növekedésére nézve.
Összehasonlításokat tettek más temetők embertani anyagával, az őskórtani értékelés alapján pedig fokozódó egészségromlást tapasztaltak.
Antropológiai vizsgálatok – második szakasz
2019-től kezdődően Pap Ildikó Katalin vezetésével folytatódtak a jelenleg is zajló további feltárások a templomdombon és az apátsági templom belső terében. Napjainkig a 2019-es év ásatásából-, valamint a 2020-21-es év fordulóján, a déli toronyaljból előkerült embertani maradványok laboratóriumi vizsgálatára került sor.
Megemlítendő, hogy ebben az időszakban helyszíni embertani vizsgálatok és megfigyelések is történtek a csontanyag reprezentativitásának, általános állapotának és elszíneződéseinek, valamint a rátemetések okozta keveredések meghatározásának céljából. Külön megemlítendő a főszentély alatt található „apáti kripta” felnyitása, amikor a biológiai szennyeződések elhárítása külön feladatot jelentett (4. ábra). Ebbe a kriptába a 18. század utolsó negyede és a 19. század első fele között helyezték nyugalomra a jáki apátokat.
A csontanyag a térség talajának savas kémhatása, valamint a sírok egymás fölé temetése miatt igen sokszor korhadt és hiányos. A 2019-es ásatás 98 sírja (plusz szórványanyag) alapján 127 személy maradványa vált beazonosíthatóvá. A déli toronyalj 8 sírja és egy „osszárium” csontanyaga (vélelmezett Jáki Nagy Márton és környezete) 14 elhunythoz tartozott.
A vizsgálati módszerek – az egységes értékelés érdekében – megegyeztek az Éry Kinga és Marcsik Antónia által követettekkel. A csontvázleletek kóros elváltozásai közül megemlítendőek a fejlődési rendellenességek, a csontsérülések, a fertőző megbetegedések (tbc, szifilisz), az anyagcsere-, illetve vérképzőrendszeri megbetegedések, ízületi károsodások és az úgy nevezett egyéb megbetegedések (osteoma, tumor, osteomyelitis, periostitis), valamint a fogszuvasodás és fogvesztés esetei.
A déli toronyalj sírjainak vizsgálata már a helyszínen, in situ megkezdődött (5. ábra). Laboratóriumi körülmények között a vélelmezett Jáki Nagy Márton maradványainak igazságügyi antropológiai szempontú
46
vizsgálata is megtörtént. A genetikai vizsgálatok és a plasztikus arcrekonstrukció elvégzésének lehetőségéről további kutatókkal kezdtünk konzultációt.
A folytatás…
Összegezve elmondható, hogy a részletes adatközlés és statisztikai értékelés a már meglévő korábbi vizsgálati eredményekkel összevonva, kiegészítve a még vizsgálatra váró 2020-as és 2021-es ásatások csontanyagával, ad majd képet az egykori jáki népesség biológiai jellemzőiről. Az azonos módszerekkel végzett vizsgálati eredmények egységes értelmezése teszi lehetővé a biológiai rekonstrukciót.
Irodalomjegyzék
Entz, G. (1975) Dis Wandmalereinen der Westempore in Ják. Beiträge zur Kunstgeschichte und Denkmalpflege. Bécs-Stuttgart. 172–181.
Éry, K. & Marcsik, A. (2012). Embertani vizsgálatok Ják 11-18. századi népességén. Anthropological studies ont he 11-18th century population of Ják (West-Hungary). Savaria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35, 13–97.
Jékely, Zs. (2001). Jáki és garamszentbenedeki falképek. Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon.
Benedictine Monasteries in Mediaval Hugary. 153–158.
D. Mezey A. & Szentesi, E. (1999). A Ják nemzetség, a jáki Szent György-monostor és Ják falu. Ják: das Geschlecht, das Dorf und das Monasterium. Ein historischer Überblick. A jáki apolstolszobrok. Die Apostelfiguren von Ják. Balassi Kiadó, Budapest. 3–35.
Tóth, M. (1974). Árpád-kori falfestészet. Művészettörténeti Füzetek 9. Budapest.
Valter, I. (2005). A Ják nemzetség Árpád-kori lakóhelye Jákon. Der Arpadenzeitliche Wohnort des Geschlechtes Ják in Ják. Communicationes Archaeologicae Hungariae 2005, 537–564.
47
1. ábra Munkálatok a templombelsőben (Fotó: Tóth Dorina Anna)
48
2. ábra A Szent György-templom alapfala által vágott temetkezés (Fotó: Pap Ildikó Katalin)
49
3. ábra A csontanyag elhelyezése az északi toronyba (Fotó: Tóth Gábor)
50
4. ábra Az „apáti kripta” megnyitása (Fotó: Tóth Dorina Anna)
51
5. ábra Jáki Nagy Márton feltételezett sírjának megnyitása (Fotó: Tóth Nóra Lilla)
52 Koós Ildikó
ÁLLÍTÁSOK A NYIK-PROGRAM KOMMUNIKÁCIÓ RÉSZTERÜLETÉNEK