4. Agrárérintettség, saját célra termelés és az élelmiszerfogyasztás jellegze-
4.3. Élelmiszerfogyasztás
A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy mely helyszíneken végzik a bevásárlást a válaszadók. Amint a 4.18-as ábra mutatja a különböző boltok a legnépsze-rűbb beszerzési források: a válaszolók majdnem 31% nyilatkozott úgy, hogy kisboltokban, szuper és hipermarketekben vásárol rendszeresen, 28,2% a vá-laszadóknak nem rendelkezik e téren erős preferenciákkal: piacon, Interneten, helyi termelőtől, kisboltokban, szuper és hipermarketekben egyaránt vásárol-tak az elmúlt 12 hónap során kisebb nagyobb rendszerességgel. Alacsonyabb az aránya azoknak, akik csak egy-egy árúsító helyen végzik a beszerzéseiket: a csak kisboltokban vásárlók aránya 13%, a csak nagyáruházban, hipermarket-ben vásárlóké pedig 5,3%. A rendszeresen piacokon és termelőktől közvetle-nül, vásárlók aránya 11,1%.
4.18. ábra
A bevásárlás helyszínei, 2018 (%) 5% Termelőtől és piacon is
rendszeresen Különböző boltokban, néha
piacokon Csak kisboltokban Bárhol: különböző boltokban,
piacon, termelőtől Kisboltokban, szupermarketekben
és hipermarketekben
A fejezetben áttekintettük, hogy a fontosabb társadalmi, demográfiai vál-tozók, és a mobilitás milyen kapcsolatban van a mezőgazdasághoz való kötő-déssel, valamint a saját fogyasztásra történő élelmiszertermeléssel. Röviden bemutattuk azt is, hogy az élelmiszer beszerzés, élelmiszer vásárlási szokások különböző mintázatai mutatnak-e kapcsolatot ezekkel a változókkal.
Várakozásainknak megfelelően az agrárérintettség összefügg a foglalkozá-si státusszal, foglalkozáfoglalkozá-si és iskolai mobilitással, végzettséggel, a korral és a jövedelemmel egyaránt, de nincs olyan csoport, amelynél ne lenne jelen az agrárérintettség valamilyen mértékben.
A saját fogyasztásra termelés és a fenti változók kapcsolatát vizsgálva ha-sonló összefüggéseket láthatunk. Ezek látszólag evidens összefüggések, azon-ban a jövedelem, az anyagi helyzet, és a depriváció közötti összefüggés nem magától értetődő; nem szükségszerű, hogy a saját fogyasztásra termelés a szegények elfoglaltsága legyen.
A további kutatásokban majd többváltozós elemzésekkel kell vizsgálni, hogy a társadalmi demográfiai változók hatásai közül melyik tekinthető
való-4.19. ábra
A település típus és az élelmiszer beszerzés összefüggés megoszlása, 2018 (%)
28 28 30 23
Budapest Megyeszékhely Város Község
Termelőtől és piacon is rendszeresen
Csak hipermarketekben
Csak kisboltokban
Kisboltokban, szupermarketekben és hipermarketekben
Különböző boltokban, néha piacokon
Bárhol: különböző boltokban, piacon, termelőtől
70
ban meghatározónak a saját fogyasztásra termelés, és a mezőgazdasághoz való kapcsolódásban, hogy jobban megértsük ezeknek jelentőségét a társada-lom különböző csoportjaiban.
Ebben a fejezetben a megkérdezettek kultúrafogyasztási szokásait vetjük össze először alapvető demográfiai változókkal, majd a származás és a mobi-litás változóival.
A kultúrafogyasztási és szabadidő-eltöltési szokásokat egy 20 elemes kér-déssor segítségével mértük (5.1.táblázat).
Ezekből a tevékenységekből két összevont indexet alakítottunk ki. Az in-dexekbe tartozó változókat főkomponens elemzés segítségével (mely azt mutatja meg, hogy mennyire jár együtt több, különböző tevékenység vég-zése) választottuk ki. Az elemzés azt mutatta, hogy az ún. magaskultúra fo-gyasztása (opera, balett, komolyzene, múzeum, kiállítás, könyvolvasás, színház) együtt járt bizonyos helyi eseményeken (bor- vagy gasztrofesztivál, helyi bál, történelmi, hagyományőrző fesztivál) való részvétellel is, ezért első indexün-ket magas+lokális kultúrafogyasztásnak neveztük el. Másik indexünk pedig a könnyűzenei koncert, étterembe járás, kocsmába, kávézóba, szórakozóhelyre járás, baráti összejövetel lakáson, sportolás, számítógépes játék, zenei feszti-vál feszti-változókat tömöríti, ezt fiatalos kultúrafogyasztásnak neveztük el. Mindkét index hét–hét változót tartalmaz, melyek értéke 0 és 3 között mozoghat, így az indexek értéke 0 (a megkérdezett az adott indexben szereplő semelyik te-vékenységet nem végezte az elmúlt egy évben) és 21 (az indexben szereplő összes tevékenységet gyakran végezte) között változik. A magas- és lokális kul-turális fogyasztás átlaga az összes megkérdezett körében 3,7 pont, a fiatalos kultúrafogyasztásé 5,4 pont lett (5.1.ábra) Az alábbiakban e két kultúrafogyasz-tási index átlagait vizsgáljuk, előbb különböző szocio-demográfiai kategóriák (nem, kor, lakóhely, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, foglalkozási csoport) szerinti bontásban, ezt követően pedig a társadalmi mobilitást jellemző külön-böző változók (szülők foglalkozása és iskolázottsága, valamint foglalkozási és iskolai mobilitás) mentén.
72
5.1. táblázat
Kérem mondja el, hogy az elmúlt egy év során milyen gyakran vett részt a következő tevékenységekben, végezte a következő tevékenységeket! 2018 (%)
Tevékenységek 0 –
Újságolvasás 25,1 25,9 29,1 19,9
Könnyűzenei koncert
láto-gatása 52,1 31,1 14,3 2,5
Opera, balett, komolyzenei
koncertek látogatása 80,5 13,2 5,3 1
Étterembe járás 37,5 42,4 17,6 2,5
Múzeum, kiállítás látogatása 58,3 30,7 9,3 1,6
Zenei fesztiválok látogatása 58,4 30 10 1,6
Számítógépes játékok vagy
videó játékok játszása 60,9 17,7 14,9 6,5
Internetezés 24,3 8,5 18,7 48,5
Sportolás, fitness klubba,
konditerembe járás 62,8 18,3 12,4 6,6
Baráti összejövetel lakáson 26,1 35,4 30,1 8,5
Kertészkedés, kiskert
művelés 50,2 20,2 18,1 11,5
Könyvolvasás 43,8 25,8 20,1 10,4
Kávézóba, szórakozóhelyre,
kocsmába járás 43,8 31,4 21,7 3,2
Színházba, zenés színházba,
operettbe járás 62,1 25,7 10,6 1,7
Bor-, gasztronómiai,
kézmű-ves fesztiválok látogatása 60,4 27,5 10,5 1,6
Helyi alapítványi, egyesületi
bál 71,8 19,2 7,6 1,4
Városnap/falunap, 44,6 37,8 15,3 2,3
Történelmi, hagyományőrző
helyi fesztivál, 63,2 25,6 10,2 1,1
Helyi sportesemény 60,5 23,8 12,9 2,7
Nemek szerint mindkét típusú kultúrafogyasztás elkülönül, ám a fiatalos kultúrafogyasztásban jóval nagyobbak a nemi különbségek. A magas (és lo-kális) kultúrát a nők fogyasztják nagyobb mértékben (3,9 pont, versus férfiak 3,5 pont), míg a fiatalos kultúrafogyasztás és szabadidő-eltöltés jóval inkább jellemző a férfiakra (6 pont a nők 4,9 pontjával szemben (5.2. ábra).
5.2. ábra
Kultúrafogyasztási indexek nemek szerinti átlaga, 2018 5.1. ábra
Kultúrafogyasztási indexek átlaga, 2018
3,7
5,4
összes megkérdezett
Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
3,5 3,9
6,0
4,9
férfi nő
Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
74
A lakóhely szintén befolyásolja a kultúrafogyasztást és a szabadidő eltöl-tést, ahogyan az a különböző tevékenységi formák elérhetőségében meglévő különbségek miatt logikus is (például nincs minden településen színház, opera, vagy borfesztivál). A fogyasztás különbsége ennek megfelelően, mind a ma-gas- és lokális kultúra, mind a fiatalos kultúrafogyasztás esetében Budapest és a megyeszékhelyek, illetve a kisvárosok és falvak lakói közötti megmutatkozik (5.4. ábra). A magaskulturális fogyasztás a budapestieknél 4,9, a megyeszékhe-lyen élőknél 4,6 pont, míg a kisvárosiak, községekben élők esetében mindösz-sze 3,1 pont. A fiatalos kultúrafogyasztás Budapesten 6,4, a megyeszékhelye-ken 6,3 pont, a kisvárosokban és a falvakban 4,8–4,9 pont.
A megkérdezettek életkora is jelentősen befolyásolja kultúrafogyasztási szokásaikat. A magas- és lokális kultúra fogyasztása az életkor előrehaladtával egy ideig nő, és a 40-49 éves korcsoportban a legmagasabb (4,2 pont), 60 éves kor után pedig az átlag alá csökken (3,4 pont), 70 éves kor felett pedig már csak 2,2 pont. Ezzel szemben (nomen est omen) a fiatalos kultúrafogyasztás messze 18 és 29 éves kor között a legmagasabb, 7,9 pont, innentől minden korcsoportban egyre csökken, 50 éves kor felett már az átlag alá esik (5 pont).
70 éves kor felett az érték pedig mindössze 1,9 pont (5.3. ábra).
5.3. ábra
Kultúrafogyasztási indexek korcsoportok szerinti átlaga, 2018
3,9 3,9 4,2 3,9
3,4
2,2 7,9
6,7 6,0
5,0
3,5
1,9
18-29 30-39 40-49 50-59 60-69 70+
Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
Az iskolai végzettség az életkor mellett az a változó, amelyről tudjuk, hogy igen jelentős hatással van a kultúrafogyasztásra. A következő, 5.5-ös ábrán ez figyelhető meg: különösen a magas- és lokális kultúrafogyasztás esetében lát-ványos a különbség – a diplomások (6,4 pont) több mint háromszoros értéket érnek el ezen a fogyasztási indexen, mint a 8 általános végzettségűek (2 pont).
A fiatalos kultúrafogyasztási index esetében is megmutatkozik az iskolai vég-zettség hatása, ha nem is ennyire drasztikusan, de a végvég-zettség növekedésével ez a típusú kultúrafogyasztás is nő, míg a max. 8 osztályt végzetteknél 3,3 pont, addig a diplomásoknál már 7,5 pont.
5.5. ábra
Kultúrafogyasztási indexek iskolázottság szerinti átlaga, 2018 5.4. ábra
Kultúrafogyasztási indexek lakóhely szerinti átlaga, 2018
2,0
2,8
4,2
6,4
3,3
5,0
6,3
7,5
legfeljebb 8 szakmunkásképző, érettségi diploma Magas- és lokális kultúra
Fiatalos kultúra
4,9 4,6
3,1 3,1
6,4 6,3
4,8 4,9
Budapest megyeszékhely város község
Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
76
Az előbbi ábrával összefüggésben, természetesen az anyagi helyzet is je-lentős befolyásoló tényező a fogyasztásban. Mindkét típusú fogyasztási index jóval alacsonyabb azok körében, akiknek háztartása csak nehezen tudja fedez-ni a szokásos kiadásokat (2,8 pont a magaskultúra, 4,3 pont a fiatalos kultúra esetén), mint azok körében, akiknek ez nem jelent gondot (4,9 illetve 6,8 pont) (5.7. ábra).
5.7. ábra
Kultúrafogyasztási indexek átlaga: Mennyire könnyen tudja fedezni a háztartása a szokásos kiadásokat? 2018
A gazdasági aktivitás érdekes összefüggést mutat a kultúrafogyasztással.
Mindkét fajtájú kultúrafogyasztásban a tanuló státuszú megkérdezettek járnak az élen (4,2 pont a magas- és lokális kultúra, 6 pont a fiatalos kultúra eseté-ben). Őket követik az aktív státuszúak (3,7 illetve 5,4 pont). A nyugdíjasok, mun-kanélküliek és egyéb inaktívak a magas- és lokális, valamint a fiatalos kultúrából is az átlag alatt fogyasztanak (5.6. ábra).
5.6. ábra
Kultúrafogyasztási indexek gazdasági aktivitás szerinti átlaga, 2018
3,7 3,9 4,2 3,9
aktív munkanélküli tanuló nyugdíjas egyéb inaktív
Magas- és lokális
tudja fedezni nehezen tudja fedezni
Magas- és lokális kultúra
Fiatalos kultúra
A szubjektív osztályhelyzet (melyik társadalmi osztály tagjának tartják ma-gukat a válaszadók), szintén erősen összefügg a vizsgált kultúrafogyasztási in-dexekkel. A választóvonal itt a középosztályi lét. A magukat az alsóközéposztály tagjainak tartóknak már kissé átlag feletti a kulturális fogyasztása, mind a ma-gas-és lokális (3,9 pont), mind a fiatalos kultúra esetében (5,5 pont). A felső-közép- vagy felső osztályhoz tartozás természetesen kiugró kultúrafogyasztási értéket jelent (7,8 pont a magas- és lokális, 8,8 a fiatalos kultúrafogyasztás) (5.9. ábra).
Ha foglalkozási csoportok szerinti bontásban vizsgáljuk a kultúrafogyasz-tást, látható, hogy mindkét index esetében erős a foglakozási lejtő. A magas- és lokális kultúrából a vezetők és értelmiségiek több, mint háromszor annyit (6,3 pont) fogyasztanak, mint a segédmunkások (2 pont), és nagy a különbség a fia-talos kultúrafogyasztásban is (7,2 pont versus 3,2 pont). Ám amíg a magas- és lokális kultúra esetében jelentős törés látszik a munka szellemi/fizikai dimen-ziója mentén (az alacsonyabb szintű szellemi dolgozók esetében az átlag 5,1 pont, míg a szakmunkásoknál csak 3,2 pont), addig a fiatalos kultúrafogyasztás inkább lépcsőzetesen csökken a különböző foglalkozási csoportok között. Így a szakmunkások és a betanított munkások körében van a legnagyobb eltérés a két típusú kulturális fogyasztás mennyisége között (5.8. ábra).
5.8. ábra
Kultúrafogyasztási indexek foglalkozási csoportok szerinti átlaga, 2018
0,0 2,0 4,0 6,0 8,0
Magas szintű vezetők, értelmiségiek
Alacsonyabb
szintű szellemiek Szakmunkások Betanított
munkások Segédmunkások
Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
78
A következőkben néhány ábrán a kultúrafogyasztás, szabadidő-eltöltés társadalmi mobilitással való kapcsolatát mutatjuk be. Az 5.10. ábrán a meg-kérdezettek apjának foglalkozási csoportja látható, hasonló képet mutatva a megkérdezettek saját foglalkozási csoportja (5.8. ábra) szerinti eloszlással: itt is megjelenik a „foglalkozási lejtő”. A legnagyobb különbség mind a magas- és lo-kális, mind a fiatalos kultúrafogyasztási indexben a vezető és értelmiségi apák gyermekei (6,5, illetve 8,3 pont), valamint a többi csoport között van. A fiatalos kultúrafogyasztásban az ő átlaguk kifejezetten kiugró, amit részben valószínű-leg a strukturális mobilitás okoz: a fiatalabb korcsoportok szülei között eleve több a vezető és értelmiségi foglalkozású, mint az idősebbek között.
5.10. ábra
Kultúrafogyasztási indexek apai foglalkozási csoportok szerinti átlaga, 2018 5.9. ábra
Kultúrafogyasztási indexek szubjektív osztályhelyzet szerinti átlaga, 2018
1,4 2,0
alsó osztály munkásosztály alsó középosztály
középosztály felső közép- és felső osztály Magas- és lokális kultúra
Fiatalos kultúra Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
Végül, utolsó két ábránkon azt mutatjuk be, hogy milyen összefüggést mu-tat a kultúrafogyasztással és szabadidő-eltöltéssel az, ha a megkérdezettek és szüleik foglalkozási pozícióját és iskolázottságát egyszerre vesszük figyelembe.
Ehhez, az egyszerűség kedvéért, két-két összevont foglalkozási csoportot (szel-lemi vs. fizikai), és két-két iskolázottsági szintet (diplomás vs. nem diplomás) vizsgáltunk.
Az alábbi ábrán a foglalkozási mobilitási csoportok látszanak. Az immobil szellemi és felfelé mobil csoportokban a megkérdezettek szellemi foglalkozá-súak, és apjuk foglalkozási csoportjában különböznek (az immobilaknál már az apák is szellemi foglalkozásúak voltak, míg a felfelé mobilak apái fizikai fog-lalkozásúak). Ugyanígy, a lefelé mobil és immobil fizikai csoportokban a meg-kérdezettek fizikai munkát végeznek, de előbbieknek szellemi foglalkozású,
Az apai iskolázottságot megfigyelve is azt láthatjuk, hogy az eloszlás hason-ló ahhoz, ahol a kérdezettek végzettségével vetettük össze a kultúrafogyasz-tást (5.5. ábra). A magas- és lokális kultúrafogyasztási index esetében az érett-ségivel (4,9 pont), illetve diplomával rendelkező apák (7 pont) között van egy jelentősebb ugrás, míg a fiatalos kultúrafogyasztás egyenletesen emelkedik az apai iskolázottsággal (5.11.ábra). Az anyai foglalkozási csoportot és iskolázott-ságot figyelembe véve ezekhez nagyon hasonló eredményeket kaptunk.
5.11. ábra
Kultúrafogyasztási indexek apai iskolázottság szerinti átlaga, 2018
2,3
Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
80
Az iskolai mobilitás esetében a lefelé mobil kategóriába azok a fiatalok is beleesnek, akiknek a szülei diplomások voltak, de ők maguk még tanulnak, tehát ennek a kategóriámak a megoszlása nehezen értelmezhető (valójában ugyanis ők nem lefelé mobilak, többségük valószínűleg diplomát fog szerezni).
Így érdemesebb inkább csak azt vizsgálni, hogy a diplomás megkérdezettek között van-e különbség iskolai mobilitás szerint: akiknek már az apja is diplo-más volt, mindkét fajta kulturális indexen magasabb értéket érnek el (7,4 és 8,2 pont). Mindazonáltal, ahogy a foglalkozási mobilitás esetében is, ennek részben az lehet az oka, hogy a fiatalabb megkérdezettek között nagyobb a diplomás apával rendelkezők aránya (5.13. ábra).
utóbbiaknak fizikai foglalkozású volt az apjuk. Amint az ábrán látszik, a meg-kérdezettek saját, és apai foglalkozási csoportja egyszerre befolyásolja a kultú-rafogyasztást: a magas- és lokális kultúrafogyasztás magasabb (6,5 pont) azon szellemi foglalkozásúak körében, akiknek már az apja is ilyen munkát végzett.
Hasonlóan, a fizikai foglalkozású, de szellemi dolgozó apával rendelkezők fo-gyasztása is magasabb (3,8 pont), mint az immobil, fizikai munkát végzőké (2,6 pont). A fiatalos kultúrafogyasztás kiugró (7,7 pont) a szellemi munkát végző apák szellemi munkát végző gyerekeinél, viszont a felfelé és lefelé mobil cso-portoké nagyjából egyforma (6,3, illetve 6,2 pont). Jóval alacsonyabb az immo-bil fizikai dolgozóké (4,4 pont) (5.12. ábra).
5.12. ábra
Kultúrafogyasztási indexek foglalkozási mobilitás szerinti átlaga, 2018
6,5
5,2
3,8
2,6 7,7
6,3 6,2
4,4
immobil szellemi felfelé mobil lefelé mobil immobil fizikai Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
5.13. ábra
Kultúrafogyasztási indexek iskolai mobilitás szerinti átlaga, 2018
A kultúrafogyasztási szokásokat tehát erősen meghatározza a társadalmi helyzet. Mindenfajta kulturális aktivitás elsősorban az életkorral és a társadal-mi státusszal függ össze: inkább a fiatalabbakra és a jobb helyzetűekre jellem-ző. A magas- és lokális kultúrát jellemzően inkább a nők, a fiatalok és közép-korúak, valamint a fővárosban és a nagyvárosokban élők fogyasztják. Szintén átlag felett fogyasztanak magas- és lokális kultúrát a tanulók és a diplomások, a szellemi foglalkozásúak a bevételeikből jól kijövők és a magukat legalább az (alsó) középosztályba sorolók.
Ami a fiatalos kultúrafogyasztást illeti, ez inkább a férfiakra és a kifejezetten fiatalokra jellemző, lakóhelyük szerint a magaskultúrához hasonlóan a Buda-pestiek és a nagyvárosokban élők, a legalább érettségivel rendelkezők, a tanu-lók, a bevételeikből jól kijövők. Foglalkozás szerint a fiatalos kultúrafogyasztás-ban nem húzódik olyan éles határ a szellemi és a fizikai munkát végzők között, mint a magas- és lokális kultúra esetében.
A származás és a kultúrafogyasztás összefüggését vizsgálva szintén érvé-nyesül a társadalmi helyzet hatása: a szellemi foglalkozású és a legalább érett-ségivel rendelkező apák gyermekei több magas- és lokális kultúrát fogyaszta-nak. A mobilitási változókat vizsgálva látható volt, hogy az apa képzettségének
7,4
5,7 5,9
3,0 8,2
6,9
8,8
4,9
immobil diplomás felfelé mobil lefelé mobil immobil max.
középfokú Magas- és lokális kultúra Fiatalos kultúra
82
és foglalkozásának hatása a megkérdezettével összevetve is hatással volt: a legtöbb magas- és lokális kultúrát azok a diplomások és szellemi foglalkozá-súak fogyasztják, akiknek már az apja is diplomás illetve szellemi foglalkozású volt. Tehát a származás és a jelenlegi társadalmi helyzet hatása egyszerre ér-vényesül. Ugyanezek a hatások a fiatalos kultúrafogyasztás esetében is érvé-nyesülnek, azzal az eltéréssel, hogy ezen index esetében a választóvonal nem annyira a diploma, mint inkább az érettségi.
6.1. Elégedettség
Az egyének által érzékelt életminőséget egy általános, valamint az életük két részterületével való elégedettségre vonatkozó kérdéssel mérte a kérdőív.
A kérdezetteknek egy 0-tól 10-ig tartó skálán kellett válaszolniuk arra, hogy mennyire elégedettek a munkájukkal, a családi kapcsolataikkal, valamint min-dent egybevetve az életükkel.
Az élettel való elégedettség átlaga 7,0 pontos, a válaszadók 30,9%-a leg-feljebb 5 pontosra értékelte az elégedettségét. A társadalmi-demográfia vál-tozók mentén jelentős különbségek vannak az élettel való elégedettségben. A kérdezettek munkaerő-piaci aktivitása szerint a legelégedettebbek a tanulók (átlagosan 7,9 pont), őket követik az aktívan dolgozók (7,2 pont), míg a mun-kanélküliek a leginkább elégedetlenek (4,4 pont) (6.1. ábra). A fiatalok átlago-san elégedettebbek, mint az idősek. A partnerrel élők elégedettebbek, mint az egyedülállók, illetve az elváltak és az özvegyek. Utóbbi csoport elégedettsége az egyedülállókétól is jelentősen elmarad. Az anyagi helyzet szerinti különbsé-gek is jelentősek. A kérdezettek háztartásának egy főre jutó jövedelme szerint a leggazdagabb ötödbe tartozók 1,8 ponttal elégedettebbek, mint a legszegé-nyebb ötödbe tartozók.
Az iskolai végzettség szerinti különbségek meglehetősen nagyok. A diplo-mások átlagos élettel való elégedettsége 8,0 pont, ezzel szemben az érettsé-gizetteké már csak 7,2 pont, a szakiskolát végzetteké 7,0 pont, míg az alap-fokú végzettségűeké mindössze 6,2 pont. A kérdezettek apjának végzettsége szerint hasonlóan nagy különbséget láthatunk. A diplomás apák gyerekeinek élettel való elégedettsége 8,2 pont, ezzel szemben – a közbenső kategóriáknál fokozatosan csökkenve – az alapfokú végzettségű apák gyerekeinek már csak átlagosan 6,3 pontos.
84
6.1. ábra
Az élettel való elégedettség (0-10) munkaerő-piaci státusz szerint, 2018
6.2. ábra
Az élettel való elégedettség (0–10) a kérdezett és az apja foglalkozása szerint, 2018
7,2
4,4
7,9
6,5 7,0
Dolgozik Munkanélküli Tanuló Nyugdíjas Egyéb inaktív
8,0 7,6 7,0 6,4 6,0
8,1 7,2 7,1 7,0 6,4 Magas szintű vezetők, értelmiségiek
Alacsonyabb szintű szellemiek Szakmunkások Betanított munkások Segédmunkások Magas szintű vezetők, értelmiségiek Alacsonyabb szintű szellemiek Szakmunkások Betanított munkások Segédmunkások
Saját foglalkozási csoportApa foglalkozási csoportja
A foglalkozási pozíció szerinti különbségek szintén jelentősek (6.2. ábra).
A foglalkozási létrán felfelé haladva nő a kérdezettek élettel való elégedett-sége. A segédmunkások átlagos elégedettsége 6,0 pontos, a szakmunkások már ennél átlagosan egy ponttal elégedettebbek, míg a magas szintű vezetők, értelmiségiek elégedettsége 8,0 pontos.
Hasonló mintázatot látunk a kérdezettek apjának foglalkozási csoportja szerint vizsgálva az eltéréseket. Jelentős, 1,7 pontos az élettel való elégedett-ség eltérése azon a kérdezettek között, akiknek az apja segédmunkás volt és akiknek az apja magas szintű vezető, értelmiségi pozícióban dolgozott. A köz-tes kategóriák közti különbség kisebb, azonban az eredmény a társadalmi stá-tusz jelentős mértékű átörökítését sugallja.
Azt, hogy a származás valóban összefügg-e az élettel való elégedettséggel a kérdezett foglalkozási csoportjának (szellemi vagy fizikai) és az apjának a foglal-kozási csoportjának (szellemi vagy fizikai/munkás) együttes figyelembevételé-vel vizsgáltuk (6.3. ábra). Azoknak a szellemi foglalkozásúaknak a legmagasabb az élettel való elégedettsége (8,2 pont), akiknek az apja is szellemi foglalkozású volt (immobil szellemiek), őket követeik azok, akiknek az apja fizikai foglalkozá-sú volt (felfelé mobil szellemiek, 7,6 pont), majd azok a fizikai foglalkozáfoglalkozá-súak, akiknek az apja szellemi foglalkozású volt (lefelé mobil fizikaiak, 6,9 pont). A legkevésbé az immobil fizikai foglalkozásúak elégedettek (6,6 pont). Ez a min-tázat arra utal, hogy nem a mobilitás önmagában, hanem inkább a társadalmi státusz az, ami az elégedettséggel összefügg.
A munkával való elégedettségre az alkalmazottak, saját vállalkozásban dol-gozók esetében kérdeztünk rá. A teljes mintában 7,8 pont az átlag, ami az aktívan dolgozók viszonylag jelentős elégedettségére utal. A munkájukkal a 40–49 évesek a legelégedettebbek, majd az ennél idősebb korosztályokban meredeken csökken a munkával való elégedettség átlaga. Ezzel szemben a fiatalabbak elégedettsége csak kicsivel marad el a negyvenesekétől. Az egy főre jutó jövedelem szerinti különbségek a legszegényebb, alsó három ötöd-ben elhanyagolhatóak, de a második és a legfelső ötödbe tartozók jelentősen elégedettebbek a munkájukkal.
86
6.3. ábra
Az élettel való elégedettség (0–10) foglalkozási csoport és származás szerint, 2018
6.4. ábra
A munkával való elégedettség (0–10) a kérdezett és az apja foglalkozása szerint, 2018
8,2 7,6
6,9 6,6
Immobil szellemi Felfelé mobil szellemi Lefelé mobil fizikai Immobil fizikai
8,4 8,1 7,8 7,5 7,1
8,4 7,8
7,9 7,6 7,7 Magas szintű vezetők, értelmiségiek
Alacsonyabb szintű szellemiek Szakmunkások Betanított munkások Segédmunkások Magas szintű vezetők, értelmiségiek Alacsonyabb szintű szellemiek Szakmunkások Betanított munkások Segédmunkások
Saját foglalkozási csoportApa foglalkozási csoportja
A családi kapcsolatokkal való elégedettség átlaga a 11 fokú skálán 7,7 pont.
A családi kapcsolatokkal való elégedettség átlaga a 11 fokú skálán 7,7 pont.