csomó találtatott ezen felirattal „ Gyónásom .“
A méreg szekrény ekkor még fel nem volt bontva, Sainte - Croix még akkor becsületes embernek tar tatott , miért is a birósági biztos s a jelenvaló biroi személyek nem véltek egy halott „ gyónására “ igényt tarthatni, s e papirt nyomban elégették .
A kiküldött biztos ezen eljárását később a parlamenthez benyujtott terjedelmes jelentésé ben igazolni igyekezett, miben a parlament meg is nyugodott. Azonban gyanitható , söt valószinű , hogy a parlament szivesen elégedett ezzel meg, söt titkon nem is bánta, hogy ezen nevezetes okirat elveszett, mely számos előkelő egyént azon vizsgálatba bonyolitott volna, s mely ugyis ször . nyű fölfedezéseket nyujtott.
A marquisnö Sainte - Croix haláláról s ingósá gainak biróilag lett lezárolásáról egyidőben ér tesült . Ő tudomással birt azon méregszekrényről, mely most gondjainak kizárólagos tárgyává vált.
A kedves , a szeretett férfiú iránti szenvedély , oly viszony folytán minő közöttük létezett , rég el hamvadott. Ott , hol két gonosztevő között az egyiknek örülnie kell , ha a halál büntetteinek borzasztó tanúját örökre elnémitja , hol mind két fél egymást annyira ismeri , hol mindegyik tudhatta , miszerint a másik képes öt láthatlan
méregitallal lábalól eltenni , ott a szent természet örök törvényei szerint rettegésnek , gyülöletnek igen , de szerelemnek többé helye nem lehetett .
Sainte - Croix holmiainak összeiratása után kö
vetkező éjelen a marquisnő a leltározó biztoshoz sietett. Ennek irnoka, Frater Péter, fogadta a marquisnőt, de őt ura elé azon oknál fogva, mert
már ágyban volt , nem bocsátotta . Erre a marquisnö felkérte, menne be a biztoshoz , és kérné ki számára, Sainte - Croix hagyatékából azon szekrényt, mely őt, a marquisnöt , sajátjaként illeti . A biztos , Pikar dus , azonban kiizente a marquisnőnek , miszerint már aluszik , s igy el kelle távoznia a nélkül , hogy czélját elérte volna , azon izenetet hagyván hátra, miszerint másnap egyik inasát fogná a szekrényért küldeni .
Napok multak , a marquisnő minden lehetőt elkövetett , hogy a veszedelmes szekrényt hatal mába keritse , de hasztalan volt minden igyeke . zete . Egy bizonyos Cluet nevezetű , ki a perben főtanúként szerepel , a marquisnőtől ez alkalom mal különféle gyanús dolgokat vélt hallani . A marquisnő ezen tanu előtt kijelenté, miszerint elhunyt testvére, a helytartó , tetőtől - talpig rom lott ember volt s ha akarta volna , már rég meg
ölethette volna . Sainte - Croixval csak azért bánt
csinnyán , hogy ezen szekrényt tőle kikaphassas még most halála után is kész volna érette ötven louis d’ort adni ha megkaphatná , minthogy ab ban fontos dolgok foglaltatnak , melyek egyedül
öt illetik . Midön erre Cluet vele tudatta , hogy
hirszerint a biztos azon szekrényben furcsa dol gokra talált volna, nyomban elpirult, s a beszé.
det más tárgyra irányozta . Erre ő (a tanu ) azt
mondá, hogy valószinü , miszerint a marquisnő ezen méregkeverésben maga is részt vett légyen . Mire látható zavarba jövén , meglepetve vála szolá : „ Miért én ?“ Nyomban azonban elkezdett Sainte - Croix gazságáról beszélni, s hogy már rég az akasztófára juttatta volna , ha csak a szekrényt tőle kikaphatta vala .
A marquisnő végre átlátván , hogy a kérdé ses szekrényt minden utánjárás daczára sem kap hatja ki , s hogy ügyei mindinkább setétebb
szint öltenek , a bünös feje fölé tornyosuló
vész elől Francziaországból Lüttichbe menekült .
Egy uttal azonban ügyvéde által a kérdéses szekrény zár alá vétele s az abból vonható kö vetkeztetések ellen ünnepélyes óvást tétetett, minthogy abban egy 30,000 livresről szóló köte lezvény találtatik , mely töle állitólag csel és meglepetés által törvénytelen módon lön kicsi . karva, s mely ellen kihallgattatását kéri, hogy azt semmisnek s érvénytelennek nyilvánittathassa.
A rögtön s ily rejtélyes módon kimult Sainte Croix ellen többrendü bünjelek mutatkoztak s a marquisnő elleni gyanú napról-napra erősebb alapot nyert . De még mindig hiányoztak oly kö rülmények , melyek a vizsgálatnak ellene leendő elrendelését igazolhatták volna . Ekkor egyszerre La Chaussée , szemtelenséggel párosult vakmerő
séggel lépett fel s magaviselete által annyi vilá
got vetett a dolgok bonyolult állására , miszerint a birák ennek alapján egész szigorral fölléphet tek . Egy napon ugyanis a biztosnál megjelenvén, Sainte- Croix vagyonának lezárolása ellen óvást tett. Előadása szerint két éven át az elhunyt
szolgálatában állt, kinek száz aranyat s 100 tal
lért ezüstben letéteménykép adott át , mely ösz
szegnek egy kis vászon zacskóban , ura kabinetjé .
ben ablaka mellett kell találtatnia. E mellett fog találtatni Sainte- Croix- nak sajátkezűleg irott nyilatkozata is az iránt , hogy ezen pénz La Chaussée-t illetné . Ezen felül egy engedmény azon háromszáz livreről , melyet a parlamenti tanácsos néki hagyományozott, nemkülönben három , egy
kori mesterétől külön- külön 100 livréről kiálli
tott nyugta . Ezen pénzt s iratokat La Chaussée maga részére vette igénybe .
Mindezen körülmények valóknak bizonyul . tak . Ennél fogva La Chaussée azon kabinetbe ,
melybe Sainte - Croix valószinüleg csak legbizal.
masb barátit szokta bebocsátani , bemehetett . De ki a hirhedt méregkeverővel ily meghitt lábon élt, arról gyanitani lehetett, miszerint büntettei be bizonyos mértékben avatva volt , s aligha bűnrészesének nem kell lennie . Ehhez járult még , hogy La Chaussée , midőn a felfedezésekről ér
tesült, nagy meglepetést s ijedtséget árult el . Ily körülmények között ellene elfogatási parancs lön kibocsátva, melynek foganatositása alkalmá val nála méreg is találtatott .
Az ellene meginditott vizsgálat folyama alatt sok oly körülmény jött napvilágra , mely a mar quisnő ellen támadott gyanút mindinkább vád
eröre fokozá .
A vizsgálatba szintén bonyolult Glaser gyógy.
szerésznek egyik inasa, kihallgatása alkalmával azt vallotta , miszerint urához Sainte - Croixval egy előkelő hölgyet látott jönni. Ezen hölgy ina sától hallá , miszerint asszonya Brinvilliers mar quisnö ; ezen felül az inas oda nyilatkozott , mi szerint fejével merné fogadni, miszerint urnője azért jó a gyógyszertárba, hogy mérget vásárol
jon. A gyógyszertárba mindig gyalog jött , saját kocsiját meglehetős távolságra hagyván hátra .
Egy másik gyógyszerész leánya, Huet Amunda, ki többször jött a marquisnőhöz , egy napon ezt mámorosan kabinetjébe látta jönni. Itt chatoulle jából egy kis szelenczét vont elő s azt tanunak mutatá ,mondván : „ Ebben egy bizonyos szert tar tok, melylyel magamat ellenségeimen megboszul hatom ; s e szer egyszersmind jó örökösödési po rocska is. “ Ö, a tanú azonnal észrevette , hogy e por sublimált higany légyen . Hét , nyolcz óra mulva
reá, midőn a marquisnő ittasságából kijózanodott, oda nyilatkozott, hogy a mit beszélt csak haszon . talanság volna, mindazáltal azt ajánlotta tanunak, miszerint az eseményről hallgasson , és kivel se tudassa . Azon chatoullet, melyből a kérdéses port
mutogatta , a marquisnő a lehető legnagyobb gonddal őrizte , s rögtöni halálozása esetére ta nunak meghagyá , hogy azt nyomba tűzbe vesse s elégesse . A marquisnő ezenfelül nem ritkán oda nyilatkozott , miszerint „ vannak szerek me . lyek segélyével alkalmatlan embereket lábalól ellehet tenni ; csak egy pisztolygolyót kell va lami levesben testükön áthajtani.“ La Chausséet a marquisnőnél gyakran bizalmas társalgásban találta . Egyszer La Chaussénak arczát veregeté , mondván : „ Ez azután még is derék legény, ez jó szolgálatokat tett ám nekem .“
Villeroi kisasszony a marquisnőt , idősb bátyja halála után , La Chausséeval magán s nagy bi zalmasságban találta . Két nappal a parlamenti ta nácsos halála után , La Chausséet ismét a mar.
quisnőnél találta, s midön ez alkalommal az elhunyt titkára jelentetett , a marquisnö La Chausséet ágya mögé rejtette, mely körülmé nyeket, ez birói kihallgattatása alkalmával be is vallott . Urának halálozása után való napon Sainte - Croix - tól egy levelet vitt a marquisnöhöz,
ez alkalommal lepte meg ott urának titkára, mi ért is magát előle a leirt módon elrejtette.
Clouet nevü tanú ezenfelül már testvéreinek
halála előtt mondotta a marquisnőnek , miszerint ha testvérei tudnák , hogy La Chaussée ez előtt Sainte - Croix szolgálatában állott , azt azonnal el . távolitanák. Mire a marquisnő hevesen válaszolá :
„ Ne szóljon ön erről testvéreimnek , mert ha tud nák , kivernék házukból ; pedig jobb szeretem , ha ő szerezhet magának valamit , mint más
valaki. “
Más tanúk vallománya szerint La Chaussée urának betegsége alatt nyers szidalmak között gúnyosan azt mondotta : „ Lassan - lassan szépen kiaszik ,“ máskor pedig : „ Elég dolgot ad nekünk ; nem tudom mikor fog valahára elveszni.“
Mindez arra , hogy La Chaussée halálra itél.
tessék , elégtelen volt ; de igen elég arra , hogy
ellene a kor divata szerint a kinzó vallatás elren deltessék . Már a kinvallatás első fokán, mindent megvallott; hogy t . i . nagy igéretek által elcsá
bittatva mindenben Sainte -Croix utasitásaihoz ké
pest járt el ; hogy első alkalomkor, midőn az Aubray testvérek számára szánt mérget Sainte Croixtól kapta , ez azt mondotta volna , hogy o azt neki a brinvilliersi marquisnő nevében adta, hogy azonban ez a testvérek halála után ellen
124
kezőleg azt mondá , miszerint a marquisnönek erről semmi tudomása sincsen , ő azonban hiszi, hogy a marquisnő a büntettekbe avatva, s azok ban Sainte - Croix társa volt légyen ; mert Sainte Croixval untalan méregkeverésről beszélgetett, s őt a tett végbevitele után , szökésre akarta birni.
A mérgezés módját illetőleg azt vallá , hogy a
Sainte - Croix által készitett veres vizből adott a
helytartónak , azt borba s vízbe vegyitve a szin telen folyadékból pedig az oly vészesnek mutat kozott pástétomba csepegtetett . Végre , hogy Sainte - Croix minden tevékenysége arra volt irá nyozva, miszerint a marquisnő hajadon nővérét , d'Aubray kisasszonyt is megmérgezze , de ez a körülmények végzetszerű találkozása, vagy szün telen elővigyázat s ellenmérgek használata foly
tán , a feje fölött lebegő vész elől szerencsésen megmenekült ; mely növér a marquisnőt , midőn a növekedő gyanú szökésre kényteté, az utra szükséges pénzzel látta el .
Ezen , a kinzó vallatás alatt kicsikart, de a többi tényálladékkal összehangzásban lévő val lomása alapján La Chaussée az 1673. márczius 4 - kén keltitélettel az Aubray testvérek ellen méreg által elkövetett gyilkosság büntetteiben bünös nek találtatván , kerék általi halálra itéltetett, oly hozzáadással , miszerint kivégeztetése után
teste kerékre fonassék . A távollevő marquisnő pedig, mint makacs , fejének vesztésére itéltetett . A Francziaországban divatos eljárás szerint az egyik büntársnak kivégezése azonnal el lön rendelve , s addig is , mig a marquisnő a franczia biróságok hatalmába kerülendne , La Chaussée a Grêve . piaczon Párisban , az itélet értelmében ke . rékbe töretvén , kivégeztetett .
Mig a párisi parlament a szökevény marquis nöt halálra itélte , addig ő Francziaország hatá rán tul , Lüttichben, békén tartózkodott ; a nélkül hogy ottléte alatt veszélyben forgott volna . Pá risban nevének hallatára borzadály lepett el mindenkit ; de Lüttich nem volt Páris , s a mit itt az egész világ tudott és hitt , azt azon időben nem terjeszté számtalan hirlap a világ minden részeibe. Oly furcsák voltak a viszonyok , misze rint a hirhedett méregkeveröné szükségesnek sem látta , hogy átokkal terhelt nevét álnévvel felcserélje. A marquisnő az akkoron németbiro
dalmi szabadvárosnak falai között a franczia
igazságszolgáltatás előtt teljes biztonságban hitte magát ; annálinkább , minthogy a büntettesek kölcsönös kiszolgáltatása iránt államszerződvé nyek nem léteztek , s a diplomatia sem foglalko zott ilyen dolgokkal.
Ily rendkivüli eset azonban rendkivüli esz
közöket igényelt. A párisi rendőrség végre egyik biztosát több poroszlóval Lüttichbe kül.
dötte , azon meghagyással , miszerint a marquisnőt bármely módon fogja el s keritse hatalmába..
Nehogy azonban ezen sajátságos eljárásnak ern.
berrablás szine legyen , a király a küldöttség által levelet küldött a Lüttichi hatvanosoknak , melyben a hatalmas franczia király , a Lüttich városi hatóságot a gonosztevőnek kiszolgáltatása iránt megkereste . A királyi megkereső levélhez a bünper kivonata volt csatolva, hogy abból a várositanács magának a dolgok mibenlétéről, s a büntetés veszélyes minőségéről tudomást sze
rezhessen .
A hatvanosok azonnal elhatározták , miszerint a királyi megkeresvénynek helyt fognak adni.
De a helyett, hogy hivatalból a marquisnő elfo gatását elrendelték s foganatositották volna, mint az a dolgok természetében lett volna, az egész ügyet magánügy gyanánt tekintették s az zal eleget véltek tenni , ha a franczia rendőr ségi küldöttnek engedelmet adtak, a marquisnöt bár hol elfoghatni ; már miként fogja azt végbe . vinni , azzal a város apái nem gondoltak , lássa ő hogy fér a szép bűnöshöz .
De a párisi rendőrség e czélra azt az embert választotta ki , a ki erre nézve legalkalmasabb volt
A szép marquisnö a küldetésről értesülvén , gyanúpörrel élt, s hamarjában valamely zárdába menekült , hol azon időben az elnyomott ártat lanság ép ugy , mint a boszuló igazság karja által üldözött gonosztevő , az asylum - jog árnya alatt védet s menhelyet talált . Ez bajos dolog volt , mert daczára a hatósági engedélynek nem lett
volna tanácsos a zárda szentelt falai közöl a bű.
.
nös nőt kiragadni . Ily merénylet könnyen a szent asylum jogának megsértéseként tekintethe tett, s a buzgó katholicus városban zendülésre szolgálhatott volna alkalmul , mi által az ügynök küldetése valószínüleg végkép meghiusul s mar
talékát tán minden időre elvesztette volna.
Ily körülmények között Degrais más alkal masb módról gondolkozott , melynek segélyével a marquisnőt szép csendesen hatalmába kerit hesse . A ravasz franczia végre oly ötletre jött , mi csak franczia rendőrügynök agyában támad.
hat, s minek sikeres kivitelére franczia ügyesség és leleményesség kivántatott.
Egy napon a marquisnőnél egy csinos külsejü , sima modoru abbé jelentette be magát, s a zárda fönöknője által engedélyt kapott a szép mene kültnél látogatást tenni . Az abbé Párisból jövén , mint mondá, nem mulaszthatta, tiszteletét tenni oly előkelő hölgynél, ki ritka szépsége s a balsze
rencse rendkivüli csapásai által egyaránt ki tünt, s kinek nevével s hirével a világ eltelt. A
fiatal abbé már első látogatása alkalmával any . nyira elbájolta nyájas, udvarias modora, s szel . lemdús társalgása által , a párisi társalgás után vágyódó delnőt , miszerint első találkozásakor
már vonzalomról s szerelemről szólhatotts a szép
bünösnőtől engedelmet nyert öt lüttichi tartóz kodása alatt , bár mikor meglátogathatni. Igy lett , hogy pár nap alatt közötte, s a fiatal abbé között a legbensőbb szerelmiviszony látszott ki